Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-16 / 20. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. május 16. *■ 7 Tárlat az evangélikus múzeumban Réti Zoltán Mikszáth Kálmánnal kapcsolatos akvarelljei ■ Matits Ferenc Az 1923 májusának közepén Nagyorosziban született festőművész, Réti Zoltán a szüleitől - sok fontos dolog mellett - evangélikus hitét kapta örökül. Építőmester édesapjának több középülete áll a közeli Érsekvadkerten, ahová a család még a művész gyermekkorában áttelepült. Réti Zoltán a balassagyarmati gimnáziumba került, majd a miskolci evangélikus tanárképzőt végezte el, ahol tizenkilenc évesen tanítói és kántordiplomát kapott. Egy nyírségi tanyasi iskolában kezdte meg pedagógusi pályáját, és a véletlen úgy hozta, hogy a szomszédos iskolában - a II. mandabokoriban - az ugyancsak evangélikus Váci Mihály oktatta a nebulókat. Az ekkoriban a képzőművészet és az irodalom, a költészet iránt egyaránt érdeklődő Váci Mihály és Réti Zoltán életre szóló barátok lettek. Réti Zoltán 1943-ban kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Kontuly Béla volt. A háború által megakasztott képzést 1969-ben fejezte be. A világháborút átvészelve nyugati hadifogságba került. Onnan hazatérve előbb Patvarcon, majd 1950-től Balassagyarmaton kezdett el tanítani. A városban több kórust is alapított és vezetett. 1953-ban a Zeneakadémián zenetanári oklevelet szerzett. Az általa 1963-ban alapított balassagyarmati zeneiskola igazgatója, tanára volt húsz éven át. Zenetörténeti kutatásai során feltárta a balassagyarmati születésű Rózsavölgyi Márk (1789-1848) életművét, és monográfiában tette közzé, mely immáron második kiadásban is megjelent. Zenével kapcsolatos működése mellett folyamatosan festett, és küldte kiállításokra képeit. Kedvelt témája a nógrádi táj, illetve az ott élő, munkálkodó ember. Képei a természet hangulatát érzékletesen idézik fel. Munkásságában fontos helyet foglalnak el zenei vonatkozású képei és irodalmi művek által inspirált alkotásai. Legsikerültebb rajzait, akvarellsorozatait albumokba rendezve kiadja, ily módon is megismertetve őket közönségével. így jelent meg a Földközelben (1981) című rajzalbuma, a... lelkem felfelé tör két kiadást megért albuma (1983,1987), amely Madách Imre Az ember tragédiája című drámájához készített akvarelljeit tartalmazza. Megjelentek további sorozatai is-.Akvarellek Komjáthy Jenő költeményeihez (1993), Mikszáth-akvarellek (1997)» Balassi Bálint verseihez (2004) és Madách Imre Mózeséhez (2008). Művészetét nem csupán itthon, de külföldön - Japánban, Angliában, Erdélyben, a Felvidéken, Lengyelországban - is kiállításokon ismerhette meg a közönség. Az Evangélikus Országos Múzeumban tizenöt Réti-akvarellt láthatnak az érdeklődők. A vízfestés technikájából adódó lágy tónusváltások már a fogadókép esetében jól megfigyelhetők. Mikszáth Kálmán pipázó arcmása (2002) a kiállítás talán egyik legerőteljesebb munkája. A füst mögül előbukkanó, merengő tekintetű író emlékképeinkben is így él. Báj és harmónia jellemzi a nagy írónk egykori - most emlékmúzeumként működő - lakóhelyét ábrázoló, A horpácsi Mikszáth Kálmán-kastély (i960) című kisméretű vízfestményét. Az olvasmányainkból valamennyiünk által ismert Mikszáth-történetek akvarellben újraköltött változatai mintegy toposzként, távoli emlékképként idézik meg az irodalmi művek eseményeinek egy-egy jellemző részletét. így láthatjuk viszont Szent Péter esernyőjét; Lapajt, a híres dudást; a néhai bárányt; a kis csizmákat és még számos ismert novella motívumát. Réti Zoltán autentikus módon, finom ecsetvonásokkal, jellemző színekkel érzékelteti a dimbes-dombos nógrádi tájat és annak lakóit. Születésnapján mást sem kívánhatunk, mint hogy Isten éltesse sokáig! Bízva abban, hogy még sok ilyen szép képet alkot, s hogy még sok hasonló kiállításélménnyel gazdagodhatunk. Mikszáth Kálmán - Réti Zoltán akvarelljei. A kiállítás megtekinthető 2010. október 31-ig az Evangélikus Országos Múzeumban. j-----------------------------------------:--------A szerző a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus művészeti főtanácsadója Gyógyítás zenével Egy evangélikus zeneterapeutánál jártunk ► Hangszerek gazdag tárháza, egy megjelent szakkönyv, videofelvételek és hatalmas adag elkötelezett lelkesedés - ez várt rám Varvasovszky Jánosné Vélsz Dóra barátságos otthonában. A zeneterapeuta tanárnő a rendelkezésünkre álló szűk időkeretben igyekezett minél többet megosztani velem az évek hosszú sora alatt felgyülemlett pozitív tapasztalataiból.- Kezdjük talán a legelején: hogyan lesz egy pedagógiai és pszichológiai végzettséggel is bíró zongora- és szolfézstanárnőből zeneterapeuta?- Lépésről lépésre, eleinte inkább ösztönösen, autodidakta módon éreztem rá a zeneterápiára. A hetvenes évek elején zenetanárként dolgoztam, és megvolt már a pszichológiai végzettségem is, amikor részt vehettem az Országos Pedagógiai Intézet által életre hívott korrekciós osztályok terápiás munkájában. A hátrányos vagy veszélyeztetett háttérből érkezett, lelkileg sérült gyerekekkel való foglalkozás során gyakran alkalmaztunk komolyzenét a terápia részeként. Például Dvorák-szimfóniára táncoltunk a gyerekekkel, vagy Smetana Moldva című darabját hallgatva kékkel megfestették a „zenét” Ilyen „előélet” után - évekkel később - találkoztam Hans- Helmut Decker-Voigttal, és az általa vezetett zeneterápiai intézetben tanulva szereztem zeneterapeuta végzettséget Hamburgban.- Egy ön által írt könyvet tartok a kezemben, amelynek Zeneterápia és gyógypedagógia súlyosan és halmozottan sérültek intézményeiben a címe. Ez a kötet nagyon jól összefoglalja és példákkal gazdagon illusztrálja azokat a módszereket, amelyekhez önnek is olyan sok sikerélménye fűződik.- A zeneterápia célja, hogy bármely lelki vagy testi problémából fakadó zavart, kiegyenlítetlenséget, betegséget vagy fogyatékosságot az egyén állapotát figyelembe véve feltárjon és javítson életkortól és nemtől függetlenül. Fontos szempontként érvényesülnek a kezelőorvos megállapításai, javaslatai, valamint az adott szociális körülmények. Ha testi vagy szellemi fogyatékkal élő személyt kezelünk a zeneterápia segítségével, akkor cél lehet a kezelt egyén lelki életének gazdagítása, az egyén öntevékenységének az adott állapothoz képest magasabb szintre emelése, valamint testi működésének fejlesztése. Sok esetben az érzelmi feszültségek szabályozása, netán az agresszív hajlamok csökkentése a feladat.- Említene egy-két példát? Évekkel ezelőtt a foglalkozásra bevitt kisméretű, többnyire ütős hangszerek segítségével segítséget tudtam nyújtani egy tíz-tizenöt fős, mellműtéten átesett csoportnak. A nyíregyházi Élim evangélikus otthonban hét hónap alatt heti egy találkozás keretében sikerült egy tizenhat éves hallás- és beszédfogyatékos lányt addig eljuttatni, hogy míg a terápia elején csak fekete-fehér és néhány pasztellfoltot rajzolt a papírra, a végén teljesen színes és az egész lapot kitöltő képet készített. De nagy szeretettel gondolok arra a vízfejű, tizenkét éves kislányra is, aki a zenének és egy puha kendő simogatásának hatására egy idő után nemcsak elmosolyodott, hanem meg is fordította a fejét. Ennél a betegségnél ez nagyon ritkán történik meg, ezért volt nagy sikerélményünk. Fontos élményeim közé tartozik, amikor enuretikus, azaz ágyba vizelő gyerekekkel értünk el jelentős mértékű javulást. De említhetném azt a nagyon erősen dadogó ötéves kisfiút is, aki másfél éves, heti egyszeri kezelés után szépkiejtési versenyt nyert.- ‘Mennyire tudatos az adott terápia során használt zene vagy hangszer kiválasztása?- Elöljáróban nagyon fontos annak rögzítése, hogy nem a művészi szintű muzsikálás a cél. A zene és a hangszerek csupán eszközei a lelki gyógyulásnak, ezért a terapeutának tisztában kell lennie azzal, hogy például melyik hangnem vagy hangmagasság milyen hatást válthat ki a betegéből. Azonban nagyon sok esetben improvizál a terapeuta. Menjünk csak oda a zongorához, hogy illusztrálhassam az egyik történetet! Egy pszichológus barátnőm egyik alsós kislány páciense jó tanuló volt, de nagyon visszahúzódó, és bizonyos napokon ágyba vizelt. Próbálták kideríteni az okát, és engem is megkértek, hátha zeneterápiával sikerül. A teremben odaültünk a zongorához, és találomra lezongoráztam a nevét, hiszen minden névhez köthető égy dallamsor. Én a mély hangoknál játszottam, míg őt a magas hangok billentyűinél kértem erre. Majd hangmagasságot cseréltünk, és a zongora feletti naptárra pillantva találomra kiválasztottam a Sándor nevet. S akkor hirtelen ez a halk szavú, csöndes kislány olyan erővel kezdte el püfölni a billentyűket, hogy rájöttem, itt kell lennie a titoknak.- És mi volt az?- Az édesapját Sándornak hívták, s mivel a szülők elváltak, a hónap bizonyos hétvégéit a kislány az apukánál töltötte. Amikor közeledett a soros hétvége, akkor jelentkezett a lelki stressz tüneteként az ágybavizelés.-A mostani beszélgetésünk során megmutatott nekem egy videofelvételt is, amely 1998. június 29-én a nyíregyházi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonában készült. Az itt alkalmazott módszert a Duna Televízió tavaly december 24-ei Kívánságkosár című műsorában is bemutathatta. Összefoglalná röviden a lényegét?- Ez egy zenei improvizációs tevékenység, amely során a hangszerek mellett természeti festmények is megjelennek. A terápiában részt vevő tagoknak - mint egy alkalmi zenekarnak - improvizatív módon meg kell zenésíteniük a képen látottakat. Például érzékeltetniük kell a folyó tükrén megcsillanó fényeket vagy a rovarok zümmögését. Ehhez viszont szükség van egy „karmesterre", aki lehet a terapeuta vagy a csoport egyik tagja. Karmesterpálca helyett azonban a festményeken szereplő természeti jelenségek rajzos szimbólumait használja, amelyek egyben egy-egy hangszert is jelentenek. így amikor az „általa írt zenemű” partitúrájaként felmutat egy szimbólumkártyát, akkor tulajdonképpen játékra szólítja fel azt a zenészt, akinél a megfelelő hangszer van. Például a napkorongot jelölő és ábrázoló rajz a nagy cintányér, míg a fénysugarat jelölő háromszög a triangulum jele. Az improvizáció nagyon alkalmas az egymásra figyelés fejlesztésére, illetve a másik ember tolerálásának gyakorlására is. A nyíregyházi felvételen jól látszik, hogy az amúgy öntörvényű Down-kóros személyek milyen magas szintre jutottak e terápia segítségével.- Gyakorló evangélikusként - diákkorában öt évet kántorkodott is a győr-nádorvárosi gyülekezetben tapasztalata szerint, e munka során mennyire segít a hit?- Én azt vallom, hogy terapeutaként akkor tudom a bajba jutott lelket rendbe hozni, ha abba a lélekbe a krisztusi szeretetet tudom bevinni. S ez nem megy másképp, csak ha magam is a Megváltó közelében élek. Azok a fajta pszichológiai iskolák és irányzatok, amelyek az önmegvalósítást hirdetik, előbb-utóbb zsákutcába vezetnek. Nyugdíjazásom előtt is több helyen tanítottam, és hála Istennek azóta is többször nyílik módom átadni ismereteimet és tapasztalataimat. Nem rejtem véka alá, hanem finoman jelezni szoktam hitbeli nézeteimet, „jutalmul” pedig már számtalanszor kiderült: hallgatóim jelentős része is vallásos hátterű. Ilyenkor mindig megerősödöm: fontos, hogy Jézus parancsát betartva tanúságot tegyünk róla! ■ Boda Zsuzsa „...minden névhez köthető egy dallamsor”
