Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-14 / 7. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 7. szám ■ 2010. február 14. ■ Ötvened vasárnapja Ára: 250 Ft „Látom, néha mások is megállnak „De vajon tehetünk-e mi ma„Ő kérdezte meg, hogy hallót„Ne tegyünk csípős megjegyzéseket a házastársunkra, Melléklet: csodálkozva, mit keres egy csodás gunk is valamit a keserűtlenítunk-e erről a napról. Szégyenkez-és ne írjunk róla rosszat! Ha az oldalon szerepel is a Útitárs -hangszer a lomok között. Ilyenkor tés, a méregtelenítés gyógyító ve sütöttem le a fejemet, mire ő kérdés, hogy mi jár a fejünkben, nem biztos, hogy ez féltékeny serénység vesz erőt rajtam, folyamatának elősegítéséért?” folytatta: »Magyarország nem tényleg mindenkit érdekel.” magyar nehogy elvegyék tőlem.” maradhat ki belőle.«” Tizenkét jó tanács internetező házaspároknak evangéliumi lap Bösendorfer ► 7. oldal Rosszkedvűnk tele ► 3. oldal Huszonöt éve erő... & 4. oldal ► 11. oldal Ötvened vasárnapjának epistolája (íKor 13,1-13) a szeretethimnusszal azt az isteni szeretetet állítja elénk, amely az önmagáról elfeledkezésben, az áldozatban lesz teljessé, amint ez itt a földön egyedül Jézus Krisztusban valósult meg. Artner Ilona kisplasztikája Háló Gyulának a szeretethimnusz két verséhez írt gondolatát illusztrálja: „»A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nemfuvalkodikfel. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.« (íKor 13,3.7) Mire vágysz? Akiket a világ szétválaszthat, azokat világi kötelék köti össze. Ha örök kapcsolatra vágysz, igazi szeretetet használj kötél gyanánt!” Csak egy hétvégén nem szolgáltak... Második egyházfi-konferencia Révfülöpön ► Valószínűleg kevés konferencián hangzik el a köszöntőbeszédben a résztvevők felé a komoly felszólítás: „Ha holnap reggelre leesik a hó, senki se kezdjen el lapátolni a ház körül!” Itt azonban helyénvaló volt a figyelmeztetés, hiszen ez alkalommal olyanok gyülekeztek össze az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban, akiknek otthon ez is a feladataik közé tartozik. Bár hóban tényleg nem volt hiány február 5. és 7. között Révfülöpön, a hólapátolás elmaradt, de akadt helyette bőséges programkínálat az egyházfik és gondnokok második országos találkozóján. „Az egyház istentiszteletének szürke eminenciásai az egyházfik, harangozok és sekrestyések. Munkájuk sokszor »láthatatlan«, hiszen a háttérben zajlik. Nélkülük azonban elképzelhetetlen a rendszeres szolgálat" - volt olvasható a hétvégére szóló meghívón. S ennek igazolását valószínűleg azokban a gyülekezetekben tudnák leginkább megadni, ahonnan a konferencia résztvevői érkeztek, akiknek a hűséges szolgálatát február első hétvégéjén helyettesíteni kellett. A péntek esti nyitóáhítat után, melyet Szabó Vilmos zalaegerszegi lelkész, a konferencia ötletadója tartott, a résztvevők dr. Hafenscher Károlynak, a konferencia házigazdájának - egyben a helyszínül szolgáló Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgatójának - előadását hallgathatták meg. Tartalomhoz a forma - az istentisztelet látható és láthatatlan háttere címet viselte a gondolatmenet, mely nemcsak a sokak számára egyértelmű „istentisztelet” fogalmát járta körbe, keresve a rá illő legjobb meghatározást, hanem hozzárendelte az egyházfi szolgálatának jellemzőit is. Az istentisztelet a legnagyobb találkozás - fogalmazott az előadó. - Találkozás a Teremtővel, akinek mindent köszönhetünk; a Gondviselővel, akinek a segítségével még válság idején is talpon vagyunk; a Megváltóval, aki életünket rendbe hozza; a Megtartóval, aki életünket biztonságban tartja; és az életünk célba juttatójával, hiszen mi nem a semmibe, hanem az örök istentiszteletbe készülünk. S ehhez a különleges találkozáshoz, az istentisztelethez kell az egyházfiknak a hátteret biztosítaniuk, ezt pedig csak alázattal, az Úrnak szolgálva és az emberek örömét segítve, összefüggésekben gondolkodva, megoldást keresve, csapatmunkában, imádságos és áldozatos szeretettel lehet és kell végezni - adott összegzést Hafenscher Károly. Szombaton a résztvevők egymás gyülekezeteivel és a bennük végzett szolgálatokkal ismerkedhettek meg, illetve délelőtt két előadást is meghallgathattak. Fehér Károly nyugalmazott lelkész Szépség és harmónia az igényes Isten szolgálatában, illetve Szabó Vilmos Féltő szeretettel gondozom a templomom című referátuma hangzott el. A délutáni program témája a gyülekezet és az egyház istentisztelete volt, valamint szó esett arról, mit jelent az egyházfi és a lelkész munkatársi kapcsolata a szolgálatban. A mintegy harmincöt részvevőnek a konferencián többször is lehetősége nyílt - fórum-, illetve kötetlen beszélgetések keretében - megosztani egymással tapasztalataikat, örömeiket és