Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-17 / 3. szám
io -« 20X0. január 17. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet umenikus helyzet Skóciában 1910-2010 1910-ben Edinburgh volt a bölcsője az újkori ökumenikus mozgalomnak, de vajon miért is éppen Edinburgh? Skóciában intellektuálisan és kulturálisan is nagy hagyománya van a nemzetköziségnek, amely egészen a kelta missziókig nyúlik vissza. Ezt a nemzetközi látásmódot támogatták a skót teológusok és egyházi vezetők is. Ehhez párosult még a 19. századi skót protestantizmus erős missziói lelkülete, amely az evangélizáció mellett a Brit Birodalom gazdasági terjeszkedésének átalakításával is törődött. A misszió iránti elkötelezettség vezette az egyházakat arra, hogy maguk támogassák a világmissziói konferenciát, mintsem a missziói társaságokra hagyják azt. Végül pedig Skócia gyors változásokat élt át az egyházban és a társadalomban is, ami ösztönözte szélesebb látókörük kialakulását. 2000-ben John Pobee (Ghana) ellátogatott Skóciába, és arra ösztönözte a keresztény vezetőket, hogy tartsák meg az 1910. évi edinburghi világmissziói konferencia századik évfordulóját. Az elkövetkező években a misszió elkötelezettjeinek egyre táguló köre ismerte fel, hogy 2010 nagy lehetőségeket rejt, és hogy együttműködő cselekvésre van szükség. 2005-ben nemzetközi találkozót tartottak Edinburghben, amelyen a 21. századi misszióval kapcsolatos központi kérdések merültek fel: a misszió megalapozása; a misszió más vallások összefüggésében; a misszió és kapcsolata a posztmodern világgal és a hatalommal; a missziói elköteleződés formái; a teológiai oktatás; a kortárs keresztény közösségek; misszió és egység és a misszió spiritualitása. Felismerték, hogy a századik évforduló méltó megünnepléséhez kell egy „gyújtó szikra” Ezt fogják fellobbantani Edinburghben 2010. június 2. és 6. között. Az edinburghi munka koordinálása honlapon keresztül történik: www.edinburgh2010.0rg A közbeeső évek Az 1940-es évektől napjainkig három sajátos jellemzővel bír Skócia ökumenikus palettája. Teológiakutatás Az úgynevezett püspöki jelentéstől kezdve (anglikán-presbiteriánus riport 1956-ban), a majd harminc évig tartó, hat skót egyház részvételével folyó multilaterális megbeszéléseken keresztül (1967-1994) egészen a Skót Egyházak a Keresztény Egységért kezdeményezéséig (SCIFU1996-2003) az egyházak nagyon sok tantétellel foglalkoztak. Ez a felekezetek közötti jobb megértést eredményezte és annak felfedezését, hogy az egyházak között sok teológiai megegyezés van. Az a tény, hogy a teológiai munka nem hozta létre az egység mindenki által elfogadható változatát, nem az egyházak közötti bármilyen kibékíthetetlen ellentéten alapul, hanem felismerték, hogy az egység több, mint valami nagyszabású terv létrehozása. Ez annak elfogadásában rejlik, hogy az egység lehetséges a különbözőségekben is. Gyakorlati együttműködés Az 1950-es évek során két országos testület jött létre, amelyek nagy lendülettel és jövőképpel láttak munkához. Az 1960-as évek elejére ez a törekvés a Skót Egyházak Házának megnyitásában öltött testet Dunblane-ben. Ez egy olyan konferencia- és lelkigyakorlatos központ, amelyet az egyházak közösen tartanak fenn. Itt tanultak meg együtt növekedni annak érdekében, hogy Skóciát jobban szolgálják. 1962-re létrejött a Skót Egyházak Tanácsa, amelynek a legtöbb nem katolikus egyház, valamint számos kapcsolódó ökumenikus csoport és szervezet lett a tagja. Megalakulása sok országos tevékenységhez vezetett - például böjti kurzusok, ifjúsági munka, missziós feladatok a közösségekben -, amelyek nemsokára gombamód szaporodtak a helyi egyházak tanácsaival együtt egész Skóciában. Együttműködtek az istentiszteleti életben, és közös programokat szerveztek. 