Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-06 / 23. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 23. szám ■ 2010. június 6. ■ Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap Ára: 250 Ft „Öt éve a tényfeltárási folyamat nem belülről, hanem külső kényszerre, a világi sajtó és bizonyos politikai erők nyomására indult meg. Azóta is keveredik benne a tisztességes, de naiv purifikátori vágy a személyes sértettséggel, revansvággyal, valamint éppen aktuálisnak vélt egyházpolitikai és politikai ambíciókkal, érdekekkel... Mindez vajon kinek az érdeke, kinek használ?” Cuiprodest? »► 3. oldal' „Nem akarjuk elhinni. Nem is lehet, hogy Temesváron, Kassán, Pozsonyban azért vernek meg embereket, mert magyarul beszélnek! Elmúlt Trianon, el a szörnyű 20. század is. De a félelem sehogy se akar eltűnni Kelet- és Közép-Európából.” Trianon 90. gyászünnepére !► 7. oldal A hit tehát hallásból van ► 2. oldal Mérföldkő - sípokból és hangokból !► 6. oldal Trianontól Bécsig !► 7. oldal Másodszor - ökumenikus Kirchentag 8-9. oldal Szószékoltárt vigyenek! ► 13. oldal Hibaigazítás: hartai szoborcsere 15. oldal Első indonéz-magyar vallásközi konferencia a párbeszédről Vallásközi párbeszéd ► Egyházunk és az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövetsége szervezésében május 25-én, kedden tartották az első vallásközi konferenciát a párbeszédről a gödöllői királyi kastély dísztermében. Mangasi Sihombing, Indonézia evangélikus felekezetű nagykövete magyarországi tartózkodásának kezdete óta (2007. február 2-án adta át megbízólevelét) kiemelt figyelmet fordít az egyházunkkal való kapcsolatok ápolására. Több gyülekezetünkben és hittudományi egyetemünkön is többször járt, és egyházunk képviselőit is vendégül látta. Az egész napos angol nyelvű konferenciára tizenkét tagú delegáció ér► A Skót Egyház június 2-6. között látja vendégül a világ minden részéről érkező háromszáz delegátust az Edinburgh 2010 elnevezésű konferencián, mely hálát ad a világmissziói szervezet száz évvel ezelőtti indulásáért, és meghatározza a 21. századi teendőket. A jubileumi világgyűlés témacíme: „Bizonyságtétel Krisztusról - ma.” A legmagasabb szintű missziói konferenciának az edinburghi egyetem új kollégiuma ad helyet, ahol mintegy harminc egyház és missziói szervezet képviselői vitatják meg a fő témát. Az 1910-es első világkonferencia óta a világmisszió jelentős szerepet kezett Indonéziából, és természetesen jelen voltak a nagykövetség munkatársai is. Magyar részről - egyházunk képviselőin kívül - római katolikus, református, unitárius, izraelita, iszlám és buddhista résztvevői voltak a tanácskozásnak. Gémesi György, Gödöllő polgármestere köszöntőjében utalt arra, hogy van egy indonéz testvérvárosuk, Bogor, a városháza előtt pedig indonéz ajándékként egy úgynevezett békegong - körülötte a világ országainak zászlóival -, amelyet jeles alkalmakkor megszólaltatnak. A szervezés több mint egy évig tartott, és nagy megtiszteltetés - mondta el Sihombing nagykövet -, hogy egy ilyen történelmi épületben kerül sor az alkalomra. Csepregi András evangélikus lelkész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Tittöltött be az egyházak és a világ életében. 2007 óta szerte a világon teológusok százai dolgoztak azon, hogy a 21. századi keresztény misszió legfontosabb feladatait és módszereit meghatározzák. Dr. Kirsteen Kim tanulmányi koordinátor szerint a konferenciának két fontos feladata lesz: informálódni és informálni a jövőbeli missziói gyakorlatról, illetőleg ösztönözni további missziói tanulmányok, módszerek létrehozását. A nemzetközi projekt előkészítése céljából Skóciában évek óta együtt dolgoznak a Skót Egyház, a kongregacionalisták, a metodista egyház, a kvékerek, a római katolikusok, az Üdvhadsereg, a Skót Episzkopális Egyház, a skóciai szabadegyházak és az egyesült református egyház delegáltjai. Az kárságának vezetője a leköszönő magyar kormány nevében üdvözölte a résztvevőket, kifejtve, hogy a vallásközi párbeszéd a tolerancia egyik legfontosabb eszköze. Andri Hadi, az indonéz külügyminisztérium főigazgatója (államtitkára) említette, hogy a nagykövet az ő elődje és lelki tanácsadója volt, továbbá - Susilo Bambang Yudhoyono indonéz elnök nyomán - a civilizációk harmóniájának fontosságát húzta alá. Megemlítette, hogy országa is szükségesnek tartja a terrorizmus elleni harcot. Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az idei Melanchthon-évben a nagy reformátort és humanistát idézte: emberi lényekként kommunikációra vagyunk teremtve. !► Folytatás a 4-5. oldalon 1990 óta e kilenc egyház, illetőleg egyházi szerveződés alkotta ACTS (Action of Churches Together in Scotland - Skóciai Egyházak Együttes Akciója) főtitkára, Stephen Smyth irányítja az Edinburgh 2010 konferencia előkészítését és sikeres lebonyolítását felügyelő csoportot (Scottish Organising Team - SCOT), melyben a skóciai baptista szövetség és az Evangéliumi Aliansz is képviselteti magát. A záró istentiszteleten, június 6-án a yorki anglikán érsek, dr. John Sentamu prédikál majd. Az 1910-ben tartott első missziói konferenciáról lapunk 10. oldalán olvasható D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök előadásának szerkesztett változata. ■ Dr. Csepregi András A pünkösdöt követő kedden különleges alkalomnak adott helyet a gödöllői királyi kastély: dísztermében zajlott az első indonéz-magyar vallásközi párbeszéd. A maradandó élményt nyújtó esemény az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövetsége és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében, Gödöllő Város Önkormányzata és az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával született meg. Az előadások és a beszélgetések tartalmáról ennek a cikknek a keretében nem feladatom beszámolni, néhány benyomást és továbbgondolkodásra serkentő kérdést viszont megfogalmazhatok. Pünkösd ünnepe az egymástól távoliak kölcsönös megértéséről, testvérré válásáról szól, de joggal kérdezhetjük, hogy nem volt-e túlzó az a kísérlet, amely ilyen nagy földrajzi és kulturális távolság áthidalására vállalkozott. Nem áltatjuk-e magunkat nagy ívű párbeszédre való képességünkkel akkor, amikor néha közvetlen szomszédainkkal is alig értünk szót, sőt egymás között is akadozik a beszélgetés? A kérdések jogosak, a meglepő párosításnak viszont egyszerű magyarázata van: Indonézia magyarországi nagykövete, Mangasi Sihombing történetesen evangélikus, aki a Fabiny Tamás püspökkel való kitartó együtt gondolkodás és közös tervezés során elérte, hogy a két ország evangélikus kisebbségeinek kapcsolatán keresztül a két nagyon távoli vallásos kultúra első találkozása megtörténhetett. A különbségek alig felfoghatók. Indonézia mind területre, mind lélekszámra sokszorosan felülmúlja Magyarországot, de vallási szempontból jóval homogénebb közösség. Lakosságának nyolcvannyolc százaléka az iszlám követője, hat százalékot tesznek ki a protestánsok, három százalékot a katolikusok, a maradékon pedig a buddhizmus, a hinduizmus és a konfucianizmus osztozik. Magyarország vallási szempontból hagyományosan sokkal megosztottabb, s a pluralizmust fokozza az előrehaladott szekularizáció is, amely Indonéziában még viszonylag új jelenség. Nem könnyű tehát közös problémákat találni, a vallási közösségek indonéziai kapcsolatai mégis felmutatnak néhány olyan lehetőséget, amelyekre jó odafigyelnünk. Annak ellenére, hogy lakóinak túlnyomó többsége muzulmán, Indonézia - ellentétben számos hasonló ázsiai és afrikai országgal - világi állam. Nem iszlám teokrácia, hanem a kisebbségi vallások szabadságát is biztosító demokrácia. Ez az állam ugyanakkor nem hagyja magukra az egymás mellett élő vallási közösségeket, hanem - az állam és a vallások elválasztása elvének tiszteletben tartása mellett - sokat tesz azért, hogy a többség és a kisebbségek valóban békében élhessenek egymás mellett. Ez az állami szerepfelfogás a második világháború után született meg, s bizonyára az a felismerés vezette, hogy a hatalmas, sokféle belső konfliktustól feszülő ország nem engedheti meg magának, hogy a vallási különbségek is ellentéteket szüljenek. Ellenkezőleg, a vallások közötti Nem áltatjuk-e magunkat nagy ívű párbeszédre való képességünkkel akkor, amikor néha közvetlen szomszédainkkal is alig értünk szót, sőt egymás között is akadozik a beszélgetés? együttműködésnek a köztársaság szilárdságát kell szolgálnia. Az állam pedig nem azzal tesz jó szolgálatot, ha egy közösséget, akár a legnépesebbet, kiváltságokkal halmoz el, s a „stabilitás” érdekében hatalmi szövetséget köt vele, hogy ezzel maga is részévé váljék a vallási ellentéteknek, hanem azzal, ha segíti a vallások közötti együttműködést. A világi állam nem szólhat bele abba, hogy a vallási közösségek miként viszonyuljanak egymáshoz, de sokat tehet a párbeszéd kultúrájának elmélyítéséért. Elsősorban az oktatáson keresztül érheti el azt is, hogy egészséges kíváncsiság ébredjen fel az iránt, kicsoda a más vallást követő másik, kiben és miben hisz, hogyan gondolkodik, hogyan igyekszik elérni léte legnemesebb céljait. Ahol emberek találkoznak, egymás szemébe néznek, kérdeznek, és őszinte válaszokat adnak, ott kevésbé valószínű, hogy vallási fanatikusok egymással szembefordíthatják őket, hogy egymás gyilkosai legyenek. Sajnos nem vagyok járatos az indonéz kultúrában, de el tudom képzelni, hogy van József Attilához fogható költőjük, s az ő nyelvükön is megfogalmazódik, amit mi ebben a formában ismerünk: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” Egy szekularizált kultúra, mint a miénk, ilyen erőteljes költői képekben találja meg a lényegi egymásrautaltságunkra való figyelmeztetést, azt, amit a hangsúlyosan vallásos indonéz kultúra a vallási párbeszéd intézményes támogatása révén igyekszik megszólaltatni. Ha találkozunk velük, rajtuk keresztül újra felfedezhetjük e gyönyörű mondat ősi, vallásos hátterét s azt a roppant erőt, amely eláradhat azokban, akik rá mernek lépni az erőszakot elutasítók és a békét teremtők keskeny útjára. A szervezők szándéka szerint az első indonéz-magyar vallásközi párbeszédet követni fogja a második. Reméljük, nem várat sokáig magára. Edinburgh 2010
