Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-23 / 21. szám
Evangélikus Élet 2010. május 23. ,!► 11 élő víz PÜNKÖSD 2. NAPJA - APCSEL 2,42-47 Működik! Hazánk legnagyobb baja évek (?), évtizedek (?), évszázadok (?) óta az, hogy sok minden nem működik. Nemcsak a gazdaságban, hanem az emberi kapcsolatokban, közösségi életben, szervezetekben, a kultúrában, s még sorolhatnám. Sok minden nem működik. Az egyházzal kapcsolatban is van néha ilyen érzésünk... Azután egyszer csak ilyen meg olyan jeleket látunk, s a jelek nyomán rácsodálkozunk, hogy milyen is, amikor működik valami. Semmi különleges, semmi extra, egyszerűen csak működik. De mitől tud mégis működni az, ami „már-már megszokottan” nem funkcionált? Mi vagy ki mozgatja a dolgokat? Eszembe jut egykori kedves munkatársam visszatérő gondolata: „a Szentlélek nem háziasítható”. Igen, a Szentlelket nem tudjuk helyhez, időhöz, emberi formákhoz és tevékenységekhez kötni, nem tudjuk kalitkába zárni, nem lehet röghöz kötni. János evangéliumának harmadik fejezetében Jézus is erre inti Nikodémust: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született!’ (Jn 3,8) Mikor működik, és mikor működik rendeltetésszerűen az egyház? Akkor, ha a dolgok, az események mozgatórugója, az emberek motiválója maga a Szentlélek. A mai evangélium a megfáradt európai kereszténységnek, a „lelkesedéshiányos” emberek gyülekezetének szól: az egyház működőképes! Ne higgyünk azoknak, akik leírják az egyházat! Ne meredjünk a statisztikákra! Ne gondoljuk, hogy az egyház és a kereszténység korszaka le-Néhány évtizeddel ezelőtt vágyakozó szívvel vettem részt a pünkösdi istentiszteleten, mert szerettem volna igazán megérteni a pünkösdi jelképek értelmét. Az igehirdetés alapigéi Jn 3,8; Mt 3,16; ApCsel 2,2-4 voltak. A prédikáció arról szólt, hogy az írásban a Szentlélek kitöltésével és munkájával kapcsolatosan jelképeket is találunk. A református igehirdető három jelképre hívta fel a figyelmünket, és ezeknek kapcsán szólt az ige hozzám is. Az első jelkép a galamb. Azt olvassuk az igében: „.. .amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyó vizében, azonnal kijőve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot, és ő reá szállani'.’ (Mt 3,16; Károli-fordítás) Tévedne az - hangsúlyozta az igehirdető -, aki azt hinné, hogy a Szentlélek maga a galamb volt. Nem. A galamb csak jelképe volt a Lélek jelenlétének, a meghasadt égből mintegy galamb képében szállt alá a Lélek. Gondolkodni kezdtem: mit jelent számomra ez a jelkép? Azt jelenti, hogy a Szentlélek elsősorban Jézus mellett, Jézusról tesz bizonyságot. Azt teszi számomra nyilvánvalóvá, hogy szükségem van Jézus Krisztusra, és erre hívja fel most a figyelmemet. De biztatást és bátorítást is jelent. Biztat, hogy ne féljek Jézustól, mert ő nem elveszíteni, nem megítélni, nem kárhoztatni jött, hanem megkeresni, megtartani és megmenteni. Szelíd hívogatásáról így szól egy kedves ének: „Szelíden a Jézus hangja hív, / Szívemen úgy áthatol. / Nem hagylak el, árván megtört szív, / Kivonlak a bűn alól.” De így szóltak Jézusról már a próféták is, akik elmondották, hogy a megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Mindez megnyugtatott engemet. járt! Az egyházat nem emberek, nem szokások, nem tradíciók tartják meg, hanem a megtartó Úr és az ő Lelke, a Szentlélek Úristen. Lelkészek, gyülekezeti tagok, szervezetek és közösségek hibái, bűnei, gyarlósága ellenére van és lesz egyház. Sőt működik és működni is fog. Nem biztos, hogy úgy, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük. De úgy, hogy Isten kegyelme hatékony lesz benne, és Isten szeretete árad rajta keresztül. Az egyház nem emberi szervezet, amely megbetegszik, legyengül, meghal. Az egyház Krisztus teste, amelyet Lelke által