1986-ban az Egyesült Királyság-szerte megrendezett nagyböjti lelkigyakorlat és tanulmányi munka volt az előmozdítója az „egység új eszközeinek" amelyhez először csatlakozott a római katolikus egyház is. így jött létre az ACTS szervezet 1990-ben (Action for Churches Together in Scotland). A prófétai hang Ezzel a harmadik úttal a legnehezebb élniük az egyházaknak. Enélkül azonban az ökumené elvesztené saját lényegét. Amint az egyházak közelebb kerültek egymáshoz, az ökumené létrehozta saját prófétai tevékenységét. A skót keresztény segélyszervezet tükrözte munkájában a világ éhezőivel való együttérzést, de megszólaltatta a tiltakozás szavait is a világ igazságtalanságaival szemben. Az Iona Közösség, amely mindig is ökumenikus elkötelezettségű volt, nyíltan kérdőre vonta az egyházakat és a világot a szétszakadozottság és igazságtalanságok miatt. Jelentős prófétai pillanatnak tekinthetjük például, amikor 1982-ben II. János Pál pápa ezt mondta skóciai látogatásakor: „Haladjunk tovább együtt az úton mint zarándokok, kéz a kézben!” Az elmúlt évek ökumenéje a vallások közötti kapcsolatokká szélesedett, és az eddiginél sokkal szekulárisabb, multikulturális társadalomban való keresztény tanúságtétellé bővült. A skót ökumené története azt bizonyította, hogy ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk szembesülni a kihívásokkal, az említett jellemzőket (teológiai kutatás, gyakorlati együttműködés, prófétai hang) mint egy fonal szálait egyben kell tartanunk. Nem lehet választani közöttük. Mert csak ha kölcsönhatásban vannak egymással, akkor jön létre az a teológia, az az együttműködés, az a prófétai hang, amelyet az ökumenikus elkötelezettség megkövetel. A skót mintájú gyapjúszövet Skócia^ egyik kincse. Eredetileg minden mintát egy bizonyos „klánnal” vagy családdal azonosítottak, de a skót mintás szövet ma is élő hagyomány. Sokféle céllal és különféle szervezetek számára tervezik őket. A skót mintás szövetnek van egy alapszíne, amelyre a vízszintes és függőleges vonalakat fektetik. A „háttér” az, amiről eddig beszéltünk, ezután pedig következnek a „függőleges és vízszintes vonalak”. Ezek mutatják meg azt, hogy az egyházak hogyan dolgoznak maguk között és a szélesebb társadalomban. Vízszintes vonalak - Az egyházak közösen keresik az egységet A skót református egyház és a római katolikus egyház közös teológiai bizottsága Ez a kétoldalú párbeszéd az áldások gazdag forrásának bizonyult. A legutóbbi dokumentum címe: A keresztség: katolikus és református, amely összefoglalja, hogyan értik egyre jobban a közös keresztséget, valamint további gondolkodásra is hív, hogy mit jelent ez az egyház mai missziója számára. Ez a közös bizottság az ökumenikus teológiai párbeszéd pozitív példája, amely megmutatja, hogy egyének és intézmények is hajlandók komolyan egymásra figyelni. A közös bizottság jelenleg a gyógyító történelmi emlékezéssel és a megszentelődés dogmájával foglalkozik. Anglikán, metodista, brit egyesült református egyház A két nagy skót egyház egységkezdeményezése után három kisebb felekezet arra a közös elhatározásra jutott, hogy együtt fedezik fel a munka, a szolgálat és tanúságtétel különböző módjait. így születtek meg a párbeszédek. A Skóciai Anglikán Egyház, a Metodista Egyház és a Brit Egyesült Református Egyház képviselői évente kétszer találkoznak, hogy olyan területeket találjanak, amelyeken nemzeti és helyi szinten is együtt tudnak munkálkodni. Olyan területekre gondolnak, ahol nem szükséges külön-külön végezni a munkát. Örömmel veszik észre, hogy a felelős emberek egyre inkább elismerik, hogyan növekedhet az együttműködés, például az oktatás és képzés területén. Együttműködésük, élő kapcsolatuk nagy ökumenikus lehetőségeket rejt magában. Az etnikai kisebbségi keresztényekkel való kapcsolat fejlesztése 2007-ben a skót egyházak megemlékeztek a rabszolga-kereskedelem eltörlésének kétszázadik évfordulójáról. Ez az esemény segített közelebbi kapcsolatot kialakítani a hagyományos egyházak és az etnikai kisebbségben élő keresztények növekvő csoportja között. A Skót Egyházak a Faji Igazságosságért Csoportnak most már az afrikai egyházakból és az ázsiai keresztény testvérek közül is vannak képviselői. A kisebbségi keresztény testvérek testületbe tömörülnek, hogy erősítsék az egymással, a történelmi egyházakkal és az ökumenikus tanáccsal való kapcsolatot. Függőleges vonalak -Hogyan vesznek részt az egyházak a skót társadalomban Az egyházak és a parlament A Skót Egyházak Parlamenti Irodája az egyházak társadalmi és politikai elkötelezettségéből nőtt ki abban a folyamatban, amely életre hívta a skót parlamentet. Miután rájöttek arra, hogy közösen tudnak fellépni ezen a területen, az egyházak felállították a parlamenti irodát (SCPO). Feladata, hogy elősegítse a parlamenttel és a kormánnyal való lehető leghatékonyabb együttműködést - pártpolitikától mentesen -, biztosítsa a párbeszédet, és tegye az egyházak hangját hallhatóvá. Világos, hogy az egyházak akkor a leghatékonyabbak, ha egy hangon tudnak megszólalni Skócia közös javát munkáló meglátásukkal. Azonban azt is őszintén és nyíltan vállalják, ha a véleményeik különböznek. Az egyházak és a nemzeti párbeszéd Tizenkét skót egyház vezetői és képviselői fogadták el a skót kormány meghívását a „nemzeti párbeszéden” való részvételre, amely az ország jövőjét volt hivatott megvitatni. A csoport a következő nyilatkozatot tette: „Felismertük, hogy az egyház ugyanúgy úton van, mint nemzetünk. Mindannyian azért küzdünk, hogy eljussunk oda, ahol lennünk kell. Az egyházban - csakúgy, mint nemzetünkben és közösségeinkben - arra törekszünk, hogy a következő keresztény értékek jellemezzék közös életünket Skóciában. ♦ Olyan nemzetet szeretnénk, amelyet az Isten és minden ember iránti szeretet elvei formálnak. ♦ Olyan nemzetet szeretnénk, amely minden ember számára biztosítja a méltóságot és az igazságosságot. ♦ Olyan nemzetet szeretnénk, amely támogatja a hűséget a személyes és közösségi kapcsolatokban. ♦ Olyan nemzetet szeretnénk, amely gondoskodásban fejezi ki együttérzését a gyengékkel és a társadalom peremére szorultakkal. ♦ Olyan társadalmat szeretnénk, amelyben mindenkit meghallgatnak. ♦ Legyünk olyan nép, amely kevésbé törődik saját jólétével, mint másokéval. ♦ Legyünk olyan nemzet, amelyben mindenki teljes életet élhet. ♦ Legyünk olyan nemzet, amely bátran fogadja mindazok egyedi hozzájárulását, akik a megújuló Skócia létrejöttén fáradoznak. ♦ Legyünk olyan állam, amely atyáskodás nélkül segíti elő minden polgára jólétét. Számunkra ezek az értékek Jézusban gyökereznek, és sokszor egészen különösen alakították Skócia történelmét az évek során. Azt tapasztaltuk, hogy ahol ezek szerint élnek, és ezeket gyakorolják, ott a más vallásúak vagy nem hívők között is visszhangra találnak keresztény értékeink.” „Utcalelkészek” Az „utcalelkészek” olyan missziói kezdeményezés, amely Skócia-szerte terjed. A helyi gyülekezetek jól képzett, önkéntes utcalelkészcsapata áll rendelkezésre a városközpontban késő éjjelig, hogy tanácsot, gyakorlati támogatást ajánljanak fel a körülöttük lévő embereknek. „Találkozunk, beszélgetünk, foglalkozunk az emberekkel. Meghallgatjuk őket, támogatjuk őket, és gyakorlati segítséget is adunk. Ez jelentheti egy magányos lány elkísérését a taxihoz, bátorítását annak, aki fenyegetve érzi magát, vagy azok meghallgatását, akiknek szükségük van arra, hogy tudják: valaki törődik velük” - mondja James Duce, az Aberdeeni Belvárosi Gyülekezetből. Aberdeen volt az első skót város, amelyben ez a szolgálati ág elindult.
