Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-01-03 / 1. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2010. január 3. »- 9 a kiadó vállalta, és az első kerületi ön­­kormányzat, a Bács-Kiskun megyei vezetőség, illetve szülővárosom is mellém állt az első perctől fogva. Or­szágosan az Alexandra és a Libri há­lózat terjeszti a kötetet. Mivel az el­máshoz, jobban tisztelnénk ember­társainkat. Lépjünk túl önmagunkon, próbáljunk megújulni, engedjük, hogy karácsony üzenete munkáljon szívünkben. ■ Fenyvesi Félix Lajos Meghitten bensőséges hangulatú könyvbemutató keretében tárták a nyilvánosság elé december 17-én Vinczellér Imre festőművész albumát, amely a Luther Ki­adó gondozásában jelent meg. A Budavári Önkormányzat aulájában megtartott rendezvényen a kötetet dr. Matits Ferenc művészettörténész (a mikrofonnál) mu­tatta be, köszöntőt dr. Nagy Gábor Tamás polgármester (az asztalnál középen) mondott; az alkalom házigazdája Kendek K. Péter kiadóigazgató (jobb szélen) volt. ■ Mészáros Gábor felvétele Kétszázhetven éves a Debreceni Kollégiumi Kántus A kollégiumi kántus történetét be­mutató kiállítás volt az egyik fő ese­ménye annak a november végi prog­ramsorozatnak, amellyel a kórus alapításának kétszázhetvenedik év­fordulóját ünnepelték a Debreceni Református Kollégium falai között. A kollégiumi kántust 1739-ben alapította a Debreceni Református Kollégium zseniális matematikapro­fesszora, Maróthi György, aki rövid hatévi működése során újjászervez­te az egész iskolát. A kántust a pes­tisjárvány idején létesítették temető kvartettként, ez bővült harminctagú fiú-vegyes­­karrá. Maróthi svájci minták nyomán a többszólamú zsoltárének­lést kívánta az istentisz­teleteken Berkest Sándor meghonosí­tani. „Collegium Musicum”-ot, zenei együttest tervezett, de huszonkilenc évesen elvitte a korai halál. így ez a ter­ve nem valósult meg, de létrejött az el­ső, azóta is folyamatosan működő ma­gyar ifjúsági kórus, a kántus. Szerve­zetével és szellemével ma is hirdeti a kollégium sok évszázados diákköztár­saságát, amely a kollégiumi jelmondat: „Orando et laborando” (Imádkozva és dolgozva) jegyében hitben és munká­ban edzett generációkat nevelt. A kántus a kezdeti íiú-vegyeskari, majd hosszú férfikari időszak után, 1954 óta vegyes karként működik. Tagjainak száma évenként hatvan­­hetven: gimnazisták és egyetemisták. A kántus egyházi és világi műso­ra lehetővé teszi, hogy a magyar kó­rusmozgalom versenyein, különbö­ző minősítésein, ünnepi koncertjein részt vehessen. Az Éneklő ifjúság versenyein többször szerzett arany fokozatot. Minősítésük a Magyaror­szágon elérhető legmagasabb: hang­versenykórus „summa cum la­­ude" fokozat, amelyet 1996-ban szereztek meg. Több nemzetközi versenyen értek el kiemelkedő helye­zést: Debrecen, 1982,1. hely; Midd­lesbrough, 1984,1. hely; Spittal, 1988, 2. hely; Budapest, 1997, arany foko­zat; Busan (Dél-Korea), 2002, két olimpiai ezüst fokozat. 1997-ben megkapták a Magyar Örökség Díjat. Külföldi útjaik során eljutottak Ausztriába, Kelet- és Nyugat-Német­­országba, Jugoszláviába, Angliába, Hollandiába, az Egyesült Államokba, Kanadába, Svájcba, Finnországba, Svédországba, Norvégiába, Dániába, Belgiumba, Japánba, Skóciába, újabb időkben Ukrajnába, Erdélybe, Szlová­kiába a határainkon túli magyarokhoz, továbbá Dél-Koreába, Tajvanba, Oroszországba, Csehországba is. Többször szerepeltek rádió- és televízióadásokban. Számos CD le­mezük, külföldön három műsoros kazettájuk jelent meg. Magyar zene­szerzők - Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Gárdonyi Zsolt, Vass Lajos, Birtalan József, Szokolay Sándor, Mohay Miklós, Vajda János és mások - több művet írtak a kántusnak. A kórus repertoárja kiterjed a régi ko­rok és napjaink egyházi és világi műveire. A kántus vezetői: Berkesi Sándor Liszt-díjas vezető karnagy és Virágh András Gábor orgonista. M Forrás: MTI/reformatus.hu Valóban gyermek született! Beszélgetés Vinczellér Imre festőművésszel ► Műtermében él igazán, mesél, és áttüzesedik hangja. Ott létezik, valónál igazabban varázslatos képei között. Az eltűnt időben ragyognak zöld és rozsdavörös olajfestményei. Realisztikus és szürreális felületei: zöld pára­füstben az utak, erdők, ikonbar­na félhomályban kastélyok, né­ma vonulásban az emberek. Nem tudom, honnan van lelki ereje. Hol töltődik fel végtelen energiával, ami szeretetté, szép­séggé válik? Vinczellér Imre négy évtizedes festé­szeti munkásságát a tradícióhoz va­ló igazodás és az új tendenciákra va­ló figyelés jellemzi. Festészetében családja kultúrtörténeti emlékeit, tárgyi és szellemi fragmentumait idézi. Zenei tanulmányai alapján ké­szítette zenei ihletésű, intenzív szín­­világú adaptációit. Még advent csendjében kérdeztem az utóbbi évek örömeiről és terveiről.- Advent, Jézus születése nagyon fontos az életemben - kezdi az em­lékezést. - Gyerekkoromban benső­séges, családi ünnep volt mindig. A „szélesebb” família jött össze ná­lunk. Ilyenkor a távoli nagynénik is - főleg Budapestről - megérkeztek. Divat volt a házi muzsika, sőt később a lányom hegedült, én pedig zongo­ráztam. Szívet melengető volt, és a 18-19. században éreztem magamat. A hatvanas, hetvenes évek dőszaka ez, az akkori idő szerény viszonyai között. Nekünk nagyon jó szüléink voltak, szertartásosak. A gyertya­­gyújtás nemcsak akkor, de máskor is alapvető tartozék volt. Szerettünk ré­gi térítők mellett ülni, régi örökség, s ma már csalt egy van belőlült. A csa­ládi legendárium szerint maga Liszt Ferenc is ült a közelében.- Lánya továbbviszi ezt a szép ha­gyományt?- Aliz lányom kiegészítette, s re­mélem, tovább élteti ezt a zenélést. El kell, hogy mondjam, megszületett második kisbabája! Karácsonyhoz közeledvén a gyermek születése vég­telen boldogság!- Úgy hallottam, még egy öröm ér­te a napokban.- Az idei karácsonyra szép és tar­talmas kötet jelenik meg rólam. Neves írók, kritikusok megtiszteltek azzal, hogy egy-egy értékelést írtak eddigi festészeti munkásságomról. Az album előzménye a Pilinszky kávéházban folytatott egyik „aszta­li beszélgetés” amelyen meghívott­ként részt vettem, és fel is ajánlot­tam árverésre Assisi Szent Ferencet ábrázoló szárnyas oltáromat, amely­nek a reprodukciója aztán helyet ka­pott az Asztali beszélgetések második kötetében. A beszélgetéssorozatot szervező alapítvány egyik vezetője, Galambos Ádám révén kerültem kapcsolatba a Luther Kiadó igazga­tójával, Kendek K. Péterrel, aki örömmel fogadta az album megje­lentetésének ötletét.- Mit kell tudni a kötetről?- A könyv negyvenévi munkálko­dásom összefoglalása. Hivatalosan, a képzőművészeti főiskola elvégzésé­től számítva ez az idő harminc év. Ti­zenöt esztendős voltam, mikor elha­tároztam, hogy festő leszek. Két­száz oldalas a kötet, és közel százöt­ven színes reprodukció szerepel ben­ne. Az előszót Jókai Anna írta; az életrajzom magyar, angol és francia nyelven, az eddigi életutamnak főbb állomásai, a tagság, a díjak és képe­im közgyűjteményekben. A legnagyobb munkát Matits Fe­renc művészettörténész végezte, szö­vege között különböző stúdiumraj­zok és régi munkáim láthatók. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy ba­rátok, kollégák levélrészletei is sze­repelnek, így olvasni lehet Borsos Miklóstól, Cziffra Györgytől, Meloc­co Miklóstól, Krúdy Zsuzsától, Kass Jánostól. De szerepel a kötetben Szi­­nyei Merse Anna egy korábbi kiállí­tásomhoz írt bevezető szövege, Sze­gő György katalógusomban megjelent tanulmánya, Mecsi Beatrix, Reisinger János gondolatai, a francia reagálás, mikor a külföldieknek adható legna­gyobb díjat - a Diplome de Médaille d’Or-t - megkaptam... Végezetül a támogatókat is meg kell említenem. A legnagyobb terhet ső kerületben élek, a Püski Könyves­házban, valamint a Vince Kiadó Krisztina körúti üzletében is meg le­het majd vásárolni.- Festői pályája többszörös évfor­dulóhoz ért. Hogyan látja az elmúlt évtizedeket?- Próbáltam következetes lenni a saját értékrendemhez. Két tendencia birkózott egymással: egyrészt a tra­díció, az európai egyetemes művé­szettörténetben tapasztalt utalások és az erre építkező, ezt tagadó, ezt új­ra felhasználó folyamatos megújulás. Két nagybátyám hatott rám. Kasse­­lik László festőművész a klasszikus értelemben vett tradicionális képző­­művészetet próbálta átadni, míg He­­vesy Iván művészettörténész a folya­matos megújulásra való nyitottságot. De említhetném Hevesy Margit apá­ca-tanár nagynénémet is, aki verse­_ két és történelmi drámákat írt... F-2 Üzeneteik, útba indító intelmeik bi­zonyára ott voltak velem a festőáll­­vány előtt.- Milyen újévi üzenettel zárhat­nánk beszélgetésünket?- Azt hiszem, az a végső üzenete mindennapjainknak, hogy töreked­jünk jobb emberré válni. Úgy gondo­lom, ha Magyarországon béke lenne, még több segítő közünk lehetne egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom