Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-09 / 19. szám
6 -m 2010. május 9. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet ► A Deák Téri Evangélikus Gimnázium idei Deák-napján hangzott el dr. Őze Sándor történész előadása a rossz hírű Báthoryakról. A téma apropóját az adta, hogy nemrégiben került a mozikba Báthory - a legenda másik arca című film, amely úgy állítja be Báthory Erzsébet perét, mint koncepciós pert. A hírhedt 16. századi grpfnő életét sokan feldolgozták már: írók, történészek, drámaírók, filmesek. A grófnő nevéhez a legvéresebb történetek tapadtak: a korabeli periratokban a tanúk arról beszéltek, hogy Báthory Erzsébet csejtei várában lányokat kínzott meg, a grófnő a vérükben fürdött, fogaival tépte szét az áldozatok húsát. A film véres képeivel csak ráerősít erre a legendára, és úgy mutatja be Erzsébetet, mint becsapott szerelmes nőt, aki beleőrül a vele történtekbe. Báthory Erzsébet a férje, az evangélikus Nádasdy Ferenc halála után maga igazgatta sokhektárnyi uradalmát. Igazi reneszánsz nőként beleszeretett az ifjú Caravaggióba, akit alattomos intrikával elszakítottak tőle. Magányában, bánatában Erzsébet a saját öregedésével veszi fel a harcot. Egyszer azt tapasztalja, hogy az egyik szolgáló ráfreccsenő vérétől simább lett a bőre. Ez ad okot arra, a film vádaskodó pletykaterjesztői szerint, hogy gyilkolni kezdje a cselédlányokat, hogy vérükből valóságos vérfürdőt rendezhessen. A periratok szerint a grófnő több mint harminc lánnyal végzett. A környék nemesei jelentették fel Erzsébetet a királynál, aki a nádorra bízta az ügy kivizsgálását. A nádor váratlanul látogatott a birtokra, ahol néhány lány holttestét valóban meg is burg hercegekkel, Bocskai Istvánnal pedig együtt járt iskolába. A Báthoryakról is számtalan furcsaság derült ki. Például az, hogy a család mindkét ágára jellemző volt az erőszak. Báthory Zsigmond fejedelem legyilkoltatta a törökbarát magyar nemesi párt vezetőit, köztük saját unokatestvérét is. Báthory Gábor a saját főtanácsosai feleségeire törte rá az ajtót, ha vágyai ezt parancsolták. Kegyetlenség és szigor jellemezte a kor ítélkezési gyakorlatát is. Például egyaránt halállal büntethették a házasságtörésen ért feleséget, a szűz lányon elkövetett erőszakot. Bár Bornemisza Péter szerint a kor jellemző bűne a fösvénység és fukarság volt: akár egy fél jobbágyteleknyi területért is perre mentek a fél országrészeket birtokló főurak. veszélyeztető Báthory családot, Thurzó nádort pedig személyes ellenségeskedés indította arra, hogy lefolytassa ezt a vizsgálatot. Őze Sándor történész a film kapcsán a 16. századi magyar mindennapok számtalan részletébe avatta be a hallgatókat. Előadását azzal kezdte, hogy megmutatta a film szereplőiről készült korabeli festmények másolatait. Megtudtuk például, hogy Báthory Erzsébet gyönyörű, fekete hajú, alacsony hölgy volt, míg férje - akit a törökök csak Fekete bégnek hívtak öt éves háború pusztította ekkor a három részre szakadt országot. Hatalmas, többezres hadak csaptak össze, a hétköznapok része volt a halál, a sebesültek, a halottak látványa. Őze Sándor beszélt arról is, hogy a filmnek volt egy jelenete, ahol sorra fejezték le a törökök a katonákat. Ez a rész az előadó szerint egyáltalán nem korhű, mert az elfogott ellenséget a török és a magyar fél is nagy becsben tartotta, ugyanis váltságdíjat lehetett kérni értük. Ha nem érkezett meg a beígért összeg határidőBáthory Erzsébet vérfürdői asra fiacskájukat. Akkoriban az számított igazán férfiasnak, aki hatalmas sasorral szagolta a virágokat. Ezért aztán a kicsi fiúcskának rendszeresen húzogatták az orrát, hogy jó nagyra nőjön. (A festmények tanúsága szerint bevált a módszer.) Későbbi nevelődése során Nádasdy Ferenc együtt játszott a HabsÚgy tűnik tehát, hogy Báthory Erzsébet bűne beleillik a kor hétköznapjaiba. És hogy mi okozta ezt a sok erőszakot? A válasz bizonyára sokrétű, de talán része a feleletnek az is, hogy a kor embere rendszerint elfogyasztott napi öt liter bort... ■ Jánosi Valéria találták. A szintén evangélikus Thurzó György kihallgatta a szolgálókat, akik készséggel - egy kis kínzással azért rásegítettek - mesélték el a véres történeteket. Báthory Erzsébet ellen végül mégsem indult per: a nádor befalaztatta a grófnőt, s az asszony néhány év múlva meghalt. A koncepciós per gyanújára az ad okot, hogy a Habsburg-udvar feltehetően vissza akarta szorítani a trónt- csakugyan jól megtermett férfi lehetett. Megtudtuk azt is, hogy az ítélet után négy évvel Báthory Erzsébet meghalt. Bár a király szerette volna, hogy folytassák le a pert, mert akkor a hatalmas Báthory-birtok a kamarára is szállt volna, a nádor - a családra való tekintettel - nem tett eleget ennek a kérésnek. Az előadó rámutatott arra is, hogy a kor legnagyobb háborúja, a tizenre, akkor a fogolynak levágták a fülét, ujját, amit aztán megküldték a családnak, hogy gyorsítsák az „ügymenetet” Úgy tűnik tehát, hogy a kegyetlenkedés igencsak hétköznapi része volt a 16. századi életnek. Az előadásból kiderült, hogy Báthory Erzsébet férje, Nádasdy Ferenc neveltetése eltért a korabeli szokásoktól, ugyanis édesanyja csak nagy sokára, negyven felé haladva szülte őt, a család egyetlen gyermekét. Ebből következően féltették a család örökösét. Ez persze nem tartotta vissza a szüleit attól, hogy meglehetősen furcsa módon formálják férfiSzobotka a kórházban Egy emigráns barát visszaemlékezései Szabó Magdára és férjére ► Krénusz József neve nem ismeretlen az Evangélikus Élet olvasói előtt: az Újvilág operaházairól írt összefoglalója a lap 2009/32. számában jelent meg. Krénusz élete a klasszikus zenéhez kötődik, négy évtizedig volt a New York-i Metropolitan Opera nézőtéri felügyelője. A magyar emigráció ismert személyisége ezúttal Szabó Magdához és Szobotka Tiborhoz fűződő emlékeit osztja meg olvasóinkkal. „December tizenötödikén, reggel negyed kilenc tájt New Yorkban rosszul lettem. A szívem nagyon fájt, a verejték elöntötte a testemet, homlokomat... Máris fekszem újra, vizsgálnak... Infúzió, az orromban oxigén, egyre több orvos az ágyamnál... »Trombózis?« - kérdezem. »Az« - feleli dr. M., későbbi kezelőorvosom ” - idézi Szobotka Tibor naplóját Szabó Magda Megmaradt Szobotkának című könyvében. Szabó Magdával és Szobotka Tiborral való ismeretségem is e krízishez, a találkozás előzményei pedig a Metropolitanhez kötődnek. Az operában minden este orvosi ügyelet van. A doktornak nem jár honorárium, de két tiszteletjegyet kap munkájáért. A szerény természetbeni juttatás ellenére, talán az ottlét presztízse miatt, e munka igen népszerű a gyógyítók körében. Viszont a felelősség is nagy, négyezer ember között gyakran előfordul rosszullét, s a halálesetek sem ritkák. Szerdai orvosunk egy csodálatos olasz ember, Charles Mistretta volt. Szerette az operát. A Saint Clare’s Hospitalban szívsebészként dolgozott, s hivatása javallatai ellenére az operai szünetekben két doboz cigarettát is elszívott. Orvosi csoda volt, talán a káros szenvedélye éltette... Kilencvenéves kora felett ma is jó egészségnek örvend. 1973 karácsonya előtt felhívott telefonon: „Te Joe, este behoztak a kórházamba egy magyar embert, nem tudom kiejteni a nevét, hirtelen rosszul lett, és beoperáltam neki egy pacemakert. A felesége is itt van. Nagyon elárvult szegény, bizonyára jólesne neki, ha meglátogatnád.” Másnap elmentem a kórházba, banánt s más gyümölcsöt vittem a beteg honfitársnak. A lábadozó dr. Szobotka Tiborként mutatkozott be, felesége pedig a dr. Szobotkáné nevet említette. A hölgy őszes haja kontyba volt feltűzve. Érdeklődtem a beteg hogyléte felől, s hogy miben segíthetnék, s ők is sokat kérdeztek munkámról. Meséltem az operáról, találtunk közös ismerősöket is, s örömmel fogadták, amikor megígértem másnapi látogatásomat. Búcsúzáskor kérték, hogy hozzak valami olvasnivalót Szobotka úrnak. Nem ismerve a beteg ízlését, az emigráns magyarok között népszerű Halász Tibor műveiből állítottam össze egy cekkerre valót. Ma is emlékszem: a Tatárok a Széna téren, Miszter Honfitárs, Második Avenue lapult a táskában. A könyveket lapozgatva beszélgettünk az anyaországi és az emigráns irodalomról, s dr. Szobotkáné megemlítette, hogy ő is ír. így ismertem meg Szabó Magdát, akinek neve ugyan ismerősen csengett, de műveit még nem olvastam. A forradalom előtt írásait csak szűk szakmai kör ismerhette, írói munkássága Magyarországról való távozásom után bontakozott ki teljességében. Nem hagytam annyiban a dolgot, és még aznap elmentem Püski Sándor bácsihoz, aki Szabó Magda számos művét forgalmazta. Az éjszakába nyúlva elolvastam vagy átfutottam Az őz, a Mondják meg Zsófikának, a Katalin utca című könyveit, így másnap Szabó Magdából felkészülve tértem vissza a kórházba. A házaspár a betegség előtt egyébként az Iowai Egyetem vendégszeretetét élvezte. A tanintézmény mindig híres volt az amerikai közönség előtt kevésbé ismert nyelvű irodalom felkarolásáról, s számos magyar írónak adott ösztöndíjat és életre szóló élményt, nemzetközi kitekintést az elzártság világából. Az egyetemen eltöltött hat hónap megváltoztatta az írónő Amerika-képét. Beszélt az újvilágról kialakított magyar sztereotípiákról, egyesek a westernekből ismert sivataggal, mások a nagyvárosi rohanással azonosították. Ezek után meglepő volt számukra az iowai diákok nyitottsága, a magyar irodalom iránti érdeklődése. A zene is gyakran szóba került. New Yorkban lévén Bartók műveiről beszéltünk legtöbbet. Sajnálattal említette, hogy a zeneszerzőnek idegen földön nagyobb a nimbusza, mint hazájában, pedig „minden sorában ott van a magyar dal”. Szerettem volna Szabó Magda kényszerű New York-i tartózkodását megszépíteni, meghívtam őt az operába, de Tibor nélkül nem élvezte volna. „Mi a halálba is együtt megyünk” - mondta szarkasztikus mosollyal, ami a kórházi miliőben egy kicsit morbidnak tűnt. * * # A következő nyarat Magyarországon töltöttem. Éltem az író házaspár kedves meghívásával, és ellátogattam Júlia utcai lakásukba. Ekkor már ismertem életművét, s meggyőződhettem róla, hogy Szabó Magda nemcsak az írott szónak volt mestere, hanem gyönyörűen beszélt is magyarul. Ez talán csak annak tűnik fel, aki évtizedeken keresztül emigrációban él, és a hazai szép magyar beszéd csak emlékeiben van jelen. A látogatásaim hosszúra nyúltak, téma témát követett. Az írónő és Tibor beszélt a család háború utáni megaláztatásáról. Szabó Magda akkor is mindenben kereste a jót, a tanyasi, községi elemi iskolákban is szíwel-lélekkel oktatta betűvetésre, számtanra a nebulókat. Férjével együtt különös szeretettel szóltak fordításaikról. A szilencium éveiben ez tartotta őket életben, ez jelentette a köldökzsinórt az irodalomhoz. Különösen emlékezetes marad számomra a ház berendezése. A falakat mindenütt plafonig érő polcok borították, s ha egy érdekes irodalmi téma felvetődött, Szabó Magda odalépett a polchoz, s mindenhez talált idézni valót. A legtöbb témában otthon volt, kérdéseimre enciklopédikus teljességgel válaszolt. Ugyanakkor beszélgetéseink nem csaptak át monológba, kinti életem, munkám is nagyon érdekelte. Tibor halála után még többször is vendégeskedtem a barátságos falak között. Sokszor gondolok rá a messzi távolban is, ilyenkor előveszem egy levelét, vagy mint ő tenné, leveszem a polcomról egy könyvét, s komótosan belelapozok... ■ Lejegyezte: Csermák Zoltán
