Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-30 / 22. szám

4 •« 2010. május 30. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Fabiny Tamás püspök az árvíz sújtotta területeken Pünkösdvasárnap négy kis észak-ma­gyarországi gyülekezetben szolgált dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangé­likus Egyházkerület püspöke: Tállyán, Abaújszántón, Hernádbüdön és Mo­nokon hirdette Isten igéjét. Prédiká­cióiban rámutatott arra, hogy a Szent­lélek mint Vigasztaló szólítja meg, karolja fel és báto­rítja az ő népét. Egész napos láto­gatása során a nagy kiterjedésű missziói egyházközségnek csak mintegy har­madát tudta bejárni a kerület lelkészi ve­zetője. Az istentisz­teletek liturgiáját Balázs Viktória be­osztott lelkész vé­gezte. A püspök egyrészt vigasztal­ni kívánta a híveket, akik a közelmúlt­ban veszítették el fiatal lelkipásztoru­kat, másrészt tájékozódott az árvíz és a belvíz okozta helyzetről. Számos evangélikus egyháztagot is kár ért. Az egyházi épületek közül jelentős mennyiségű víz és sár folyt be a tállyai templomba (képünkön), amely egyéb­ként arról is híres, hogy ott keresztel­ték meg Kossuth Lajost. A püspök örömmel nyugtázta a térség lakóinak összefogását és azt a tényt, hogy szá­mos külső segítség is érkezett ezekre a településekre. A Budai Egyházmegye több gyülekezete jelezte azt a szándé­kát, hogy a gyűjtésük eredményét a Borsod-Hevesi Egyházmegye pénztá­rán keresztül kívánja eljuttatni a tér­ség árvízkárosultjainak. M EvÉlet-infó Csernye ár(j)a Amint arról már az országos lapok is hírt adtak, az özönvízszerű áradások több hazai településünk mellett a há­romezer-háromszáz lakosú Bakony­­csernyét sem kímélték meg. A folya­matos védekezésből a rendőrség, a polgárőrség és a katasztrófavéde­lem munkatársai segítségével a falu lakossága derekasan kivette részét. A legkritikusabb hétfői napon fogvatartottakat vezényeltek a vé­delem és a körültekintő intézkedések eredményeként személyi sérülés nem történt. Az ár elvonultával azonban jelentős a fertőzésveszély. Az elöntött konyhák és raktárhelyiségek, vala­mint a szennyvíztől elöntött udvarok fertőtlenítését haladéktalanul meg­kezdték. A Magyar Ökumenikus Segély­­szervezet e munkában nyújtott haté­kony segítséget, és a leginkább káro­delmi munkálatokhoz. E napon a katasztrófavédelmi bizottság taní­tási szünetet rendelt el, hogy a megáradt patakok el ne sodorják a sült negyven családhoz juttatta el fer­tőtlenítő- és takarítószereket tartal­mazó csomagjait. A csomagok össze­állításában az evangélikus gyülekezet felügyelet nélkül kíváncsiskodó gyermekeket. A leginkább veszé­lyeztetett házból kimenekítettek egy családot. Az összefogás, a megfeszített küz-Élő Kövek Alapítványának önkénte­sei, a kiosztásukban (képünkön) a te­lepülés önkormányzata és az evangé­likus gyülekezet vett részt. ■ Szarka István esperes Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete 2010 „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándé­kát.” (ApCsel 2,38) 2010-ben, hasonlóan az első pün­kösdhöz, Krisztus hívei sok száz nyelven ünnepeltek énekkel és imád­sággal dicsérvén az Urat. Jézus tanítványai azért fogadhat­ták azon az első pünkösdön a Szent­lélek ajándékát, mert bizalommal várták azt. Együtt voltak, és Isten ígéretébe vetett bizalommal vára­koztak. Pünkösd reggelén Jeruzsá­lem telve volt az új kenyér ünnepé­re hazatérő zarándokokkal. A hívek között ott voltak Jézusnak, a Feltá­­madottnak alázatos tanítványai is. S az ígéret beteljesedett. A Szentlélek rájuk szállt, és bizonyságtevőkké formálta őket. Olyan követekké, akiket meggyőzött Mesterük üzene­te a szeretetről és igazságról. Ez a pil­lanat a megtérés alkalmává vált, amikor is az