Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-28 / 13. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. március 28. «► 5 Deák-nap 2010 ► A Deák Téri Evangélikus Gimnázium jól bevált hagyományai közé tartozik a Deák-nap. Ilyenkor az iskola olyan előadókat hív meg, akik szakmájuk elhivatott képviselői, és „középiskolás fokon” is be tudják avatni a diákokat a kulisszatitkokba. így volt ez múlt szombaton, március 20-án is. A Deák-nap az egész tanévben folyó különféle versenyek záróakkordja. Idén szeptemberben az iskola tanterem-díszítési versenyt hirdetett az osztályoknak, de rendeztek év közben angol-, német- és matematikaversenyt is, és természetesen idén sem maradhatott el a népszerű városismereti vetélkedő sem. Minden évben tartanak egy egész délutános nagy vetélkedőt prezentációkkal, mini színielőadásokkal. Idén ennek a komplex vetélkedőnek a témája a víz volt. A diákoknak különféle tantárgyakhoz kapcsolódó „vizes feladatokat” kellett megoldaniuk. (Lásd alább Harrach Ágnes írását. - A szerk.). A versenysorozat a Deák-nappal ér véget. Ekkor összesítik az osztályok által elért pontokat, és ekkor szoktak eredményt hirdetni. A győztes osztály egy szabadnapot kap, amelyet iskolán kívüli közös programmal tölthet. A Deák-nap azért is különleges, mert ilyenkor különféle területek szakemberei tartanak előadásokat az iskolában. Idén például dr. Lányi András író, filozófus beszélt a fenntartható fejlődésről, dr Balázs Tamás egyetemi adjunktus, ügyvéd a 20. századi tömegkultúráról, dr. Őze Sándor történész a rossz hírű Báthoryakról, Szakolczay Lajos szerkesztő, kritikus a határon túli magyar irodalomról, Takács Miklós régész a honfoglalásról, Gadó György Pál erdőmérnök, természetvédelmi mérnök pedig hanti nyelvrokonaink életéről. Ez utóbbi előadás az Aliszka című film köré épült, melynek Gadó György Pál volt a szerkesztő-riportere és társrendezője. Az előadó részleteket vetített a filmből, és érdekes történetekkel egészítette ki a látottakat. (Előadását, illetve az Aliszka címűfilmet lapunk jövő heti, húsvéti számában ismertetjük.) ■ Jánosi Valéria Víz, víz, tiszta víz... de meddig? Svédnyelv-tanárként hetente egyszer járok tanítani a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba. A minap a tanáriban az amúgy is túlzsúfolt asztalokon még néhány érdekes modell is helyet talált. Érdeklődve kukkantottam rá a vízesést, tengerpartot, folyómedret ábrázoló diákremekművekre, s természetesen rákérdeztem, pti is ez. Mintha lavina indult volna el! A legkülönbözőbb tantárgyak tanárai szinte egymás szavába vágva mesélték lelkesen, hogy az iskolában hetek óta zajlik egy komplex vetélkedő, melynek témája a víz, a vízgazdálkodás, a jövő feltételezhető vízhiánya. Mivel tanárként, a Magyar-Svéd Baráti Társaság elnökeként, négygyermekes anyaként s úgy általában is nagyon kedvelem a vetélkedőket, és magam is számtalan alkalommal szerveztem a legkülönbözőbb témákban, én is rögtön lázba jöttem. Azonnal további kérdésekkel ostromoltam őket, és máris bejegyeztem heti programjaim közé a versenysorozatot lezáró vetélkedő időpontját. Gondosan végignéztem a folyosóra kitett, már korábban benyújtott pályaműveket: víztakarékosságra és környezetvédelemre felszólító plakátokat és a már említett makettek egy részét. Sajnos egyes „versenyszámok” a hónapban elszórva kerültek sorra, így ezekről lemaradtam. De a tanári kar, elsősorban is Istvánfifyné Tomka Márta biológiatanár lelkesedését jelzi ezek végtelen változatossága. A diákokat és az osztályfőnököket dicséri viszont, hogy valóban lelkesen végig is csinálták a tanulók a kiírt feladatokat. Kellett például vizes témájú verseket gyűjteni, vízzel kapcsolatos zenedarabot választani és előadni, művészi formában bemutatni egy kisorsolt vizes verset s hozzáillő képanyagot összeállítani aláfestésként. A komplex vetélkedőre igen nagy izgalommal készült mindenki, s a versenyző csapatokon kívül természetesen szurkoló nézők is voltak. Megint csak a szervezők ügyességét dicséri, hogy gondosan ügyeltek arra, hogy mind a hetedik, mind a tizenegyedik osztályos csapat számára érdekes és megoldható legyen a feladat, illetve hogy a kisebbek ne kerüljenek behozhatatlan hátrányba. Igen nagy szükség volt a kreativitásra, öüetességre. Például azt az igen egyszerűnek és talán első hallásra sablonosnak tűnő feladatot, hogy mutassanak be egy percben egy meghatározott vízimadarat, káprázatos változatossággal és ötletességgel oldották meg a fiatalok. Volt, hogy egész kis csapat vonult ki a színpadra, s megosztották a mondanivalót, mások „riportot készítettek” a kihalófélben lévő madárkával. Nekem legjobban a nyolcadik osztály megoldása tetszett. Besétált a porondra két hátizsákos lányka. Egyiküknél távcső, másikuknál madárhatározó. És természetesen hamar felfedeztek egy - képzeletbeli - érdekes látnivalót. A távcsöves diák szolgáltatta az információt, a másik lányka pedig a határozó segítségével tett fel további behatároló kérdéseket, hogy végre beazonosítsák a látott madarat. Érdekes volt megfigyelni, hogyan közelítettek a pontos megfejtéshez. Volt legek versenye (legnagyobb, leghosszabb), amelyhez fényképek szolgáltattak némi segítséget, egy másik feladatban kisebb részletekből kellett felismerni egy képet. Hihetetlen kreativitásról tanúskodott a talán legnagyobb változatosságot eredményező feladat is: háromperces utópisztikus színielőadás a vízhiányos jövőről. Nem volt határa a diákok leleményességének: kiszáradt folyóban való evezés, a folyót megtestesítő szalaggyakorlat, a tiszta víz mint árucikk, de még a tanári kar mint a szakmák egyedi és karakterisztikus képviselői is mind-mind felbukkantak a jelenetekben. Igen nagy öröm volt megfigyelni, hogy valóban csapatmunkát hoztak létre. Ez azért remek, mert egy-egy ilyen közös program, jól lebonyolított vetélkedő kiváló alkalom az osztályközösség erősítésére, de természetesen csak akkor, ha maguk a diákok is kellő lelkesedéssel vetik bele magukat a „munkába” És itt ezt megtették. A szellemes utópisztikus történetekbe pompásan belefűzték a környezetvédelmi tudnivalókat: mit tehetünk mi, egyének is azért, hogy ez a változás lassabban következzék be, miképp takarékoskodhatunk a vízzel, védhetjük közvetlen természeti környezetünket. A vetélkedő alatt több tanítványom észrevette, hogy ott vagyok, odajöttek, s lelkesen meséltek további részleteket, saját osztályuk készülődését. Látszott rajtuk, hogy milyen örömmel készültek erre a rendezvényre, mennyire komolyan vették a feladatokat. így aztán bizonyára a vetélkedő rejtett - vagy talán nem is annyira rejtett - szándéka, a környezettudatosságra való nevelés célt is ért. Azóta azt is megtudtam, hogy az iskolában évente megrendeznek egy-egy ilyen, a gyermekek „felrázására” és ismeretterjesztésre egyaránt alkalmas komplex vetélkedőt. Tavaly a reformkor Magyarországa, két éve a reneszánsz, három éve a skandináv országok volt a téma (akkor sajnos még nem tanítottam az iskolában). ■ Harrach Ágnes Retorikától világjárásig Szellemi zsendülés a bonyhádi gimnáziumban ► Kissé szeles időjárás, mégis tavaszi napsütés fogadta a Bonyhádi szellemi zsendülés kétnapos rendezvényének vendégeit múlt pénteken a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. Közel nyolcvan iskola kétszázötven diákja, illetve pedagógusa vett részt március 19-20-án a programokon, többek között három országos verseny döntőjén. Az Ordass Lajos retorikaverseny házigazdája Kutnyánszkyné Bacskay Eszter, a Lotz János szövegértési és helyesírási versenyé Lenézné Vrbovszki Judit, míg az Ésszel járom be a Földet vetélkedőé Gruber László gimnáziumi tanár volt. Az országos retorikaversenyen hét iskola tizenkilenc diákja mérte össze tudását. A primer kategóriában „A művészet örök, az élet véges” míg a magiszter kategóriában „A kevesebb néha több” címmel kellett szónoklatot írniuk és előadniuk a fiataloknak. A helyszínen kapott, választható témák között szerepelt például „A virtuális valóság előnyei” „Szólj igazat/ betörik a fejed" vagy épp „A puding próbája az evés”. A magisztereknél Kisgyura Kata (Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, Nagykanizsa) vihette haza az aranyérmet, míg a primer kategóriában Kovács Imola (Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium) győzedelmeskedett, megelőzve Csorba Zsuzsannát (Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, Nagykanizsa), a bronzérmes pedig Kesjár Ráhel lett (Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény). A versenyzők megkoszorúzták Ordass Lajos emléktábláját, így emlékezve az evangélikus püspökre, aki a bonyhádi intézmény diákja volt, itt is érettségizett. A szövegértési és helyesírási verseny országos döntőjében három korosztályban nyolcvanegy diák vett részt. A magas színvonalú tudáspróbán a legeredményesebb tanulók és Iskolai Tagintézmény, Dombóvár) bizonyult a legeredményesebbnek, második \eXtPapp Dávid (Fekete István Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Zamárdi), harmadik pedig Palkó Richárd (Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskola Kisfaludy Utcai Tagiskolája). A nyolcadikosok mezőnyében Punk Enikő (Ságvári Endre Gimnázium, Kazincbarcika) lett az első, mögötte pedig Erki-Kiss Szilvia és Szekeres Szilvia végzett (mindketten a Makói Általános Iskola Almási Tagintézményének tanulói). Második alkalommal hirdették meg a bonyhádi gimnáziumban - A Földgömb című folyóirattal közösen - az Ésszel járom be a Földet elnevezésű vetélkedőt. Az előzetesen százhárom benevező és versengő csapat közül tizennyolc jutott be a pénteki bonyhádi középdöntőbe, majd onnan nyolc jutott tovább a szombati döntőbe. A főnyereményt, a marokkói utazást a szentesi Horváth Mihály Gimnázium és Szakképző Iskola csapata és felkészítő tanáruk nyerte. A második helyezett Janus Pannonius Gimnázium (Pécs) és a bronzérmes nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola csapata egyaránt utazási utalványt nyert. A szellemi zsendülés programjai keretében a fiatalok részt vehettek a Glasperlenspiel, azaz Üveggyöngyjáték elnevezésű vetélkedőben, a di-Az Ésszel járom be a Földet vetélkedő döntője felkészítő tanáraik többek között a tavalyi bonyhádi Lotz János nyári diákegyetem publikációiból összeállított könyvet is átvehették. A negyedik évfolyamon Kitanics Maya (Dienes Valéria Általános Iskola Grundschule, Szekszárd) győzedelmeskedett, őt Hábel Eszter (Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskola Kisfaludy Utcai Tagiskolája), illetve Máté Fanni (Baka István Általános Iskola, Szekszárd) követte a képzeletbeli dobogón. A hetedik osztályosoknál Király Henrietta (Apáczai Oktatási Központ Belvárosi Általános ák-médiaműhelyen pedig az interjú és a riport műfajával ismerkedtek az érdeklődők. A pedagógusoknak is kínáltak külön programokat: hallhattak a Lotz János nyári diákegyetemről, ezenkívül dr. Petőfi Sándor János nyelvészprofesszor Magyar tudós külföldön, dr. Harkó Enikő középiskolai tanár Utazás és irodalom, Reiszné Szőts Edit (a Dyslexiás Gyermekekért Tolnában Egyesület elnöke) pedig A dyslexia és terápiás lehetőségei címmel tartott előadást. ■ Máté Réka