kérdéseiket. A vasárnapi záró, úrvacsorái istentiszteleten Hafenscher Károly hirdette Isten igéjét hatvanad vasárnapjának textusa alapján. ■ Boda Zsuzsa A konferenciáról bővebb összeállítás lapunk 13. oldalán Vállalni emberségünket ■ KinczlerIrén Gyermekkoromban a Trianon után Csehszlovákiához került Kárpátalján állami és iskolai ünnepek alkalmával három himnusz hangzott el: a cseh, a szlovák és a ruszin. Mindhárom nemzeti éneknek szép volt a szövege és a dallama (a ruszin himnusz Isten segítségét kérte a végén a megmaradáshoz). Én a többiekkel együtt vigyázzállásban hallgattam végig mindhármat. A magyar himnusz legálisan nem hangozhatott el, csak titokban. Testvéremmel együtt cirill betűkkel tanultunk meg írni-olvasni. Előbb hallottunk Tarasz Sevcsenkóról, mint Petőfiről, előbb Labore fejedelemről, mint Árpádról, előbb ismertük meg a ruszin énekeket, mint a magyar népdalokat, előbb a ruszin, mint a magyar népmeséket, előbb a kolomejkát, mint a csárdást, előbb a balalajkát, mint a magyar tárogatót. Mégis a csendes csatornák, az otthon légköre, a magyar istentisztelet, a Magyarországról érkezett posta, újságok teljes belső eligazítást adtak. Tudtuk, hogy a sokszínű kulturális és vallási környezetben hová tartozunk. Pontosan itt tanultuk meg tisztelni a mások értékeit és megismerni, szeretni és megőrizni a magunkét. „Nem sokaság, hanem lélek...” Meg lehetett maradni... A bogáncsnál, szúró, tépő, sebző tövisnél sokkal veszedelmesebb a hínár. A hínár nem szúr, nem sebez, nem okoz fájdalmat, sőt lágyan simogat, nyálkás, sima leveleivel körülölel, közben lassan-lassan befon, egyre szorosabban magához von, és többé nem ereszt el. Lehúz a mélységbe, és ott halálosan elringat, megbénít, megfojt. Mindenki tudja, érzi, hogy az ember madáchi tragédiája a történelem során nem zárult le, hanem új színekkel folytatódott, amelyeket ő el sem tudott volna képzelni. Mert az eszkimók még rendben élték a maguk életét a hagyományaik szerint, eszkimóknak nevezték magukat, szerették a tájukat, és védték a fókáikat. - A fagynál és jégnél félelmesebb azonban az a táj, amely időnként kirajzolódni látszik: szellemileg, lelkileg kiüresedett, sivár, holdbéli, ahol nemcsak a tanyák, kicsi falvak tűnnek el állatostól, nemcsak a fákat, erdőket tüntetik el, hogy helyet adjanak a toronyerdőknek, de hozzányúlnak a szellemi, lelki gyökerekhez, nekimennek a teremtési rendnek is. Mindent egy ködös, modernizációs, szabad fantomvilág ígérete jegyében. Pénzért, pénzzel, lélek nélkül. A szeretethez hozzátartozik a hazaszeretet is! Felelősek vagyunk Isten színe előtt nyelvünkért, hagyományainkért, az utánunk jövő generáció testi-lelki épségéért. A tét nagy, valóban nagy: a megmaradásról van szó! Most valóban lelki megújulásra, Istentől kapott, Jézus Krisztusban kirajzolódott igaz emberségünk felfedezésére, vállalására van szükségünk. Hitre, reményre, szeretetre, e három energiára. Pál apostol a Korinthusiakhoz írt levelében a szeretet himnuszával nem egy tengerparti merengésben született lírai költeményt akart írni. Az akkori, széteső, vallásilag, erkölcsileg, társadalmilag bomló világban nemcsak Krisztust megismert rabbiként, de ismeretekkel rendelkező gondolkodóként is féltve, aggódva kiáltotta: minden vallási, filozófiai, drasztikus és gnosztikus erőlködés, emberi próbálkozás töredezett, „rész szerint való” önmagába hull vissza. A teljesség Istené, a megtartó, építő, reménységet adó erő a szeretet. Jézus Krisztus szeretete. E nélkül ma is csak egy torz, félelmetes világ vár ránk. Isten irgalmazzon nekünk! Elhunyt dr. Frenkl Róbert Szomorú szívvel, de a Feltámadottba vetett hittel tudatjuk, hogy dr. Frenkl Róbert professzor, a Magyarországi Evangélikus Egyház korábbi országos felügyelője életének 76. évében elhunyt. Temetése február 23-án, kedden 14.15-kor lesz a Farkasréti temetőben. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos elnöksége Dr. Frenkl Róbert professor emeritus 1952-ben érettségizett az akkor Budapesti Evangélikus Gimnázium nevet viselő fasori intézményben. 1958-ban szerzett diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. A hazai orvos- és sporttudomány több fontos tisztséget betöltő, ismert személyisége volt. 2004-től az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület elnöke. Hetilapunk, a Diakónia és a Credo szerkesztőbizottságában is tevékenykedett. 1991 és 1997 között a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országos zsinatának világi alelnöke. 1987 októberében választották meg a MEE Déli Egyházkerületének felügyelőjévé, 1989- ben pedig országos felügyelővé. Ezt a tisztségét 2006-ig töltötte be. Dr. Frenkl Róbertét - több más szervezettel együtt — a Magyarországi Evangélikus Egyház saját halottjának tekinti.
