Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-24 / 4. szám
2 -m 2010. január 24. FORRÁS Evangélikus Élet VÍZKERESZT UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAP - JN 12,20-26 Egy búzaszem halálára Oratio oecumenica Urunk, Istenünk, aki Jézus Krisztus által dicsőséget szereztél szent nevednek, s arra biztattál minket, hogy könyörgéseinkben bátran és kitartóan keressünk téged, hallgasd meg imádságunkat, és add meg számunkra mindazt, ami üdvösségünkre szolgál! Urunk, Istenünk! Könyörgünk egyházunkért, gyülekezeteinkért, hogy épüljenek hitben, szeretetben, egyetértésben, igazságban és tőled jövő békességben. Add, hogy valódi gyülekezetek lehessünk, olyan emberek közössége, akikre a te fényed ragyog, s akiket a te jelenléted támogat és erősít egész életükben! Urunk, Istenünk! A vízkereszti idő végén könyörgünk hozzád egyházunk és az egész kereszténység missziói munkájáért. Kérünk, adj erőt szolgáidnak, akik téged hirdetnek, hogy bátran merjenek bizonyságot tenni rólad. Támogasd őket Lelked erejével, hogy szolgálatuk által felragyogjon a te hatalmas dicsőséged. Segíts meg minket abban, hogy amit tőled kaptunk, továbbsugározhassuk mások felé! Urunk, Istenünk! Könyörgünk az elesettekért, a szenvedőkért, a betegekért, mindazokért, akik bármilyen okból szükséget szenvednek. Adj nekik hitet és beléd vetett bizodalmát. Adj enyhülést fájdalmukban. Tartsd kezedben életüket. Urunk, Istenünk! Hálát adunk neked, hogy az elmúlt héten átélhettük a benned való egység csodáját. Könyörgünk hozzád újra az ökumenéért, az egyházak együttműködéséért. Kérünk, Urunk, emlékeztess minket arra, hogy egy nyáj vagyunk, és egy pásztorhoz tartozunk. Kérünk, csitítsd a széthúzást és az egymás ellen fordulást. Kérünk, hogy ne csak egy héten keresztül, hanem az év minden napján megéljük, hogy benned egyek vagyunk. Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy világosságot gyújtottál szívünkben, amely által felismertünk téged mint mennyei Atyánkat. Imádkozunk hozzád az egész világért! Különösen azokért az emberekért, akik még nem ismerték fel, hogy te mindenek Ura és Istene vagy. Kérünk téged, szánd meg őket, s adj szívüknek mennyei fényt, hogy úgy láthassanak meg téged, mint élő Urukat és Megváltójukat. Urunk, Istenünk, dicsőséged beragyogja egész világunkat, még ha most töredékesen látjuk is világosságát. Hálát adunk neked, hogy abban a reménységben élhetünk, hogy egykor teljességre jut országod, amelyben helyet készítettél nekünk a te Fiad, Jézus Krisztus által. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Bizony, ha a szüntelenül munkálkodó Teremtő és munkatársa, Krisztus visszavonná a kezét, zátonyra jutna és darabokra törne minden. Ezért valljuk a hitágazatban: Hiszek Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. Mert ha fenn nem tartana bennünket, kiket teremtett is, már régesrégen - bizony már bölcsőnkben elpusztultunk volna.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) Jeruzsálem, Kr. u. 33. niszán havának első hete. A város készülődik a páskaünnepre. Ezrével érkeznek a zsidók vidékről és külföldről, hogy a jeruzsálemi templomban ünnepeljék Isten egykori szabadítását. Az utcákon kisebb-nagyobb csoportosulások, a tömeg a templom felé tart. Közben szenvedélyesen beszélgetnek. A fő téma a Messiás eljövetele. Vannak, akik tudni vélik, hogy már itt van, de még rejtőzködik. A nevét is tudják: egy bizonyos Jézus, a Názáreti. Csodatörténeteket beszélnek róla. Mások vitatkoznak, cáfolják. Mindenütt hangzavar, különböző nyelvek keverednek. Az ünnepre érkezett zarándokok között vannak, akik Egyiptomból érkeztek, mások Szíriából, Kis-Ázsiából, és vannak görögök is. Egy részük prozelita, olyan, aki felvette a zsidó vallást, mások szimpatizálnak vele, és vannak olyanok is, akik csak kereskedni jöttek, a jó üzlet reményében. A hömpölygő tarka tömegben ott van valahol az is, akiről beszélnek: Jézus, a tanítványaival. A görögök Jézus iránti érdeklődése cselekvésre indítja őket. Fülöphöz fordulnak, és megkérik, hogy ismertesse őket össze Jézussal. Fülöp megtanácskozza a kérést Andrással, azután elmondják Jézusnak. Ő azonban nem reagál. Nem mondja, hogy jó, vezessétek őket hozzám, azt sem mondja, hogy küldjétek el őket. A válasz egészen más. Jézus megdicsőülésének elérkezett idejéről kezd beszélni: a búzaszemről, amely úgy hoz termést, hogy elhal a földben. A halálba adott élet és a megtartott élet következményeit magyarázza tanítványainak. Ez nem válasz a görögök kérdésére. Nem is értjük, hogy jönnek ide ► Népes hallgatóság jelenlétében január 14-én, csütörtökön kezdődött az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) tavaszi előadás-sorozata. Címe: Mit tanít egyházunk? Az egymás után következő előadások keresztény hitünk sarokpontjait járják körül, érthető tehát, hogy sokan fogadták örömmel az EBBE meghívását a közös tanulásra. Mit tanít egyházunk a Szentírásról (az Ó- és Újszövetség kapcsolata, a fundamentalizmus és liberalizmus között)? - ezzel a témával indult a sorozat. Kovács László lelkész a nyitóáhítatban Ézs 55,10-11 alapján arról szólt, hogy bátran éljünk Isten igéjével, igéjéből, de ne felelőtlenül. Urunk szava nem csak szó, mely elszáll, annál lényegesen több, hiszen cselekszik és történik értünk. Az áhítatot követő imaközösség után dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke tartott előadást, aki korábban az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az Újszövetségi Tanszék vezetője volt. Azzal kezdte mondandóját, hogy bár egyházunkban igen laza a tanfegyelem, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a biblikus tisztaság erős igényével is találkozunk. Oltáraink „kötelező” tartozéka a nyitott teljes Biblia. Vajon ez valóban a teljes Biblia ismeretét és.helyes értelmezését jelenti lelkészek és nem lelkészek számáezek a szavak. Valószínűleg a tanítványok sem értették. De később, Jézus kereszthalála és feltámadása után megértették, és megértették az első keresztények is, akiktől sokszor kérdezték: „Ki a ti Uratok? Ki az a Jézus, akiben hisztek? Látni szeretnénk őt!” Akkor a keresztre mutattak: „Lássátok!” Ő az, aki úgy szerette a világot, hogy az életét halálra adta. És tudjátok, hogy miért? A bűneinkért. Magára vállalta azt a büntetést, amelyet Isten ránk rótt ki. Szenvedett és meghalt, hogy nekünk megbocsásson Isten. Ő a búzaszem, amely a földbe hullt, meghalt, és halála termést hozott: akik hisznek benne, azok új életre születnek. Isten új népe, az egyház is belőle született. Mert új élet csak a halálból születhet. Jézus ezt magyarázza el a búzaszem példájával... A legtöbben láttak búzaszemet. Kemény, tömör mag. De kevesen látták, hogyan néz ki belülről. Kívül többrétegű héj, alatta vastag keményítőréteg. Legbelül helyezkedik el a kicsiny, sérülékeny csíra, amelyben élet van. Belőle lesz az új növény. Ehhez azonban a csírának át kell törnie a kemény réteget. Ha a búzaszem földbe kerül, a külső héj a nedvességtől elrohad. A csíra először a keményítőt használja fel, majd a föld tápanyagait. A mag megsemmisül, de elkezd növekedni az új