elfogadott ajándék és az emberek iránti elkötelező szó tevő­legessé lett bennük. A megtérésre szóló felhívás ma ta­lán nagyobb jelentőséggel bír, mint valaha, azok számára, akik vágyakoz­nak Krisztus követésére és arra, hogy abban ismerjék fel az élet értelmét, hogy a szenvedőknek szolgálnak, bármi legyen is a szenvedés termé­szete vagy oka. Amikor szívük mélyé­ig megérintette őket a Szentlélek, ezt mondták Péternek és egymásnak: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” (ApCsel 2,37b) Sokan várják ma is a Szentlélek ajándékát. Ma is él az alázatosaknak egy kis csoportja, akik vágyakoznak a megtérésre. Bűnbocsánatért ese­deznek a múltban elkövetett bűneik miatt, amelyek között első az Isten legnagyobb ajándéka, az élet elleni tá­madásuk tömegpusztító fegyverek készítése által. A megtérés remény­sége felismerhető e világ néhány „nagyjának” abban az igyekezeté­ben, hogy kijavítsák, ellensúlyozzák a gőgből és hatalomvágyból elköve­tett vétkeiket. Igen, minden lehetsé­ges annak, aki Krisztushoz fordul, és a Szentlélek erejével igyekszik meg­változtatni azoknak a tervét, akik ma is azt hiszik, hogy a béke a nukleáris fegyverek fenyegetése árán vásárol­ható meg. E világ bátor lelkei, akik csökken­teni kezdték a nukleáris arzenált, bárcsak folytatnák azzal, hogy elér­hető javakat biztosítanak azoknak, akik eddig ínségek között éltek! Kü­lönös tekintettel azokra, akiket éhín­ség, háborús erőszak és kivetettség kínjai próbálnak meg. Hisszük, hogy „Istennel minden lehetséges”. Természetesen mi, akik Krisztus nevére kereszteltettünk, nem kor­látozzuk a bűnbánatra való felhívás szükségességét a világ hivatalos ve­zetőire, hatalommal bíró közéleti személyiségeire. A bűnbánatra való felhívásnak ma is aktualitása van mindannyiunk számára, függetlenül nemzetisé­günktől, életkorunktól és lakóhe­lyünktől. Bűnbánatot kell tartanunk a szavaink és tetteink közötti szaka­dék miatt. A kicsinyhitűségünk mi­att. A világ lelkületével való komp­romisszumkészségünk miatt. És amiatt is, hogy hajlamosak vagyunk közömbösek lenni az igazságosság, a szolidaritás, az őszinte szeretet és az embertársi tisztelet iránt. A bűnbánatnak ezzel a mély lelkü­letével kell várnunk a hozzánk és gyü­lekezetünkhöz alászálló Szentleiket. Csak ekkor fogjuk felismerni a feltá­madott Úrnak, a Kyriosznak az arcát, és csak ekkor egyesülünk vele imád­ságainkban. Mondjuk hát alázatosan és megújuló lelkesedéssel: „Ó, jöjj, Szentlélek! Formáld át a világot!” A pünkösdkor alászálló Szentlélek töltsön meg minket világossággal, re­ménységgel és örömmel. Adjon ne­künk erőt, hogy azzal dicsőíthessük a mi Urunkat, hogy szeretettel szol­gáljuk az ő világát. Mindannyiuknak áldott pünkösdi ünnepet kívánunk. ■ Az Egyházak Világtanácsának elnökei A szolidaritás ideje Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem negyvenedik konferenciája ► Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) akadé­miai napjainak az idén - május 9. és 16. között - a nyíregyházi Sóstó adott otthont. A gazdag programból - amely utólag is megtekinthető a www.epmsz.eu honlapon - a krónikás három vonulatot kíván kiemelni - min­denekelőtt a témával kapcsola­tos előadásokat. A felkért elő­adók a szolidaritás kérdését vizs­gálták meg a legfontosabb tudo­mányterületek szemszögéből. ■ Laborczi Géza Hétfőn Kozma Zsolt kolozsvári teo­lógiai tanár Sors, próbatétel, szolida­ritás a Bibliában címmel adott rend­kívül fontos alapvetést a témához. Bár szerdán hangzott el, de a teoló­giai tisztázáshoz tartozott Oláh Mi­hály zilahi református lelkész előadá­sa: Kálvin a szolidaritásról, a közös­ségvállalásról, a felebaráti szeretet­ről. Még hétfőn a téma két fontos di­menzióját vitatták meg a résztvevők. Kuritárné Szabó Ildikó lélektani megközelítésben fejtette ki, milyen tényezők játszanak fontos szerepet a személyiség fejlődése során abban, hogy kialakulhasson a szolidaritás él­ménye, és életformává váljon. Frenkl Sylvia Előítélet, intolerancia kontra szolidaritás címmel lebilincselő mó­don vázolta fel azokat a sokszor rej­tett összetevőket, amelyek egyéni és közösségi létünkben a szolidaritást akadályozzák. Kedden a szolidaritás társadalmi és gazdasági összefüggéseit vizsgál­ta a konferencia. Horányi Özséb egyetemi tanár, a Magyar Pax Romá­na keresztény értelmiségi szervezet elnöke az egyház társadalmi felelős­ségét emelte ki. Farkas Beáta közgaz­dász igen szemléletesen világította meg a gazdaság és szolidaritás össze­függéseit. A szolidaritás gyakorlati példáit vették sorba szerdán a konferencia résztvevői. A nyíregyházi szociális helyzetről, a református egyház drog­terápiás szolgálatáról, valamint me­nekültek között végzett missziójáról, a mezőmadarasi példáról hallhat­tak az egybegyűltek szemináriumi csoportban sok-sok értékes informá­ciót, délután pedig a református és evangélikus egyház által fenntartott diakóniai intézményekbe látogattak el, megismerve a szolidaritás konk­rét formáit. Téma volt még az a történelmi összefüggés, hogy Baltazár Dezső (1871-1936) református és Geduly Flenrik (1866-1937) evangélikus püs­pök szolgálatában hogyan tükröző­dött a szolidaritás az első világhábo­rú előtt és a trianoni tragikus esemé­nyek után. Erről Baráth Béla egyház­történész tartott alapos, a tényeken alapuló előadást. Kuti József református lelkész re­ferátumában a hét témáját a szó leg­nemesebb értelmében emelte isteni magasságba, hogy onnan visszatér­ve még jobban lássuk feladatainkat. A konferencia másik fontos moz­zanata ebben az évben is a kirándu­lás volt. A minden évben máshol megrendezett tanácskozás szervezői minden esetben figyelmet fordítanak a helyi közösségek és értékek megis­merésére. Ennek jegyében keresték fel a résztvevők a Nyíregyháza kör­nyéki bokortanyákat, a vajai kas­télyt, a beregi és szatmári részt. Mégis, a kiemelkedő program idén a kárpátaljai kirándulás volt. A határ­átkelés nehézségei után a beregszá­szi református gyülekezettel együtt ünnepelte a konferencia a mennybe­menetel ünnepét. A II. Rákóczi Fe­renc Kárpátaljai Magyar Főiskolán bepillantást nyerhettek a résztve­vők az ottani magyarság életébe, az értelmiség képzésének küzdelmeibe. Megtapasztalták a beregszásziak vendégszeretetét, megláthatták Mun­kács híres várát. Az akadémiai napokhoz hagyomá­nyosan kulturális rendezvények is kapcsolódnak. Ebben az évben öt al­kalommal találkoztak a tanácsko­zók kiváló művészekkel. A megnyi­tón Sebestyén Márta lépett fel. Hét­főn a nyíregyházi Cantemus kórus Pro Musica leánykara Szabó Dénes vezényletével, Kovács László Attila lelkész, orgonaművész szolgálatá­val az evangélikus Nagytemplomban adott jótékonysági koncertet. Az est bevételét nehéz sorsú gyermekek nyári táboroztatására fordítják. Ked­den Berecz András mesemondó ne­vettette meg felnőtteknek szóló me­séivel a hallgatóságot, szerdán Pregi­­tzer Fruzsina színművész nyújtott át zenés csokrot a két háború közötti magyarországi énekekből. A záróes­ten pedig a Pántlikás együttes és Szűcs Imre református lelkész a fele­ségével, Sarkadi Viktóriával még a legidősebb résztvevőket is néptánc­ra perdítette. Az akadémiai napokat Varga Pál lelkész, az egyesület elnöke zárta le, aki sikeresnek és tartalmasnak ítél­te a konferenciát. A résztvevők lelke­sedését, a búcsúzás pillanatait látva ebben igaza is volt. A szerző evangélikus lelkész, az EPMSZ elnökségének tagja, a konfe­rencia házigazda szervezője

Next

/
Oldalképek
Tartalom