Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-25 / 17. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. április 25. ► 3 Kész a püspökválasztás menetrendje Közgyűlés a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben ► Kegyeletes megemlékezéssel kezdődött múlt szombaton Veszprémben a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület közgyűlése. A nemzeti gyásznap kapcsán egyperces néma felállással és imádsággal emlékeztek a résztvevők a tragikus körülmények között elhunyt Lech Kaczynski lengyel köztársasági elnökre és feleségére, továbbá azokra az áldozatokra, akik az elnöki párt szállító repülőgép utasaiként haltak meg útban Katyn felé. A közgyűlés nyitóáhítatán Bencze András püspökhelyettes, székesfehérvári lelkész szolgált igehirdetéssel. A tanácskozás első részében a 2009. évelőadói, végül az egyházkerület ügyésze számoltak be előző évi munkájukról. A beszámolókat rövid vita után elfogadták a közgyűlés tagjai. A kerület közgyűlése előző ülésén Bencze Andrást püspökhelyettesnek, Horváth Zsolt sárvári felügyelőt az országos gazdasági bizottság tagjának, a kisbabod Zsédely Dórát pedig az országos ifjúsági bizottság tagjának választotta. Eskütételükre e mostani közgyűlés keretében került sor. Király Csaba igazgató adott ezután tájékoztatást a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium helyzetéről. Azt kérte az intézmény vezetője, hogy a lelkészek minél több fiatal Kőszegre irányításával segítsék az oktatási intézmény munkáját. Az utóbbi időben örvendetesen ről szóló jelentéseket hallgatták meg megnőtt azoknak a száma, akik poszta küldöttek. Sorrendben a püspök, a graduális képzésen vesznek részt, felügyelő, az egyházkerület missziói Ezt a fajta képzési formát az egyház- és Gusztáv Adolf segélyszolgálati kerület anyagilag is támogatni tudja, mégpedig ötvenszázalékos tandíjtámogatás formájában. A közgyűlés azonban a támogatás elnyerését feltételhez kötötte. A képzésen részt venni kívánó lelkésznek a jelentkezés benyújtása előtt kérnie kell az egyházközség presbitériumának beleegyezését, majd ezek után - a szolgálati út betartásával - az egyházkerület elnökségének a hozzájárulását is. Beosztott lelkésznek a munkáját felügyelő parókus egyetértését kell igazolnia. Határozatot hoztak a küldöttek arról is, hogy a továbbiakban az egyházkerület egy lelkésznek csak egy posztgraduális képzésben való részvételét támogatja. Kissné Kárász Rózsa, az egyházkerület jelölő- és szavazatszámláló bizottságának elnöke előterjesztette a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben küszöbön álló püspökválasztás jelölési és választási menetrendjét. A közgyűlés ezt ellenszavazat nélkül elfogadta és tudomásul vette. Eszerint a jövő év elején esedékes püspökválasztás folyamata - a jelöléssel - már idén ősszel kezdetét veszi. Végezetül Ittzés János püspök rövid tájékoztatást adott arról, hogy a Pétfürdő-Berhidai Missziói Egyházközség önállósága 2010. július í-jétől megszűnik, és a várpalotai gyülekezet része lesz. Tolmácsolta továbbá Hutflesz Mihálynak, az egyházkerület egyik pályázatíró cége vezetőjének kérését, hogy a gyülekezetek egy-egy pályázat benyújtása kapcsán ne csak projektcímet vagy ötletlistát állítsanak össze, hanem két-három oldalban összefoglalva készítsenek részletesebb koncepciótervet. ■ Kiss Miklós Evangélikus óvodapedagógusok csendesnapja !► Folytatás az 1. oldalról Ehhez természetesen a szülők segítségére is szükség van. Arra, hogy a család olyan értékteremtő közeg legyen, ahol a gyermek biztonságban érezheti magát. A nap végén Egyházi énekek szerepe az óvodai zenei nevelésben címmel Győri Gábor esperes tartott zenei illusztrációkban bővelkedő beszámolót, hangsúlyozva, hogy az óvodás korosztály nevelésében a zenének vitathatatlanul fontos szerepe van, hiszen a muzsika híd Isten és a gyermekek között. Isten és a csendesnap résztvevői között pedig az ige szava teremtett hidat - Szpisák Attila Lk 9,28-36 alapján tartott záróáhítatával is. ■ Gazdag Zsuzsanna Gyerekkoromban nagyon megragadott Wittenberg főtere, a hatalmas Luther- és Melanchthon-szoborral. A templomba belépve pedig Lucas Cranach oltárképének predelláján először Lutherre esett a szemem, ahogy a szószéken állva a megfeszített Jézusra mutat. (Szüleim arra is felhívták a figyelmemet, hogy a festményen a kereszt másik oldalán Lutherek kisfia látható, az édesanya Bóra Katalin ölében.) A szárnyas oltár baloldali részén egy sovány férfit láttam, amint széles mozdulattal megkeresztel egy csecsemőt. „Tudod, fiam, így függ össze az ige és a szentség” - magyarázta édesapám, hozzátéve, hogy az illető férfiú - Melanchthon - ráadásul nem is lelkész, ám az egyetemes papság jegyében szükség esetén neki is szabad keresztelnie. Ismerve édesapám alaposságát és pedagógiai hajlamát, még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy az Ágostai hitvallás VII. cikkelyét is idézte nekem, rövidnadrágos legénykének: „Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán hirdetik, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki...” Nos, Melanchthon volt a megfogalmazója ennek az alapvető evangélikus hitvallásnak. Őt ábrázolja a Lutheréhoz mérhető szobor, és ő látható a reformáció festőjének alkotásán. Az ő halálának négyszázötvenedik évfordulóját ünnepeljük ezekben a napokban. A bretteni születésű Melanchthon valóságos csodagyereknek számított. Tizenhárom évesen már egye-Melanchthon szubjektív térni fokozatot szerzett, majd nem sokkal később magiszterré is avatták. Még húszéves sem volt, és már a retorika és a görög nyelv professzora lett. Bölcs Frigyes választófejedelem - Luther pártfogója - a legjobb tudósokat kívánta az általa alapított wittenbergi egyetemre vinni, így került Melanchthon 1518-ban ebbe a városba. Székfoglalójában a humanizmus és a kereszténység összefüggésére hívta fel a figyelmet, amikor tételszerűen így fogalmazott: „Egyik kezünkben Szent Pál, a másikban Homérosz.” Magam is vallom a hitnek és a kultúrának az egységét, nem elfelejtve persze Erasmus intését sem: „Olyannyira szeretitek Cicerót, hogy elfelejtitek Krisztus szeretetét. Nem Krisztus szíve dobog bennetek." Melanchthont ma világi teológusnak neveznénk. Ebben a minőségében tartott írásmagyarázati előadásokat és írt teológiai műveket. Lutherral annak ellenére szorosan együtt tudott működni, hogy egészen különböző alkatúak voltak. A kis termetű Melanchthon állítólag csak a válláig ért Luthernek. Egyik magyar tanítványa, Bornemisza Péter szavai szerint „csikbek testecskéjű, kis fonnyadt emberecske” volt, ám adott esetben Lutherért is helytállt. Köztudomású, hogy az őt sújtó átok miatt Luther nem lehetett jelen az augsburgi birodalmi gyűlésen. Az Ágostai hitvallás szövegét megismerve kijelentette, hogy minden nagyon tetszik neki, semmit nem javítana rajta, ám arra nem is lenne ké-ÉGTÁJOLÓ (t pes, mert - így Luther -„én ilyen halkan és lágyan nem tudok lépkedni”. A mottóban megfogalmazott szándék, miszerint „suaviter in modo, fortiter in re” vagyis „kemény a lényeget, lágy a formát illetően” Luther számára személyiségénél fogva idegen volt. Azon tűnődöm, hogy bennünket, mai szolgáit is fel tud-e használni - különbözőségeinkkel együtt - az egyház Ura. És hogy egyáltalán elfogadjuk-e azt a tényt, hogy eltérőek az adottságok, de különböznek a feladatok is? Erről ezt írta Luther: „Nekem ki kell irtanom a tuskókat és a fatörzseket, le kell vágnom a tüskéket és a szúrós sövényeket, fel kell töltenem a pocsolyákat, nekem kell az utat előkészíteni és ösvényt vágni a bozótban. Magister Philippus viszont tisztán és csendben lépked, épít és ültet, jókedvvel vet és öntöz, mert Isten bőven elhalmozta őt adományaival.” Egymás megsegítésének jó példája az az eset, amikor Melanchthon Weimarban súlyosan megbetegedett, és meghalni kívánt. Luther lóhalálában utánament, és megállapította, hogy barátja szeméből eltűnt a fény, beszéde lelassult, hallása eltompult. „Én Istenem, mennyire megnyomorította az ördög ezt a választott harcost!” kiáltott fel. Majd így folytatta: „Mindeddig megtartott az Isten. Igaz, hogy a nyakára jártam, cibáltam, és számon kértem rajta a Bibliában tett ígéreteit." Ezután imádkozni kezdett, majd Melanchthon kezét megragadva így szólt a beteghez: „Légy nyugodt, Philippus, nem fogsz meghalni. Bár lenne oka, hogy elvegye a bűnös ember életét, de ő nem azt akarja, hogy meghaljon, hanem hogy megtérjen, és éljen. Ezért hát ne ess kétségbe, ne légy önmagad gyilkosa, hanem bízzál az Úrban!” Ezt követően Melanchthon állapota szemlátomást javult. Barátja unszolására kezdett étellel és itallal élni, és rövidesen teljesen felépült. Ezzel kapcsolatban is vannak kérdéseim. Utánanyargalunk-e bajba jutott társunknak? Imádkozunk-e érte, még az Istent is megcibálva?! Melanchthon szívén viselte Magyarország sorsát. Alighanem életre szólóan meghatározta vonzalmát az a tény, hogy szülővárosában egy bizonyos Johannes Hungarus volt a tanítója. Wittenbergben a már említett Bornemisza mellett Dévai Bíró Mátyás, Sylvester János és mások voltak a tanítványai. Velük később is tartotta levélben a kapcsolatot. Ennek is köszönhető, hogy számos eredeti Melanchthon-levél lehet egyházunk tulajdonában. Dunántúl nagy tekintélyű protestáns főurát, Nádasdy Tamást „a tudomány és az erény művelése érdekében” evangélikus iskola szervezésére bátorította, vagy egy magyar diákját a bártfai városi tanács jóindulatába ajánlotta, mondván, hogy az „hazájának ott hasznosan szolgálhat”. Kiterjedt levelezésével egész Európát behálózó kapcsolatrendszert alakított ki, szinte megteremtve a későbbi hírügynökségek alapjait. Egy tanítványa, Bencédi Székely István így írt róla egy 1559-es feljegyzésében: „Ennél a Filepnél bölcsebbet nem lát a nap sem az ő felkelésében, sem az ő elnyugvásában, széles e földön.” Békeszerető természete, a szemben álló felek közötti közvetítési szándéka gyakran hozta őt nehéz helyzetbe. Szenvedéseiről sokat elárul utolsó feljegyzése. Amikor 1560 áprilisában közeledett halála órája, felírta egy kis cetlire, miért nem kell félnie az embernek a haláltól. Többek között ezt írta: „Megszabadulsz bűneidtől. Megszabadulsz minden fáradozástól és a teológusok dühödt veszekedő kedvétől.” Németország, sőt Európa tanítójának végakarata ez. Hogy a fölösleges szócséplések, terméketlen és személyeskedő viták helyett az összefogás szándéka kerekedjen felül. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