növény, amely felnő, és új magok sokaságát hozza. Azok is földbe kerülnek, elhalnak, és új növények születnek. így sokasodik a vetés. Jézus azt mondja: az én utam a búzaszem útja. Nem akarom magamnak megtartani az életemet. Vállalom a halálba vezető utat, hogy új, isteni élet szülessen belőle. Nehéz ezt megérteni, a tanítványok ra? Olvassuk-e rendszeresen a Bibliát? Élünk-e belőle naponta? Fontos, hogy ne feledjük annak a találkozásnak az élményét, amikor a Szentírás először szólított meg minket. Akkor nem megszokott olvasmány lesz számunkra a Biblia, hanem Isten élő és ható igéje. A püspök egykori professzori székfoglaló beszédéből idézett: „Egyaránt ellene vagyok a tudományellenes tendenciának, bármilyen buzgó kegyességgel párosuljon is, valamint az egyházidegen szellemi erőfeszítésnek, bármilyen csillogó intellektussal járjon is együtt. Meggyőződésem: a hit és a tudás nem áll szemben egymással, hanem egyik feltételezi a másikat.” Ezzel a kritikus szemlélettel kerül helyére magának a bibliakritikának mint a teológiai tudományos vizsgálat egyik módszerének az értelmezése is. A „kritika” kifejezés ugyanis ebben az esetben az igaz és hamis megkülönböztetésének művészetét, nem pedig a kritizálást jelenti. A liberális teológia azonban a bibliai szövegek kialakulásának történetét (az úgynevezett történetkritikai módszert) - amely egyébként fontos részterülete a teológiának - helyezi a középpontba, és ezzel fárasztja a teológusokat, gyakran az egyház népét is. Az ilyen súlyponteltolódás következtében könnyen háttérbe szorul a bibliai szöveg személyes és katartikus hatása. A liberális teológia nagy kísértése, hogy a mellékvágányt nevezze ki főpályaudvarnak. A Biblia analizálását, ízekre szedését ritsem fogják fel. Péter tiltakozik: Isten ments, Uram, nem eshetik meg ez veled. Jézus azonban tudja, hogy csak így van értelme az életének. A csíra, amely Jézusban az életet hordozza, Isten szeretete. Ennek a szeretetnek a halál útján kellett láthatóvá, hatékonnyá lennie, hogy eljusson az emberekhez, és termést hozzon. Mert az élet, Isten szeretete megsokszorozódik azokban, akik Jézustól életet kaptak, és hisznek őbenne. Minden ember élete egy búzaszem. Kívülről ott van a látható, kemény héj, amelyet önmagunk védelmére hoztunk létre. Többrétegű héj ez: érdekérvényesítés, bizalmadanság, gyanakvás, önérdek, önmegvalósítás építi fel. A kemény héj alatt legbelül, láthatatlanul rejtőzik bennünk egy kicsiny, sérülékeny életcsíra. Jézus két lehetőségről beszél. Az egyik, hogy megmaradunk búzaszemnek, olyannak, amilyenek kívülről vagyunk. A másik, hogy halálba adjuk magunkat, és engedjük, hogy Isten áttörje a külső héjunkat, életre keltse a bennünk lévő csírát, és átalakítson minket. Az első esetben a búzaszem megmarad, de semmi több nem lesz belőle. A második esetben a búzaszem elhal, de elkezd fejlődni egy új élet. Mindannyiunknak magunknak kell eldöntenünk, hogy melyiket akarjuk. Megmaradunk annak, akik Jézus nélkül vagyunk, vagy pedig vállaljuk, hogy átadjuk magunkat neki, és engedjük, hogy átformáljon minket. Az ember mindig fél a változástól. Belső változásokat, amelyek lelkünk, énünk legmélyét érintik, válságként élünk meg. Értékeink, céljaink elveszkán követi az összerakás, az egységes szemlélet. A német és angolszász területen is szélsőségesnek tartott gondolatok nem jelentik a magyarországi teológia fő áramlatát. A püspök példának hozta föl előadásában Jézus föltámadásának tagadását. Nekünk, keresztényeknek vissza kell térnünk a Biblia egyházi olvasatához. Azonban nem az egyházi hagyományok és kialakult tanítási rendszerek felől kell értelmeznünk a Bibliát, hanem éppen fordítva: a Bibliából kiindulva fedezzük fel a keresztény tanítás rendszerét. A megoldás: az inspirált, ihletett olvasó. Azzal a lelkülettel olvassuk a Bibliát, amilyen lelkülettel eredetileg leírták. A Szentlélek által inspirált író szövegét Szentlélek által inspirált olvasó hallgassa, olvassa - imádsággal, levetett saruval, önmagát nem a Biblia fölé helyezve. Egyházi, teológiai összefüggések nélkül lehet a Biblia szépirodalom, ügyes bestseller (például a Da Vinci-kód) vagy éppen aktuálpolitikai pamflet „alapanyaga” Nem lehet elhallgatni, hogy baloldali és jobboldali politikusokkal egyaránt előfordult már, hogy beleestek ebbe a hibába. A VASÁRNAP IGÉJE tése olyan, mintha a kezünket vagy lábunkat veszítenénk el. Az életünk halálba adása azt jelenti, hogy Isten szeretetéért, Jézusért mindezeket vállaljuk. Úgy, ahogyan Dag Hammarskjöld egykori ENSZ-főtitkár a Te - nem én című imádságában írta: „Szenteltessék meg a Te neved - ne az enyém! Jöjjön el a Te országod - ne az enyém! Legyen meg a Te akaratod - ne az enyém!” Jézussal együtt meghaló búzaszemnek lenni, Jézus szavára az életet elveszíteni nem tűnik vonzónak, sem könnyűnek. Ám van egy erős motiváció, amely megkönnyíti a döntést. Maga Jézus, aki ezzel a bejelentésével elindult értünk a kereszt felé vezető úton. Végig is járta. A halál mélységébe adta önmagát, hogy kereszthalálával kiáradjon Isten végtelen és irgalmas szeretete a világra. Ez a megbocsátó, megváltó és üdvözítő szeretet segít abban, hogy bizalommal adjuk át magunkat Jézusnak, így leszünk Isten és emberek számára is élővé, termést hozóvá, olyan emberekké, akik Jézus életét hordozzuk magunkban. ■ Balicza Iván Imádkozzunk! Uram, győzd le bennem az ellenállást, hogy megváltoztasd az életemet!Szabadíts mega bizalmatlanságtól és a félelemtől, hogy elhiggyem neked: minden úgy helyes és jó, ahogyan te akarod. Segíts felnyitni külső burkaimat, hogy hozzáférhess bensőmhöz. Segíts abban is, hogy másokfelé is a szeretet nyitottságával forduljak. Ámen. Fabiny Tamás azt is hangsúlyozta előadásában, hogy a keresztény egyházban az Ószövetséget nem lehet önmagában vizsgálni, mintha nem lenne Újszövetség hiszen az Ószövetség az Újszövetségben teljesedik be. Bátran foglalkozzunk hát többet az Ószövetséggel, olvassuk, és prédikáljunk ószövetségi alapigékből kiindulva. A püspök a fundamentalizmus különböző értelmezései közül a biblicizmust emelte ki, amely szerint semmiféle tévedés nem lehet a Bibliában. Az ihletettség azonban nem azt jelenti, hogy minden betű szerint igaz. „A betű megöl, a Lélek megelevenít” - írja Pál apostol (2l<or 3,6). Nem szabad egymás ellen kijátszanunk a tudományt és a Bibliát! Ez az egyik jellemző kísértése a teológiai fundamentalizmusnak. Végül a püspök fölhívta a figyelmet arra is, hogy mind a liberális, mind a fundamentalista bibliaértelmezésben sok a szünkretista (vallásokat összemosó) vonás. Példaként említette a székely himnusz szövegét, valamint néhány mai jeles közéleti ember egyáltalán nem keresztény gondolatait. A mai új pogányság idején különösen aktuális az egykori hitleri Németországban megfogalmazott Barmeni nyilatkozat hitvallása, mely a keresztény hit pogány elemekkel való ötvözése ellen fogalmazódott meg: „Jézus Krisztus Isten egyetlen igéje, semmivel sem lehet vegyíteni.” Ne emeljük tehát magunkat a Szentírás fölé, adjuk át magunkat a Szentírás tekintélyének! ■ K. L. Mit tanít egyházunk - a Szentírásról?
