Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-02 / 18. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. május 2. » 15 „A szeretet globalizációja a mindennapok gyakorlatában ^ Néhány hete keresett meg Kovács Márta, aki egy evangélikus szerzetesközösség alapítását tervezi, melynek ökológiai vonatkozásai is vannak. Amikor találkoztunk, érdeklődve hallgattam terveit, céljait, motivációit. Beszélgetésünk után kértem, hogy néhány kérdésben az olvasókkal is ossza meg gondolatait.- Az alapító iratban elítélik a globalizáció jelenségét, később mégis a „szeretet globalizációjának” megvalósulását tűzik ki célul. Mit jelent ez a kifejezés?- A globalizáció a lakott Föld minden négyzetcentiméterére érvényes valóság. Meg nem kerülhető, át nem léphető, az idő múlásából adódóan vissza nem fordítható folyamat. Amire vállalkozhatunk, az az alternatív életmód, amely szerint ma itt, } Magyarországon, keresztény és társadalmi hagyományaink összeszerkesztésével élni lehet. Hitünk esszenciája, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ez egyetemes projekt, alternatív globalizáció, hitem szerint az egyetlen olyan érvényes globalizáció, amely minden egyes embert felemel, mindegyikük életét, emberi méltóságát kiteljesíti. Ennek a felelős gondolkodásnak és cselekvésnek sehogy másképp nem tudunk eleget tenni, csak úgy, hogy a szeretetet kiterjesztjük nemcsak minden emberre - ez a legnehezebb része ennek a projektnek: szeretni a szerethetetlent is! -, hanem a teljes teremtett világra.- Milyen konkrét lépéseket tettek eddig ennek megvalósításáért?- Részévé kell válnunk nemcsak a társadalomnak, hanem a természetnek is, ez teremtettségünkből adódó feladat és felelősség. A nagyváros tizedik emeletéről ez a lehetetlennel határos vállalkozás, és egyre nyilvánÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla valóbb, hogy a faluból is az. Idézze fel magában mindenki azt az élményét, amikor megsimogatott egy kiscsibét, amikor elültetett egy palántát... Újra meg kell élnünk a gyakorlat, a cselekvés szintjén, hogy mit jelent a földdel való foglalatosság, milyen annak a tojásnak az íze, amit az udvarunkon kapirgáló tyúkoktól szedtünk össze, milyen ízű az a paradicsom, amelyiket mi neveltünk, és a nap érlelte. Ez olyan alapvető változást és váltást kíván, aminek először a lelkűnkben, a szívünkben, a fejünkben kell megérnie - mint a paradicsomnak! -, hogy utána ez a körülöttünk lévő valóság megváltoztatásában is láthatóvá váljék. Kereszténnyé válni identitásváltást jelent, és ez egyben létformaváltás is. Ezt nem lehet megspórolni! Ez a szeretet globalizációja egyetemes projektjének megvalósítása.- Céljaik között olvastam, hogy „a földön, amit »művelünk és őrzünk«, a hely hagyománya, az ökológia és az örökkévaló Isten ökonómiája szerint gazdálkodjunk”. Hogyan valósítható meg ez a gyakorlatban?- Célunk, hogy mi magunk is megéljük saját teremtettségünkkel való egységünket, azt, hogy szerves része vagyunk a teremtett világnak, része vagyunk mindannak a jónak, szépnek, igaznak, amit szentháromságos Istenünk megalkotott, és aminek a művelését és őrzését ránk bízta. A mi felelősségünk, hogy keresztény hagyományaink, társadalmi és gazdasági hagyományaink „összegyúrásából” olyan élő, valóságos rendszert formáljunk, ahol a vendégnek, a látogatónak helye és konkrét feladata van, és ez ne elriassza a változtatástól, hanem vonzza, inspirálja. Bevonjuk életünkbe, és megkínáljuk minden jóval, széppel és nem utolsósorban finommal, amivel az Örökkévaló elhalmoz bennünket, így válik valóságosan eldönthetővé, hogy melyik paradicsom finomabb. A személyes projekten és felelősségen túl szűkebb-tágabb környezetünkért is felelősek vagyunk! Ez is teremtettségünkből adódó részünk. A vállalkozás arra, hogy az együttélés harmóniáját ilyen új létformában éljük meg, véleményem szerint felér egy északi-sarki felfedező expedícióban való részvétellel. .. de létezik számunkra lehetetlen?- Az alapító okiratban külön hangsúly kerül az imádság és a munka egybefonódására. Milyen tevékenységekről van itt szó konkrétan?- Ez megvalósíthatatlan álomvilág a szentháromságos Istennel való őszinte, szoros kapcsolat nélkül. Mert ez a „vállalkozás” nem kivonulás a világból, hanem bevonulás a teremtett világba! A teremtett világ helyreállítása, gyógyítása, olyan mértékben és olyan szinten, ami ma, itt és most, vele egységben megtehető! Ennek az egységnek kulcsa az imádság, a kimondott és az elmélkedő, a magánima és a közösség közös imája egyaránt. Az imádságot a cselekvésnek, a munkának követnie kell, mert nem álomvilágban élünk. A munka különleges ima, dicséret, dicsőségadás az Istennek. A munkában az egész ember teljes emberi mivoltával vesz részt, így a harmónia itt fontos igazán. A látható világ és a láthatón túli világ jó, szép és igaz együttléte, együttélése múlik ezen.- Hogyan lehet támogatni az Önök munkáját, és hogyan lehet csatlakozni?- A legfőbb támogatás most az imádság, de ezen túl minden egyéb támogatást is elfogadunk. A szerzetesrendhez való csatlakozás vagy a munkánkban való részvétel személyes kapcsolatfelvételt igényel, ez megtehető a Szent3sag@gmail.c0m e-mail címen. ■ KSE Norvég népfőiskola diákjainak koncertje a Fasorban A budapest-fasori evangélikus templom kiváló akusztikájú belső terében felejthetetlen élményt nyújtott április 20-án a Toneheimi Népfőiskola mintegy százötven (!) diákjának kóruskoncertje. A norvég fővárostól százötven kilométerre található intézmény sokoldalú hangszeres és énekes képzést kínál húsz év körüli fiatalok számára. Olyan diákoknak nyújt továbbképzési lehetőséget, akik rendelkeznek zenei alapokkal, vagyis kórusban énekelnek vagy zenekarban játszanak. Klasszikus és modern komolyzene, dzsessz, népzene, zeneszerzés, karvezetés, hangképzés, hallásfejlesztés szerepel a palettán - a cél az érdeklődő fiatal tehetségek gondozása. Mindez igen kötetlen formában, mégis jól szervezetten történik. A diákok maguk készítik el saját órarendjüket, és bár előképzettségi szintjük igen eltérő, mégis összekovácsolja őket a közös produkciókra való felkészülés. Szép sikert ért el több diákjuk hivatásos művészként, de a hobbiszinten zenélők is életre szóló élményt kapnak egy-egy kurzus elvégzése révén. A fasori templom a koncert napján szinte megtelt utcai öltözetű, kedves fiatalokkal, akik a falak mentén körben és fent, a galérián foglaltak helyet. A kisebb létszámú, „hagyományos” egyházművekkel kezdő leánykórust Heidi Granlund dirigálta a szentély karéjában. A fehér inges iskolai kórus Kyrie- és ír áldásénekébe már a karzat is bekapcsolódott. Aradi György lelkész rövid, magyar és angol nyelvű prédikációja után Havard Forvemo karvezető valóságos öröméneklést varázsolt a templomba. A kvadrofóniát is túlszárnyalta a tömör hangzás, a pisszegéstől a szaggatott kiáltásig skálázó modern kórusművek briliáns megszólaltatása mellett kiváló szólókat is hallhattunk. Maroknyi hallgatóságunk lelkészünk javaslatára a „Tavaszi szél vizet áraszt...” kezdetű szép magyar népdal éneklésével adott szolid viszonzást a koncert végén. Dörgő tapsvihart kaptunk a norvég fiataloktól, ami csak pillanatra tudta feledtetni, hogy a szomszédos fasori gimnázium egyetlen diákja sem volt jelen... Az előadás után tudtam meg, hogy ezt a magas színvonalú, izgalmas műsort a népfőiskola tanárai és fiatal diákjai egyetlen éves együtt munkálkodás révén hozták létre. .........................■ Dévai Gyö'róV EVÉL&LEVÉL Dzsessz, harangok, Gyón... Soha nem gondoltam volna, hogy ez a három szó egymás mellett megfér egy mondatban, de most már nincsenek efelől kétségeim. A magyarázat a következő. A Gyóni Evangélikus Egyházközség templomának harangjai jócskán megértek egy alapos felújításra. Tavaly elkezdtük az adományok gyűjtését, mondván, ha nem akarunk óriási költségvetéssel új harangot öntetni, akkor el kell végezni a szükséges karbantartási és felújítási munkálatokat. A pénz csak lassan gyűlt, ezért olyan megoldást kellett keresni, amely megoldja a problémát. Időközben tudomást szereztem arról, hogy dr. Illanicz György nyugalmazott jogász és lelkész testvérem kitűnő dzsesszzongorista, akinek ráadásul van egy Cegléden működő zenekara. Amint megfogalmazódott a jótékonysági koncert ötlete, azonnal egyeztetni kezdtünk, és kitűztük a 2010. április 17-e, 17 órai kezdést. Dabas város önkormányzata ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta a gyóni városrészben található Halász Móricz-kúriát, így már helye is akadt az alkalomnak. Az időpont gyorsan elérkezett, és Gyuri bácsi, valamint barátai - dr. Lénárd Béla (basszusgitár), Kármán Sándor (dob) - szereztek a gyóniaknak egy kitűnő, szórakoztató estét. Az eseményt a Dabas Televízió rögzítette, így a koncertélményt DVD-n minden adakozó kedvű testvérünk hazaviheti, ráadásul a híres festőművész, Ruttka Ferenc is felajánlott egy olajfestményt (címe: Élnivágyó), amelyre licitálni lehet, és az így befolyt összeg is a harangok felújítását szolgálhatja. Köszönet a dzsessztrió tagjainak, Dabas Város Önkormányzatának és mindenkinek, aki a szervezésben és a lebonyolításban részt vett. László Milán (Gyón) Fényképkiállítás a csillaghegy-békásmegyeri evangélikus templomban Az életemről is lemondtak az orvosok 2008 novemberében. Egy matematikai összejövetel után boldogan hazamentem, bezártam az ajtót. Ami utána történt, arról semmit nem tudok. A szomszédok a Deák téri gyülekezetét értesítették az eltűnésemről. Az igazgató lelkész úr jött a lakásomra, amikor a mentők, rendőrök behatoltak. Akkor már több napja feküdtem mozdulatlanul az ajtón belül. (Addig nem tűnt el semmi.) A kulcsokat a VII. kerületi önkormányzathoz adták le. Engem kórházba vittek. Három koponyaműtéten estem át az eszméletvesztés miatt. Előbb „elbeszélgettem” aztán magyar helyett csak idegen nyelveken tudtam kifejezni magam, aztán sehogy sem. A „beszédes” időszakban az orvossal tisztáztam, hogy a Jóisten eddig is vigyázott rám, ezután is így lesz. A főorvos egyetértett. Az utolsó műtét karácsonyra esett. (...) Fokozatosan őszre kezdett visszatérni a beszédképességem. Azóta, hála Istennek, ismét teljesen egészséges lettem. Az életet, a gyönyörű Budapestet így igazából még jobban élvezem. Nagy örömömre ismét látogathatom a Deák téri templomot, egykori iskolámat és a csillaghegy-békásmegyeri evangélikus gyülekezetei. Itt múlt vasárnap egy fényképkiállítás megnyitóján lehettem jelen. A művészeti díjas fotóművész, Horváth Dávid és ugyancsak érdemes zeneművész fia, a harmóniumon játszó Horváth Bence, valamint együttesének többi tagja - Benkő Róbert (nagybőgő) és László Attila (gitár) - művészi élményt nyújtott. Húsz év után országról és gyülekezetről a kiállítás címe. A képek önmagukért beszélnek. Jellegzetes tájak, érdekes formák mutatják be a művész sokoldalúságát. A történelmi tárgyú fotók között nagyon emlékezetes a Nagy Imre és társai újratemetésén készült felvétel. Számomra különösen a gyű-, lekezetről készített művek voltak vonzók. Ezek között kétségtelenül legkedvesebb a karácsonyi betlehemes kép a gyermekekkel. Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes (Budapest) Nyitott szívvel az „Úr könyörületes szíve” napján A föltámadás utáni 2. vasárnap üzenete misericordias domini. A mai, programokban dúskáló világban kell valami „könyörület” ahhoz, hogy egy meghirdetett alkalmat „megszánjon” az ember, és engedjen a meghívásnak. A rákosszentmihályi testvérek nyitott szíve, vendégfogadó szeretete - Börönte Márta lelkésszel az élen - lehetővé tette, hogy a Pesti Egyházmegye gyülekezetei nyissanak egymás felé. Azt vesszük észre, hogy a panellakás-szindróma eluralkodik gyülekezeteinkben is. („Nem ismerem, és nem is érdekel a szomszédom élete!”) A Pesti Egyházmegye missziói előadójának éppen az a terve, hogy - mint olyan sok jó vidéki példa mutatja - dőljenek le az elidegenedés paneljei a megye méretű városrészekben is. Április 18-án gazdag volt a kínálat, mert nemcsak a vendéglátók életével, vendégszeretetével, ötletes megoldásokkal, újszerű lehetőségekkel szembesülhettünk, hanem - a Gödöllőről kerékpáron érkezett Bence Zsófi vetített képes beszámolója révén - egészen Kenyáig tárultak szét a missziói karok. Segített a „nyitásban” a pesterzsébeti ifizenekar vezette énekek közül az ismert spirituálé: „Jöjj hát, add a kezed, testvérem, / Járjunk mind a Kereszt fényében...” Győri János Sámuel (Pesterzsébet)
