Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-23 / 21. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK :>£ «► a 2010. május 23. 7 Tatay Sándor emlékezete Szent dráma ► Születésének századik évfordulója alkalmából ünnepségsorozat keretében emlékeztek Tatay Sándor Kossuth-díjas íróra az elmúlt vasárnap szülőfalujában, Bakonytamásiban. Az alkalmat megtisztelte jelenlétével Tatay Ágota, az író leánya is. A híres író az egykori evangélikus papiak szülötte volt, sőt a reformáció korától hat nemzedéken át evangélikus lelkészek voltak a felmenői. Gyermekéveit hat testvérével együtt szülőfalujában töltötte, gimnáziumi éveit pedig Tatán, Pápán és Szarvason. Ezután a soproni teológiára jelentkezett, de néhány év után tanulmányait a pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-német szakán folytatta. Az 1930- as évektől jelentek meg írásai. Az ünnepség szervezői a viharos időjárás miatt úgy döntöttek, hogy a templomban tartják meg a délelőtti programot, amely istentisztelettel kezdődött, Ittzés János püspök igehirdetési szolgálatával. Az ünnepi alkalmon a székesfehérvári Tatay Sándor Alapítványi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola tanulói, valamint a falu Napsugaras Ősz dalköre énekkel szolgált, majd - a temetőben lévő síremlék helyett - az ideiglenesen a templomban elhelyezett mellszobor előtt koszorúztak a Tatay Sándorra emlékezők. Az ünnepségen részt vett Baranyai Ernő csöngei polgármester is, aki a barát, Weöres Sándor tisztelőit képviselte. Tóth Péter Weöres Sándor-kutató a két író barátságáról tartott rövid előadást. A délelőtt második felében a gyülekezet a parókia elé vonult, ahol emlékfát ültettek az író tiszteletére, valamint megkoszorúzták a lelkészlakás falán lévő Tatay- és Weöresemléktáblát. Ezután a gyülekezeti teremben megnyitották a Tatay Sándor hagyatékát bemutató időszaki kiállítást. A délutáni program a művelődési házban ünnepi műsorral folytatódott. ■ Menyes Gyula Gyurátz-ünnep Pápán ► A néhai püspök, Gyurátz Ferenc születésének 169. évfordulója alkalmából idén is tartottak Pápán Gyurátz-napokat. A május 16-ai, Exaudi vasárnapi istentiszteleten Polgárdi Sándor esperes hirdette az igét. A gyülekezet egykori lelkészéről elnevezett általános iskolában a diákok pénteken különféle versenyeken mérhették össze tudásukat és ügyességüket, az eredményekért járó könyvjutalmakat pedig a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében vehették át a győztesek. A zsúfolásig megtelt templomban a pápai evangélikus diákok is szolgáltak - Jézus szenvedéstörténetét adták elő színdarab formájában. Az oktatási intézmény igazgatótanácsa az év elején alapította meg a Bráder Sámuel-díjat. A névadó egykoron a város tehetősebb iparosai közé tartozott, és - családtagjaival együtt - többször juttatott adományokat a gyülekezetnek. Az elismerést az a nyolcadik osztályos tanuló kapja, aki tanulmányi eredményeivel és közösségépítő tevékenységével kiemelkedik társai közül. Az első Bráder-díjat - amelyhez egy díszoklevél és huszonötezer forint is jár - Szűcs Gábor igazgató adta át Kiss Szabina 8. osztályos evangélikus, pápai tanulónak szintén az ünnepi istentisztelet keretében. ■ P.S. Újabb evangélikus johannita lovag ► A Johannita Lovagrend Magyar Tagozata Révkomáromban tartotta éves lovagi napjait május harmadik hétvégéjén. A találkozón ünnepélyes istentisztelet keretében vettek fel három új tagot, közöttük dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkészt, tovább gyarapítva a rend lutheránus tagjainak számát. A Johannita Rend, amelyet az első keresztes háború korában, a 11. század végén szerveztek meg a Szentföldön jeruzsálemi központtal, jelentős munkát végzett a sérültek, betegek és rászorulók ápolásában, a zarándokok védelmezésében és támogatásában, miközben a nagy hadjáratok és ütközetek során katonai erejét is bizonyította. A rendtagok három csoportját a harcoló lovagok, a fegyvert nem forgató papság és segítőik - betegápolók, mesteremberek - alkották. Soraikban az egész akkori európai kereszténység képviseltette magát, magyarországi kapcsolataik is a 12. századra nyúlnak vissza. A szentföldi vereségek, majd Akkón elvesztése után 1291-ben Ciprus szigetére települtek át. 1306-ban Rodosz szigetére mentek, s innen szálltak szembe a muszlim terjeszkedéssel. Málta szigetére V. Károly császár támogatásával költöztek 1524-től, itt verték vissza néhány évtizeddel később a sokszoros túlerőben levő oszmán hódítók támadását. A napóleoni háborúk koráig itt éltek, majd több lépés után 1834-ben Rómában telepedtek le. IV. Frigyes Vilmos porosz király 1852-ben állította fel a rend protestáns ágát. A ma már az egész világra kiterjedő lovagrend céljai között a - történelmi egyházakhoz kötődő - keresztény hit erősítése és az elesettek megsegítése áll a középpontban. Számos egészségügyi, szociális és egyházi intézmény kialakításában, fejlesztésében és fenntartásában visznek fontos szerepet hazánkban éppúgy, mint szerte a világon. A magyar tagozatot 1924-ben hagyták jóvá. Evangélikus egyházunk az elmúlt évtizedekben egyre élénkebb kapcsolatot ápol a johannitákkal, aminek biztató jele az is, hogy újabb tagokkal gyarapítja ezt a közösséget. Dr. Fischl Vilmos csővári és repülőtéri lelkész május 15-én vehette magára a révkomáromi református templomban a rend fekete köpenyét, amelyet - az ősi előírás szerint - bal oldalon fehér kereszt díszít. ■ Dr. Korányi András Ifj. Hafenscher Károly könyve a liturgiáról A Luther Kiadó és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének kiadásában, a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával jelent meg Hafenscher Károly (iß.) magyar evangélikus viszonylatban hiánypótló liturgikai és liturgiatörténeti műve. Az ötszázhatvan oldalas kötet a Liturgika címet viseli, amelyet A keresztény istentisztelet protestáns megközelítésben, ökumenikus szellemben alcím pontosít. A borítót az utolsó vacsorát sajátosan ábrázoló osnabrücki oltárképről (1380) készült felvétel alapján Galgóczi Andrea tervezte. így a könyv külső megjelenése is kifejezi, hogy a szerző álláspontja szerint a keresztény istentisztelet csúcspontja a Magnum mysterium (9. rész címe) - az úrvacsora. Ez egyenesen következik abból a felfogásából, hogy a liturgia olyan szent dráma, amelyet ha jól „játszunk el”, akkor az istentiszteleten nemcsak „történik valami” hanem maga az istentisztelet válik történéssé, illetve - a szerző szavával - „Isten-eseménnyé és Krisztus-eseménnyé”. Amelynek során - ugyancsak a szerző szavával - „Isten meglátogatja, megszólítja, tenyerére veszi az embert”. Az istentisztelet hagyományos felépítése ennek az eseménynek az előrehaladását segíti. Az istentisztelet bevezetője Isten és a népe közötti dialógus felvétele. Isten megszólítására az ember első válasza csak a bűnbánat és a bűnvallás, a gyónás szava lehet, amelyre Isten a feloldozás igéivel válaszol. Ezután Isten a felolvasott szentírási szakaszokból elhangzó és élőszóban hirdetett igéjével szól hozzánk. Nemcsak azért, hogy hitünket növelje és erősítse, és hitvallásra (Credo) buzdítson, hanem hogy így készítsen fel a magnum mysterium, a nagy titok megtapasztalására. Az úrvacsora vételekor (Communio) Krisztus teste és vére által - a vele való legbensőségesebb közösségben - maga teszi számunkra átélt valósággá „megváltásunk titkát”, hogy az ő kereszthalálának gyümölcseként - ismét a szerzőt idézve - „méltatlanságunkban is elfogadottak vagyunk”. A szerző ezért tekinti protestánsok számára is igazoltnak és elfogadhatónak a liturgiáról a keleti és nyugati hagyományban egyaránt őrzött felfogást: a liturgia nem más, mint elimádkozott dogma. És mint ilyen, megtartó erő, mert - miként két évezred tapasztalata tanúsítja - az egyház tanításából a hívők köztudatában csak az marad meg, amit a liturgikus szövegek ünnepről ünnepre, vasárnapról vasárnapra elismételnek. A kilenc részből álló könyv az Alapvetésben (1.) a liturgiaelméleti irányzatokat taglalja. Majd Az istentisztelet rendje, alkotóelemei, formája (2.) című részben csaknem száz oldal terjedelemben ismerteti a keresztény istentisztelet hagyományos felépítését. Ezt az Egyetemes liturgiatörténet (3.) követi, melyben a vallástörténeti háttér megvilágítása után az istentisztelet ó- és újszövetségi hátterét tárja fel, majd a keresztény ókortól a huszadik század megújulási törekvéseiig mutatja be az istentisztelet történetét. Ezt a Magyar protestáns liturgiatörténet (4.) fejezete követi, majd korunkhoz érkezve Ökumenikus áttekintés (5.) cím alatt ismerteti a jelenleg használt római katolikus, református, evangélikus, ortodox és szabadegyházi istentiszteleti formákat. A fejezet végén a Lima-liturgia ismertetése, illetve egy ennek alapján összeállított, úrvacsorát is tartalmazó ökumenikus istentiszteleti rend áll. Ezután az Ünnepek - egyházi esztendő (6.) című rész bevezetőjében Karl- Heinrich Bieritz megállapítását idézi: „Ahogy kétezer éves történelme alatt a kereszténység a különböző területekre épületeket állított, (...) úgy épített »házat az időben« is: az egyházi esztendőt’.’Majd több mint száz oldalt szentel az ennek alapján felvetett kérdések megválaszolására: „Vajon tényleg az egyház építette ezt a házat, vagy csak ő volta fővállalkozó, aki sokak munkáját összegezte, koordinálta, hasznosította? Volt-e a külső segítség mellettfelső iniciatíva, azaz emberi-e csupán az építmény, vagy valami többről van szó? (...) Kibírja-e ez az épület a következő évszázadokat is? (...) Tartósak-e a megújított elemek és pillérek? (...) Mi az idő, mi az ünnep, kicsoda az ünneplő ember?” I lafciiscfaer Károly Liturgika A kemziem íxmifs%dtt ftsfíaáHs Átdíeédxn. Siattuflúkas szemben A következő részben A liturgia személyi és tárgyi feltételei (7.) cím alatt a lelkészről, a lelkészi szolgálat feltételéről, az ordinációról, majd a kántor, az egyházfi és segítői, valamint a lektorok szolgálatáról értekezik a szerző. Végül az istentisztelet „tárgyi” feltételeként a templomról mint szakrális térről és berendezéseiről ad történeti hosszmetszetet és felekezeti keresztmetszetet. Az ezt követő Alkalmi és rendkívüli istentiszteletek (8.) című rész - mely a keresztelés, esketés, temetés, konfirmáció történeti és felekezeti kitekintéssel tárgyalt rendjei mellett az áldó, avató, szentelő szolgálatokról, a templomban tartott egyházzenei hangversenyekről és a média által közvetített istentiszteleti szolgálatokról szól - megtöri kissé a könyv ívét a magnum mysterium (9.) felé. Ugyanakkor ez a besorolás kifejezi, hogy az „alkalmi és rendkívüli istentiszteletek” nem függelékei csupán az egyház istentiszteleti életének, és így a „magnum mysterium”, az úrvacsorában Krisztus és a megváltottak közt létrejövő communio is megmarad nemcsak az istentisztelet, hanem a róla szóló könyv tetőpontján. Kik forgathatják haszonnal Hafenscher Károly könyvét? Mindenekelőtt azok, akik tanulmányaik során liturgikával foglalkoznak. De feltétlenül ajánlott olvasmány szolgálatban álló lelkészeknek, hitoktatóknak és kántoroknak is. És minden istentiszteletre járó, az istentiszteletet mélyebben érteni kívánó hívő kereszténynek. ■ Véghelyi Antal Hafenscher Károly: Liturgika - A keresztény istentisztelet protestáns megközelítésben, ökumenikus szellemben. Luther Kiadó - Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke, Budapest, 2010. Ára 4900 forint.
