Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-16 / 20. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. május 16. *• 3 Az egyház - lelki vagy szociológiai valóság? 1*- Folytatás az.i. oldalról Tartsuk mindig szem előtt azt az egyházképet, amely a küllős kereket rajzolja elénk. Minél közelebb van a küllő egy pontja a kerék agyához, annál közelebb van a másik küllőhöz is. Hasonlóképpen, minél közelebb vagyunk Krisztushoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz mi, keresztények. Az egyház egyetemes. Egyrészt horizontálisan mint imádkozó közösség körülöleli a földet. Minden pillanatban valahol imádkozzék a Miatyánkot. Másrészt vertikálisan is egyetemes, hiszen az egyháznak a még földön küzdő népe egységben van a már előrementek seregével. E két irány nem véletlenül rajzol kereszt formát. Mi az egyház lényege szerint? Bár jelen van a közéletben, mégsem politikai vagy közéleti jelenség. Jelen van, de nem tartozik hozzá szervesen. Az egyház hatással van a kultúrára, mégsem kulturális jelenség vagy egyesület. Az egyház lényege szerint üdvintézmény. Istennek az a közössége, ahol összeér az ég a földdel, Isten szíve és az ember szíve, ahol a földig hajló Isten újra és újra megragadja, talán meg is rázza, de a végén biztosan a szívére öleli az eltévedt embereket: bennünket. Az egyház a misszió által született. A misszió nem az egyház egyik funkciója, hanem az egyház a misszió egyik funkciója. Az egyház és a misszió Isten ügye. A Szentlélek teremti a hitet. Nekünk nem kell erőlködnünk, csak tanúskodnunk. Ez a mi munkánk, és ez nem kevés. ■ Kovács László Hálaadás a „lett” templomért Külsővati templombelső Szabó Ferenc lelkész az istentisztelet utáni közgyűlésen elmondta, hogy a templom déli homlokzatának egyre romló állapota hívta fel a figyelmet arra, hogy halaszthatatlanná vált a renoválás. Kérésükre az egyházmegye a felújítási keretből 2,5 millió forintot szavazott meg a külsővatiaknak, amely mellé Gusztáv Adolf segélyszolgálati és önkormányzati támogatást is kaptak. Ennek köszönhetően valósulhatott meg közel 3,5 millió forintból a templom külső és belső renoválása. Az épület felállványozásakor derült ki, hogy a toronysisak és a tetőhéjazat rossz állapotban van, és sürgős felújításra szorul. A gyülekezet anyagi keretének kimerülése miatt orszáigehirdetésében feltette a kérdést, hogy a megszépült templomban megéljük-e az Istennel való találkozást. A hálaadás órája arra is jó, hogy elgondolkodjunk, milyen szerepe van ennek a szent háznak tanítványi életünkben. Ez a templom is példázat, ígéret: Isten temploma vagyunk. Éljünk úgy, hogy Isten ne vonuljon ki az életünkből, hanem rólunk is elmondható legyen: ma lett üdvössége ennek a háznak! ■ Menyes Gyula ► Külsővat község Vas és Veszprém megye határán fekszik, Celldömölktől néhány kilométerre északra. Ma is álló evangélikus temploma azon kevesek közé tartozik, amelynek az építési dátumáról nem maradt feljegyzés, bár a falu legidősebb lakói akár még emlékezhetnének is az építésére. A gyülekezet 1661- ben önálló volt, de a 17. század végétől már Gergelyi (Marcalgergelyi) filiájaként jegyzik. A helyiek szerint 1920 környékén épülhetett mai templomuk, amelynek felújításáért adtak hálát május 8-án, szombaton délután. gos egyházi segítséget kértek, melynek nyomán az országos presbitérium közel 3,5 millió forintos támogatást ítélt meg. Az oltárkép restaurálásakor fedezték fel, hogy a kép alatt egy jobb állapotban lévő másik, korábbi oltárkép is rejtőzik. Végül ennek a felújítása mellett döntöttek; a munkához a gyűjteményi tanács által kiírt pályázat nyújtott segítséget. Az ünnepre meghívott Ittzés János püspök 2l<or 6,16; 7,1 alapján tartott Megújult az Ostffyak büszkesége Asszonyfán ► A reformáció hatása a sárvári Nádasdy Tamás nádor segítségével jutott el Kemenesalja községeibe, így Ostffyasszonyfára is. A krónikák szerint a települések már a 16. század végén volt lutheránus lelkésze, amikor Somogyi János prédikátor 1596-ban aláírta a Konkordiakönyvet. Az ellenreformáció idején Ostffy Miklós itt fogadta be várába az üldözött Szenczi Fekete István dunántúli püspököt. És mivel nem adta ki, a császári seregek lerombolták, kifosztották kastélyát, ő maga pedig a bujdosók sorsára jutott. A falu történelme több ponton is közös a szomszédos Csöngéével. A türelmi rendelet hatására itt építettek közös templomot 1784-ben, és így Ostffyasszonyfa a kisebb lélekszámú Csönge filiája lett 1917-ig. Az 1800-as évek végén Ostffy Lajos kezdeményezésére kezdődött a ma is álló templom építése; végül 1914-15-ben, az első világháború idején készült el. A templommal együtt a nemes Ostffyak új családi kriptáját is kialakították az oltár alatti részben. Az evangélikusok felekezeti általános iskoláját 1948-ban államosították, amiért az utóbbi években kárpótlást kért a gyülekezet. A kapott mintegy 35 millió forintból a toronytól a lábazatig felújították a dombtetőn álló templomot. Ezért adtak hálát az elmúlt vasárnap délután, amikor Ittzés János püspök felszentelte a teljesen megújult templomot. Az istentiszteleten részt vett Nagyné Garas Krisztina helyi lelkész, valamint Rostáné Piri Magda esperes. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével és köszöntőt mondott Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, Ostffy Lajos főispán kései utóda is. A püspök Jn 4,21-24 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy Jézus vallásos elképzeléseinket, előítéleteinket lépi át. A samáriai asszonyhoz hasonlóan meg akarjuk érteni Istent, de Jézus azt mondja, hogy ez a Lélek nélkül nem megy. Ez csak isteni ajándék, kegyelem lehet. A templomok a Lélek „töltőállomásai” ahonnan feltöltekezve továbbmehetünk a hétköznapokba. így becsüljék meg az ostífyasszonyfai evangélikusok is megújult templomukat! - zárta prédikációját a püspök. ■ - MENYES -Missziói nap előtt és után Amikor ezeket a sorokat írom, még javában folynak az előkészületek Bonyhádon, Kissomlyón és Salgótarjánban. Mennyi tennivaló vár még a programokért felelős szervezőkre! Már csak pár nap, és ismét ránk virrad az egyházkerületi missziói nap. Ma, az imádság vasárnapján reménységem szerint nemcsak részvételre buzdító szavak hangzottak el az istentiszteleteken, hanem imádkoztunk is a missziói nap sikeréért. Bárcsak a még hátralévő napokon se feledkeznénk el erről! Azoknak, akikhez már a hét folyamán megérkezik lapunk, ezt kérésként írom. Mindenesetre a közelgő missziói nap alkalmat ad most arra, hogy együtt gondolkodjunk a misszióról és a magunk missziói szolgálatáról. Vagy tíz évvel ezelőtt, amikor az egyik világhírű francia kozmetikai cég egy új találmánnyal lépett a piacra, amelyről azt hirdette a reklámokban, hogy soha nem látott módon karbantartja a hölgyek arcát, simítja a simítanivalókat, és eltünteti az eltüntetnivalókat, meghökkentő módon „Mission”-nek nevezte el az új készítményt. Ez csak egy szélsőséges példa arra, hogy mi mindenre használjuk manapság a misszió szót - hiszen missziót töltenek be a diplomaták, a külszolgálatra vezényelt katonák, az orvosok határok nélkül, de ma már az űrszonda is missziót teljesít. És eközben talán megfakul a szó számunkra oly fontos, igazi és eredeti értelme. Amikor Jézus Krisztus kiadta tanítványainak a missziói parancsot, és az első pünkösdön első bevetésük is megtörtént, először talán még az apostolok sem tudták, hogy akkor indult el világhódító, győzelmes útjára az evangélium. Azóta, az egymást követő nemzedékek történetében folytatódik, ami ott és akkor elkezdődött. Egyháztörténeti tény, hogy Európa kereszténnyé létele mögött elsősorban a népek apostolának is nevezett Pál apostol szolgálata áll. Az európai misszió az ő szolgálatával indult. Pedig tudjuk, eredetileg nem így tervezte. Arra készült, hogy a Fekete-tenger partjára megy, mert azon a vidéken tervezte a pogányok közti szolgálatát. De Jézus Lelke módosította elképzeléseit. Az apostol az álmában megjelenő, segítséget kérő macedón férfi szavában felismerte Isten üzenetét, és engedelmeskedett neki. Átkelt a tengeren, és megérkezett Európába (Ap- Csel 16,6-12). Üldöztetések közepette, emberi gyengeségek ellenére is diadalút volt ez, amelynek a mai napig nincs vége. Gondoljunk csak bele! 1800 körül a világ akkori népességének 23 százaléka volt keresztény, 1990 körül már 34 százaléka. S ha ehhez hozzávesszük, hogy milyen dinamikus módon szaporodott az emberiség - milliárdokkal lettünk többen ez alatt a kétszáz év alatt -, akkor látjuk igazán, milyen gazdagon megáldotta az Úristen az evangélium magvetését. ÉGTÁJOLÓ De a 20. században szomorú változások is történtek, erősen átrendeződtek a viszonyok. 1900-ban a keresztények 80 százaléka Európában és Észak-Amerikában élt, 1997- ben már 60 százalékuk van Latin- Amerikában, Afrikában és Ázsiában. A hagyományosan kereszténynek mondott országok, földrészek pedig - így a vén Európa is - a szekularizáció áldozatává lettek. Sajnos pontos a diagnózis, amikor Európa új raevangélizálásának szükségességéről beszélünk, és ebbe hazánkat is bele kell értenünk! Figyeljünk most a bibliai üzenetre! Bármilyen meglepő is, a misszió szó egyetlenegyszer sem fordul elő a Szentírásban. De ami a misszió lényege (tudniillik a tanítvánnyá tétel az evangéliumhirdetés szolgálatával), arról annál többször esik szó. A misszió a Szentírás szerint az egész egyház szolgálata. Bár egyes tagjai végzik, valójában mégsem egyes embereké ez a szolgálat. Sőt szoktak egyenesen „missio dei”-ről, vagyis Isten missziójáról beszélni. Bár emberek végzik, de lényege szerint mégsem emberek munkája. A missziói szolgálat mögött a Krisztus-esemény áll. A halált legyőző, feltámadott Úr küldi ki tanítványait és egész egyházát erre a munkára. A magunk szolgálatáról sem gondolhatunk kevesebbet! Mai tanítványaiként nekünk is ez a parancsa: „... tanúim lesztek..!’ (ApCsel 1,8) És ahol az egyház Jézus Krisztus parancsa szerint, Szendéikének vezetésével Isten missziójában munkálkodik, ott folytatódik az üdvösségtörténet! Az egyház és a misszió elválaszthatatlan, vagy többé nem egyház az egyház. Szellemesen mondta Werner Krusche egykori szászországi püspök: „A misszió nem az egyik funkciója az egyháznak, hanem az egyház az egyik funkciója a missziónak.” Egy másik teológus (E. Brunner) pedig egyenesen így fogalmaz: „Az egyház megszűnik egyház lenni, ha nem végez missziót.” E mondatok szinte mint a gyónótükör lepleznek le bennünket. Az minden bizonnyal igaz, hogy felelősségünk körei nem egyformák. Vannak, akiknek több, és vannak, akiknek talán kevesebb testvérért, kortársért kell Isten előtt felelősséget viselniük. De ez nem jelenti azt, hogy a missziói szolgálat felelősségét bárki levethetné magáról. Remélhetőleg azt mindannyian tudjuk, hogy nincsen olyan keresztény ember, akinek szolgálatunk Ura és Gazdája már a földön küzdő egyház közösségében kiadta volna az obsitot, azaz felmentette volna a szolgálat alól. Nincsen olyan keresztény, akire legalább egy testvért ne bízott volna az egyház Ura. Miért hisszük azt, hogy csak a közélet vagy éppen a politika területére érvényes ez a mondat: mindenki hozzon magával legalább még egyet! Milyen szép is lenne, ha közös, egyházmegyei, egyházkerületi vagy éppen országos eseményekre készülve is ezt tennénk! Mi akadályoz meg bennünket abban, hogy akár otthoni gyülekezetünkben is ezzel a testvérekért felelősséget érző bátorsággal végezzük misszionáriusi küldetésünket? Kedves Testvérek! Nemcsak a missziói napra készülve, de sohase feledjük: egyházunk jövőjéért akkor tesszük a legtöbbet, ha Jézus Krisztus parancsának engedelmeskedve végezzük missziói szolgálatunkat - az ő dicsőségére és a ránk bízottak üdvösségére. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
