Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-04-18 / 16. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. április 18. » 7 Április 18-25.: börtönmissziós imahét Ez az esztendő immár a tizennyolca­dik, amikor megszervezzük Magyar­­országon is a nemzetközi börtön­missziós imahetet. Idén is megküld­jük mintegy 2750 - különböző fele­kezetihez tartozó -gyülekezetnek, egyházközségnek felhívásunkat, az imahét programját. Hálásak vagyunk az Istennek, hogy egyre többen csatlakoznak fel­hívásunkhoz, és egyre többen vannak azok is, akik a börtönmisszió szolgá­latában részt vesznek. Hisszük, hogy szolgálatunk nem hiábavaló, és van­nak eredményei e világban. „Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” (Lk 14,13-14) Van-e egy hely a te asztalodnál? A világ mintegy száz országában szervezik meg a börtönmissziós ima­hetet, ezért szeretettel kérjük most lel­kész testvéreinket, hogy ezen a héten, a szokásos alkalmaikon kapcsolódja­nak be az imádságba, ragadják meg az alkalmat, és az istentiszteleteken be­széljenek erről a mindenkit érintő és érdeklő ügyről, s elsősorban arról, hogy Jézus Krisztus az Igazság, őná­la van a megbocsátás és az irgalom. Csodálatos üzenet imahetünk mottó­ja: Van-e egy hely a te asztalodnál? Szeretettel kérjük a gyülekezeteket, hogy anyagilag is támogassák nehéz körülmények között végzett szolgá­latunkat, különösen is azért, hogy a gyermekek között végzett Angyalfa­­programunkat folytatni tudjuk. Szol­gálatunk abból a hitből fakad, melyet a feltámadott Jézus Krisztus bízott ránk: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megke­resztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” Ez a parancs hív most minket is, imahetünk kérdése kihívás szá­munkra. ■ Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke Kevés dolog jobb annál, mint egy kel­lemes vacsorát elfogyasztani finom ételekkel, barátokkal, jó hangulatban. Akármikor a feleségemmel ilyesmit tervezünk, elkerülhetetlenül felme­rül a kérdés - kit is hívjunk meg?! Ahogyan szépen összeállítjuk a ven­déglistát, mindig megpróbálunk fi­gyelni arra, hogy a társaság tagjai il­leszkedjenek egymáshoz. Semmi­képpen sem akarjuk, hogy egy ilyen kellemes alkalmat egy-egy nézetel­térés a vendégeink közt, elhaló pár­beszédek, avagy kellemetlen távol­ságtartás elrontson. Éppen ezért meglehetősen óvatosan válogatjuk össze vendégeinket. A magas rangú közösségi vezető, aki meghívta Jézust a szombati vacsorára, valószínűleg bele sem gondolt, hogy ez a meghívás hová is vezethet. Minden akkor kezdődött, amikor a vacsorára vezető.úton Jézus szembetalálkozott a sorvadt kezű emberrel, aki nyilvánva­lóan szenvedett. „Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?” - kérdezte Jé­zus vendéglátójától és azoktól, akik ve­le voltak. Amikor ők úgy döntöttek, hogy nem válaszolnak, Jézus szándé­kosan megállt, kinyújtotta kezét, és meggyógyította azt az embert, akit meg sem hívtak a vacsorára. Amikor megérkezett vendéglátója otthonába, a vendégek már verseng­tek a legjobb ülőhelyekért - azért, hogy az asztalfő melletti megtisztelő helye­ken ülhessenek. Mikor Jézus látta, hogy mi folyik körülötte, egy történe­tet kezdett el mesélni a menyegzőre ér­kező vendégseregről, akik sietősen keresik maguknak a főhelyet. Ám a gazda közli velük, hogy rossz helyre ül­tek, és a kevésbé kívánatos helyekre küldi át őket, mert fontosabb vendé­gek érkeztek. „Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szól­jon hozzád: Barátom, ülj feljebb!” Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: „Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy vi­szonzásul ők is meghívjanak té­ged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántá­kat, vakokat hívjál meg és boldog le­szel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor” Az elmúlt kétezer évben, ami e vendégség óra eltelt, a bankettek és vacsorák mit sem változtak. Jellem­ző módon, ha kinyitjuk otthonunk aj­taját, a legjobb vendégsereggel vesszük körbe magunkat. Egyházi va­csorákon, gyülekezeti reggeliken, üzleti ebédeken vagy akár a családom és barátaim asztalánál is nagyon rit­kán találom magam börtönviselt emberek, prostituáltak, hajléktala­nok, melegek és leszbikusok, alkoho­listák vagy vesztesek társaságában - akik szintén meghívást kaptak volna, és akiket örömmel fogadtak volna éppúgy, mint engem. De nem kerülhetem ki a jézusi tör­ténetet - mivel a kérdés személyesen nekem szól: van-e hely az asztalom­nál azon vendégek számára, akiket Jé­zus megnevezett? Persze ez a kérdés nem csupán ar­ra vonatkozik, hogy szorítunk-e he­lyet az asztalnál, hanem arra, hogy ki­­nyújtjuk-e kezünket a szegények és rászorulók felé, és meghívjuk-e mind­azokat, akiket eddig kizártunk ven­dégszeretetünk és barátságunk