Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-07 / 6. szám
Evangélikus Élet élő viz 2010. február 7. *■ 11 Hogyan állítsuk helyre, ha szétesett az életünk? Pásztori Jenő Jézus közelében Máté 14,34-36 Tűz pusztítja el az otthont, elemészti a család minden földi vagyonát. Sikeres üzletemberek pusztító üzleti válságba kerülnek, ezzel elveszítve minden reményüket és álmukat. A Biblia így mondja: „Van ilyen hiábavalóság is, ami a Földön történik: vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak Mondd meg Istennek pontosan, hogyan érzed magad, boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Mt 5,4) Jstennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.” (Zsolt 62,8) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból" (Zsolt 34,18) bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság” (Préd 8,14) Hogyan viszonyuljunk az ilyen dolgokhoz? Mit tegyünk, ha tragédia csap le ránk? Erre az időtlen, egyetemes dilemmára nem tudok bölcsebb tanácsot, mint amelyet az írás ad. Ezért ezen a héten egyszerűen engedem Isten szavát beszélni arról, hogyan bánjunk a tragédiával vagy az ellenségeskedéssel. 1. Engedjük el a fájdalmat. Ne tagadd le, és ne hagyd figyelmen kívül. 2. Fogadd el a segítséget másoktól. Ne szigeteld el magadat! Keress támogatást a hívőknek olyan közösségében, amelyben ugyanúgy, mint te, hisznek Isten szeretetében és gondoskodásában. Egymás terhét hordozzátok..." (Gál 6,2) 3. Ne engedd, hogy a keserűség eluralkodjon rajtad. Mindig van választásod: vagy keserűbb leszel, vagy jobb emberré válsz. „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökerefelnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg nefertőzzön” (Zsid 12,15) De hogyan tudjuk elkerülni a keserűséget? Újra az a javaslatom, hogy olvassuk a Bibliát gyakorlati tanácsért: fogadjuk el a megváltoztathatatlant. „Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet..., elfelejted a nyomorúságot... (Jób 11,13.16) Összpontosíts arra, ami megmarad, és ne arra, ami elveszett, „...mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (iThessz 5,18) 4. Emlékezz, hogy mi a legfontosabb. A kapcsolatok, nem pedig a dolgok azok, amik végső soron számítanak. Jézus ezt mondta:,,...ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg!’ (Lk 12,is) „...mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle” (íTim 6,7) 5. Támaszkodj Jézus Krisztusra. Ez a titka annak, hogyan találhatunk erőt a nehéz időkben. ,Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem’.’ (Fii 4,13) Támaszkodj Krisztusra stabilitásért. ,Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sión hegye, amely nem inog hanem örökre megáll.” (Zsolt 125,1) .Akinekszilárd a jelleme, azt megőrződ teljes békében." (Ézs 26,3) ,Jdem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban’.’ (Zsolt 112,6-7) Figyelj Krisztusra, amikor útirányt keresel. ,Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek'.’ (Jer 29,11) Nézz Krisztusra a megváltásért. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46,2) ■ Dr. Rick Warren (Forrás: Monday Manna) Nem jutottam el hozzád, pedig nagyon akartam... Hányszor hangzik el a kegyes hazugság: „Valahogy nem jött össze...”, „Mindig közbejött valami...’’, „Annyi a tennivalóm..” „Jövő héten biztosan..!’ és még számtalan mindenféle, előkapkodott indok a lelkiismeret elaltatására. Valami mindig fontosabb volt. Pedig semmi egyebet nem akart, csak hogy egy kicsit együtt legyetek. Egy-két jó szót, egy simogatást, egy őszinte kérdést, de az is lehet, hogy kíváncsi volt rád, mert régen látott. Talán éppen neked lett volna szükséged néhány szavára. A saját szívednek vagy adós sok látogatással. Mert a lelkiismeret a szívben gyökeredzik. Ilyenkor a „Hogy vagy?” nem csak szünetkitöltő izé, sőt a közvetlenebb, finomabb „Hogy érzed magad?” kérdés még jobb és a valódi érdeklődés jele lehetne - ha kimondanád. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ami kissé kellemetlen, attól akkor is megszabaduljunk, ha másnak fájdalmat okozunk vele. Fiatalos hév vezette, rossz beszélgetések, „nem értelek” helyzetek, csupa pusztító okoskodás. Az igaz szó egyszeri, mindent tisztázó kimondásának hiánya miatt romlik a lélek, a valaha volt tiszta tekintet nincs már meg. Összezavarodott érzelmek, türelmetlenség, semmit se érő indokok, sehová se vezető magyarázkodások. A szívben lévő kicsi pont, a ragaszkodás morzsányi maradéka egyre halványabb, már majdnem teher. Csak hiszed, hogy felejthető, kitörölhető. Tudatod mélyén egyre nagyobb az a csomó, amely nem hagy békén, egyre nyomasztóbb, sürgetőbb, és akkor kell elmenned hozzá, amikor már csak sírva tudsz bocsánatot kérni. Az az idő is eljön, hogy hiába fogod mega kilincset, már senki sincs az ajtó mögött. Csak a helye, a hiánya. Ilonka néninek két fia volt, de néha egy se. A jófeleség próbálta pótolni a pótolhatatlant, de az „nem az igazi”, mert ő „csak” a menye. Nehezen, kínlódva írom ezeket a sorokat, de muszáj leírnom. Nem lett semmi sem könnyebb tőle. Hetvenéves ésszel kellene harmincévesnek lenni... Valahol azt mondtam, hogy „ha valakit több gyermekkel áld meg az Isten, annak több esélye adódik, hogy legalább félévenként rányissák az ajtót”. Ugye, Mama, azért szerettél, amilyen lehettem volna, nem azért, amilyen voltam? Öt percnél tovább sosem voltál képes haragudni. Ugye odafent ismeretlen a harag? Talán már az is valami, hogy meg merem kérdezni... ■ Dr. Schrott Géza Genezáret földjére érkeztél, Én is ott állok a parton, S a bűnbocsánat szép ígéretét Másokkal együtt hallgatom. Lázas ajkak és fájdalmas sebek Kiáltanak itt, Jézusom. Lehajolsz, s a szomorú könnyeket Látod a megtört arcokon... Beteg világunk gyógyulást akar, De nem ott keresi, ahol te vagy. Isten-köntösöd lebeg a szélben, Zsoltárütemre dobog a szívem. Engedd, most nyújtsam kezemet feléd, Hogy megérintsem ruhád peremét! HETI ÚTRAVALÓ „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket..!’ (Zsid 3,15) Hatvanad hetében az Útmutató reggeli és heti igéi felszólítanak: jussunk el a lelki süketségből az ige hallására és megtartására! „Isten sokszor és sokféleképpen szólt az atyákhoz a próféták által, ezekben az utolsó időkben pedig az ő Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1.2; LK) Krisztus meghalt bűneinkért, hogy visszavezessen az Atyához! „Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert tebenned bízik az én lelkem!” (GyLK 712,1) Ám ez a feltétel nélküli bizalom, az Istenbe vetett élő hit az ige hallgatásából jön. Az Úr Jézus „városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát”. A magvető példázatához emelt hangon (!) hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Lk 8,1.8) - „Hallgatni, hallgatni! Atyánk azt ígérte, hogy aki a Fiút hallgatja, annak Szentlelket ád. A Szentlélek megvilágosít s felgerjeszt, hogy tisztán megértsük Isten igéjét. Újjászül jótetszéséből ma is!” (Luther) A négyféle föld az igehallgatók szívének típusait jelképezi, ám mindenkinek a szíve átvilágításra kerül a szent mag, az ige fényében! „...Isten igéje élő és ható (...), és megítéli a szív gondolatait és szándékait!’(Zsid 4,12) Ezért jól „vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közti letek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől” (Zsid 3,12; lásd még: Zsolt 95,7.8a)! Mózes „minősíti” a törvény minden igéjét: „Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek..!’ (5MÓZ 32,47) S az Úr kijelentése őt igazolja: „...az én igém (...) nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem!’ (Ézs 55,11) Mi a sorsa e világban Isten igéjének? Ő konokká teheti az uralkodók szívét is, így a csodák ellenére „a fáraó szíve (...) kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr” (2MÓZ 7,13). Egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában! Názáretben megbotránkoztak Jézusban. „Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni... Csodálkozott is hitetlenségükön!’ (Mk 6,5.6) Csodát az élhet át, aki hisz őbenne! Amilyen a fa, olyan a gyümölcse: „... amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj!’ S aki hallgatja Jézus beszédeit, és azok szerint cselekszik is, „hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott” (Lk 6,45.48). Ezért járjunk az ő világosságában; Jézus a világ világossága (lásd Jn 8,12)! S „amíg nálatok van a világosság higgyetek a világosságban, hogy a világosságfiai legyetek!”„Noha [Jézus] ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne...” (]n 12,36.37) „Az embereket gyávaságuk zárja ki az üdvösségből...” (lásd: Biblia magyarázó jegyzetekkel, 1278. o.) Urunk hét példázatot is elmondott a mennyek országáról - egyebek mellett a mustármaghoz és a kovászhoz hasonlította -, beteljesítve az ősi próféciát (lásd Zsolt 78,2): „Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki’.’ (Mt 13,35) Egyedül az igében „van örök kincsünk, becsesebb / Nincs nála földön, égen. - S nincs, aki el ne nyerhetné / E kincset: szent igédet.” (EÉ 286,1-7) ■ Garai András
