Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-03-21 / 12. szám

14 4» 2010. március 21. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A TELEVÍZIÓBAN Bemutatkozik a Pest­szentlőrinci Evangélikus Egyházközség Pestszentlőrincet már 1424-ben em­lítik - Zenth-Lewryncz alakban - a krónikák. A falut Zsigmond király ajándékozta második feleségének, Borbálának. A19. században Kispest­hez csatolták. A pestszentlőrinci evangélikus­­ság 1922-ben Kispest fiókegyházává, majd 1927-ben Soroksárpéterivel, a mai Pestszentimrével együtt misszi­ói egyházzá szerveződött, és 1929- ben önálló anyaegyház lett. Az épp hogy önállósult gyülekezet Sokoray Károly lelkész vezetésével templom építésére szánta el magát. Az építkezés 1932. július 4-én kezdő­dött a pestszentlőrinci Benkő János építészmérnök tervei szerint, és még abban az évben, december 18-án Raffay Sándor püspök felszentelte az épületet. Mindez a nagy gazdasági vi­lágválság idején történt! 1943-ban orgonával, 1948-ban oltárképpel gaz­dagodott a templom. A szocializmus évtizedeiben meg­tört a gyülekezet fejlődésének lendü­lete. A nyolcvanas évek második fe­létől Havasi Kálmán munkálkodása nyomán ismét megélénkült a kö­zösségi élet. 1993-ban fölépült az új parókia és gyülekezeti terem. Az egyházközség negyedik lelkésze, Győ­ri Gábor 1998-ban kezdte meg szol­gálatát. 2003-tól Dr. Korányi András, 2005-től Hulej Enikő is segít a lelké­­szi munkában. Az épület hetvenöt éves jubileu­mát ünneplő közösség 2007-ben „Élő kövek templomának” keresztel­te lelki otthonát, azzal a vággyal, hogy ne csak kövekből, hanem hitben elkötelezett emberekből is templom épüljön. Öröm látni a fiatalokból és idősebbekből álló lelkes munkatársi csoportok tevékenykedésének gyü­mölcseit a gyülekezeti élet szinte minden területén, mégsem lehetünk elégedettek. Kerületünkben is vannak széteső családok, kallódó fiatalok, magányos öregek, munkanélküliek, megélhetési gondokkal küszködök. Bőven van lehetőségünk arra, hogy hitünket a cselekvő szeretetben te­gyük láthatóvá. Evangélikus istentisztelet a Magyar Televízióban Március 28-án, virágvasárnap 11 órától isten­tiszteletet lát­hatunk a Magyar Televízió egyes csatornáján Pestszentlőrincről. Igét hirdet Győri Gábor esperes­lelkész. Szólnunk kell még templomunk ékességéről, a prédikáló szárnyas ol­tárról. Adventi és böjti időszakban becsukott állapotban a szenvedő Krisztust ábrázolja („Ecce homo”, hársfa relief; Ryszard Zajq.c, 2007). Jézus testén a vércseppeket virággá formálta az alkotó, jelezve, hogy Krisztus áldozata üdvösségünket szolgálja. Az oltárszárnyak a nagy ünnepek alkalmával szétnyílnak, láthatóvá téve a feltámadott Krisz­tust mint jó pásztort (Rakssányi Dezső, 1948). A szárnyakra Zsid 13,20-21-ből vett idézet került (hárs­fa relief; Gidófalvi Kövér György, 2007) Ezzel az igével kívánunk áldást az Evangélikus Élet olvasóinak éle­tére! „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a ha­lottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készsé­gessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örök­­ké. Ámen’.’ Istentiszteleti rend ♦ 2010. március 21. Böjt 5. vasárnapja (Judica). Liturgikus szín: lila. Lekció: Jn 8,46-59; Zsid 9,11-15. Alapige: 2MÓZ 32,30-34. Énekek: 199-, 379-I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Jorsits Attila; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. II. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Jorsits Attila; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Donáth László; du. 2.