Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-01-31 / 5. szám

Evangélikus Élet FÓKUSZ 2010. január 31. *• 9 rzÁRÁS ausi úton emberi szokásokban, történelmi tra­díciókban van elrejtve - Isten orszá­ga az igazságban, a békességben és a tanítványi örömben adatik nektek. De itt az igazság szó nem azt az igazságot jelenti, amely néha megmo­solyogtató módon vitatkozó gyerekek vagy kamaszok témája: nekem van igazam, nekem van igazam - mond­ják, és egymás ellen acsarkodnak. Pál apostol itt egy olyan szót használ, amelyik a Biblia nyelvében a Krisz­tus által megigazult, igazságot nyert, Isten által bűnbocsánatban részesí­tett ember igazsága. Luther Márton egy alkalommal gyönyörűséges, meg­rendítő képpel fejezi ki, hogy mi ez az igazság, amely az Isten országa polgárainak kincse: Uram, Jézus Krisztus, neked adom bűneimet, add nekem a te igazságodat! Igen, a Krisztusban nyert, áldozatában ne­künk osztályrészül adatott, az igében újra és újra szívünkbe plántált aján­dék a bűnbocsánatot nyert bűnösök igazsága Isten színe előtt. Igen, testvérem, hisszük, hogy a földön küzdő egyház vándor népe - bár különféle családokban él - még­is egy lehet békességben. Vannak kö­zöttünk különbségek - nem vagyunk képmutatók és álszentek, ezért erről is beszélünk fájó szívvel. De azt is tudjuk, hogy a konfliktusokat, kü­lönbségeket nem szabad szekértábo­rok építése közben munícióvá for­málni. Lehet beszélni, igen, olykor eszmét cserélni, teológiai vitát foly­tatni, de mindig úgy, hogy középen ő áll, aki tanúságra hívott el bennün­ket. így értem ezen az estén a nagyon jól ismert, Jézus Urunk által a boldog­ság egyik titkaként elmondott igét: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” Testvéreim, legszentebb ügyünket sem lehet haraggal, dúlva-fúlva, gyű­lölettel védeni. Átütő ereje a Krisz­tus békességének van, amely a velünk egyet nem értőt is megbékíti, és a mi szívünket is megcsendesíti. Hiszen hallottuk, János evangéliumában új­ra és újra felcsendül, hogyan szól a Mester feltámadása után tanítvá­nyaihoz: Békesség nektek! Ez az Is­ten országának titka. A Jézusban való békesség. S újra mondom: nem vagyunk sem álszentek, sem bekép­zeltek ebben, a Krisztusban való bé­kességben. Hisszük, hogy mégis mint akiknek nincs reménységük. Bár lehet, hogy szívünkben ott az aggo­dalom, a napi küzdelem, harc félel­me, de tudjuk, hogy az ő kezében, ab­ban a drága, átszegezett kézben van mégis a győzelem, s ez vigasztal. Testvéreim, ezek azok a kincsek, egyek vagyunk, és megélünk és meg­­érzünk valamit az eljövendő - látha­tó, tapasztalható - Isten országa végső, gyönyörűséges valóságából. És az öröm. Ez nem ugrabugráló, utcasarkon táncoló, handabandázó magatartás. Ez a tanítványok csendes derűje. Abból fakad, amiről Pál apos­tol tanúságtételét a hét egyik estéjén már hallottuk, hogy Isten szereteté­­től semmi nem választhat el bennün­ket. így születik a mégis-öröm, a mégis-derű. A halál révén is az élet győzelmét bízó és hívő szívvel elfo­gadó tanítvány öröme: szeretteink sírja mellett is, a magunk elmenete­lére készülve is. Amikor körülmé­nyek, tragédiák súlyos terhe neheze­dik ránk, ezt akkor sem veszítjük el. Bár lehet, hogy sírunk, de nem úgy, amelyeket nem lenne szabad soha­sem félretenni, másodrendűnek tar­tani. Sok minden van, amit hátra kell szorítani, de az Istenben nyert igaz­ság, a Jézus Krisztusban kapott bé­kesség és a Szentlélek által napról napra újjászült öröm azok a kin­csek, amelyek elkísérhetnek ben­nünket naponta a magunk emmau­­si útján. Ezt vigyék magukkal, testvé­reim, és azt az örömöt, hogy ezen a héten, ebben a közösségben más-más helyszínen, de minden alkalommal maga az Úr Jézus látott vendégül bennünket. így tanított titkainak megismerésére, és így vezetett el ar­ra a bizonyosságra, hogy békességünk van a Jézus Krisztusban nyert egysé­günkben. Tanúi vagyunk ennek. Ámen. AMÍG A FÜZET KÉZBE KERÜL Ökumenikus csapatmunka Beszélgetés Gáncs Péternével ► Az ökumenikus imahét zárása­kor a 2010. esztendő tapasztala­tainak összegzése mellett talán nem haszontalan felidézni ma­gának az imahétnek néhány tör­téneti és gyakorlati vonatkozá­sát sem. Például, hogy miként lesz magyar nyelvű füzet az ima­héthez készült nemzetközi se­gédanyagból. Mint ismeretes, az imahét évről év­re a Szent Péter és Szent Pál ünnepe közötti időszakban, vagyis január 18. és 25. között, illetve a 25-éhez leg­közelebb eső napok­ban zajlik. Ezt a dátu­mot még Paul Watt­­son katolikus lelkész javasolta 1908-ban, amikor is kezdemé­nyezésére megtartot­ták az első, az egysé­gért hirdetett ima­­nyolcadot. Két év múlva szervezték meg az edinburgh-i világmissziói konfe­renciát. Ez tekinthető a modern ökumeni­kus mozgalom kezde­tének. Az egész világon elterjedt imahét 1968-ban új állomá­sához érkezett: először készített kö­zös hivatalos dokumentumot az Egy­házak Világtanácsának Hit és Egy­házszervezet Bizottsága és a Keresz­tény Egység Előmozdításának Pá­pai Tanácsa. Ezt a kiadványt azóta is minden évben elkészítik, és számos nyelvre fordítva imafüzet formájában kézbe vehető. Magyarországon a Magyarorszá­gi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püs­pöki Konferencia hivatott arra, hogy a füzet fordítását, illetve kiadását, az illetékes helyekre való eljuttatását kézben tartsa. Az elsősorban lelkészek és az imaheti alkalmak szervezői szá­mára megjelentetett segédanyag a lelkészi hivatalokban bárki számára hozzáférhető, illetve az internetről le­tölthető. Hetilapunk is évről évre közli az összeállítás jelentős részét, így segítve a közös imádkozást. A füzet nemcsak a nyolc nap szent­írási textusait, az imahét tematikus bevezetőjét tartalmazza, valamint bibliai gondolatokat és imádságokat közöl, hanem gyakorlati útmutatóval is ellátja a szervezőket. Mintát ad egy imaheti ökumenikus istentiszteleti rendhez is. Mivel minden esztendő­ben más-más országot kérnek fel a szervezők a füzet összeállítására, a ki­advány tartalmazza az adott ország ökumenikus helyzetének elemzését is, illetve istentiszteleti forrásanyaggal se­gíti a többi országban megtartandó al­kalmak szervezését. A nagyon hasznos, 56 oldalas do­kumentumban nincsenek feltüntet­ve a fordítók nevei, pedig ez a füzet több hónapos, igazi ökumenikus szellemben zajló, jóízű csapatmun­ka gyümölcse. Evangélikus részről Gáncs Péterné Hafenscher Márta vesz részt benne, őt kérdeztük.- Az angol nyelvű kézirat fordítá­sa után a végső magyar szöveg kiala­kításánál három felekezet képviselői dolgoznak együtt. Sok éven keresz­tül dr. Pásztor János református és dr. Hafenscher Károly evangélikus pro­fesszor volt a fordító. A jelenleg fo­lyó munkát dr. Bóna Zoltán reformá­tus lelkész, a MEÖT főtitkára veze­ti, katolikus részről dr. Kránitz Mi­hály professzor gondozza a szöveget, én pedig három éve vehettem át a stafétabotot. Már augusztusban megkaptuk a kéziratot, és szeptember közepén volt az első közös alkalom, ahol egyeztettük a fordítást. Én a füzet be­vezető részét, az istentiszteleti ren­det, illetve a Skóciáról szóló fejeze­teket fordítottam. A lényeg az, hogy a végső változat létrejöttéhez az egész anyagot együtt olvassuk, ízlel­getjük, értelmezzük, javítjuk. Az első al­kalmat természete­sen még több baráti hangulatú, izgalmas, kemény „műhely­munka” követte. A fordítás során rengeteg szempon­tot kell figyelembe venni az elsődleges fontosságú nyelvi hű­ségen túl. Nemcsak a teológiai nyelvezet, de esetenként példá­ul egy-egy szó feleke­zetek szerinti értel­mezése is más-más lehet. A magam részéről pedig igyek­szem laikus szempontból a közérthe­tőségre való igényt képviselni a teo­lógiai professzorok között.- Amikor elkészül, és kijön a nyom­dából a füzet, mi a sorsa a további­akban?- A MEÖT munkatársainak a fel­adata, hogy az egyházakhoz eljuttas­sák az adott példányban a segédanya­got, amelyet nálunk rögtön szétosz-. tanak a három egyházkerület között. A püspöki hivatalokból a legtöbb esetben még decemberben megkap­ták az esperesi hivatalok, hogy továb­bítsák a gyülekezetek példányait. Csak remélni lehet, hogy a karácso­nyi ünnepek sok tennivalója mellett nem akadtak el ezek a csomagok az egyházmegyei hivatalokban...- És mi a tapasztalatuk, helyi szinten mennyire használják a füzetet?- Ez a másik kérdés, amire nehéz válaszolni. Fordítóként abban bízom, hogy sok lelkész és gyülekezet hasz­nálja a sok apró, ámde nagyon prak­tikus ötletet, valamint a jól átgondolt imádságokat, amelyeket a téma feldol­gozásához, az istentiszteletek színe­sítéséhez adnak az összeállítók, és az alkalmak szervezői beépítik ezeket az elemeket a gyakorlatukba.- Mondana példát?- Tavaly az ezékieli látomást fel­dolgozva egy széttört fadarab újra­egyesítése volt a jelképes cselekedet. Idén Az istentiszteleti forrásanyagok Skóciából című fejezetben olyan jel­képek fordulnak elő, mint például egy kő, egy mesekönyv vagy egy föld­gömb, hogy csak hármat emeljek ki. A hozzájuk tartozó párbeszédek­kel együtt olyan üzenetet hordoznak, amelyet mindenki magával vihet, továbbgondolhat, később is emlékez­het rá. Reméljük, hogy az imahetek ezen segédanyagon keresztül is meg­mutatnak valamit a világkeresztény­ség sokszínűségéből, a különböző országok, kultúrák és felekezetek gazdagságából. ■ Boda Zsuzsa IMAHÉT A Krisztus-hívők egységéért 2010. január 17-24. 2010

Next

/
Oldalképek
Tartalom