Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-17 / 3. szám
8 -m 2010. január 17. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet A nyolc na 1. nap Tanúságtétel az élet ünneplésével „Mit keresitek az élőt a halottak között?” (Lk 24,5) ♦ íMóz/Ter 1,26-31: „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” • Zsolt 104,1-24: „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram!” ♦ lKor 15,12-20: „Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel” • Lk 24,1-5: „Mit keresitek a holtak között az élőt?" Keresztyén összetartozásunk mélyen gyökerezik közös hitünkben, hogy Jézus Krisztus feltámadásában nemcsak Istentől kapott életünket ünnepelhetjük, hanem egy új élet ajándékát is, hiszen Jézus egyszer és mindenkorra győzött a halál felett. A keresztyén összetartozásunkat kifejező ökumenikus imahét alkalmai során mindannyian átéljük, hogy közös hitünk révén minden lélekkel törődnünk kell. Az élet Isten ajándéka, ezért minél jobban támogatjuk és ünnepeljük az életet, annál hathatósabb tanúbizonyságot tehetünk róla. Nagylelkű szeretetével kezdetben az életet ajándékozta nekünk. A Teremtés / Mózes 1. könyvéből választott igeszakasz Isten teremtő erejére és hatalmára emlékeztet. Pontosan ez az az erő, amellyel Szent Pál szembesül, amikor átéli Jézus feltámadását. Arra buzdítja a korinthusiakat, hogy legyenek teljes bizalommal a feltámadott Úr és az új élet ígérete iránt. Folytatva ezt a gondolatot, a zsoltár Isten teremtésének dicsőségét hirdeti. Az evangéliumi szakasz arra buzdít, hogy az új életet keressük a halál kultúrája közepette, amelyet mai világunk gyakran képvisel. Arra ösztönöz, hogy Jézus erejében higgyünk, mert általa az életet és a gyógyulást nyerjük el. A mai napon köszönjük meg Istennek mindazt, ami kifejezi irántunk tanúsított szeretetét. Mondjunk köszönetét minden teremtményért; távol a világban élő felebarátainkért; a szeretetben való közösségünkért; a megbocsátásért, a gyógyulásért és az örök életért. Imádság Teremtő Istenünk! Hálát adunk neked mindazokért, akik szavaikkal és tetteikkel tanúbizonyságot tesznek hitükről. Mindennapi rohanó életünk során megtapasztaljuk szerető jelenlétedet számos tőled jövő hitélmény révén. Imádkozunk azért, hogy az élet ünneplésén tett közös bizonyságtételünk egyesítsen minket irántad, minden élet Teremtője iránti hálánkban. 2. nap Tanúságtétel élettörténetek elmondásával „Miről beszélgettek egymással útközben?” (Lk 24,17) ♦ Jer 1,4-8: „Menj, ahová csak küldelek” • Zsolt 98: „Énekeljetek az Úrnak új éneket” ♦ ApCsel 14,21-23: „Erősítették a tanítványok lelkét” • Lk 24,13-173: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Saját történeteink elbeszélése még erőteljesebb módja annak, hogy tanúbizonyságot tegyünk Istenbe vetett hitünkről. Az egymás iránti tiszteletteljes és előzékeny figyelem arra nyújt lehetőséget, hogy megérezzük Isten jelenlétét abban a személyben, akivel éppen megosztjuk történeteinket. A Jeremiás próféta könyvéből választott igeszakasz meggyőz arról, hogy Isten megszólítja a prófétát. Arra hívja, hogy ossza meg másokkal azt, amit kapott, tehát hogy Isten igéjét hallhatóvá és átélhetővé tegye. Az Isten igéjének hirdetésére szóló felhívást az ősegyház tanítványai is megtapasztalták, amint azt az Apostolok cselekedeteiből származó idézetben is olvashatjuk. A zsoltár arra ad lehetőséget, hogy dicsérő és hálaadó lélekkel énekelhessünk Istenhez. A mai evangéliumi igeszakasz azt a Jézust mutatja be, aki meggyógyítja vakságunkat, és eloszlatja kiábrándultságunkat. Segít abban, hogy saját történeteinket Isten egyetlen kibontakozó tervében értsük meg. Az idei ökumenikus imahét során meghallgatjuk keresztyén testvéreink hitükről vallott történeteit annak érdekében, hogy megtapasztalhassuk Isten jelenlétének számtalan formáját éppúgy, ahogy Isten saját magát tárja fel nekünk. Tudjuk azt is, hogy a modern informatika segítségével is megoszthatjuk történeteinket egymással. Az új kommunikációs lehetőségek abban segítenek bennünket, hogy még szélesebb körben mondjuk el történeteinket, amely által a közvetlen fizikai közösségen túl egy szélesebb és kiterjedtebb közösséget alkothatunk. Ha figyelmesen hallgatjuk egymást, hitünkben és szeretetünkben növekedünk. Bár személyes és csoportos tanúságtételeink különbözőek, mindannyian ugyanazon történet szereplői vagyunk, amelyben Isten irántunk tanúsított szeretete Jézus Krisztusban testesül meg. Imádság Történelem Ura, Istenünk! Köszönetét mondunk neked mindazokért, akik megosztották velünk hitük történetét, s arról tettek tanúbizonyságot, hogy jelen vagy életükben. Magasztalunk téged a változatos, egyéni és közösségi történetekért. Ezekben a sorsokban meglátjuk Jézus Krisztus egyetlen történetének kibontakozását. Azért imádkozunk, hogy bátorsággal és meggyőződöttséggel osszuk meg hitünk mindazokkal, akikkel kapcsolatba kerülünk, hogy ezzel Igéd üzenete sokakhoz eljusson. 3- nap Tanúságtétel tudatosság által „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” (Lk 24,18) ♦ íSám 3,1-10: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” • Zsolt 23: „Az Úr az én pásztorom...” ♦ ApCsel 8,26-40: „Fülöp beszélni kezdett, és az írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust" • Lk 24,13-193: „Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismerték fel őt. A hitben való növekedés olyan, mint egy bonyolult utazás. A mai világban sokunk élete rendkívül elfoglalt, sok rajtunk a nyomás és a felelősség. Mindennapi életünkben és tapasztalásainkban könnyű elmulasztani Isten felénk áradó szeretetét. Minél több feszültséget és tevékenységet vállalunk, annál nagyobb az esélye annak, hogy átsiklunk afelett, ami valójában a szemünk előtt zajlik. Csakúgy, mint a két tanítvány, időnként azt hisszük, hogy tudjuk, mi a valóság, és megpróbáljuk meglátásainkat másoknak is elmagyarázni, de a teljes igazság még sincs a birtokunkban. A mai világban Isten jelenléte többnyire akkor válik tudatossá számunkra, amikor valami meglepő vagy valószínűtlen történik velünk. Az ószövetségi olvasmányból azt halljuk, hogy Isten megszólítja és hívja Sámuelt a tanúságtételre. Sámuelnek mindenekelőtt meg kell hallania ezt a szót. A meghalláshoz pedig szükséges a szellemi nyitottság és az Isten szava iránti figyelmesség. Az Isten igéjének meghallása iránti vágyakozást Fülöp és az etióp főember is megtapasztalja az Apostolok cselekedeteiből választott olvasmányban. Hitüket azzal mutatják meg, hogy válaszolnak a feltett kérdésekre. Figyelmesen meghallgatják egymás kérdéseit, és komoly őszinteséggel válaszolnak egymásnak. A jó pásztor zsoltára annak a csendes hitét tükrözi, aki tudatában van Isten gyengéd törődésének, aki összegyűjti és zöld legelőkre tereli nyáját. Az idei ökumenikus imahéten arra törekszünk, hogy mindennapjaink eseményei és tapasztalásai során Isten jelenlétét tudatosítsuk. Ismerősökkel és idegenekkel is találkozunk. E találkozásokban tanulunk egymás lelki élményeiből, s így Isten valósságát új szemszögből láthatjuk. Isten jelenlétének tudata ösztönöz bennünket a keresztyén egység közös munkálására. Imádság Urunk Jézus Krisztus, jó pásztorunk! Te reánk találsz, és velünk maradsz mindennapjainkban. Imádkozunk kegyelemért, hogy tudatosítsuk mindazt, amit értünk teszel. Kérünk téged, készíts fel, hogy nyitottak legyünk ajándékaid iránt. Gyújts össze a te nyájadba! 4. nap Tanúságtétel a nekünk ajándékozott hit ünneplésével „Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett..!’ (Lk 24,19) • 5Móz/MTörv 6,3-9: „Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr" • Zsolt 34: „Áldom az Urat minden időben...” • ApCsel 4,32-35: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt” • Lk 24,17-21: „Pedig mi abban reménykedtünk...” Leírhatatlan hálával tartozunk azoknak, akiknek hite mai keresztyénségünk alapjául szolgál. Imádságuk, bizonyságtételük és istentiszteletük biztosította, hogy sokak hite továbbadassék a következő nemzedéknek. A skóciai keresztyénség története megragadó. Szent Ninian a 4. században, Szent Kolumbán a 6. században és számos kelta szent, akiknek hite az Isten szeretetében és a teremtés iránti csodálatban gyökerezett. Skócia hite abban is megmutatkozik, hogy a 16. században mennyire fontos szerepet játszott a reformáció elterjedésében és abban, hogy ez a szellemiség azóta is szilárdan él. A mai olvasmányok megerősítenek abban, hogy fontos támogatni a hívők közösségét Isten igéjének terjedése érdekében. A Mózes ötödik könyvéből választott igeszakasz megosztja velünk zsidó testvéreink egyik csodálatos imádságát, akik nap mint nap e szavakkal dicsőítik Istent. A zsoltár arra a tanúságtételre buzdít, hogy adjunk hálát mindazért, amit hívőként kapunk. így hitünket dicsőítésben és hálaadásban fejezzük ki. Az Apostolok cselekedeteiből származó részlet olyan közösséget mutat meg, amely hitben és szeretetben egy. Az evangéliumi szakaszban Jézus a hit által kapott legnagyobb ajándékunk. Amikor ezen a héten közösséget alkotunk keresztyén testvéreinkkel, hogy egységért imádkozzunk, felismerjük keresztyén örökségünk változatosságát. Azért is imádkozzunk, hogy közös örökségünk még szorosabban egyesítsen bennünket, amint hitünkben növekedünk. Imádság Urunk, Istenünk köszönjük neked mindazokat, akik átadták nekünk az örömhír üzenetét, és hitünknek szilárd alapot adtak. Imádkozunk, hogy közösen mi is tanúbizonyságot tehessünk hitünkről. Ezt pedig azért tesszük, hogy mások is megismerhessenek téged, és higgyenek abban az üdvözítő igazságban, amelyet Jézus Krisztus ajánl fel mindenkiért.
