Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-28 / 13. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. március 28. »• 11 „Az Úr erőt ad minden nehézségben!” Interjú Szolga-Tőkés Sándor evangélikus lelkésszel ► A Körmendi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Szolga-Tőkés Sándor már két veseátültetésen van túl, de orvosai szerint újra transzplantálni kellene nemcsak a veséjét, de ezúttal már a máját is. Az unitáriusként felnőtt férfi azonban betegségéért hálás Istennek, hiszen elmondása szerint, ha annak idején nem kell átjönnie Erdélyből Magyarországra, lehet, hogy nem ismeri meg az Úr Jézus Krisztust.- Mikor és hogyan derült ki, hogy a veséje nem működik megfelelően?- 1986-ban Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön laktunk, én karosszérialakatosként dolgoztam. Először is azt figyeltem meg magamon, hogy nagyon fáradékony lettem, nem tudtam kipihenni magam. Amikor orvoshoz mentem, vitaminokat írt fel, és tavaszi fáradékonyságnak diagnosztizálta ezt az egészet. Aztán később fulladni kezdtem, és alig kaptam levegőt. Egy éjszaka aztán többször kellett vécére menjek, és légszomj fogott el. A kórházban megállapították, hogy maximum két hetem van még, és nincsen lehetőség további kezelésemre. Akkor javasolták azt, hogy Magyarországra jöjjek. Nehezen ment a vízum megszerzése, de apósom ismerősei révén elintézte, így utazhattam.- El kellett hagynia a családját. Hogyan készült az útra?- Akkor a szüleim már nem éltek, húszéves koromban hat hónap különbséggel haltak meg. Volt egy karosszérialakatos-műhelyem, a félkész munkáimat ott kellett hagyjam, hirtelen kellett mindent feladni. Volt egy kisfiam, nős voltam, de akkor még a feleségem és a fiam nem jöhetett velem, és nem tudtam, mi lesz a sorsom. Amikor kiderült, hogy utazni kell, egy egész álló nap gyóntam Istennek a bűneimet, és imádkoztam hozzá, hogy segítsen. Akkor Jézust még nem ismertem, unitárius voltam, így az Atyaistennek mondtam el bűneimet. Jó érzés volt ezektől megszabadulni, és akkor ugyan nem tudtam, hogyan alakul sorsom, mégis erőt adott nekem ez a gyónás. De Isten nem hagyta, hogy az életem itt érjen véget, hanem előkészítette az utat a Fiával, Jézus Krisztussal való találkozásra.- Magyarországra jött. Hol kezelték?- Vonattal jöttem, de a Keleti pályaudvarnál már mentő várt rám, amivel a kórházba vittek. Egyik kórházból a másikba küldtek át, amikor kiderült, hogy erdélyi vagyok, nem akartak kezelni. Végül egy orvos befogadott. Egy embert sem fogok hagyni meghalni az ajtó előtt! - mondta. Kezelni kezdtek, de sajnos egyre több lett az adósságom, mert a kezelési költségeket nekem kellett volna kifizetni. Többször felszólítást kaptam, hogy kiutasítanak az országból, ha nem rendezem a számlát, de nekem nem volt pénzem. Csodálatos dolgok jöttek azonban. Volt olyan kezelőorvosom, akinek az irodájában letérdelve imádkoztunk együtt a gyógyulásomért. 1987 telén óriási hóban a rokonaimnál már nem volt tovább helyem, és a kezelések közötti időben az egyik orvos biztosított számomra helyet a kórház egyik szegletében éjszakára. Napközben metrón ültem, vagy moziba vettem jegyet, hogy meg ne fagyjak az utcán. Végül egy hívő baptista bácsi fogadott be magához: hat hónapon keresztül egyetlen fillér fizetség nélkül náluk lakhattam. Lelki beszélgetéseink voltak, rendszeresen olvastuk a Bibliát, és imádkoztunk együtt. Ez újdonság volt a szá-Szolga-Tőkés Sándor körmendi beiktatásakor momra, mert Erdélyben, bár biztosan vannak, ilyen krisztusi lelkületű, mélyen hívő emberekkel nem találkoztam. Amikor a feleségem és a fiam is utánam jött, egy katolikus család adott nekünk helyet a szuterénj ükben. Egy öreg pap bácsi járt ki hozzájuk, két szín alatt vettük az úrvacsorát, és református lelkészek prédikációit hallgattuk kazettán. Egyik templomból a másikba jártam, nem néztem a felekezeteket, mindenfelé eljártam. Aztán az egyik kazettát meghallgatva valami megsimogatta a szívemet. Tudtam: én is ilyen lelkész szeretnék lenni. Azt is tudtam, éreztem, hogy az unitárius tanítással ellentétben Jézus Krisztus több mint egy a próféták közül.- De ez csak az első lépcsőfok volt...- Igen, Jézus egyre feljebb lépett az életemben. Aztán a Bibliát olvasva kezdtem tisztázni magamban, ki is ő a számomra. Imádságaimban elkezdtem megszólítgatni őt is, nem csak az Atyaistent. De nem tudtam, hogy jót teszek-e ezzel, vagy sem. Az Atya azonban küldte mindig azokat az embereket, akik lódítottak előre Jézus felé.- Miért akart lelkész lenni? Hogyan került az akkori budapesti Evangélikus Teológiai Akadémiára?- Tulajdonképpen szüleim halála után kezdtem olvasni a Bibliát. Esti gimnáziumban érettségiztem, és jelentkeztem a Kolozsvári Teológiai Akadémiára. Egy hely volt, és én második lettem. Akkor szomorú voltam, de ma már tudom, hogy nem ott volt a helyem. Az unitárius egyházban nem ismertem volna meg Jézus Krisztust. Közbejött a betegségem. Aztán újra próbálkoztam a teológiára való jelentkezéssel, Magyarországon is. Az akkori unitárius püspök azonban nem támogatott ebben. Azt mond- * ta, minek akarok én a teológián tanulni, amikor úgysem fogok addig élni, hogy befejezzem. Inkább menjek haza Erdélybe meghalni. A feleségem azonban kérte, írja alá a papírokat, és legalább adjon nekem életkedvet, hogy embernek érezzem magam. Felvettek az evangélikus teológiára. Istennek a furcsa dolga, hogy azóta már a negyedik unitárius püspök van, én meg befejeztem a teológiát, és még mindig élek...- Közben a teológiai évek alatt átesett az első vesetranszplantáción, aztán a szervátültetettekkel kijutott Vancouverbe egy úszóversenyre. Hogy is volt ez?- A műtét utáni lábadozás idején bejelentkeztem a Szervátültetettek Sportegyesületénél, amely akkor Magyarországon tartotta a világjátékokat. Ezen részt vettem, bár kevés volt az esély arra, hogy nyerek. Ötödéves koromban aztán Vancouverben tartották a világjátékokat, és én elhatároztam, hogy azon mindenképpen szeretnék részt venni a válogatott tagjaként. Keményen edzettem, de a vizsgaidőszakkal ütközött az időpont, így eldöntöttem, hogy inkább szeptemberre halasztóm a záróvizsgáimat, de mindenképpen ki fogok utazni Kanadába. Minden reggel uszodába mentem, leúsztam a kétezer méteremet, és utána mentem a reggeli áhítatra. A többiek hecceitek, hogy biztosan nem úszhatok én olyan jól, hogy versenyre menjek. Egy alkalommal eljött velem az uszodába pár évfolyamtársam. Versenyezni kezdtünk. Mire ők a medence közepére értek, én már a másik oldalt ki is szálltam a vízből. Akkor hitték el végre, hogy valóban gyorsan tudok úszni.-Milyen volt Kanadában? Úgy tudom, ottani gyülekezetekben is szolgálta versenyek szünetében.- Kanadában az ottani református lelkész, Szamoshegyi László - egykori kolozsvári színész - várt minket a repülőtéren. Városnézésre vitt bennünket mindennap a környéken. Vasárnap arra kért, hogy - bár még nem vagyok végzett teológus - szolgáljak az istentiszteleten. Utána elmondta: azt tervezik, hogy a reformátuson és a magyar gyülekezeten kívül alapítanak egy harmadikat, egy protestáns gyülekezetét, legyek ennek a lelkésze. Én ezt nem vállaltam el, mert Kanadából nehezebben tudnék átugrani Erdélyországba, mint Magyarországról.- Amikor hazajött, levizsgázott a teológián, és fordulópont történt az életében...