Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-06 / 23. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. június 6. !► 3 Dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetője, az egyetem kinevezett rektora az alábbi közleményt juttatta el az evangelikus.hu szerkesztőségéhez. Rektori kinevezésem átvétele után egyházunk megkeresett engem múltbeli tevékenységemmel kapcsolatosan. Ezúton tudatom hittestvéreimmel, a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjaival, hogy 1984-től kapcsolatban voltam a BM-titkosszolgálattal. Döntéshozatalom idején sajnos úgy láttam, hogy a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésének zökkenőmentes lebonyolítását, valamint a gyenesi ifjúsági konferenciák folyamatos és zavartalan megrendezését az akkori körülmények között minden eszközzel biztosítani kell, mivel ez a két rendezvény kiemelkedő jelentőséggel bír egyházunk életét és jövőjét illetően. Hogy akkori döntésem mennyiben volt helytelen vagy szükséges, azt bárki saját lelkiismerete szerint megítélheti. A teljes igazságot azonban Isten, aki a szíveket és a szándékokat ismeri, reménységem szerint napvilágra hozza a tisztánlátás és az igazság napján. Szándékom és tudomásom szerint tevékenységemmel sem személyeknek, sem egyházamnak kárt nem okoztam. Ha akaratom ellenére ez mégis megtörtént, akkor azoktól, akiket megbántottam, valamint mindazoktól, akik számára ez a bejelentés csalódást és fájdalmat okoz, bocsánatot kérek. További munkámmal egyházunk épülését és közösségének megerősödését szeretném szolgálni. Budapest, 2010. május 21. ■ Dr; Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetője, az egyetem kinevezett rektora A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumának közleménye dr. Szabó Lajos rektor nyilatkozatáról A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma sajnálattal értesült dr. Szabó Lajosnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem megválasztott és kinevezett rektorának most közzétett nyilatkozatáról, mely szerint a rendszerváltás előtti években együttműködött az állambiztonsági szolgálatokkal. További szakmai pályafutására vonatkozó döntését lelkiismeretére bízza, ugyanakkor kéri, hogy az állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés részleteiről tájékoztassa a tényfeltáró bizottságot. Hisszük, hogy egyházunk közössége megbocsátó szeretettel fordul dr. Szabó Lajos testvérünk felé. Budapest, 2010. május 27. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma Összetett ünnep Farádon ► Szentháromság ünnepének előestéjén hálaadó istentisztelet keretében emlékeztek meg a hívek a farádi evangélikus templom felszentelésének 225. évfordulójáról, felavatták a felújított templomteret, emléktáblát szenteltek, valamint Gabnai Sándor, a Soproni Egyházmegye esperese beiktatta hivatalába Gombor Krisztiánt, Farád megválasztott lelkészét. Farád község a Kisalföldön, a Rábaköz északi részén fekszik. A lutheri reformáció tanítása itt is hamar teret nyert a 16. században a híres Ostffy család támogatásával. Ma álló evangélikus temploma a türelmi rendelet előírása alapján 1785- ben épült. Tornyot és utcai főbejáratot 1806-ban kapott a késő barokk stílusban, klasszicista homlokzattal készült épület. Legutóbb 2000 és 2006 között újították föl teljesen. A 2006. év más szempontból is fontos a gyülekezet számára: harmincegy évi szolgálat után abban az évben vonult nyugalomba Szűcs Kálmán lelkész. Utóda Gombor Krisztián beosztott lelkész lett. Gombor Krisztiánt 2006. július 29-én szentelte lelkésszé Ittzés János püspök szülőfalujában, Porrogszentkirályon. Az ifjú lelkészjelölt hitének meghatározó alakja gyermekkorában Szekeres Elemér lelkész volt, majd későbbi lelkipásztorának, Sikter Jánosnak a szolgálata alatt érlelődött meg benne az elhatározás, hogy hivatalosan is az igehirdetői szolgálatot válassza élethivatásául. Gombor Krisztiánt világi munkahelyről - mondhatjuk, „a halászháló mellől” - szólította el Isten, hiszen kitanult szabómesterségét gyakorolta. Érettségi után jelentkezett a teológiára, a hatodévet Vanyarcon, Szabó András esperes mellett töltötte. Ordinációja után püspöke Farádra küldte ki lelkészi szolgálatra, ahol a gyülekezet - parókusi vizsgája után - megválasztotta lelkészének. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János püspök Jn 17,20-26 alapján hirdetett igét. Elmondta, hogy Jézus imádsága célhoz ért, az apostolok első nemzedéke után új és új elhívások, új és új csodák történtek. A Mester híveket szerzett, szíveket győzött meg. Ezért ünnepelhetünk ma, mert Gombor Krisztián testvérünket szolgálatának új szakaszában hivatalosan is megerősíti a gyülekezet elhívása, és hisszük, hogy ezen a templomszentelés 225. évfordulóján hálát adó ünnepi istentiszteleten nem egyszerűen az egyházmegye esperese, hanem az egyház Ura állítja szolgálatba. „Jusson eszedbe a nehéz, küzdelmes, próbás órán, hogy a Mester imádkozott, és imádkozik érted!” - zárta igehirdetését a püspök. Az iktatási liturgia után az újonnan iktatott lelkész lépett a szószékre íKor 3,11 szavaival. „Ezen az ünnepen egyszerre adunk hálát múltért, jelenért és jövőért. A templomért, az előttem szolgáló lelkészek magvetéséért, a templom előtti tér kialakításáért, valamint egy szerződés megpecsételéséért” - állapította meg. Mint mondta, lelkészként furcsa kettősségben él. Mert egy lelkész soha nem lehet elégedett. Hiszen az aratásban sok a munka, vinni az örömhírt, menni, mindent legyőzve, mert a szolgálatnak csak így van értelme. Legyőzni kudarcot, félreértést, legyőzni csüggedést, amikor minden erőfeszítés ellenére a mag nem akar szárba szökkenni. Az ifjú lelkész kérte gyülekezetének tagjait, hogy tiszteljék és becsüljék egymásban a testvért, akik együtt építkeznek a gyülekezetben. Az alap adott, Jézus Krisztus. Erre építkeztek ^ elődeik, és ez a jövő alapja is. Isten 2 szeretete biztos alapként velünk lesz g holnap is, és átélhetjük az ő áldását ö - mondta székfoglaló igehirdetéséit nek végén Gombor Krisztián. Az istentisztelet után felavatták a Leier Hungária Kft. által kiírt pályázaton elnyert támogatással felújított templomteret, amely ezután Ács Mihály író, költő, teológus nevét viseli. A 17. század végén Farádon is szolgáló lelkész tiszteletére emléktáblát is elhelyeztek a templom falán, ezenkívül ugyancsak leleplezték a farádi gyülekezetben eddig szolgáló lelkészek emléktábláját. ■ Menyes Gyula Cui prodest? - Kinek az érdeke? Sajnos, húsz évvel a rendszerváltás után is kísért a múlt, nyomasztóan nehezednek ránk a ki nem mondott szavak és bűnök, fel nem oldott feszültségek és krízisek. Újra meg újra keservesen tapasztaljuk a cinikusan megfogalmazott igazságot: a kommunista diktatúrában talán az a legnehezebb, ami utána jön... De még meddig? - kérdezzük jogos türelmetlenséggel. Talán, Izrael népéhez hasonlóan, meg kell várnunk, hogy kihaljon az a nemzedék, amely még a rabszolgaság földjén olyannyira lesérült, hogy nem tud igazán élni a kapott szabadság ajándékával? Jómagam 1951-ben születtem, 1974 óta állok lelkészi szolgálatban. Ha ma is érvényes a fenti kegyetlen igazság, kortársaimmal együtt nincs már esélyünk arra, hogy olyan egyházban éljünk és szolgáljunk, ahol élő reménységgel előretekintve a jelen és a jövő feladataira koncentráljuk erőnket. Mert kísért a múlt, mert determinál a múlt, mert mérgez a múlt. Úgy tűnik, fel nem robbantott, rejtett bombákon járunk, amelyek a legváratlanabb pillanatokban kerülnek elő, félelmet és pánikot gerjesztve. Ilyen bombaként bukkant fel a minap egy negyed évszázaddal ezelőtti állambiztonsági beszervezést dokumentáló, úgynevezett hatos karton, történetesen dr. Szabó Lajos teológiai tanár nevével. Nem ez az első, és minden bizonnyal nem is az utolsó. De ilyen sajátosan időzített robbanószerkezettel eddig még nem volt dolgunk. Lapunk előző számában olvashattuk ugyanis a hivatalos közleményt, amely szerint Szabó Lajos május 18-án vette át a köztársasági elnök megbízólevelét: 2010. augusztus 1- jétől 2014. július 31-ig az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektori tisztét töltheti be. Ezt megelőzően az EHE Oktatói Tanácsa és Szenátusa, valamint fenntartó testületéként a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma titkos szavazással, ellenszavazat és tartózkodás nélkül választotta meg Szabó Lajost. A szavazás előtt az országos presbitérium személyesen hallgatta meg a rektorjelöltet. Senkinek nem volt kérdése arra nézve, hogy mit tett vagy nem tett a rendszerváltás