Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-31 / 5. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2010. január 31. *• 9 rzÁRÁS ausi úton emberi szokásokban, történelmi tradíciókban van elrejtve - Isten országa az igazságban, a békességben és a tanítványi örömben adatik nektek. De itt az igazság szó nem azt az igazságot jelenti, amely néha megmosolyogtató módon vitatkozó gyerekek vagy kamaszok témája: nekem van igazam, nekem van igazam - mondják, és egymás ellen acsarkodnak. Pál apostol itt egy olyan szót használ, amelyik a Biblia nyelvében a Krisztus által megigazult, igazságot nyert, Isten által bűnbocsánatban részesített ember igazsága. Luther Márton egy alkalommal gyönyörűséges, megrendítő képpel fejezi ki, hogy mi ez az igazság, amely az Isten országa polgárainak kincse: Uram, Jézus Krisztus, neked adom bűneimet, add nekem a te igazságodat! Igen, a Krisztusban nyert, áldozatában nekünk osztályrészül adatott, az igében újra és újra szívünkbe plántált ajándék a bűnbocsánatot nyert bűnösök igazsága Isten színe előtt. Igen, testvérem, hisszük, hogy a földön küzdő egyház vándor népe - bár különféle családokban él - mégis egy lehet békességben. Vannak közöttünk különbségek - nem vagyunk képmutatók és álszentek, ezért erről is beszélünk fájó szívvel. De azt is tudjuk, hogy a konfliktusokat, különbségeket nem szabad szekértáborok építése közben munícióvá formálni. Lehet beszélni, igen, olykor eszmét cserélni, teológiai vitát folytatni, de mindig úgy, hogy középen ő áll, aki tanúságra hívott el bennünket. így értem ezen az estén a nagyon jól ismert, Jézus Urunk által a boldogság egyik titkaként elmondott igét: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” Testvéreim, legszentebb ügyünket sem lehet haraggal, dúlva-fúlva, gyűlölettel védeni. Átütő ereje a Krisztus békességének van, amely a velünk egyet nem értőt is megbékíti, és a mi szívünket is megcsendesíti. Hiszen hallottuk, János evangéliumában újra és újra felcsendül, hogyan szól a Mester feltámadása után tanítványaihoz: Békesség nektek! Ez az Isten országának titka. A Jézusban való békesség. S újra mondom: nem vagyunk sem álszentek, sem beképzeltek ebben, a Krisztusban való békességben. Hisszük, hogy mégis mint akiknek nincs reménységük. Bár lehet, hogy szívünkben ott az aggodalom, a napi küzdelem, harc félelme, de tudjuk, hogy az ő kezében, abban a drága, átszegezett kézben van mégis a győzelem, s ez vigasztal. Testvéreim, ezek azok a kincsek, egyek vagyunk, és megélünk és megérzünk valamit az eljövendő - látható, tapasztalható - Isten országa végső, gyönyörűséges valóságából. És az öröm. Ez nem ugrabugráló, utcasarkon táncoló, handabandázó magatartás. Ez a tanítványok csendes derűje. Abból fakad, amiről Pál apostol tanúságtételét a hét egyik estéjén már hallottuk, hogy Isten szeretetétől semmi nem választhat el bennünket. így születik a mégis-öröm, a mégis-derű. A halál révén is az élet győzelmét bízó és hívő szívvel elfogadó tanítvány öröme: szeretteink sírja mellett is, a magunk elmenetelére készülve is. Amikor körülmények, tragédiák súlyos terhe nehezedik ránk, ezt akkor sem veszítjük el. Bár lehet, hogy sírunk, de nem úgy, amelyeket nem lenne szabad sohasem félretenni, másodrendűnek tartani. Sok minden van, amit hátra kell szorítani, de az Istenben nyert igazság, a Jézus Krisztusban kapott békesség és a Szentlélek által napról napra újjászült öröm azok a kincsek, amelyek elkísérhetnek bennünket naponta a magunk emmausi útján. Ezt vigyék magukkal, testvéreim, és azt az örömöt, hogy ezen a héten, ebben a közösségben más-más helyszínen, de minden alkalommal maga az Úr Jézus látott vendégül bennünket. így tanított titkainak megismerésére, és így vezetett el arra a bizonyosságra, hogy békességünk van a Jézus Krisztusban nyert egységünkben. Tanúi vagyunk ennek. Ámen. AMÍG A FÜZET KÉZBE KERÜL Ökumenikus csapatmunka Beszélgetés Gáncs Péternével ► Az ökumenikus imahét zárásakor a 2010. esztendő tapasztalatainak összegzése mellett talán nem haszontalan felidézni magának az imahétnek néhány történeti és gyakorlati vonatkozását sem. Például, hogy miként lesz magyar nyelvű füzet az imahéthez készült nemzetközi segédanyagból. Mint ismeretes, az imahét évről évre a Szent Péter és Szent Pál ünnepe közötti időszakban, vagyis január 18. és 25. között, illetve a 25-éhez legközelebb eső napokban zajlik. Ezt a dátumot még Paul Wattson katolikus lelkész javasolta 1908-ban, amikor is kezdeményezésére megtartották az első, az egységért hirdetett imanyolcadot. Két év múlva