épít és működtet. Az Acta Apostolorum, azaz Az apostolok cselekedeteiről írt könyv valójában nem a tanítványok vagy az apostolok cselekedeteiről szól, hanem a Szentlélek cselekedeteiről, munkájáról, hatásáról. így olvashatjuk-hallhatjuk mai igeszakaszunkat. Az apostoli korban a Szentlélek tette élővé az istentiszteletet, a Szentlélek munkája nyomán történtek csodák, és a Szentlélek hozta létre és tartotta fenn azt az egységet és közösséget, amely megmutatkozott az istendicséretben, az összetartozásban, a közös anyagi tehervállalásban. Igénk csodálatos egyszerűséggel foglalja össze az őskeresztény istentisztelet legfontosabb alkotóelemeit: tanítás (igehirdetés), közösség, a kenyér megtörése (úrvacsora) és imádkozás. Ezek között és ezekben ősi, az Ószövetség népétől örökölt elemek és új, speciálisan keresztény részek egyszerre jelen vannak, sőt egyensúlyban vannak. Nem nyitottak teológiai és liturgiái vitákat arról, mi a helyes, kinek mi tetszik, ki melyik tradíciót Van egy csodálatos történet az Ótestamentumban Illés prófétáról. A halálra üldözött próféta kiönti panaszát az Úr előtt. Az Úr azt mondja neki, hogy álljon a kősziklára. Előbb nagy földindulás támad, de Isten nincs a földindulásban. Majd tűz jött ki, de Isten nem volt a tűzben sem. Ekkor egy szelíd és halk szó hallatszott. Ebben a szelíd és halk szóban volt jelen Isten. A Szentlélek galambja tehát arra figyelmeztetett, hogy Isten ma is szelíden szól, szelíden hívogat és küld szolgálatokra. Örömmel fogadtam el küldetéseit. A második jelkép a szél. János evangéliuma szerint maga az Úr Jézus, amikor Nikodémussal az újjászületésről beszél, a szélhez hasonlítja a Szentlelket. Az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben is azt olvashatjuk, hogy sebesen zúgó szélnek zendülésével jött el a Lélek. Megértettem, hogy ez a jelkép azt mutatja meg: a Szentlélek munkája olyan titokzatos, miként a szél munkája. Nem lehet kiszámítani, hogy mikor jön el, honnét támad, egyszer csak érezzük, hogy jelen van. Mint ahogy a szél munkája elvégzi a virágzó gabona beporzását és termékenyítését, éppen úgy a Szentlélek titokzatosan végzi el az emberi szívben a Jézusba való beoltást. Csak a Szentlélek által történik meg, hogy az emberi szív megtermékenyül. Csak a Szentlélek képes arra, hogy az emberi szívben megfoganjon a Megváltó, az élő Jézus. Csak a Szentíélek által jöhet el bennünk a krisztusi élet megszüle-AZ ÜNNEP IGÉJE szeretné követni, kifejleszteni, meghonosítani. Élvezték azt, hogy működik. Hangzik az igehirdetés, táplálja életüket az úrvacsora, él az imádság párbeszéde Isten és népe között. Van persze emberi vonatkozás, amelyet Lukács, a Cselekedetek könyvének írója, a mondat elejére téve hangsúlyoz: kitartóan. De nem ez a működőképesség titka. Ez is a Szentlélek ajándéka. Az, hogy nem adom fel akkor, amikor valamit nem értek, amikor valamire nem vagyok ráhangolva, amikor valami még nem egészen lett a sajátommá. Akkor válik működésképtelenné az istentisztelet, az egyház liturgikus élete, amikor csupán elmegyünk meghallgatni a papot, kielemezzük, megbíráljuk, mit mond a prédikációban. Nézőként, hallgatóként vagyunk jelen. S akkor kezd működni az egész, amikor nemcsak nézők és hallgatók vagyunk, hanem részt veszünk. Ezért kell hívni és kérni a Szentlelket. Ő tehet az Istennel való találkozás részesévé, az Isten-esemény résztvevőjévé. Igénk csodákról és jelekről is tudósít. Sokan úgy vélik, ezek a bibliai kor velejárói voltak. Holott csodák ma is történnek, isteni jelek ma is vannak. De van-e szemünk, hogy meglássuk, fülünk, hogy meghalljuk, antennánk, hogy fogjuk ezeket? Ismét ugyanoda jutunk: a Szentlélek ad az élet dolgaira megfelelő rálátást, ő nyitja meg a szemünket és a fülünket, ő élesíti érzékszerveinket a csodák és a jelek vételére. Különösen is izgalmas téma egyházunk mai valóságában az anyagitése. Ennek megtapasztalásáért hálát adtam. Csodálatos dolog a szél munkája. Megfigyeltem, hogy amikor igen sok eső esett, s azt gondolta volna az ember, hogy hosszú idő kell ahhoz, amíg a vizek felszáradnak, és a vizet elissza a föld, hirtelen szél támadt, és pár óra alatt felszárította a földet. Amikor a bánat terhes felhői vonulnak át életünk egén, s megered szemünkből a könnyzápor, a bánatesőzés, amikor hullanak a fájdalom könnyei, eljön a Szentlélek, és felszárítja könnyeinket. A legcsodálatosabb az volt életemben, amikor a bűneim miatt összeroskadva, könnyes szemekkel kértem Atyám bocsánatát, és azt el is nyertem, ezeket a könnyeket is Isten Szentlelke szárította fel, s biztató szeretettel indított el az ő szolgálatára. Amikor Izráel népét üldözte az ellenség, háta mögött a rohanó sereg, előtte a Vörös-tenger habja állott, Isten szelet támasztott, és a keleti szél szétválasztotta a vizeket. A nép száraz lábbal ment át a tengeren. A hitetlenek sok helyütt ma is üldözik a hívő embert. A Szentlélek azonban ma is segítségükre van a hívőknek. A Szentlélek a maga csodálatos erejével mindig utat nyit az igazi szabadulás felé. A harmadik jelkép a tűz. A tanítványokra kettős tüzes nyelvek alakjában töltetett ki a Szentlélek. Amikor ezek a nyelvek rászálltak a tanítványokra, azok beteltek isteni erőkkel, és hatalmasan tudtak szólni a néphez. A Szentlélek munkája nemcsak abban álak kérdése. Egyházfinanszírozás, egyházfenntartás, központi fizetések, gyülekezeti gazdálkodás, beruházások, fenntartható működés. Keretszámokat határozunk meg, irányszámokat teszünk közzé, támogatói felhívások látnak napvilágot. Az áldozatkészség jelentős, de nem elegendő, a gyülekezetek alig egyharmada áll saját lábon, a többi segélyből él, s már régen messze vagyunk a Bonhoeffer által hirdetett „az egyház akkor egyház, ha nem önmagáért, hanem másokért él” alapelvtől. Valami nem működik. A Cselekedek könyve közben arról szól, hogy „vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá”. Az egyház igazi kérdése nem az anyagi kérdés. Nem a pénz biztosítja az egyház jövőjét. A pénz eszköz, amelyet előteremt a működőképes egyház. Ehhez azonban az egyházat nem a pénz (és nem is a jog), hanem a Szentlélek kell, hogy működtesse. Végül arról olvasunk, hogy „az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetét az üdvözülőkkel”. Nem mi produkáljuk a jó statisztikai adatokat. Mi csak zsonglőrködni tudunk velük. A csoda az, ha az Isten Szentlelke gyarapítja az egyházat. Ezért mi csak annyit tehetünk, hogy kitartóan könyörgünk - nemcsak pünkösd napjaiban, hanem életünk minden napján -: Jövel, Szentlélek Úristen! ■ Hafenscher Károly (ifj.) Imádkozzunk! Egyház gyűjtője és megújítója, Szentlélek Úristen, tedd működőképessé egyházunkat, ébressz hitet lelkészekben és gyülekezeti tagokban, elevenítsd meg közösségeinket, tedd élővé számunkra az igét. Te vagy a mi világosságunk, te vagy a mi reménységünk: vigasztaló és újjáteremtő Szentlélek. Ámen. lőtt, hogy bátorságot öntött a tanítványok szívébe és hangjába, hanem hatékonnyá tette szájukban az igét. Ennek az lett a következménye, hogy sokan megtértek, és sokan elfogadták a Megváltót, a Jézus Krisztust. A Szentlélek tüze olyan, mint Mózes égő csipkebokra, mely égett, lángolt ugyan, de el nem égett. A Szentlélek nem megemészteni, nem megsemmisíteni jön bennünket, hanem megerősíteni és csodálatos munkára felhasználni. A Szentíélek tüze olyan, mint a kazán tüze, amely gőzt fejleszt, s ez által a gőz által óriási munkát végez el. Erre a tűzre van ma is szükségünk. Szenczi Molnár Albert szerint „mihelyt a Szentlélek az ő fénye világosságával a mi elménkbe, értelmünkbe bevilágít, az