előtt. A jelölt több mint három évtizedes szolgálata először pécsi, vasasi segédlelkészként, később zuglói parókusként, majd teológiai tanárként jól ismert. A Luther Kiadó számos sikerkönyvének szerzője, illetve szerkesztője nem szorul rá arra, hogy hívatlan prókátorként igazoljam sokoldalú egyházépítő szolgálatát. Marad tehát a klasszikus latin kérdés: cui prodest? Kinek használt ez a bulvársajtónak csemegét jelentő „leleplezés”? Nem akarok semmiféle összeesküvés-elméletet gyártani, de vajon kinek használt ez az „ünnepi” időzítés? Csak a hivatalos kinevezés után egy héttel, pünkösd ünnepe előtt két nappal lehetett, kellett megindítani az újabb „egyháztisztító” akciót? így lett egyházunk honlapjának pünkösdi bombahírévé Szabó Lajos vallomása. ÉGTÁJOLÓ {§> Hogy miért nem szólalt meg hamarabb? Igen, ez valóban súlyos kérdés! De nemcsak Szabó Lajos, hanem az egész evangélikus egyház megkerülhetetlen kérdése. Vajon egymást stigmatizáló, ítélkező egyházunkban olyan könnyű megszólalni? A tényfeltáró bizottság azzal a reménységgel kezdte munkáját 2005- ben, hogy segíteni fogja a gyógyító emlékezést, a megszólalást, és megkíméli az érintetteket a világi média durván megalázó leleplezéseitől. Erősen kérdéses, sőt kétséges számomra, hogy ez a tiszteletre méltó szándék mennyiben valósult meg, mennyiben valósulhatott meg. A korábban használt bombapárhuzam ugyanis erősen sántít. Hiszen míg a tűzszerészek saját életüket kockáztatják mások megmentése érdekében, addig a tényfeltárók mások életét, becsületét, jó hírét teszik kockára bizonytalan hitelességű dokumentumok feltárásával. Hiába a naiv szándék a teljes diszkrécióról, hiába a formálisan zárt ülés, hiába az úgynevezett titkosítás - mindez, sajnos, egyházunkban alig-alig működik. Beindult a felelőtlen listázás, ügynöközés, címkézés. „Első és második osztályú kollaboránsok” egyháza, illetve nemzedéke lettünk... Talán csak azért nincsen még végünk, mert akad néhány tiszta, igaz ember közöttünk? Egy pillanatra sem vonom kétségbe a tényfeltárást kezdeményező és abban fáradozó testvéreink tisztességét és jó szándékát. Munkájuk eredményeként jelent meg a közelmúltban a Luther Kiadó gondozásában a Háló című dokumentum- és tanulmánykötet, amely segíthet jobban megérteni az előző rendszer ördögi gépezetének működését. De vajon mibe került ez a kötet egyházunknak? Természetesen nem az anyagi ráfordításra gondolok, hanem a lelki hozadékra. Milyen a tényfeltáró munka ötéves mérlege? Egyrészt tény, hogy begyűjtöttünk néhány piros pontot: mi vagyunk a legbátrabb történelmi egyház, aki elsőként kotort bele a közelmúlt szemétdobjába... Aki nem kíméli korábbi és jelenlegi vezetőit, püspökeit, teológiai tanárait, lelkészeit, hiszen a tények, az igazság forrása végre szabadon buzog a BM-irattárakban... Itt az idő... Másrészt viszont fel kell tenni néhány fájó kérdést is. Vajon mindezek nyomán valóban tisztult-e egyházunk élete és szolgálata? Erősödött-e a kölcsönös bizalom vezetők és vezetettek között? Erőteljesebben hangzik-e a törvény és az evangélium szószékeinkről? Növekedésnek indultak-e pusztuló gyülekezeteink? Vajon hány előrement szolgatársunk nevét, emlékét sároztuk be anélkül, hogy elmondhatták volna: mit, miért és hogyan tettek? Hány egyházáért elégett, elkopott, hozzánk hasonlóan gyarló és esendő lelkész testvérünk életalkonyát keserítettük meg kiszivárogtatott sejtetésekkel, homályos feltételezésekkel, féligazságokkal?! Vajon észrevétlenül nem a világ tematizált-e minket? Vajon nem a rettegve emlegetett korszellem mozgat-e már megint? Ki ne emlékezne, hogy öt éve a tényfeltárási folyamat nem belülről, hanem külső kényszerre, a világi sajtó és bizonyos politikai erők nyomására indult meg. Azóta is keveredik benne a tisztességes, de naiv purifíkátori vágy a személyes sértettséggel, revansvággyal, valamint éppen aktuálisnak vélt egyházpolitikai és politikai ambíciókkal, érdekekkel... Mindez vajon kinek az érdeke, kinek használ? Cui prodest? Az őszinte válaszért mindenkinek személy szerint kell megküzdenie. Ebben segíthet minket a pünkösdi ének fohásza: „Pünkösd legyen vétkeink igaz tükre - tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten!” Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
