Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-06-20 / 25. szám

Evangélikus Élet A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE 2010. június 20. » 7 MÓZES ELSŐ KÖNYVE Revíziós próbakiadás Új kiadás Az 1975-ben megjelent és 1990-ben revideált protestáns új fordítású Biblia legújabb revíziójának első próbakiadását tartja kezében a tisz­telt Olvasó. A Magyar Bibliatársulat 2006-ban kezdett hozzá a revízió előkészítéséhez, az észrevételek gyűj­téséhez. Munkánk most jutott el arra a pontra, hogy az egyházi bib­liaolvasó közvélemény elé tárhatjuk a Szöveggondozó Bizottság revíziós munkájának első gyümölcsét, Mózes első könyvét, amelyet reményeink szerint hamarosan Pál apostol Róma­iakhoz írt levelének próbakiadása követ majd. A bibliai szöveg gondozása során a következő revíziós alapelvekhez igyekeztünk tartani magunkat: 1. Fi­gyelembe vettük és értékeltük az 1990 és 2008 között beérkezett észrevételeket és javaslatokat. 2. Meg kívántuk őrizni az új fordítá­sú Biblia alapvető szövegkritikai és fordítási döntéseit (a formális és a dinamikus ekvivalencia kiegyen­súlyozott alkalmazása), a bibliai szöveg tagolását és az emelkedett, mai beszélt köznyelvi szintet. Eze­ken a területeken csak akkor változ­tattunk az új fordítás szövegén, ha azt a mai írásértelmezési és fordítás­­elméleti konszenzus megkövetelte. 3. Javítottuk a felismert nyomdahi­bákat, fordítási tévedéseket és ar­chaikus (a mai beszélt nyelvben már nem használatos) kifejezéseket. 4. Igyekeztünk javítani a fordítás egységességén, következetességén. 5. Törekedtünk a „jó magyarságú” nyelvi megoldásokra, valamint ar­ra, hogy az új bibliai szöveg felolvas­va („szószéki használat”) is jól han­gozzék. Legfőképpen pedig azt re­méljük, hogy a revíziós munka eredményeként Isten igéje még in­kább érthetően és tisztábban szólal­hat meg magyar nyelven. Az Evangélikus Élet 2010. május 9-i és 30-i számában már megjelent Mózes első könyvének első és második részlete. A most kézben tartott szö­veg zárja a könyvet. Köszönjük az ed­dig kapott észrevételeket, és arra szeretnénk kérni mindenkit, hogy vé­leményével bátran keressen meg bennünket az info@bibliatarsulat.hu e-mail címen vagy levélben a 1113 Bu­dapest, Bocskai út 35. postacímen. M Magyar Bibliatársulat Jákob Bételben Isten ezt mondta Jákobnak: Indulj, menj föl Bételbe, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, ami­kor menekültél bátyád, Ézsau elől! 2Jákób ek­kor azt mondta háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen iste­neket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! 3lnduljunk, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készí­teni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyo­morúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. 4Átadták azért Jákobnak a ná­luk levő idegen isteneket mind, meg a fülbeva­lóikat is, Jákob pedig elásta azokat a sikemi cser­fa alá. sMajd elindultak. Isten pedig rettegés­sel töltötte el a környező városokat, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákob fiait. 6így érkezett meg Jákob Lúzba, azaz Bétel­be, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt. 701tárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott je­lentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült. gOtt halt meg Debóra, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el. 9lsten újból megjelent Jákobnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt. ioEzt mondta neki Isten: Jákob a te neved. De nem neveznek többé Jákobnak, hanem Izráel lesz a neved. így nevezte el Izraelnek. nMajd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál és sokasodjál! Nép származik tőled, sőt népek sokasága, és királyok sarjadnak ágyékodból. !2Neked adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet. ^Azután eltávozott tőle Isten arról a helyről, ahol beszélt vele. i4Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőosz­lopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és ola­jat öntött rá. i5Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. Ráhel halála i^Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt. i7A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! igAmikor már­­már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Be­­nóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el. igígy halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe ve­zető úton. 2oSírja fölé Jákob emlékoszlopot ál­lított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. 2iAzután továbbment Izráel, és Migdal- Éderen túl vert sátrat. 22Amikor Izráel már azon a földön lakott, el­ment Rúben, és Bilhával, apja másodfeleségé­vel hált, de Izráel tudomást szerzett erről. Jákobnak tizenkét fia volt. 23Lea fia volt Rú­ben, Jákob elsőszülötte, meg Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon. 24Ráhel fia volt József és Benjámin. 2sBilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftáli. 26Zilpának, Lea szol­gálójának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Já­kob fiai, akik Paddan-Arámban születték. 27Jákób végül eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott. 2slzsák életkora száznyolcvan esztendő volt. 29Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élet­tel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákob temették el. Ézsau nemzetsége Ez Ézsau, azaz Edóm nemzetsége: 2Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki a hiwi Cibón leánya volt, 3meg Boszmatot, Izmáéi leányát, Nebájót húgát. 4Ádá szülte Ézsaunak Elífázt, Boszmat szülte Reúélt, 50holíbámá pedig szülte Jeúst, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán föld­jén születtek. gAkkor Ézsau fogta a feleségeit, fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tar­tozott, meg a jószágát, minden állatát és egész vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, és más országba ment a testvére, Jákob elől. 7Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lak­hattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld, amelyen jövevények voltak, sígy telepedett le Ézsau a Széír-hegységben. Ézsau pedig Edóm. gEz a Széír-hegységben la­kó Ézsaunak, Edóm ősatyjának a nemzetsége: loígy hívták Ézsau fiait: Elífáz volt Ádának, Ézsau feleségének a fia, Reúél pedig Boszmat­­nak, Ézsau feleségének a fia. 11 Elífáz fiai vol­tak: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz. i2Timna volt Elífáznak, Ézsau fiának a másod­felesége, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek vol­tak Ádának, Ézsau feleségének a fiai. ^Ezek Reúél fiai: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai. i4Ezek voltak a fiai Oholíbámának, Ézsau feleségének, Aná leányának, aki Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak Jeúst, Jalámot és Kó­rahot. l5Ézek voltak Ézsau fiainak nemzetségfői: Elí­fáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai voltak: Té­mán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő, léKórah nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól szárma­zó nemzetségfők Edóm földjén: ezek Ádá fiai voltak. i7Ezek voltak Reúélnak, Ézsau fiának a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm földjén; ezek Boszmatnak, Ézsau felesé­gének a fiai voltak. igEzek voltak Oholíbámá­nak, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetség­fő, Jalám nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők. i9Ézek voltak Ézsaunak, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői. 2oEzek voltak a hóri Széír fiai, akik ezen a föl­dön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón és Aná, 21DÍ- són, Écer és Disán. Ezek voltak a hóri nemzet­ségfők, Széír fiai, Edóm földjén. 22Lótán fiai vol­tak: Hóri és Hémám, Lótánnak a húga pedig Timna. 23Ezek voltak Sóbál fiai: Alván, Má­­nahat, Ébál, Sefó és Ónám. 24Ezek voltak Ci­bón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szama­rait legeltette. 2sEzek voltak Aná gyermekei: Di­­són és Oholíbámá, Aná leánya. 2őEzek voltak Disón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. 27Ezek voltak Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán. 28Ezek voltak Disán fiai: Úc és Arán. 29Ézek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nem­zetségfő, Aná nemzetségfő, 3oDisón nemzet­ségfő, Écer nemzetségfő és Disán nemzetség­fő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nem­zetségfők nemzetségenként. Az edómi királyok 3iEzek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: 32Edómban Béla, Beór fia uralkodott, városának a neve Din­hábá volt. 33Bela halála után a bocrai Jóbáb, Ze­rah fia lett a király. 34Jóbáb halála után a Témán földjéről való Husám lett a király. 3sHusám ha­lála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki meg­verte a midjániakat a Móáb mezején. Városá­nak a neve Avít volt. ^gHadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 37Szamlá halá­la után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 38Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. 39Baal-Hánán, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt, feleségének a neve Mehétabél, aki Méz­­áháb leányának, Matrédnak a leánya volt. 4oígy hívták az Ézsautól származó nemzet­ségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzet­ségfő, Jetét nemzetségfő, 4iOholímábá nemzet­ségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, 42Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, 43Magdíél nemzetségfő és írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nem­zetségfői, lakóhelyük szerint az általuk birto­kolt földön. Ézsau volt az edómiak ősatyja. József álmai Jákob is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. 2Éz Jákob nemzetségének a története: Amikor József ti­zenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat le­geltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz hí­reket hordott róluk az apjuknak. sDe Izráel Jó­zsefet minden fiánál jobban szerette, mert öreg­korában született, és egy tarka ruhát csinálta­tott neki. ^Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hoz­zá szólni. sEgyszer József álmot látott, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlöl­ték. gEzt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam! 7Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és áll­va is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. sTestvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és be­szédéért. 9Egy másik álmot is látott, és azt is elmesél­te testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag! joAmikor ezt apjá­nak és testvéreinek elmesélte, apja megdorgál­ta, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Ta­lán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvé­reiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! 11 Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte magának ezt a dolgot. Józsefet eladják testvérei ^Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. ^Izrael ezt mondta Józsefinek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József ezt felelte neki: Itt vagyok! i4Apja azt mondta neki: Eredj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Az­után számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Sikembe. isAmikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit kere­sel? igjózsef azt felelte: A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, merre legeltetnek? i7Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallot­tam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dótán­­ba! Elment tehát József a testvérei után, és meg­találta őket Dótánban. isAmikor távolról meg­látták, még mielőtt a közelükbe ért, meg­egyeztek egymás között abban, hogy megölik. igEzt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! 2oúyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az ál­maiból! 21 Amikor ezt Rúben meghallotta, ki akarta őt menteni a kezeik közül, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! 22Majd ezt mondta nekik Rú­ben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de ne emeljetek rá kezet! így akarta kimenteni a kezeik közül, és vissza­juttatni apjához. 23Amikor József odaért a testvéreihez, lehúz­ták róla a ruháját: a tarka ruhát, ami éppen ak­kor is rajta volt. 24Azután fogták, és beledob­ták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz. 25Ezután leültek enni. Egyszer csak föltekint­ve látják, hogy egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit Egyiptomba szállítottak. 26Ekkor azt mondta Júda a testvé­reinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? 27Gyertek, adjuk el az iz­­maelieknek, de ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. 28Közben azonban midjáni kereskedők men­tek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 29Amikor Rúben visszatért a kúthoz, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját, 3()VÍsszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? 3lAkkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a véré­be. 32Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? 33Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Józsefet! 34ÉS megszaggatta Jákob a felsőruháját, zsák­ruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. 35Fiai és leányai mind vigasztalni próbál­ták, de nem akart megvigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek le fiamhoz a hol­tak hazájába! így siratgatta őt az apja. 3éA midjániak pedig eladták Józsefet Egyip­tomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a test­őrök parancsnokának. Júda és Támár Történt abban az időben, hogy Júda el­vált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve. 20tt meglátta Júda egy kánaáni embernek, Sú­­ának a leányát, felségül vette, és bement hoz­zá. 3AZ teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el. 4Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el. sAzután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt. gjúda kiházasítot­ta fiát, Ért. Az asszonynak Támár volt a neve. 7De Ért, Júda elsőszülött fiát az Úr gonosznak tartotta, ezért megölte őt az Úr. sEkkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád fe­leségéhez, vedd őt feleségül mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! gDe Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor be­ment a bátyja feleségéhez, a földre veszteget­te a magot, hogy ne támasszon utódot a báty­jának. joDe az Úr gonosz dolognak tartotta, amit tett, ezért őt is megölte. nEkkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom