Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-04-04 / 14. szám

6 -m 2010. április 4. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A szigligeti festő Gerzson Pál-emlékkiállítás a Koller Galériában A hónap könyvcsomagja - áprilisban a Luther Kiadótól mindössze 1000 forintért • Veled egy életen át- Gondolatok a szerelemről és a házasságról Szerk. D. Szebik Imre • Vajta Mlmos: Hitből fakadó élet • Juliana Ray : Jövevények és vándorok. Egy család három nemzedéke az Útra talál • Válogatott zsoltárok Bodrog Miklós fordításában • Christoph Klein: Fény az út végén Vásárolja meg a hónap könyveit kedvezményesen! A könyvcsomag ára: 1000 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24. Utoljára Keszthelyen láttam a festőt, gyönyörű nyár volt, és sok ember a sé­tálóutcában. Éppen túl a szívműtéten, szájában az elmaradhatatlan ciga­rettával. Örült kiállítása sikerének. Az evangélikus templomba indult, az­után gyorsan vissza, Szigligetre. Háza fönt állt a magasban, a te­raszról figyelte a szélben hajladozó fá­kat, az utakat, a karcsú tornyokat, a különös tájban mozgó emberalako­kat. Nem tudott betelni a csodával: a Balaton, partján a ragyogó Bada­csony. A szikrázó fény szinte össze­olvasztotta az eget és a hegyeket. Ad­dig figyelte az örökké tartó pillana­tot, míg benne is megszületett a fes­tői táj, ő maga lett a természet. Ez lett az új Gerzson Pál: összegez­te a belőle fakadó tereket és színeket. És arcokat is, a költő barátok verse­ihez készült illusztrációkat. Átfogal­mazva adott vissza ötleteket, szépsé­geket, gondolatokat. Különösen a nagy felületű olajképeken látszik: a zöld, barna, piros, kék, narancs és égetett agyag tört színei tündökölnek szelíd harmóniában. Sétálok a földszinti tágas terem­ben. Néhány cím: Magyar táj (1982), Tavasz (1987). Szigliget csodái (1989), Hol vagy, Széphalom? (1995)... Az élet diadalát hirdetik a festmények, a békességet lélek és test, szellem és anyag között. Az apokaliptikus, pusz­tító világban a reményt. Törékeny szárnyú fecskéi mintha az égboltot hasítanák ketté. Talán odaképzelte magát parányi hátukra, úgy röpült, suhant a zöld tükrű tó fe­lett. Ezért e külö­nös látásmód, az örvénylő meleg szí­nek, a Szigliget kör­nyéki vulkáni kú­pok, nádas öblök, felhőállatok merész összevágása. A mester és pél­dakép szellemujjá­­nak vonásai: a Bala­ton festőjének, Egry Józsefnek a küzdelme! És a töb­biek: Borsos Miklós szépségideálja, Ke­­resztury Dezső és Takáts Gyula vers­beszédének hangu­lata. Dunántúl örök üzenete. Végezetül szólni kell a Koller Ga­lériáról. Az alapító unokája, Köster Dániel vezette „Várnegyed-műhely” időnként egy-egy mesterre koncent­rál, családias hangulatú megnyitókon ad lehetőséget generációk találkozá­sára. Gerzson Pál április 5-éig meg­tekinthető kiállításának megnyitóján jeles költőink, Ágh István és Szepesi Attila, valamint Fábián László író emlékezett a nemrégen eltávozott festőre. Járdányi Zsófia hegedűmű­vész és Kovács Ida brácsaművész Bartók zenéjével köszöntötte a szép számú közönséget. ■ Fenyvesi Félix Lajos Lelket karbantartó költészet Bíró András: Hit és bizalom Bíró András Élő beszéd című, 1946- ban megjelent, első verseskötetével olyannyira bizonyította jelentős köl­tői képességeket felmutató tehetsé­gét, hogy pályakezdése