Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-28 / 9. szám
6 -m 2010. február 28. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet hirdetés ........ . ' A Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Evangélium Színház március 14- én, vasárnap és március 15-én, hétfőn délután 4 órától a Duna Palotában (Budapest V., Zrínyi u. 5.) adja elő Madách Imre Az ember tragédiája című darabját Udvaros Béla rendezésében. Telefonos jegyelőjegyzés: 30/609-2628. KÖSZÖNET Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik Csete Imréné temetésén megjelentek, és elhunyta alkalmából részvétüket nyilvánították. A gyászoló család HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Szeretettel hívunk mindenkit március 7-én, vasárnap 18 órára a budahegyvidéki evangélikus templomba (Budapest XII., Kék Golyó utca 17.) a veszprémi Gizella kamarakórus hangversenyére. Vezényel: Borbásné Gazdag Gabriella. Orgonán közreműködik: Ecsedi Zsuzsa. A műsor ízelítőt ad a kórusirodalom gyöngyszemeiből a reneszánsz kortól napjainkig. Hallhatjuk T. L. de Victoria, J. P. Sweelinck, J. Haydn, E Mendelssohn Bartholdy, valamint Kodály Zoltán, Tillai Aurél és Kocsár Miklós műveit. A belépés díjtalan. Adományaikat köszönettel fogadjuk. HIRDETÉS ~ Aki bőven vet, bőven is arat... Az Ökumenikus Tanulmányi Központ - melynek célja a keresztények egységének építése - adománygyűjtésből él, és ezúttal is kéri a társadalmi szervezeteknek felajánlható egy százalékot a szentírási tanítás értelmében: „Tudjuk pedig hogy aki szűkén vet, szűkén is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti az Isten«!’ (2Kor 9,6-7) Adószámunk: 18008223-1-43. A hónap könyve - februárban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Asztali beszélgetések 3. - Közös örökségünk Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1750 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. A ÍZT A ti »fSZ£l*Cm£*~ KÖZÖS ÖRÖKSÉGÜNK HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Sok szeretettel hívjuk a nyugdíjas és özvegy papné/papnő testvéreinket országos csendesnapra március 27-én 9.30-tól 15.30-ig a Deák téri evangélikus gyülekezet I. emeleti termébe (Budapest V, Deák tér 4.). Téma: Honnan jöttünk - merre tartunk? Bár az alkalom elsősorban nyugdíjasoknak szól, a szervezők nagy szeretettel hívják és várják az érdeklődő aktív papnékat is! Jelentkezni március 19-ig lehet az Északi Egyházkerület püspöki hivatalánál (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.; telefon: 1/394-2448, 20/824-4111; e-mail: eszaki.kerulet@lutheran.hu). HIRDETÉS Meghívó Az Evangélikus Kórházi Lelkigondozói Szolgálat tavaszi kétnapos konferenciát tart március 5-én és 6-án, pénteken 15 órától szombaton 15 óráig a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban (Móricz Zsigmond u. 141.). Témák: az önkéntesség jelentősége evangélikus egyházunk diakóniájában (várhatóan a diakóniai bizottság elnöke tart majd előadást); külső-belső konfliktusaink (a kórházlelkészek előadásai). Érdeklődni és jelentkezni lehet: Balogh Éva: 20/824-4723, bodzabokor@gmail.com; Honti Irén: 20/824-5629, hirene@citromail.hu; Heinemann Ildikó: 20/770-0442, ildiko.heinemann@lutheran.hu Szeretettel várjuk önkéntes segítőinket és az érdeklődőket! HIRDETÉS A következő hetek evangélizációs naptára Időpont, helyszín, igehirdető ♦ Február 28., 10.30-15.00, Sárszentlőrinc - Verasztó János ♦ Március 3., 15.30 és 18 óra, Ipolyvece, Felsőpetény - Szakács Tamás ♦ Március 3-7., esténként 18 óra, Marosvásárhely, Alsóváros (ökumenikus) - Szeverényi János ♦ Március 7.. 10.30-15.00, Sárszentlőrinc - Bojtos Attila ♦ Március 10., 15.30 és 18 óra, Ipolyvece, Felsőpetény - Eszlényi Ákos ♦ Március 12-14., pénteken és szombaton 18 óra, vasárnap 10 óra, Celldömölk - Szeverényi János ♦ Március 14., 10.30-15.00, Sárszentlőrinc - Orbán Attila ♦ Március 16-20., esténként 18 óra, Marcali (ökumenikus) - Szeverényi János ♦ Március 17., 15.30 és 18 óra, Ipolyvece, Felsőpetény - Szakács Tamás ♦ Március 17-19.. esténként 17 óra, Bököd - Széli Bulcsú ♦ Március 24., 15.30 és 18.30, Ipolyvece, Felsőpetény - Szakács Tamás ♦ Március 28. - április 1., esténként 18 óra, Budavár - Bence Imre ♦ Március 28., 9.30 és 11 óra, Zugló (Gyarmat utca és Lőcsei út) - Szeverényi János Kérjük testvéreinket, hogy imádkozzanak ezekért az alkalmakért! Szervezzünk evangélizációs célú és tartalmú programokat! „Hűtlen hűség” Találkozás Závada Pál Kossuth-díjas íróval ► Závada Pál író alkotásaiban újra meg újra visszatér szűkebb pátriájába, a Viharsarokba, közelebbről Tótkomlósra. De természetesen, ha csak teheti, szívesen ellátogat ide személyesen is. Február 17-én ő volt a vendég a helyi evangélikus gyülekezet irodalmiest-sorozatának soron következő alkalmán. Előtte kértem rövid beszélgetésre. Elsőként azt kérdeztem: közgazdász és szociológus végzettséggel hogyan és miért lesz valaki íróvá?- A közgazdász szak elvégzésével csak képzettséget nyertem, hiszen a gyakorlatban soha nem dolgoztam közgazdászként. Én egyszerűen csak egyetemre akartam járni, és a gimnázium matematika-fizika szakos osztálya után ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. És mert a népszerű szakokra - mint amilyen mondjuk a magyar nyelv és irodalom vagy az idegen nyelvek voltak akkoriban - óriási volt a túljelentkezés, így a közgazdaságtan tulajdonképpen kudarckerülő választás volt.- És a szociológia...?- Mivel nem akartam közgazdász lenni, a szociológia - ami valóban érdekelt - jó lehetőséget adott arra, hogy egy ideig még élhessem az egyetemisták életét, és kitaláljam, mihez kezdjek.- Tanulmányai befejezése után dolgozott is szociológusként, majd oktatta is ezt a tudományt. Végül mégis íróvá lett...- A családom mind anyai, mind apai ágon paraszti származású, nagyszüleim földművesek voltak, így a szépírásnak nálunk nem volt hagyománya, hacsak a levélírást nem tekintjük annak. Édesapám gépkezelőként dolgozott a helyi téeszben, édesanyám pedig könyvelőként egy másikban. Én Tótkomlóson születtem, és itt is éltem tizennégy éves koromig, majd Szegedre kerültem gimnáziumba, azután a pécsi egyetemre. Az írás nekem sokáig a tényirodalmat, vagyis a szociográfiát jelentette, továbbá tanulmányok papírra vetését.- A tényirodalom műfajában íródott Kulákprés című műve is, amely először 1986-ban jelent meg később több kiadást is megért, és egy talán még ma is érzékeny kérdést feszegetett.- Inkább feltáratlan területnek mondanám, amellyel keveset foglalkoztak akkoriban. Engem elsősorban már a famíliám miatt érdekelt, a könyv középpontjában is családi levelezésünk áll. Édesapámat 1951-ben hívták be katonának, ekkor már internálva voltak a szülei koholt szabotázsperek után. Egyszóval nem tudtak más módon kapcsolatot tartani, mint levelezés útján.- Huszadik századi magyar sors...- Sem nem egyedi, sem nem tipikus... Ellenben - a személyes érintettség okán - jó lehetőség arra, hogy az ember „témára bukkanjon rá”. Hiszen ezek a sorok indítottak arra, hogy a saját családomon, illetve más helyi famíliákon mint konkrét eseteken keresztül bemutassam a Rákosi-korszak parasztpolitikáját, illetve a kötet későbbi kiadásaiban a két világháború közötti Tótkomlóst is.- Ezután a Sipos Andrással közösen jegyzett Statárium című szociográfia következett, majd immár szépprózai művekkel jelentkezett.- Mindennek az az előzménye, hogy a politikai fordulattal, a rendszerváltással egy időben változás állt be az én életemben is azáltal, hogy elhagytam a szociológiát, amikor a Holmi című irodalmi folyóirathoz kerültem szerkesztőként.- Azt mondta, a rendszerváltáskor hagyta el a szociológiát. Mielőtt elsötétül című kötete mégis csupán 1996-ban jelent meg. Miért?- Gyakorlatilag újra kellett tanulnom az írást, hiszen a szociológia egészen más műfaj, mint a szépprózaírás. Az említett első novelláskötetem a Holmiban megjelent írásaimat tartalmazta, és közepes sikert aratott.- Minden kezdet nehéz... De bizonyára volt, aki Önt a folytatásra ösztönözze.- Persze volt, de ez nem a biztatáson múlik. Azt nekem magamnak kellett tudnom, hogy bírom-e, vállalom-e, képes vagyok-e a javulásra. Egyáltalán azt, hogy érdemes-e továbbra is az írással foglalkoznom, vagy jobb, ha visszatérek esetleg az úgynevezett tényirodalomhoz, vagy bármi mást csinálok. Nem dől el egy csapásra, hogy az ember milyen úton indul el, inkább csak az irány.- Gondolom, a Jadviga párnájának könyv-, illetve filmsikere, illetve az, hogy ez a mű érettségi tétel is lett, segített Önnek a döntésben.- Azt szokták mondani, hogy ha jól eltaláljuk az alaphelyzetet - ez jelen esetben a naplóforma volt, amelyből két szenvedélyes ember kapcsolata bontakozik ki, annak minden testi és lelki vetületével együtt -, és persze mellé még a figurát, a hangot és a megformálás módját, akkor a szereplők szinte mintegy „súgják” hogy mi is az írnivaló. Nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom. Ami az érettségit illeti, igen, valóban tétel lett a könyv a szegedi Ságvári Endre Gimnáziumban, de szerintem nem kell ezt annyira örök érvényűnek venni. Ezek esetleges dolgok, jövőre majd mást ér ez a megtiszteltetés.-Ez a fajta elismerés természetesen nem hasonlítható az Önnek ítélt olyan komoly díjakhoz, mintamilyen például a József Attila-, a Déry Tiborvagy épp a Márai Sándor-díj, a legutóbb, 2005-ben elnyert kitüntetéséről, a Kossuth-díjról nem is szólva.- A díjak megtisztelőek, de igazából az a lényeges, hogy olvassák-e az ember könyveit. Aki igazán sok olvasót akar, az többnyire leszállítja a színvonalat, így a legnépszerűbb könyvek nem biztos, hogy a legjobb könyvek. Többen abban bízunk mégis, hogy egy könyv akkor is fogyhat jelentős példányszámban, ha jó. Ami a Kossuth-díjat illeti, arról először is azt gondoltam, hogy korai volt, számos kollégám inkább megérdemelte volna. Ez nemcsak amolyan kötelező szerénység a részemről, hanem valóban így gondolom. Az is lehet, hogy a Kossuth-díjamat annak is köszönhetem, hogy népszerűek a könyveim. Ez az elismerés egyfelől jóleső és kellemes dolog, de nem szabad elhinni, hogy ez „jár", hogy ezt nekem „meg kellett kapnom”. És nem volt szabad elhinnem azt sem, hogy ettől jó lesz a következő könyvem.-Apropó, következő könyv! A Jadviga párnája után a Milota, majd A fényképész utókora jelent meg 2008- ban pedig Idegen testünk című kötete. Min dolgozik most?- Nemrég fejeztem be egy színdarabot, amely épp az Idegen testünk néhány motívumából indult ki. Ez a Nemzeti Színház által kiírt drámapályázatra született, és Alföldi Róbert igazgató ígérete szerint előbb-utóbb be is mutatják. És most jelennek majd meg mesefordításaim Harminchárom szlovák népmese címmel.- Visszatérve az előzőekre: ha jól tudom, az előbb említett pályázatnak a Tízparancsolat volt a témája.- Pontosan. Én a következő mellett döntöttem: Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.- Miért épp emellett maradt?- Leültünk tízen, és mindenki választott. Én mindenképp az első öt parancsolat egyikéből szerettem volna darabot írni, mert ez az Isten és az ember közötti alapvetések gyűjteménye, a többi viszont inkább csupán tiltás.- Egyházi lapról lévén szó hadd tegyek fel itt egy személyes kérdést: evangélikus volta mit jelent az Ön számára?- Először is egy fontos és mély tradíciót. Amikor Tótkomlósról írok, mind a szociográfiáimban, mind a regényeimben - az utóbbiak esetében legyen szó akár valós, akár fiktív figurákról -, azok élete mindig át meg át van szőve a hittel és a hit gyakorlásával. írásaimban fontos az evangélikus egyház abból a szempontból is, hogy milyen viszonyban állt például a más vallásúakkal, illetve a nem hívőkkel. Amikor a hitről és a vallásról írtam, lehetőségem nyílt arra, hogy a hitemmel és egyházammal kapcsolatos kételyeim tisztázódjanak.- Tehát hazatalált...- Az én utam az örök kétség és kételkedés. Ahogy a szlováksághoz való viszonyomra is a „hűtlen hűség” - és általában is a kultúrák és hitek közti közvetítésre való törekvés a jellemző. Mert az ember folyvást utat keres, és közben el-eltávolodik. Hiszen nem vesz készpénznek mindent, hanem megkísérel bizonyos dolgokról maga meggyőződni, és mint önálló szubjektum fenntartja magának a választás lehetőségét. Azt a lehetőséget, hogy mindezek miatt választhat magának akár másik nyelvet, másik országot, másik nemzetet, másik hazát és másik hitet. És ez ne legyen szégyellnivaló dolog. Hiszen ez csak akkor szégyenletes, ha közben az ember becstelen. De van, amikor ez nagyon is előrelépést, előremutatást jelent. Abban az esetben, ha más hitű és eltérő nemzetiségű felebarátainkat nem idegenként, ellenségként tekintjük, hanem barátságban és testvériségben élünk egymással. Mert egyik ember sem alávalóbb a másiknál. Egyedül a bűnök azok, amelyek miatt átmenetileg különbséget tehetünk ember és ember között. ■ Gazdag Zsuzsanna