- A vizsgák után kaptam egy kazettát, és az evangélizációt hallgatva megint éreztem azt a melegséget a szívemben, amit korábban. Érdeklődtem, és elmondták, hogy lesz egy konferencia, ahol a lelkész prédikálni fog. Jelentkeztem, de nem akartak felvenni, mondván, már nincs hely, végül azonban mégis sikerült. Az evangélizáció előtt imádkoztam, tusakodtam, mint Jákob: „Úr Jézus, ha te tényleg az vagy, akinek a Biblia ír: a nagypéntek áldozata, aki azonban mégis feltámadott a halálból, Úr Jézus, ha te tényleg maga vagy az Isten egyszülött Fia, akkor tedd meg velem is azt a csodálatos dolgot, hogy neked tetszőén, hitelesen tudjak szolgálni. Mert hiába kaptam új vesét, hiába végeztem el a teológiát, ha nem leszek hitben járó ember.” Másnap volt a bemutatkozás, elmondtam, hogy unitárius vagyok, teológiát végeztem, ám amikor arról akartam beszélni, hogy meg vagyok térve, egy idős asszony felállt, és azt mondta: „Fiam, neked semmi közöd az Úr Jézushoz!” Azt hittem, menten elsüllyedek. Láthatatlanná akartam válni és elrohanni onnan, de rá kellett jönnöm, igaza van! Nekem akkora hitem sincsen, mint egy mustármag, pedig tényleg igazán kerestem Jézust. Felkerestem este a lelkészt, leírtam neki egy A/4-es lapra a bűneimet. Ő azonban azt mondta erre, hogy ez nem elég. Végül az Úr elé letettem az életemet, hogy én csak Jézust akarom szolgálni. Jézus elfogadott, elvette a bűneimet, és megtisztított. Amikor kimentem a lelkésztől, megkönnyebbültem. Mintha mázsás súlyokat vettek volna le a hátamról. Mintha megszűnt volna a gravitáció, minden csodálatossá vált. Akkor lett üdvbizonyosságom, hogy valóban az Úré vagyok, és hogy az ő Golgotán történt halála valóban értem is történt. Amikor erről az evangélizációról hazatértem, az unitárius püspök azt mondta, hogy az egyházamban ilyen hittel maximum csak gyülekezeti tag lehetek, lelkészként nem szolgálhatok. Jézust náluk nem tekinthetem Megváltómnak.-Aztán evangélikus lelkész lett... Első szolgálati helye Ősagárdon volt.- D. Szebik Imre püspökhöz mentem, aki arra kért, szerezzek egy írást arról, hogy az unitárius egyháznál nincsen szükség rám azért, mert Jézus Krisztusban hiszek. Ilyen papír sokáig nem érkezett, de Szebik püspök 1993 decemberétől mégis megbízott az ősagárdi evangélikus gyülekezet pásztorolásával. Amikor odaköltöztünk, megjött az unitáriusoktól a papír: a hitem megváltozása miatt nem alkalmaznak az egyházban. így lettem evangélikus lelkész. Olyan gyülekezetbe kerültem, ahol rengeteg mindent tanulhattam a hívektől. Tizenegy évet szolgáltam itt. Evangéliumi színdarabokat adtunk elő, evangéliumi énekeket tanultunk, írtunk. Aztán a körmendi gyülekezetbe kerültem, ahol most is szolgálok.- Emellett azonban iszákosmentő misszióban is részt vesz, Verőcemaroson van táboruk.- Ezt az evangelizációt közösen vezetjük Márkus Gábor református lelkésszel. Évente négy alkalmat tartunk. Nagy élmény, hogy olyan alkoholistákkal találkozhatok, akik megszabadultak a bűn rabságából, és összejárnak hálát adni ezért. Az Úr megmentette őket, és befogadták szívükbe Jézust. Valódi új életek születnek itt. Van, aki az alkohol miatt korábban elvesztette a családját, hajléktalan volt, de megszabadult, és most újra családja van, és rendesen dolgozik. Jézus elvette tőlük még a kívánását is az alkoholnak. Egy szabadult alkoholistával beszélni erőt ad nekem is. Láthatom, hogy Isten megmentő, szabadító ereje milyen csodálatos.- Nagyon fontos ez, amit mond, hiszen arra hívattunk el, hogy minél többeket hívogassunk, és ha bűnbe esetteken segíthetünk, az különösen fontos. Csodálatos az az erő, amit Istentől kap erre, hiszen most is újabb transzplantációra vár.