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv., családi) Bakay Péter; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., liturgikus istentisztelet) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., szuplikáció) Domonkos Tibor; du. 6. (úrv., ifjúsági) Grendorf-Balogh Melinda; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv., szuplikáció) Liszka Viktor; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10.de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (családbarát istentisztelet) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv., szuplikáció) Pfeiffer Ottó; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Grendorf Péter; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Grendorf Péter; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Összeállította: Boda Zsuzsa Tűzeset a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Általános Iskolában Lapzártánkkor, március 16-án este az alábbi hír volt olvasható egyházunk központi internetes portálján, az evan­gélikus.hu oldalon: „Szarvas - 2010. március 12-én délután tűz ütött ki a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Ál­talános Iskolában, a felső tagozat eme­letén - tudta meg szerkesztőségünk Lá­zár Zsolt evangélikus lelkésztől. A tűz­oltók hamar eloltották a tüzet, de így is kiégett egy osztályterem. Valószínű, zárlat okozta a tüzet’.’ Szerettünk vol­na további részleteket is megtudni a saj­nálatos balesetről, de megkeresésünk­re sem az egyházközség lelkésze, sem az iskola igazgatónője nem kívánt nyi­latkozni az Evangélikus Élet olvasóinak. ■ Lázár Zsolt felvétele Zaveczki József (1955-2010) Tragikus életű kollégától búcsúzunk. Melegszívű, hívő édesanya szülte és nevelte őt mély keresztény hitben. Amikor Zaveczki József megszületett, akkor tombolt Európában a gyermek­­paralízis. Jóska is ennek a betegség­nek az áldozata lett. Gyógyítani nem tudták, járása idővel egyre romlott. Gyermekkorától részt vett a mis­kolci gyülekezet életében. Konfirmált, és az ifjúsági órák állandó résztvevő­jeként egyre nagyobb érdeklődést mutatott a hit és a teológia kérdései iránt. Gimnáziumi tanulmányai alatt a bőrdíszműves szakmát is tanulta, amelyet egy évig gyakorolt. Sikeres érettségi után nyert felvételt az Evan­gélikus Teológiai Akadémiára 1976- ban. Jelentkezése előtt megismerked­hetett az akkori dékánnal és illetékes püspökével, mivel gyülekezeti lelké­sze kétségesnek tartotta, hogy maj­dani lelkészi szolgálatát - fizikai és egészségi adottságai miatt - képes lesz betölteni. A felvételi bizottság döntése is pozitív volt. Miután lelkészi diplomáját meg­szerezte, D. dr. Ottlyk Ernő püspök szentelte lelkésszé 1981-ben miskol­ci templomunkban. Első szolgálati helye a Budai Evan­gélikus Szeretetotthon volt, majd Csöngéről harangoznak Március 28-án, virágvasárnap délben a csöngei evangélikus templom ha­rangja szól az MRi - Kossuth rádi­óban. A kemenesaljai földesurak többsége már a 16. század első felé­egy hónap elteltével a Nógrád megyei Szirák nagy múltú evangélikus gyü­lekezetének helyettes lelkésze lett. Időközben megnősült, felesége Ur­­bán Ilona. Házasságukból két szép gyermek született. Sajnálatos módon házasságuk válásba torkollott. Ez megpecsételte további életét és tra­gikus sorsát. Kilencévi helyettes lelkészi szolgá­lat után püspöke felmentette Zavecz­ki Józsefet a lelkészi feladat teljesíté­se alól, amelyet immár felesége segít­sége nélkül nem tudott ellátni. 1992. január í-jétől rokkantnyugdíjas állo­mányba került. Tartózkodási helyéül a gyenesdiási szeretetotthont kínálta fel egyházunk, majd a nyíregyházi Em­­maus-otthonba került. Mindkét he­lyen lehetősége volt áhítatokat tarta­ni az otthon lakóinak. Esztendők múltán szülei lakásába, Miskolcra költözött. Kapcsolatai fellazultak, míg végül Miskolc város egyik jó ellátást biztosító szociális otthonába nyert felvételt. Itt fejezte be szomorú életét. Ravatala mellett Sándor Frigyes esperes hirdette Isten vigasztaló, meg­bocsátó és bátorító igéjét. Egy nehéz sorsú, sok fájdalmat és csalódást elszenvedett élet fejeződött be ötvennégy évesen. Zaveczki József ben csatlakozott a reformációhoz. Ezekben az években tanítója és lelké­sze is volt a településnek, istentisz­teletre a szomszédos Ostffyasszony­­fára jártak. A ma is látható barokk életét meghatározta a gyermekkori be­tegség, amelynek belső hitbeli fel­dolgozása serdülő- és ifjúkorában si­keres volt. Ezt jelzi a megszerzett szakmunkásoklevél, az érettségi, sőt a lelkészi diploma is. Mögötte az édesanya imádsága, a család szerete­­te és a gyülekezet közössége is rejtő­zik. Legfőképp azonban Istenünk ke­gyelme. Amikor életében az önálló, felnőtt életvezetés és hivatásteljesítés felelős vállalásának korszaka követke­zett, akkor életereje erre kevésnek bi­zonyult. Sorsának, helyzetének feldol­gozásában nehezen fogadott el segít­séget. Bár autót is vezetett korábbi éveiben, romló egészségi állapota és jelentkező betegségei sodorták a vég­kifejlet felé. Beteljesedett a zsoltáros szava: „Erőm megtört az úton, megrö­vidültek napjaim’.’ (Zsolt 102,24) Zaveczki Józsefet Isten kegyel­mébe ajánljuk, akinek szeretete na­gyobb a mi szívünknél. Krisztusért le­gyen az Úr könyörületes hozzá! Sok bánattal és kevés örömmel eltöltött földi élet után legyen övé az örök élet nyugalma és békessége! „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilat­koztatott dolgok pedig a mieink..!’ (5MÓZ 29,28) ■ D. Szebik Imre templomot Perlaky Gábor szuperin­tendens szentelte fel 1784-ben. Hu­szonnégy méter magas tornya 1902- ben épült. M Forrás: RTVRészletes ERŐS VÁRAK A tapolcai várrom A Balaton-felvidék legpatinásabb épített emlékei az egykoron itt húzó­dó végvárrendszer erődítései. Több­ségük kiemelt turisztikai célpont, a nyári pihenőjüket itt töltők számára színvonalas történelmi-kulturális programot kínálva. Tapolca vára azonban kivétel, hi­szen nem maga az erődítmény jelent igazi látványosságot, sokkal inkább az a történelmi városmag, ahol romjai megtalálhatóak: a Malom-tó és a templom-dombi romkert, az itteni katolikus templom és általános isko­la környezete. Az erődítés története 1347-re nyú­lik vissza, Nagy Lajos ekkor adomá­nyozta a félremete életmódot folyta­tó karthauziaknak a Templom-dom­bot is magában foglaló birtokot. Itt a szerzetesrend tagjai a korábbi ala­pokra megerősített épületeket emel­tek. Az 1400-as években udvarházu­kat tovább erődítik - falakat, bástyá­kat húznak fel. A török időkben pa­­lánkvár is épül, de a két, nem túl je­lentős erődítés nem tud ellenállni a beözönlő oszmán hadaknak, ame­lyek 1554-ben megszállják Tapolca városát. Az 1600-as években ismét meg­erősítik falait, és a hadiszerencse változása révén újfent magyar kato­nák állomásoznak benne. Aktív lété­nek utolsó időszaka a Rákóczi-sza­­badságharc, a vezérlő fejedelem idő­szakára esik, majd az ország várainak többségéhez hasonlóan pusztulásnak indul, köveit a település építkezése­inél használják fel. Szakszerűen konzervált falszaka­szait azonban napjainkban is megte­kinthetjük: a hosszan elnyúló, 15. és 17. századi falmaradványokat, vala­mint két kerek bástyájának alapjait. ■ Rezsabek Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom