Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-30 / 22. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. május 30. »- 13 KERÜLETI VISSZATEKINTŐ Hazai evangélikus egyházunk kétségkívül legjelentősebb évenkénti eseményei közé tartoznak a missziói napok, melyeket idén Salgótarjánban, Kissomlyón és Bonyhádon rendeztek meg május 15-én az egyházkerületek. Az összesen mintegy háromezer főt megmozgató eseményről már természetesen jelentettünk meg „párhuzamos tudósításokat” ám a pünkösdi lapszám terjedelmi korlátái viszonylag rövid beszámolókra adtak csupán lehetőséget. Hogy azonban ezúttal se pusztán egy-két további fényképfelvétel közlésével elevenítsük fel a nem kis előkészítő munkát igénylő egész napos alkalmat, a rendezvények szervezéséért elsősorban felelős kerületi missziói lelkészeket kértük meg arra, hogy néhány mondatban maguk is összegezzék benyomásaikat... Észak felől... Az északi egyházkerületi missziói nap egyik szervezőjeként a nap számomra kicsit mást jelentett, más hangsúlyokat hordozott, mint másnak. Pontosabban fogalmazva: az én élményeim meghatározója főként a feladat volt. Nehezen számolhatnék be azon élményeimről, hogy vajon az igehirdetésben mi volt számomra megszólító, vagy hogy a pódiumbeszélgetés három meghívott előadójának bizonyságtételei hogyan csapódtak le bennem. Ugyanis annyi háttérmunka, „lótás-futás" intézkedés hárul a szervezőre, hogy arra nem nagyon adatik alkalom, hogy bármelyik programpontban mint egyszerű néző/hallgató vegyen részt. A szervezés oroszlánrésze az együttlét előtti hetekben zajlik, de bőven van levezényelni és simítani való a finisben is. Mindezt persze nem keserűséggel mondom, hiszen a szervező feladata az, hogy szervezzen, mindig mindenben képben legyen, s ha netalán be nem tervezett, váratlan akadály jelentkezne, azonnal intézkedjen a megoldás érdekében. Mint mindig, természetesen most is voltak váratlan események, amelyeket hirtelen kellett megoldani. De milyen jóleső volt a sóhajtás utána: sikerült! Milyen jóleső volt konstatálni, hogy bár közel nyolcszáz ember megmozgatása, egész napos programjuk bölcs megszervezése nem kis feladat, de azért nem lehetetlen! Ugyanígy jóleső - bár néha fejcsóválva történik - a tanulságok levonása is: megint tanultunk valamit, mit kell legközelebb máshogyan vagy éppen hasonlóan tervezni, szervezni. Olykor egészen váratlanul adatnak ötletek új szolgálati lehetőségekre is. A kerületi missziói napok főleg középkorúakat, időseket mozgatnak meg, de ugyanekkora, sőt talán kevesebb szervezéssel megoldható lenne egy országos, kifejezetten ifjúsági nap sok zenével, határozottan megtérésre hívó, evangélizáló jelleggel! Istenünk tárháza minden bizonnyal kifogyhatatlan! ■ Blatniczky János Dániel kerületi missziói lelkész Nyugat felől... Évek óta egyik szervezője vagyok a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület missziói napjának. A több hónapot igénylő előkészítő munka után az adott napon nekem általában a tartalmi és logisztikai izgalom szokott osztályrészül jutni. A sok fontos apró részletben sokszor bizony nemigen jut idő a nap lényegének átélésére. Most azonban valahogy másképp történt. Pedig bőven lett volna okom a korábbi ritmusnak megfelelően izgulni az egyébként csodálatos környezetben fekvő, de infrastrukturálisan szerény kissomlyói helyszín miatt vagy az egyik beteget jelentő előadónk miatt vagy a minden lehetséges információs csatornán beígért ítéletidő miatt vagy a hétszáz lelkes vendégsereg miatt - és akkor a magam répcelaki, száz testvért számláló küldöttségéről még nem is beszéltem. Isten tudta, hogy ez túl sok lenne izgalomból, ezért rögtön az elején az igehirdetésben megszólított. Azonnal rájöttem, hogy én nem szervezője vagyok ennek a napnak, hanem egyik olyan résztvevője, akinek szüksége van erre a napra. Ki is engedtem a kezemből az eseményeket, pontosabban átengedtem Isten kezébe, és úgy volt jó minden, ahogy volt. Az Úr összeszövögette a történések szálait, amíg kellett, bezárta az ég csatornáit, parancsolt a szeleknek, és parancsolt nekem is valamit, amit persze régóta tudok: „Ne aggódjatok életetekért (...) a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,25.32-33) Mert végül is a missziói nap Isten országának kereséséről szól! ■ Verasztó János kerületi missziói lelkész Dél felől... A misszió Istenének Krisztusban reményt ébresztő hálójában akadtunk fenn csaknem ezren Bonyhádon. Ezen a különlegesen sokszínű „szigeten” az új atlétikai centrumban fél éve még géptorzók porosodtak - most Isten éltető igéje és sokak közös imája templommá szentelte a megújult csarnokot. A hangnem, a légkör újszerűén oldott és közvetlen volt. A terheket oldó, kockázatos tanítványi életre hívó, a saját cölöpjeink helyett a mennyei erőre támaszkodó vízen járásra kaptunk biztatást Gáncs Péter igehirdetéséből. Majd a hálózatkutató professzor, dr. Csermely Péter vallott konfirmációs Bibliája nagyatyai ajánlásáról, angyali körökről, a depresszív természetünk elleni harc esélyeiről és a hosszú távon tervező, együttműködésre kész hívek szerepéről a világban. Szinte ezt példázta tartalmában és formájában a nap további kínálata. Példaértékű összhang sugárzott a helyi evangélikus iskola és gyülekezet közös munkájából, az egész nap olajozottan zajló vendéglátásból. Talán először frissült fel délben ennyi evangélikus méltányos kereskedelemből származó kávéval hazánkban. A missziói szervezetek standjainál pedig tucatnyi szolgálati ág mutatkozott be cigánymissziótól a Válóhálóig. A délután kínálatából három öböl vonzotta a legtöbb érdeklődőt: a zuluföldi ébredést átélő, itthon új belmissziós bázist építő Orbán Attila lelkész szolgálata, a helyi gyülekezet fiataljai és énekkara által nagy sikerrel bemutatott Eredendő bűn című K ' w jbl m m v1 m HP V LI / M könnyűzenei oratórium és Mangasi Sihombingnak, Indonézia nagykövetének előadása, amelyet étel és táncbemutató (képünkön) is kísért. Kicsi szórványok és patinás régi gyülekezetek tagjainak, őszülő halántékú öregeknek és érdeklődő fiataloknak, valamint a hatalmas kék matracokról magasba rugaszkodó gyerekeknek a szemében is ugyanaz az öröm csillogott a nap végén. Mint akik fennakadtak a bizalom és remény krisztusi hálóján. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom” (Zsid 11,1a) ■ Aradi György kerületi missziói lelkész