Baumgar­­ten-ösztöndíjasnak minősült; majd kizárták a Magyar írók Szövetségé­ből. Mindössze három éven belül tör­tént mindez. A reményteljes tehet­séggel áldott fiatal költő így kénysze­rült huzamosabb ideig fiókjába rej­teni keletkező műveit. Közben különféle munkakörökben dolgozott, és 1965-ben újraindította a már több mint húsz esztendeje szü­neteltetett, A Kutya című szakla­pot, s kitűnő szerkesztői érzékkel for­málta közkedvelt magazinná. Termé­szetesen - olvasóinak szerencséjére - a szépirodalom gyakorlását sem hagyta abba, mert minden megpró­báltatás ellenére makacsul bízott al­kotóerejében, s nem alaptalanul... A szépség ünnepe című második verseskötetét 1982-ben magánki­adásban jelentette meg, s az azóta négy kiadást megért műve - a hivatásos kiadók átlagos telje­sítményét lehenger­lő módon, mintegy korábbi könyvki­adóink piacérzé­kenységi hatásfoká­nak cáfolataként - nyolcezer (!) pél­dányban kelt el. Az író Bírót 1990-ben fogadta vissza az írószövetség, s az utóbbi időszakban tucatnyinál több könyvet publikált: regényeket, verses­és riportkönyveket, ismeretterjesztő műveket. Kiemelkedő alko­tói teljesítménye a Vér és ölelés össze­foglaló című, az Esztelneki család ezer évét feldolgozó, igen alapos és terjedelmes regénytri­lógiája. Dávid és Góliát, valamint Mária vallomásai című poémái, az 1948 és 1961 között fiókban maradt verseiből összeállított, végül Kolozs­várott 1994-ben kiadott Holt angya­lok sem hagyhatóak említés nélkül. Néhány írását angol, francia, né­met, orosz, spanyol és svéd nyelvre is lefordították. A Székesfehérvárott 1923-ban szü­letett, ma Érdligeten élő alkotó tehát hosszú kerülő úton jutott el újra az őt méltán megillető művészi megbe­csülésig. írói tevékenységét a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje ki­tüntetéssel ismerték el. Hit és bizalom címmel 1997-ben adta közre válogatott verseit, s a kritika régi adóssága, hogy e költésze­tet méltán és folyamatosan kezelje. A kötet borítóján tekintélyes külsejű férfi arcképe fogadja az olvasót, és bölcs derűt sugárzó tekintetével hív­ja kötetének s lelkének belső világá­ba. Az 1982 és 1995 között írott sza­bad és kötött formájú, korábban még kiadatlan versekből válogatott kötet darabjainak legfőbb érdeme a költő szigorú erkölcsi vértezetének példája, amiben fontos szerepet kap az önzetlen szeretet, a hit fegyelme, a bizalom nehéz helyzeteken is átlen­dítő ereje. A szilárd jellemű, istenfé­lő, embertársainak szépet-jót sugal­ló alkotóművész életünk jelenségeit fürkészi, s eredeti, természetes, tisz­tán érthető nyelven, az emberség su­gárzó példáival, a műveltség kútjának mélyéből merítve teremt sajátos hangulatot minden művében. A cím­adó vers nemhiába terjed nagy siker­rel Szigeti Eszter megzenésítésében és előadásában: „Áldott légy bimbó­zó tavasz, te / reményeink rikoltó ra­gyogásai" E kötetkezdő sorokból is érződik a lelkiismeretes tollforgató erkölcsi és esztétikai érzéke, s ez a megnyerő, biztató, intelligens modor jóságos napsütésként sugárzik a további ver­sekből is. Megfáradt korunkban, amikor fiatal emberek érzik magukat feleslegesnek, életüket pedig céltalan­nak, Bíró András tapasztalatainak birtokában képes a költészet eszkö­zeivel támaszt nyújtani: Nyarát siratja, lásd, a kert -én mégsem siratom nyaram, jól tudom: aki újra kezd, annak nem egy - száz nyara van! Lélekbeli vérteződésüiik legjobb te­repei a biztonságos formakezeléssel alakított dalai, romlatlan mondani­valójukkal, mint az imént idézett, Aki újrakezd című esetében is. Témái kö­zül a kristálytiszta szerelem, a termé­szet rajongó imádata, a családi kap­csolatok halálon túli bonthatatlansá­­ga a legjellemzőbb. Érvényesén van jelen a történel­mi visszapillantás is... Ilyen példá­ul a nyolcéves korából megőrzött élménye: látta Krúdy Gyulát konf­lisba szállni a Körúton. Több versé­ben elevenedik meg a történelem, régmúlt koroké vegyül a közelmúl­téval. Önálló versben állít emléket - többek között - Latinovitsnak, Márainak. Ez a húsvét olyan ünnep, fák, virágok megzsendülnek, mintha húznák, vonnák őket, oly sebesen, gyorsan nőnek. Ez a húsvét olyan ünnep, fiatalok megszédülnek, összebújnak, sugdolóznak, szavakból szép jövőt fonnak. Ez a húsvét olyan ünnep, szelek, vizek megperdülnek, hol a napfény, hol a zápor nyes nagyobb részt a határból. Ez a húsvét olyan ünnep, sírás és bánat elülnek. Minden örül, hogy létezhet, hogy nagy lélegzetet vehet. Ez a húsvét olyan ünnep, bocsánata van a bűnnek. Fönt a hegyen az a Kereszt új élet útjára ereszt. A tél szennyét mind lemosva készülődünk a holnapra, a pünkösdre, szép pünkösdre, lángos csodák jövésére. Szirmos jövőnk féltve, óva készülődünk még nagyobbra: el nem érhető csodára, örökös harmóniára. (Ez a húsvét) E vers éppen aktuális, de az életé­nek 87. évét májusban betöltő Bíró szinte össze verse arról tanúskodik, hogy hitre és bizalomra épülő'létünk harmóniáját kizárólag hittel és biza­lommal teheti tartóssá az ember. Ezek lényeges támaszai a boldogság­hoz, boldoguláshoz vezető úton. A boldogságról éppen a költőnek van leghitelesebb fogalma: Mi a boldogság? Belső béke, a harmónia teljessége, legyőzöttségünk erénye, önmagunk kemény törvénye, örömünk tiszta edénye, Isten nyugtató szeme fénye. (Mi a boldogság?) Vajon mi lehet az oka verseskötetei si­kerének? Legvalószínűbben az, hogy a formaérzékeny, nemes konzervati­vizmus költőjének versei átörökítő szereppel bírnak. Átemel, vagyis se­gít megőrizni valamit abból az érzés­világból, amely az emberiség örök lét­törvényének tartópillére, mint az ön­zetlen-érdektelen szeretet, a jóság, a szépség észrevétele és alkalmazása. „A ma embere örökös rohanásában megfáradva olykor eltűnődik: hol ta­lálja meg nyugalmát legalább egy kis időre, hogy megújuljék a természet és a szerelem nyugalmas tengerében? Például a költészet, a lírai feloldódás világában” - vallja a költő, aki olyan tanulható verstartalmak megjelenítő­je, mint az őszinteség, a hit és a biza­lom, a tiszta, mindenféle hátsó szán­­déktól mentes emberi érzelmek isko­lájának általános érvényű tananyagai. E költészet azért nagyszerű, mert egyszerű - mondhatnám keresetle­nül előbukkanó szófordulattal, és így is van. Hitelét igazolja az idő, az olvasók megtartó szeretete. Bíró András hittel írott verseihez bizalom­mal fordulhatnak. Meggyőződésem, hogy nem fognak csalódni bennük. A lélek karbantartására, az egyéniség újraélesztésére érdemes időnként ismét fellapozni őket. ■ Zsirai László Bíró András: Hit és bizalom. Váloga­tott versek. Anteus, Érdliget, 1997. Ár­­megjelölés nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom