Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-02 / 18. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. május 2. ► 7 A HÓNAP KÖNYVE(I) Az értékmentés folytatódik ► Május hónapban folytatódik a Luther Kiadó áprilisban meghirdetett „könyvmentő” akciója A hónap könyve kedvezményes könyvvásárlási sorozatának keretében. Idén tavasszal sorra kerülnek elő a kiadó raktárkészletéből azok a - jórészt még a korábbi sajtóosztály idejében kiadott - régi könyvek, amelyek tartalmukat tekintve jó eséllyel „pályázhatnak” a mai keresztény elkötelezettségű olvasók érdeklődésére is. A „tavaszi nagytakarítás” értékmentő akciójának jegyében ismét öt könyv került bele a soron következő hónap kedvezményes könyvcsomagjába. Az áprilisihoz hasonlóan ennek a válogatásnak az összeállításakor is igyekeztek széles palettáról meríteni a kiadó munkatársai, azzal a céllal, hogy a lehetőségekhez mérten minél többféle érdeklődésű olvasó számára kínáljanak értékes olvasnivalót: lelkigondozás, misszió, vallási néprajz, egyház- és irodalomtörténet, valamint írásmagyarázati kommentár szerepel a Luther Kiadó májusi menüjén. Hans-Christoph Piper Betegágyon című könyve leginkább azok érdeklődését keltheti fel, akiket foglalkoztat a pasztorálpszichológia, a poimenika és a lelkigondozás szerteágazó témaköre. Az európai hírű pasztorálpszichológus-professzor - alcíme szerint - betegeknek, rokonoknak, ápolóknak íródott kötete a kórházi lelkigondozás területére összpontosítva járja körül azt a kérdést, mit is jelent huzamosabb ideig betegnek lenni lélektani és pasztorális szempontból. Mit él át a páciens, milyen gondolatok, érzések támadnak benne akaratlanul is, mi mindentől tart, amit nem is mindig mer szavakba önteni? Piper professzor pasztorálpszichológiai módszere ahhoz segítheti hozzá a betegek hozzátartozóit, látogatóit, gyógyítóit, ápolóit és lelkigondozóit, hogy jobban képesek legyenek megérteni és átérezni - a szívükkel is látva - a betegeknek a látszólagosnál jóval összetettebb helyzetét és lelkiállapotát. De maguknak a betegséggel küszködőknek is sokat segíthet ez a kis könyv abban, hogy önmagukat mélyebben megértsék - hittel, bátorsággal és bizakodással elfogadva, hogy a betegség nem pusztán testi ügy: a lélek erői mindenütt jelen vannak. A Betegágyon című kötetet a fordítói nívódíjas Bodrog Miklós tolmácsolásában olvashatjuk. A keresztény misszió rendkívül gazdag és változatos világa iránt érdeklődőknek szól Bálintné Kis Beáta A garamut hangja - Négy év Pápua Új-Guineában című úti beszámolója. A szerző és családja 1995- 1999 között négy évet töltött a pápuák szigetvilágában, több mint tizenháromezer kilométerre Magyarországtól. A könyvben kalandos úti beszámolót olvashatunk erről a négy évről. Megismerhetjük a szigeten lakó törzsek történetét és 20. század végi hétköznapjaikat; azt, hogy miként tudott élni közöttük, segíteni életkörülményeik javításában egy keresztény magyar család - a vízgazdálkodási mérnök férj és az angoltanár feleség. A 20. század végi kalandos missziótörténet fordulatai sokszor késztetik nevetésre az olvasót a sok tekintetben fájdalmasan ellentmondásos szigetvilág hétköznapjainak érzékletes leírásai, elbeszélései révén. A sorok között lévő humor segít abban, hogy minden visszásság ellenére megszeressük ezt a távoli országot és lakóit - úgy, ahogy minden viszontagság ellenére a négy évet közöttük töltő magyar család megszerette. Teológia, vallástörténet, néprajz. Nehezen tudnánk kapásból olyan dolgot, területet vagy jelenséget említeni, amelynek mindhárom tudomány a részét képezi, vagy mindhárom diszciplína szemszögéből megközelíthető. Pedig a megoldás kézenfekvőbb, mint gondolnánk: ez a Biblia. Dedinszky Gyula evangélikus lelkész A Biblia néprajza című könyvében abból indul ki, hogy a Szentírás lényegi mondanivalója az üdvösségre vonatkozik. Vannak azonban más jellegű közlések is benne. Találhatunk földrajzi, történeti, politikai és néprajzi ismereteket is. Dedinszky Gyula arra vállalkozott, hogy könyvében a Biblia néprajzi aspektusát vegye szemügyre. Fontos és nem megkerülhető ismereteket közöl a szerző, amelyek segítik a Biblia üzenetének mélyebb megértését. „A mi Győry tiszteletes urunk olyan, mint a jó bor: ha sokáig élvezi az ember, elbódul tőle, s mindenre késznek érzi magát, de aztán gyakran megkívánja.” „Olyan (...), mint az angyal, szárnyakon röpül magasan, mégis tudja, mi van az emberek szívében.” Ilyen szavakkal emlékeztek evangélikus hívek Győry Vilmosra, Orosháza neves 19. századi igehirdetőjére és pap költőjére, akit már-már igazi apostolként tiszteltek azon a vidéken. Elek László értékes egyház-, hely- és irodalomtörténeti műve, a Győry Vilmos (1838-1885) a méltán híressé vált lelkész életrajzát igyekszik minél precízebben felvázolni. Munkájának értékét növeli, hogy egyrészt más, teljességre törekvő monografikus tanulmány nem jelent meg Győry Vilmosról - a legendás Székács /ózse/püspök vejéről -, másrészt a szerző Győry irodalmi műveinek elemzését helyezi a középpontba, ezáltal közvetlenebb kapcsolatba hozza egymással a kort és az embert, s hatékonyabb formában irányítja a figyelmet a nagy műveltségű, kultúraformáló lelkész költőre, mint ahogy azt korábbi értékelések jóval szűkebb biográfiai-bibliográfiai merítésükkel tették. Dr. Muntag Andor néhai ószövetséges professzor szerint Grünvalszky Károly alapos teológiai felkészüléssel és bőséges gyülekezeti szolgálat tapasztalatával készítette el Énekek éneke, avagy a szerelem iskolája című kommentárját. Az írásból kitűnik, hogy ezeket a magyarázatokat gyülekezeti célokra írta és használta fel, valamint az Énekek éneke könyvének sokat vitatott bibliai értelmezése során figyelemre méltó ószövetségi és lutheri keresztény teológiai álláspontot képvisel. Ez a teológia és a gyülekezeti lelkészi szolgálat tekintetében is értékes könyv reális és szép hangvételével, könnyed, olvasmányos stílusával mindenki számára hasznos lehet: a könyv előszavát jegyző Muntag Andor jó szívvel ajánlja hasznos segédanyagként lelkészeknek, bibliaórát vezető gyülekezeti munkatársaknak és természetesen minden bibliaolvasó embernek, aki szeretné mélyebben és teljesebben megérteni az Ószövetség egyik legszebb irodalmi alkotását, az Énekek énekét. ■ Petri Gábor ♦ Hans-Christoph Piper: Betegágyon. Fordította Bodrog Miklós. Szolorg Kiadó, Budapest, é. n. ♦ Bálintné Kis Beáta: A garamut hangja - Négy év Pápua Új-Guineában. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 2001. ♦ Dedinszky Gyula: A Biblia néprajza. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1991. ♦ Elek László: Győry Vilmos (1838- 1885). Evangélikus Sajtóosztály, Orosháza-Budapest, 1993. ♦ Grünvalszky Károly: Énekek éneke, avagy a szerelem iskolája. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1991. A hónap könyvcsomagja - májusban a Luther Kiadótól mindössze 1000 forintért http://bolt.lutheran.hu/ • E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24. Tisztelgés egy bátor kiállás előtt Nyilvánvaló, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház 2010-ben teljesen más kulturális, gazdasági és politikai helyzetben levő országban végzi feladatát, mint amilyenben a német protestánsok éltek 1934-ben. Egyértelmű, hogy az állam berendezkedése demokratikus, és nem a nemzetiszocialista eszme uralja. Világosan körvonalazódik az az európai meggyőződés, hogy nincs helye a kirekesztésnek, a faji vagy vallási alapú hátrányos megkülönböztetésnek. Ebből talán az következne, hogy a Barmeni teológiai nyilatkozatnak semmi mondanivalója nincs számunkra? Ha így lenne, akkor Fekete Károly- a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense - bizonyára nem írt volna a nyilatkozatról alapos, a magyarországi recepció történetére is figyelő könyvet. Bölcskei Gusztáv püspök ajánlásában olvasható: „A Barmeni Teológiai Nyilatkozat határvonalat jelöl ki. Világosan megmutatja, hol van és hol nincs a helye az egyháznak, minek van és minek nincs helye az egyházban.” És mindennek mércéje nem a hangos többség által skandált vélt érték, hanem egyedül Isten igéje, amely- ahogyan a nyilatkozat végén áll - örökké megmarad. A dokumentum aktualitását éppen az igével vetekedő emberi gondolatok elhatárolása jelenti az igazságtól, attól a valóságtól, amely egyedül a názáreti Jézus Krisztusban ismerhető fel. Nincs más igazság, nincs nyárspolgári megalkuvó kényelem, de a felelősségre elhívott ember cselekvésének igenis jogosultsága van, ha életének zsinórmértékét meghamisítják, és idegen eszmék hangzavarába fojtják! A könyv első részében a szerző a német egyházi harc (Kirchenkampf) bemutatására vállalkozik. Az úgynevezett Német Keresztények (Deutsche Christen) korszerű kereszténységet ígértek, jóllehet a korszerűség kimerült az igét megcsúfoló hazugságokban. Hitler hatalomra jutását így Isten egyetemes kinyilatkoztatásának mondták, szorgalmazták az egyeduralom elvének (Führerprinzip) bevezetését az egyházban, és végül ott is támogatták a zsidók kirekesztését és az antiszemitizmust. Hangoztatták, hogy a Bibliából ki kell törölni mindent, ami zsidó eredetű. Megjelent a politikai messianizmus tévképzete. Olyan jelszavak uralták a fiatalok gondolkodását, mint a „Dicsőségem a hűség!" SS- jelszó vagy a „velünk jön el az új kor” Ebben a politikailag és egyházilag is felfokozott helyzetben kezdett ébredni a német Hitvalló Egyház. Wuppertal város Barmen nevű kerületében 1934. május 29-31. között hitvalló zsinatot tartottak. Ekkor olvasták fel azt a korábban elkészített tervezetet, amelyet Hans Asmussen evangélikus lelkész, Thomas Breit egyházfőtanácsos és Karl Barth neves református teológus fogalmazott meg a Német Keresztényekkel szemben. A nyilatkozatot 139 zsinati tag egyhangúlag fogadta el. Tőrök 1stfH&OUfMtpi lTttftWtMP HCStW KM MIN (*« upon u:<-g >* M*. M /» UM (Jn ;ti Krisztus, ahogy rwkúnk ruU a S»*ntirá*> bizonya« í. bfcráwk cgwtlen !#*•, akit nekünk hallgatnunk, i élctQnfckwn és halálunkban bíznunk tS akinek er BtoJwdnönk kell etjük azt a hamis tanítást, hogy <vz egyháznak, ige ése forrásaként, IstrWMfk e/vn ,u egy Igéjén kívül ■ Fekete Károly A BARMENI TEOLÓGIAI NYILATKOZAT ván debreceni professzor utólag így értékelte az elfogadás jelentőségét: „A keresztény józanság túllátott a kezdeti sikerek ígéretén, és prófétai módon az előre látott végzettől akarta megmenteni az országot.” Következő részében a kötet közli Török professzor 1954-es nyilatkozatfordítását, bár tudjuk, hogy több magyar fordítás is elérhető: evangélikus részről Benczúr László vagy Groó Gyula munkája, de a református Márkus Mihály és Juhász Tamás fordítását is méltán említhetnénk. A továbbiakban részletekbe menő, ám világosan megfogalmazott gondolatok által mélyedhet el az olvasó a nyilatkozat szerkezeti felépítésében és tartalmi jelentőségében. A szerző végül a hazai recepció kapcsán úgy emlékezik meg ifi. dr. Varga Zsigmondról, mint a „magyar Bonhoefferről”, őt vértanúsága által „tanítónkká avatta az Élet Ura”. Ha méltató soraimat azzal kezdtem, hogy „nyilvánvaló", akkor most gondolataimat úgy fejezem be, hogy talán ma mégsem egészen nyilvánvaló mindaz, ami ellen a barmeni nyilatkozat megfogalmazói felemelték szavukat. Ezért a hazai recepciónak folytatódnia kell! És ennek szakértő elősegítéséért köszönet illeti a kötet szerzőjét. ■ Orosz Gábor Viktor Fekete Károly: A Barmeni teológiai nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009. Ára 1100 forint. Mintegy hatvanezren látogattak el április 22. és 25. között a XVII. budapesti nemzetközi könyvfesztiválra. Az olvasás szerelmeseit több mint háromszáz programmal és kétszáz új könyvvel csalogatta a Millenárison tartott rendezvény. A Luther Kiadó több más keresztény kiadóval együtt közös standon jelent meg. FOTÓ: LUKÁCS GABI