asz­taltársaságából. Ez alatt az imahét alatt ez a jézusi történet jön el közösségünkbe: van­­e hely családunk és barátaink, egyhá­zunk és gyülekezetünk, vállalkozá­sunk és szociális intézményeink asz­talánál most szabaduló nő- és férfi­testvéreink, családjaik, áldozataik számára. Mert sosem lehet tudni, ki jönne hozzád vendégségbe. Találd ki, hogy ki jönne! ■ Ronald W. Nikkel, a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság (PFI) elnöke Imádkozzunk! Április 18. vasárnap: afogvatar­­tottak és a börtönmisszió vasár­napja. Az Úr irgalmáért az elítél­tek felé, a szabadultakért, család­jaikért, gyermekeikért, az áldo­zatokért és a börtönmisszióért. Hogy az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedje­nek, és keressék a bűnbocsána­tot. A rabokért, hogy megbékél­jenek az áldozatukkal, a család­dal és a társadalommal. Április 19. hétfő: a helyreállító igazságszolgáltatás napja. Hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen. A törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozza­nak, amelyek a bűnözők megté­rését és társadalmi beilleszkedé­sét segítik. A bírákért, hogy igaz­ságos ítéleteket hozzanak, és munkájukat igazság és könyörü­­letesség vezérelje. Április 20. kedd: az áldozatok napja. Hogy az áldozatok vi­gasztalást találjanak az Úrban. Hogy megtanuljunk irgalmasok lenni azokkal, akik fájdalmat okoztak. Április 21. szerda: a szaba­dultak napja. A szabadultakért, hogy megtalálják helyüket a kö­zösségben. A volt fogvatartotta­­kért, hogy családjukban és a tár­sadalomban megértésre találja­nak. Hogy mikor új életet kezde­nek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek. Április 22. csütörtök: a bünte­tés-végrehajtás napja. A bör­tönparancsnokokért és családja­ikért, hogy megbecsüljék őket. A börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkáju­kat, és bátorítva, reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakor­lása közben. Április 23. péntek: a börtönben lévők családjának napja. Az el­ítéltek családjaiért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövő­jük legyen. Az otthon maradt családért, hogy a távoliét ne gyengítse szeretetüket, és támo­gassák egymást. Találjanak irgal­mat az Úrban, és viseljék türe­lemmel azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van. Április 24. szombat: a bör­tönlelkészek, missziósok napja. A börtönlelkészekért és önkéntese­kért, hogy az Úr adjon erőt, ki­tartást és türelmet munkájukhoz. Hogy a fegyőrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlel­készektől és a missziósoktól. Április 25. vasárnap: a megbé­kélés napja. Hogy a fogvatartottak a kereszthez jöjjenek, ahol a sze­retet és az igazság találkozik. Hogy a fogvatartottak megbékél­jenek az áldozataikkal, családjuk­kal és más közösségekkel. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének levele a Lengyel Ökumenikus Tanács elnökének és közösségének Igen tisztelt Érsek Úr! Igen tisztelt Elnök Úr! Szeretett Testvéreink a Jézus Krisztusban! Mélyen megrendült lélekkel vettük a fájdalmas gyászhírt a lengyel elnöki repülőgép katasztró­fája következtében elhunyt kilencvenhat testvé­rünk tragikus haláláról. Szíven ütött bennünket a lengyel államelnök és felesége, valamint magas rangú politikusok, katonatisztek, továbbá a ró­mai katolikus, az ortodox és a protestáns egyhá­zakat képviselő főpásztori személyiségek, közöt­tük Adam Pilch protestáns és Miron Chodakows­­ki ortodox tábori püspök tragikus elvesztése. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai és a velük együttmű­ködő közösségek nevében imáinkban hordoz­zuk a földi életből eltávozottakat, családtag­jaikat, a Lengyel Ökumenikus Tanács tagegy­házainak gyülekezeteit és az egész lengyel nemzetet. Őszinte részvétünk jeleként imád­­ságos lélekkel csatlakozunk a temetés idején a magyar nép együttérzésének kifejezésé­hez. Április 14-én, szerdán este ökumenikus gyászistentiszteleten veszünk részt a budapesti Szent István-bazilikában. A tragikus körülmények között elhunyta­kat abban a reményben ajánljuk Isten végte­len kegyelmébe, hogy Krisztusért az örök élet részesei lesznek. Isten vigasztaló kegyelme önt­sön reményt megtört s gyászoló szívünkbe! A hagyományos és szívélyes lengyel-magyar testvéri összetartozás az élet eme nehéz hely­zetében fűzze még szorosabbra kapcsolatain­kat, s a Mindenható adjon az elhunyt magas rangú vezető személyiségek helyébe bölcs, ha­zát és egyházakat kormányzó vezetőket. „...és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, megfogja őrizni szíveteket és gon­dolataitokat a Krisztus Jézusban’.’ (Fii 4,7) A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Ta­nácsa elnökségének nevében Dr. Bóna Zoltán főtitkár D. Szebik Imre elnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom