Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-06 / 23. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2010. június 6. *• 7 Trianontól Bécsig Magyar tragédia Trianon kilencvenedik gyászünnepére Egy régi kolozsvári történet ébren tartotta bennem Trianon tragédiáját. Idős tanítótól hallottam, hogy a költő Reményik Sándor acélgyűrűt csináltatott magának, és belevésette: 1920. június 4. Hogy a nap minden percében érezze az égető fájdalmat. Ő „boldog” lehetett - a legtöbb embernek nem fájhatott! Megtiltották. Segédállammá, semmi néppé degradáltak bennünket. És később, az új szovjet-magyar elnyomó hatalom durva csizmája is eltaposott minden emlékezést. Örök szorongás, félelem lett a sorsunk. Trianon miatt is. Nem rendezhettük közös dolgainkat, kilencven nehéz esztendő után csoda, hogy élünk. Nem volt nálunk szétszaggatottabb, megcsonkítottabb ország. Nem élt olyan magyar család, amelyet ne érintett volna a békediktátum ítélete. Egyesek szüleiket, mások a testvéreiket, menyasszonyukat vagy vőlegényüket veszítették el; házukat, földjüket, mindenüket. Az ország területének kétharmadát kapták meg szomszédaink, az ott élő magyarokkal együtt. 3,2 millió magyart szakítottak el tőlünk. Trianon szelleme iszonyú pusztítást végzett: a nemzeti tudat, önérzet és tartás olyan hiánya tapasztalható ma, hogy az már végzetes. Lassan elfeledjük történelmünket, hogyan éltünk, miért örültünk, mit énekeltünk emelt fővel ünnepeinken. 1914: az első világháború, 1918: a monarchia széthullása, 1919: a proletárdiktatúra. 1920: Trianon. Azután a lángoló második világháború, a sztálinizmus évei, s végül a tankok eltiporta 1956... Ezekben a tébolyult esztendőkben egyedül a nemzet szelleme adhatott tartást. A népet többször leváltották, de a nemzet szellemét nem tudták. Elég volt egy vers, fölzengő ének, ég máris hírt adott magáról. Az igazságot kereste, és szabadságot akart. Hány titkos jelszava volt a szétszaggatott országnak! Jó, hogy legtöbben a szelíd parancsot fogadták el: „A fű lehajlik a szélben, hogy megmaradjon.” Itt Magyarországon, odaát Erdélyben, a Felvidéken vagy másutt. Ez lett a megmaradás napiparancsa. „Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros magyar népe: minket kiszakítottak, kidobtak abból a műhelyből, amely a mi izzadságos munkánk segedelmével épült fel egykoron. Nem kérdezték: akarjuk-e? Mi pedig a mai napig nem akarjuk elhinni, hogy ez megtörtént, hogy ez megtörténhetett” - fakadt ki Kós Károly híres kiáltványában, a Kiáltó szóban. Nem akarjuk elhinni. Nem is lehet, hogy Temesváron, Kassán, Pozsonyban azért vernek meg embereket, mert magyarul beszélnek! Elmúlt Trianon, el a szörnyű 20. század is. De a félelem sehogy se akar eltűnni Kelet- és Közép-Európából. Alattvalók, taktikázgató nemzetek döntenek Magyarország sorsáról. Hál’ Istennek, Trianon gyászáról, 90. évfordulójáról mi döntünk. Az Országgyűlés elfogadta: június 4-e emléknap lesz. És ehhez csatlakoztak nagyvárosok, kis falvak szerte az országban mindenütt. Méltó és csendes ünnep kellene, Ady és Bartók hiteles szavai, Sütő András megszenvedett mondatai. Megcsonkított testünket, letördelt kezünket kell megnöveszteni és kinyújtani a határon túl élő magyar testvérek felé. Itt vagyunk. Egyek vagyunk. És végre együtt! ■ Fenyvesi Félix Lajos Guóth Emil - a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumunkban is oktató történész - Trianontól Bécsig - A Horthykorszakparlamentarizmusa a történelmi kihívások és a felelős politikusi döntések tükrében (1919-1939) című kötetének témája a Horthy-korszak parlamentarizmusának közjog- és politikatörténeti szempontú bemutatása. A dolgozat gerincét képezi a választási rendszert szabályozó rendeletek és törvények, illetve az államfői kompetenciát érintő jogszabályok genezisének (keletkezéstörténetének) vizsgálata, a politikatörténeti összefüggések árnyalt bemutatása. Célja, hogy a felelős politikusi döntések mögött rejlő külső és belső kényszerítő erőket, azok hatásait mind a törvényi háttér, mind az intézményi struktúra ki- és átalakulási folyamatában érzékelhetővé tegye. A szerző munkája során igyekszik végigkövetni, hogy a kortendenciák kényszerei és a Magyarországra nehezedő súlyos veszteségek és megrázkódtatások hogyan jelentek meg a politikusok döntéseiben, a politikai küzdelmek hátterében. Az eddig elterjedt vélekedéssel ellentétben a szerző világossá teszi, hogy a korszak politikai elitjének meghatározó, döntési helyzetben lévő tagjai mindvégig tisztában voltak az ország súlyos helyzetével, a választható alternatívákban rejlő veszélyekkel és nemzetük saját elemi érdekeivel. Szó nincs tehát országvesztő elitről. Érzékelték történelmi felelősségüket saját népük, kultúrájuk, országuk jövője iránt. Hazájuk sorsát érintő alapkérdésekben egyetértést tudtak teremteni. Egy olyan korszak politikai mozgásairól kap képet az olvasó, amelyben csak néhány év állt rendelkezésre a nyugodt és békés építkezésre, a stabilizáció eredményeinek továbbvitelére. Az első világháború következményeitől, a második előzményeitől és a gazdasági világválságtól erősen befolyásolt rendszernek az 1920-as és 1930-as évekből csak nagyon rövid idő jutott a biztonságos, stabil létezés számára. A kibontakozó világválság kettétörte a pozitív folyamatokat. Mielőtt az igazi, legalább középtávú rendszerstabilitás kialakulhatott volna, amelyben a javuló gazdasági helyzet megteremtette volna a szükséges politikai és szociális reformok reális lehetőségét, a komoly áldozatok árán kialakított struktúra szinte azonnali felülvizsgálatáról, jelentős korrekciójáról kellett gondolkodni. Trianon, az ország feldarabolása, a háborút lezáró fenntarthatatlan békék fegyverszüneti jellege a korszak politikusaiban és szinte a társadalom egészében végig az átmenetiség, az ideiglenesség érzését alakították ki és erősítették. Ideiglenesség, átmenetiség a közjogi-politikai intézményrendszerben, a demográfiai helyzetben, az államterületben, a nemzetközi jogi státusban. Mindezek hatásait figyelembe véve alakított ki a szerző egy árnyaltabb rendszerkritikai képet, amelyben a meghatározó politikusok törekvéseit, pozitív és negatív döntéseit új megvilágításba helyezi. ■ EÉ Guóth Emil: Trianontól Bécsig - A Horthy-korszak parlamentarizmusa a történelmi kihívások és a felelős politikusi döntések tükrében (1919- 1939)- Aposztróf Kiadó, Budapest, 2009. Ára 2800 forint. A kötet a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Az országcsonkítás fájdalmas emlékeinek múzeuma Érdemes lenne közvélemény-kutatást végezni. Miről tud az egyszerű járókelő többet: vajon április 4. vagy június 4. történelmi háttere és tényei ismertebbek-e? Félek, az eredmény borítékolható... Ennek összetett okai vannak. Június 4., az 1920-as trianoni tragédia napja 1945 előtt volt kiemelt fontosságú, államilag is elismert gyásznap, míg a jelenlegi magyar lakosság döntő többsége már a második világháborút követően szocializálódott, Trianonról nem sokat hallhatott, április 4-ét pedig „felszabadulásként” tanulta az iskolában. És az utóbbi a rendszerváltást követően is csak rövid időre került a helyére. (Még a dátum is hamis, hiszen ezután még napokig zajlottak a harcok Nyugat-Magyarországon.) A trianoni évforduló pedig - sajnálatos módon - 1989-90 után sem találta helyét. Egészen mostanáig egyfajta gyanakvás övezte. Főképp családon belül és szűkebb baráti körben beszéltek róla. Ha kissé szélesebb nyilvánosságot kapott, könnyen rásütötték a jól ismert bélyegeket. Pedig Trianon valamennyiünk nemzeti tragédiája, hatása csak Mohácséval mérhető. Nyilvánvalóan ezzel magyarázható, hogy az országcsonkítás tudományos alaposságú, ugyanakkor népszerű bemutatására mindössze egyetlen múzeum vállalkozik széles e hazában. Nem is a fővárosban, hanem vidéken, Várpalotán. A Trianon Múzeum a város 1725-ben barokk stílusban emelt Zichy-kastélyában található, melyet egy tűzvész után 1863- ban klasszicista és romantikus elemekkel újítottak meg. A tárlat megtekintése során bebarangolhatjuk a patinás, de sajnos felújításra váró épületet. A kiállítási anyag viszont páratlan: mennyiségre és minőségre egyaránt, befogadása nem is könnyű egyszerre, többszöri visszatérésre sarkallja a látogatót. Az épület előtt két szoborkompozíció adja meg az alaphangot. Simor Márton Leszíj azott turulmadár című alkotása nemcsak Trianonra utal, napjaink viszonyait is jól tükrözi. A kiállítótermek tematikusán kapcsolódnak egy-egy Trianonnal, annak elő- és utóéletével összefüggő témához. A teljesség igénye nélkül említhetjük a történelmi vármegyéket bemutató gazdag képeslapgyűjteményt; a 21. században újra divatossá váló falvédőket, ezúttal az elszakított területek 1938-1941 közötti visszatérésének örömében fogant ábrázolásokkal és szövegekkel; a Kárpát-medence turulszobrairól készült fotókat. Moziba is mehetünk: a bécsi döntések utáni diadalmas bevonulások képi krónikáját láthatjuk. Beülhetünk a két háború közötti kulturális kibontakozást elősegítő Klebelsberg Kunó-féle iskola padjába: a kiállítás korhűen megidézi az egykori népiskolát. Megjelennek a műveikben Trianon előzményeivel és tragikus hatásaival hangsúlyosan foglalkozó művészeknek, Vargha Gyulának és Sajó Péternek a hagyatékai, de böngészhetjük Kölcsey Ferenc családfáját, illetve megismerhetjük a magyar nép himnuszainak történetét is. Láthatjuk a mindmáig a szélesebb nyilvánosság előtt jószerivel ismeretlen Rongyos Gárdának - amely több nyugat-magyarországi falunak és Sopron városának a „megmentésében” jeleskedett - az eredeti dokumentumait és vezetőjének, Prónay Pálnak a hagyatékát. Egy stilizált vasúti szerelvény a második Trianont, az 1947-es párizsi békeszerződést és a felvidéki magyarság kitelepítését idézi meg. Mindezeket számtalan korabeli és revizionista tárgy, dokumentum, makett, fotó és térkép egészíti ki. A kiállítás keddtől csütörtökig 10.30 és 16 óra, péntektől vasárnapig 10.30 és 17 óra között látogatható. A határon túlról érkező látogatók számára a belépés díjtalan. További információk a http://www.trianonmuzeum.hu honlapon érhetők el. ■ Rezsabek Nándor