ember akkor jut el Istennek igaz ismeretére. Miképpen a tűz mindent megmelegít, akképpen a Szentlélek is meleg szíveket szerez. Mert mikor az ember hallja Isten igéjét, és az az ő füleiben zeng, ott a tüzes pünkösdi Lélek munkálkodik, felnyitja az emberek szívét, a hitnek valami tüzes lángocskáját veti abba, és felkél az ember az ő bűneiből, a Krisztushoz megy, és érzi, hogy Jézus őérette meghalt, és tudja már, hogy az utolsó napon feltámasztja az örök életre.” Szenczi Molnár Albert tanácsa tehát ez: „Kiálts azért ma teljes szívedből a szent Dávid királlyal, és mondd ezt: Úr Isten, teremts énbennem tiszta szívet, és adj énnékem új bizonyos lelket, és ismét: Taníts meg engemet, úram, hogy a te akaratodat tegyem. A te jó lelked vezéreljen engemet egyenes úton. Ekképpen bírhatod el a szent Lelket, hogy ő tehozzád betérjen, és tenálad lakó helyet szerezzen.” Fogadjuk meg ezeket a tanácsokat, hogy megszentelt pünkösdi ünnepünk legyen! ■ Szenczi László HETI ÜTRAVALÓ „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek úra’.’ (Zak 4,6) Piros pünkösd hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a Szentlélek kitöltetéséről és munkájáról tudósítanak. Isten ad Szentlelket ajándékul - ma is! „Én a lelkemet adom belétek - ezt mondja az Úr -, és azt cselekszem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) Jézus az igazság Lelkét ígéri: „A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre..!’ (Jn 14,26) „A Szentlélekről az kell tanítanunk, hogy Vigasztaló. Ez a módszere, tiszte, tulajdonsága; mert hiszen arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, s Isten ránk mosolyog.” (Luther) Ötven nappal húsvét után „eljött a pünkösd napja, (...) és hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből... Majd valami lángnyelvek (kettős tüzes nyelvek; Károli) jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel..!’ (ApCsel 2,1-4) Ez a keresztény egyház születésnapja: „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) A Szentlélek a Krisztusban való élő hitet teremt: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk." (Róm 8,16; LK) Ez Péter vallomása: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia’.’ (Mt 16,16) Pál így tanít: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz, (...) aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja!' S megnyilvánulása ma is mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele; „és senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szentlélek által” (íKor 12,4.11.3). Öt helyszínről közöl pünkösdi tudósítást zz Apostolok cselekedetei szerzője, igazolva Jézus szavait: „...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig!’ (ApCsel 1,8) Jeruzsálemben imádkozott a gyülekezet. „Amint könyörögtek, (..) megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét!’ (4,31) Samáriában Fülöp hirdette Krisztust, de Péter és János is lement, s ők is imádkoztak. „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában’.’ (8,17) Cézáreában, amikor Péter elkezdett beszélni, „leszállt rájuk a Szentlélek”. „A pogányáknak is megadta Isten a megtérést az életre!’ (11,15.18) Barnabás Tarzuszból magával vitte Sault, és „egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben. (.JA tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek’.’ (11,26) Pál Korinthusban határozta el: „Mostantólfogva a pogányokhoz megyek”; mert a zsidók ellene szegültek s szidalmazták. Az Úr Jézus bátorította: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok..!’ (18,6.9.10) Ezek a mai tanúknak is szólnak, mert „ó, de hány lélek bolyong messze szórva, / Mennyi pogány vár még a hívó szóra - Gyújtsd össze népedet, Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3) Te a tanúja vagy? ■ Garai András Pünkösd jelképei