szervezték meg az edinburgh-i világmissziói konferenciát. Ez tekinthető a modern ökumenikus mozgalom kezdetének. Az egész világon elterjedt imahét 1968-ban új állomásához érkezett: először készített közös hivatalos dokumentumot az Egyházak Világtanácsának Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa. Ezt a kiadványt azóta is minden évben elkészítik, és számos nyelvre fordítva imafüzet formájában kézbe vehető. Magyarországon a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hivatott arra, hogy a füzet fordítását, illetve kiadását, az illetékes helyekre való eljuttatását kézben tartsa. Az elsősorban lelkészek és az imaheti alkalmak szervezői számára megjelentetett segédanyag a lelkészi hivatalokban bárki számára hozzáférhető, illetve az internetről letölthető. Hetilapunk is évről évre közli az összeállítás jelentős részét, így segítve a közös imádkozást. A füzet nemcsak a nyolc nap szentírási textusait, az imahét tematikus bevezetőjét tartalmazza, valamint bibliai gondolatokat és imádságokat közöl, hanem gyakorlati útmutatóval is ellátja a szervezőket. Mintát ad egy imaheti ökumenikus istentiszteleti rendhez is. Mivel minden esztendőben más-más országot kérnek fel a szervezők a füzet összeállítására, a kiadvány tartalmazza az adott ország ökumenikus helyzetének elemzését is, illetve istentiszteleti forrásanyaggal segíti a többi országban megtartandó alkalmak szervezését. A nagyon hasznos, 56 oldalas dokumentumban nincsenek feltüntetve a fordítók nevei, pedig ez a füzet több hónapos, igazi ökumenikus szellemben zajló, jóízű csapatmunka gyümölcse. Evangélikus részről Gáncs Péterné Hafenscher Márta vesz részt benne, őt kérdeztük.- Az angol nyelvű kézirat fordítása után a végső magyar szöveg kialakításánál három felekezet képviselői dolgoznak együtt. Sok éven keresztül dr. Pásztor János református és dr. Hafenscher Károly evangélikus professzor volt a fordító. A jelenleg folyó munkát dr. Bóna Zoltán református lelkész, a MEÖT főtitkára vezeti, katolikus részről dr. Kránitz Mihály professzor gondozza a szöveget, én pedig három éve vehettem át a stafétabotot. Már augusztusban megkaptuk a kéziratot, és szeptember közepén volt az első közös alkalom, ahol egyeztettük a fordítást. Én a füzet bevezető részét, az istentiszteleti rendet, illetve a Skóciáról szóló fejezeteket fordítottam. A lényeg az, hogy a végső változat létrejöttéhez az egész anyagot együtt olvassuk, ízlelgetjük, értelmezzük, javítjuk. Az első alkalmat természetesen még több baráti hangulatú, izgalmas, kemény „műhelymunka” követte. A fordítás során rengeteg szempontot kell figyelembe venni az elsődleges fontosságú nyelvi hűségen túl. Nemcsak a teológiai nyelvezet, de esetenként például egy-egy szó felekezetek szerinti értelmezése is más-más lehet. A magam részéről pedig igyekszem laikus szempontból a közérthetőségre való igényt képviselni a teológiai professzorok között.- Amikor elkészül, és kijön a nyomdából a füzet, mi a sorsa a továbbiakban?- A MEÖT munkatársainak a feladata, hogy az egyházakhoz eljuttassák az adott példányban a segédanyagot, amelyet nálunk rögtön szétosz-. tanak a három egyházkerület között. A püspöki hivatalokból a legtöbb esetben még decemberben megkapták az esperesi hivatalok, hogy továbbítsák a gyülekezetek példányait. Csak remélni lehet, hogy a karácsonyi ünnepek sok tennivalója mellett nem akadtak el ezek a csomagok az egyházmegyei hivatalokban...- És mi a tapasztalatuk, helyi szinten mennyire használják a füzetet?- Ez a másik kérdés, amire nehéz válaszolni. Fordítóként abban bízom, hogy sok lelkész és gyülekezet használja a sok apró, ámde nagyon praktikus ötletet, valamint a jól átgondolt imádságokat, amelyeket a téma feldolgozásához, az istentiszteletek színesítéséhez adnak az összeállítók, és az alkalmak szervezői beépítik ezeket az elemeket a gyakorlatukba.- Mondana példát?- Tavaly az ezékieli látomást feldolgozva egy széttört fadarab újraegyesítése volt a jelképes cselekedet. Idén Az istentiszteleti forrásanyagok Skóciából című fejezetben olyan jelképek fordulnak elő, mint például egy kő, egy mesekönyv vagy egy földgömb, hogy csak hármat emeljek ki. A hozzájuk tartozó párbeszédekkel együtt olyan üzenetet hordoznak, amelyet mindenki magával vihet, továbbgondolhat, később is emlékezhet rá. Reméljük, hogy az imahetek ezen segédanyagon keresztül is megmutatnak valamit a világkereszténység sokszínűségéből, a különböző országok, kultúrák és felekezetek gazdagságából. ■ Boda Zsuzsa IMAHÉT A Krisztus-hívők egységéért 2010. január 17-24. 2010
