Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-13 / 24. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. június 13. *• 11 Zöld Kör Budán Keresztény elkötelezettség civil formában ► Év elején célul tűztük ki, hogy rovatunkban igyekszünk minél több gyakorlati példát bemutatni arra, egy-egy közösség mit tesz, mit tehet környezete, a teremtett világ megóvása érdekében. Most egy kis ökumenikus kitekintésre hívjuk az olvasókat. A budapesti Villányi úti Szent Imre Plébániához szorosan kapcsolódó Zöld Kör tevékenységéről a csoport vezetőjét, Nemes Gábort kérdeztük.- A Zöld Kör a Szentimrevárosi Egyesület (SZIE) egyik szakosztálya. Mikor és hogyan alakult? Hogyan kapcsolódik a Szent Imre Plébániához?- Maga az egyesület 1991-ben jött létre. 2004-ben érett meg a helyzet, hogy önálló szakosztálya legyen a környezetvédelemnek. Ketten alapítottuk, jelenleg pedig négy-öt fő dolgozik aktívan a teremtésvédelem területén, ez tehát a mag. Sokgyermekes édesanyák, édesapák vagyunk. Érdekes módon a fiatalabb korosztályt még nem sikerült megnyerni magunk közé, bár egy-egy rendezvény alkalmával sokan csatlakoznak: idősebbek és fiatalok egyaránt. A plébániával szoros a kapcsolat, igazából az egyesületi forma egyik előnye, hogy így pályázatokon is részt vehetünk.- Milyen tevékenységet végez a kör, milyen programokat szerveznek?- A csoport munkája nagyon sokrétű. Pályázatok írása, beszélgetések a teremtett világról, konferencia szervezése, faültetés, kerékpártároló elhelyezése, tájfutás ökológiai totóval egybekötve, különdíj adományozása a fotós kör részére, a SZIE- bál megrendezésének „zöldítése", publikációk a helyi lapban, „szomszédolás”, vagyis más plébánián előadás és beszámoló a munkánkról -ezek mind-mind fontos feladatok számunkra.- A katolikus egyház - annak kapcsán, hogy negyvenéves a Föld napja - teremtésvédelmi akciónapot hirdetett. Önök is bekapcsolódtak ebbe valamilyen módon?- Igen. Ez alkalomból hirdettük meg - immáron második alkalommal - az úgynevezett csereberenapot, amikor mindenki szabadon hozhatott-vihetett tárgyakat. Sokan csak hoztak: többen így ajándékozták el elhunyt szeretteik hagyatékának egy részét, látva, hogy jó helyre kerül. Biztattunk azonban mindenkit arra is, hogy egy-egy tárgy kiválasztásával másokat is meglephetnek. Ajándékot vihetünk a szomszédnak is, akivel esetleg éppen összevesztünk.- Idén bekapcsolódnak a szeptember 26-ára kitűzött ökumenikus teremtési ünnep szervezésébe... ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla- Célunk elsősorban helyi ügyek szolgálatára irányul. Hitünk szerint: „A hívő ember számára - legyen bármely nagy világvallás követője is - a környezetvédelem egyet jelent a teremtett világ megőrzésével. A Zöld Kör célja, hogy elsősorban a SZIE tagsága, a plébánia közössége, egy (még) környezettudatosabb életforma kialakításának gondolatával azonosuljon, és ennek megfelelően éljen, úgy az óvodában/iskolában, mint a munkahelyen, saját otthonában, de a templom és a plébánia falai között is. A Teremtő parancsa a teremtett ember felé, hogy a Földet »művelje és őrizze«, és »uralkodjék« rajta, mely egyet jelent a jó gazda sáfárkodásával a rábízott javakkal, nem pedig a javak rövid távú felélésével. Célunkat környezetvédelmi/teremtésvédelmi akciók, hittanórák, konferenciák szervezésével, saját környezetkímélő életformánk megélésével kívánjuk elérni.” Ideje azonban, hogy tágítsuk a kört, ezért idén a helyszín biztosításával a szakosztály részt vállal a szeptember 26-ára meghirdetett ökumenikus teremtésünnepi alkalom lebonyolításában. Korábban is volt példa az ökumenikus együttműködésre templomunkban, de most először kerül sor ökumenikus jelleggel közös imádságra kimondottan a teremtés dicséretére. Fontos számunkra, hogy az aktivitást Szent Ferenc példája nyomán az elmélkedő imádság is kiegészítse. ■ JCsCs Diakonisszákra emlékeztünk Nagy örömünkre május utolsó vasárnapján — azaz Szentháromság ünnepén - kiskőrösi meghívásnak tehettünk eleget. Az alkalom, amelyre a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület képviselői a meghívást kapták, Dúl Etelka diakonissza testvér családjának elhatározásából született. Dúl Etelka huszonnyolc évesen, 1940. március 14-én lépett a Fébébe, és 1950. november 14-én avatták diakonissza testvérré. S az Úrnak e hűséges szolgálóleánya tizenöt esztendővel ezelőtt, 1995. február 23-án ment előre. A nevezett napon délelőtt 10 órakor a kiskőrösi evangélikus templomban gyülekeztünk, és részt vettünk az istentiszteleten. Az oltári szolgálatot Laczi Roland helyi másodlelkész végezte, igehirdetéssel pedig Veperdi Zoltán Fébé-lelkész szolgált. Az istentisztelet után a kiskőrösi temetőben megálltunk Dúl Etelka sírjánál, énekkel és imádsággal adtunk hálát Istennek életéért és szolgálatáért. Ezt követően Csapó Margit diakonissza testvér sírját is meglátogattuk, akinek áldásos szolgálatára ma is sokan emlékeznek Kiskőrösön. Dúl Etelka avatási igéje 2l<or 4,10 volt: „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben’.’ Legyen bennünk élő a reménység, hogy Jézus élete örökre láthatóvá lesz rajtunk Isten eljövendő országában, ahol előrement szeretteinkkel együtt élhetünk majd, soha el nem múló boldogságban. ■ Veperdi Zoltán Személyes jókívánságaikból szerkesztett kötettel és tortával ajándékozták meg elnöküket hetvenedik születésnapja alkalmából a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) tagjai. Novotny Zoltán köszöntésén túl folyóirat- és könyvbemutatók is szerepeltek a Trófea Grill étteremben június 3-án tartott Prúsz-vacsora terítékén. ■ Kalocsai Richárd felvétele Gyülekezetek találkozója Szentháromság vasárnapján a nagytarcsa-péceli evangélikus gyülekezet közel ötven tagja látogatott el - Baranka György lelkész vezetésével - az ózdi evangélikusokhoz. A vendégeket Petőné Tóth Melinda lelkésznő köszöntötte, ismertette az ózdi evangélikus templom (képünkön) történetét, majd közös istentiszteletre került sor a látogatók énekkarának közreműködésével. A délután folyamán Tóth Melinda kíséretében a vendégek rövid látogatást tettek a borsodnádasdi gyülekezetben, és megtekintették a kisváros nagyon szép, sok látnivalót kínáló helytörténeti gyűjteményét. Mielőtt a vendégek hazautaztak volna, a borsodnádasdi templomban meghallgatták a Laurum blockflőteegyüttes hangversenyét. ■ Kerékgyártó Mihály felvétele EVÉL&LEVÉL Kirchentag református szemmel Budapesti református teológiai hallgatókkal évek óta rendszeresen részt veszünk a németországi Kirchentag kétévenként megrendezett programjain. Idén nagyon lelkes csapattal voltunk kint Münchenben. A teológusok igen élvezték a rendezvényeket, még kevesellték is az időt, hiszen a csaknem háromezer programból nem volt nehéz kiválasztani olyanokat, amelyek ütköztek egymással. Természetesen református szemmel is néztük a május 12-16 között lezajlott rendezvénysorozatot; az ilyen események nálunk egy-két kivételtől eltekintve - református egyházi napok, Dunántúl (REND), Csillagpont református ifjúsági találkozó - kevéssé jellemzik egyházi életünket. Rögtön szembeötlő volt a sokféleség, mely még a német protestánsokon belül is szerteágazó lehet, nemhogy ilyen ökumenikus alkalmon. Négy csarnokot töltött meg az Agora (a lehetőségek piaca), ahol a különböző egyházi szervezetek, iskolák, alapítványok, gyülekezetek, missziós csoportok mutatkozhattak be. Az ökumené kifejezésének voltak „üdítő” színfoltjai is, mint például az egyik standon a „Reformáció koktél”: öt különböző kancsóból ki-ki olyan italt keverhetett magának, amilyet akart. A reformátorokhoz különböző ízek tartoztak: Kálvin - víz (a tan tisztasága); Luther - almaié (az almafa hasonlat); Wesley - fekete ribiszke (a metodista szigorúság); Húsz - szőlőlé (a kehely); Zwingli - narancslé (?). Jelezve ezzel azt is, hogy a protestáns tanitásban időnként keverednek a dolgok, sőt még egymást is megízesíthetik. Jó ötlet volt, és kedves a megvalósítás. A müncheni kicsi református gyülekezetben is gazdag program várta a résztvevőket. A legfőbb alkalom - a beszélgetéseken, fórumokon kívül (és a finom, helyben főzött magyaros ételek mellett) - a szombat esti istentisztelet volt, melyen olasz valdens teológiai tanár, német lelkésznő és magyar református püspök szolgáltak együtt, s úrvacsorái közösségben záródott a nap. Különösen keresettek voltak a hasonló alkalmak, mivel az ökumenikus jelleg miatt a közös úrvacsora hiányzott leginkább. Leszűrhető, hogy nem csupán a találkozóra költött pénz, a befektetett energia, a cserkészek és egyéb segítők munkájának eredménye látszott meg az egyházi napok során, hanem a németekre jellemző aktív és cselekvő hit is megjelent látható és befogadható módon, illetve észrevehette, aki akarta, hogy a körültekintő szervezésben, a nagy méretekben, a tömegben, a monumentális kiállításban is ott lehet a mindannyiunkat vezető és formáló Lélek. Bölcsföldi András református lelkész, spirituális (Budapest) „Picinyke gyülekezet is tud ünnepelni” Tisztelt Evangélikus Élet szerkesztősége! Alulírott Lippainé Murvai Katalin egy szívünknek nagyon kedves ünnepségről szeretnék tudósítani. Hálaadó istentiszteletre és ünnepi megemlékezésre gyülekeztünk május 2-án 10 órakor a diósgyőr-vasgyári evangélikus templomban. Filadelfi Béla egykori kántorunk születésének 100., kántori szolgálatának 58. évfordulóját ünnepeltük, melyen gyönyörű emléktáblát is avattunk. Igehirdetéssel D. Szebik Imre nyugalmazott püspök szolgált, megtisztelte gyülekezetünket Sándor Frigyes esperes, a református egyház részéről pedig Kovács Imre nyugalmazott lelkész is. A belvárosi, a diósgyőri evangélikus testvérek is hozzánk jöttek ezen a vasárnapon, így nem kellett a helyi lelkészeknek az idővel harcolniuk. Szépen megtelt a templomunk; de jó is lenne, ha mindig ennyien lennénk! Drága emlékű Béla bácsi nemcsak kántor, hanem a mindenkori lelkész hűséges munkatársa is volt. Ki nem hagyhatom az emlékek közül drága gyermekkori lelkészemet, Balikó Zoltán bácsit, aki figyelő szemeit mindig rajtunk, gyerekeken tartotta. Az énekeket drága felesége tanította nekünk. Baby néni az éneklés-kánonozás nagy mestere volt, csak a kezét kellett figyelni, és zengett a sok-sok gyönyörű ének. Az ünnepség fényét emelte a püspök úr felesége, aki egy Béla bácsinak kedves énekünket adta elő, majd lelkészünk kislánya, Molnár Barbara egy szép verssel lepte meg a testvéri hallgatóságot, aztán e sorok írója szintén egy verssel kedveskedett a gyülekezetnek. Gondolatban visszaidéztük gyermekkorunkat, hogy Béla bácsi milyen szeretettel hajolt le hozzánk, pedig mi nagyon szegények voltunk, hiszen nagy családba születtünk, de nélkülünk soha nem kezdődött el az istentisztelet. Ha vasárnap, akkor templom! (Nem úgy, mint manapság, ha vasárnap, irány valamelyik bevásárlóközpont! Szomorúság tölt el ilyenkor, de reménykedjünk, hátha lesz ez még másképp is!) Eszembe jutott a sok-sok emlék között hlég az is, hogy az istentisztelet után Béla bácsi felengedett bennünket maga mellé az orgonához, és megérinthettük azt a csodálatos hangokat kiadó hangszert, sőt Erzsiké testvéremnek azt is megengedte, hogy a billentyűkre ráírja, hogy do, re, mi, fá stb., és ő csodák csodája, felismerhetően eljátszott rajta egy-két ismerős egyházi éneket. Megjegyzem, a hangunk még ma is kiváló, és legszívesebben éjjel-nappal énekelnénk! Erzsikém talán azért is ment férjhez olyan emberhez, aki szakmája mellett zenész is volt, negyven évig tubás volt a zenekarban. Béluka fiuk pedig zeneművészeti egyetemet végzett, harsonaművész-tanár lett, ma a szolnoki légierőnél zenész. Kislány unokájuk most az általános iskola harmadik osztályába jár, és minden billentyűs hangszeren kiválóan játszik. Hát így működik az Úr csodálatosan közöttünk, örülök, hogy részese lehettem ennek a csodálatos ünnepségnek. Hálás köszönetünk érte Béla bácsi drága gyermekeinek, Juditkának, Gábornak és mindkettejük családjának, rokonságának, hogy idejüket tudták áldozni a szép ünnepség megszervezésére. Köszönjük nekik ezt a gyönyörű vasárnapot, az ünnep fényét, melegét! Kérem Önöket, ha mód van rá, tegyék közzé az EvÉlet levelezési rovatában, hogy egy picinyke gyülekezet is tud ünnepelni és szeret is, a végén pedig az altemplomban vendégül láttuk a gyülekezet apraját-nagyját! Hálás tisztelettel és köszönettel: Lippainé Murvai Katalin, a diósgyőr-vasgyári gyülekezet presbitere Az Evangélikus Elet 2005 és 2009 közötti lapszámai letölthetők PDF formátumban a www.evangelikuselet.hu címről