- Kettős transzplantáció előtt állok: a vesémet két átültetés után most újra transzplantálni kellene, és a májamat is. Egyelőre azonban még csak a kezdeti vizsgálatok folynak, hogy a korábban megműtött szívem bírná-e ezt a beavatkozást. Sajnos még a várólistára sem kerültem fel, mert a nemrégiben elvégzett vizsgálataim eredményei szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán felvegyenek rá. De az Úr erőt ad minden nehézségben, és remélem, ahogyan életemben eddig is, úgy ezután is meg fog segíteni. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Forrás: evangelikus.hu HETI ÚTRAVALÓ IX0YC „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne’.’ (Jn 3,14-15) Böjt hatodik hetében, nagyhéten az Útmutató reggeli s heti igéi Jézus földi életének utolsó eseményeit, passióját tárják elénk. Krisztus meghalt érettünk, helyettünk és miattunk; ő az alázatos Király, az új szövetség szerzője, a fájdalmak embere, aki halálra adatott a bűnökért. Urunk az élők és elhunytak üdvözítője is, mert Isten számára mindenki él. Virágvasámap az Úr Jézus bevonult Jeruzsálembe. „Nefélj, Sión leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve’.’ (Jn 12,15) Ott így köszöntötték a zarándokok: „Hozsánna Dávid Fiának! Örökre áldott, ki eljött az Úr nevében, Izráel Királya, hozsánna a magasságban!” (GyLK 751) Hitünk pálmaágaival, az őskeresztény himnusz szavaival, térdet hajtva hódolhatunk előtte, aki engedelmes volt a kereszthalálig, ezért „minden nyelv vallja, hogy jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fii 2,11). Pál három igeidőben ír: „Mivel tehát megigazítunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által”, és „még inkább üdvözíteni fog(Fia) élete által” (Róm 5,1.10). Jób szenvedése célhoz ért, Isten odafordult hozzá, és megismertette magát vele. „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak’.’ (Jób 42,5) A páska éjszakáján a tizedik csapás sújtotta Egyiptomot, ezért: „Eredj, népem, menj be szobádba (...)!Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja’.’ (Ézs 26,20) Nagycsütörtökön az utolsó vacsora alatt Jézus rabszolgamunkát végzett: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg különben teljesen tiszta’.’ (Jn 13,10) Pál az Úrtól vette az úrvacsora szerzési igéit: Megyétek, egyétek, ez az én testem.és„epohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedj étek...” (íKor 11,24.25) Nagypéntek valóban az evangélikus keresztények nagy ünnepe. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’.’ (Jn 3,16) A Golgotán a középső kereszt felirata ez volt: „A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. (...) Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: »Elvégeztetett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét” (Jn 19,19.30) - vagyis átadta lelkét Atyjának. „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29; LK) „Krisztus egyszeri áldozata mindörökre érvényes, és mi üdvözülünk, mert hiszünk benne. A Bárányt leölik. Az áldozat vérbe kerül. Senki se segíthet rajtunk, csak a magát feláldozó Krisztus!” - valljuk-e ezt Lutherrel? A kereszten „Isten ugyanis Krisztusban megbékítette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2l<or 5,19). Nagyszombat síri csendje üzeni: „Eltemettettünk Krisztussal együtt." (lásd Róm 6,4; LK) „Hallgasd meg, Uram, imádságomat..!’ (Zsolt 102,2) „Meghallottad szavamat: (...) így szóltál: Ne félj! (...) és megváltottad életemet’.’ (JSir 3,56- 58) „Te legyőzted a halált, (...)/ Te fölkeltesz új életre, / Te elvezetsz üdvösségre.” (EÉ 197,4) ■ Garai András
