Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-03-21 / 12. szám

io * 2010. március 21. FÓKUSZ Evangélikus Élet HIRDETÉS Útitársak missziói bibliaóra lesz március 25-én, csütörtökön 18 órától az országos iroda (Buda­pest VIII., Üllői út 24.) földszinti előadótermében. Házigazda: Sze­­verényi János. HIRDETÉS Konfliktusok kezeléséről konzultáltak a kórházmissziós ... A Csillaghegyi Evangélikus Egy­házközség szeretettel hívja híveit és barátait 2010. március 21-ére, összegyülekezésének napjára a békásmegyeri templomba. Délelőtt 10 órakor az istentisz­teleten Jutta Hausmann, az Evangélikus Hittudományi Egye­tem Ószövetségi Tanszékének professzora prédikál. Délben ebédre várjuk vendé­geinket. Délután 14 órakor Nők és Ószövetség - egykor és ma címmel beszélgetünk vendége­inkkel, Takácsné Kovácsházi Zel­­mával, Jutta Hausmann-nal és Varga Gyöngyivel. A templomban március végé­ig tekinthető meg Rác András tárlata. Az egyházközség minden al­kalma ingyenes, önkéntes ado­mányaikat jó szívvel fogadjuk. Cím: 1038 Budapest, Mező u. 12., tel.: 1/368-6118. HIRDETÉS Igazgatói pályázat Az Orosházi Evangélikus Egy­házközség (5900 Orosháza, Thék Endre u. 2.) pályázatot hirdet a Székács József Evangélikus Óvo­da, Általános Iskola és Gimnázi­um (5900 Orosháza, Bajcsy-Zsi­­linszky u. 1.) igazgatói munkakö­rének betöltésére. Képesítési és egyéb feltételek: egyetemi szintű pedagógus-ok­levél; legalább ötéves pedagó­gusi vagy egyetemi oktatói gya­korlat; pedagógus-szakvizsga; evangélikus vallás, a pályázó öt éve megfelel az egyházközségi tagság feltételeinek; konfirmáció, lelkészi ajánlás. Juttatások, illetmény, pótlék, egyéb: Az állás elfoglalásának ideje: augusztus 1. A megbízás hatévi időtartamra szól. A pályá­zat benyújtásának határideje: április 7. A pályázat elbírálásának határideje: május 31. A juttatások a közalkalmazotti törvénynek megfelelően. A pályázatnak tartalmaznia kell: a pályázó jelenlegi munka­helyét, beosztását; önéletrajzát; részletes szakmai életrajzát; az in­tézmény vezetésére vonatkozó szakmai programját; szakmai helyzetelemzésre épülő fejleszté­si elképzelését. A pályázathoz mellékelni kell: a legmagasabb iskolai végzettsé­gét igazoló irat(ok) hiteles máso­latát; érvényes erkölcsi bizonyít­ványt; lelkészi ajánlást gyüleke­zeti lelkészétől; a konfirmációi emléklap hiteles másolatát vagy konfirmáció igazolását. Felvilágosítás a részletes pá­lyázati feltételekről: Orosházi Evangélikus Egyházközség, 5900 Orosháza, Thék Endre u. 2., Deák László igazgató lel­kész (20/366-5790), Juntos Ist­ván egyházközségi felügyelő (20/824-5779). A pályázat címzése: Oros­házi Evangélikus Egyházköz­ség, 5900 Orosháza, Thék End­re u. 2. A borítékra, kérjük, ír­ják rá: „Igazgatói pályázat” - Székács Evangélikus Közoktatá­si Intézmény. ► „A legjobb konfliktuskezelő Jézus volt” - hangzott el az Evangélikus Kórházi Lelkigondozói Szolgálat idei tavaszi konferenciáján. Az előadá­sok, csoportfoglalkozások ezúttal az ember külső-belső konfliktusaira, illetve a konfliktuskezelés lehetőségeire irányították az egybegyűltek figyelmét. A mintegy húsz, különböző felekezetű önkéntes segítő részvételével zajlott rendezvénynek március 5-6-án a leányfalui Szent Gel­­lért Lelkigyakorlatos Ház adott otthont. Konferencia-visszhang Hálatelt szívvel gondolok vissza az Evangélikus Kórházi Lelkigondozói Szolgálat Leányfalun rendezett kon­ferenciájára, ahol az ökumenikus együttlét biztonságát is megérez­hettem. Akaratlanul is felidéződtek bennem József Attila szavai: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak más­ban moshatod meg arcodat." Amikor egy közösségbe készü­lök, mindig az a vezérelvem, hogy nyitott szívvel és lélekkel tudjam be­hitvallását, amelyet pedagógusi múl­tamból jól ismertem, a konferencián Balogh Éva evangélikus kórházlel­késztől hallottam, s újra szíven ütött, hiszen egy nehéz külső konfliktusom­ban eszemben sem jutott, de a meg­oldások keresése közben automati­kusan használtam. Az érthető, tömör előadás után lehetőségünk nyílt, hogy önmagunkban feldolgozhas­sunk egy konfliktushelyzetet meg­adott szempontok alapján. Gregersen-Labossa György előadásán fogadni az embertársaim személyi­sége nyújtotta kincseket, amelyeket önmagukban hordoznak. így csaló­dás még nem ért! Thomas Gordon Buda Annamária, a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház Országos Iro­dája Diakóniai Osztályának vezető­je egy kis játékkal, mozgással tette szí­nessé szolgálatunk mibenlétét. Sza­vaival élve: „Minden ember több, mint amennyinek látszik!” Gregersen-Labossa György evangé­likus lelkésztől, az egyház zsinata dia­kóniai bizottságának elnökétől egy alapvető és fontos igazságot vittem haza magammal: „Isten dicsőségét szolgáljuk, ezért szükséges, hogy az oltártól elindulva embertársaink fe­lé a szolgálat után az oltárhoz térjünk vissza!” A közös imádságban az ott­honosság érzése töltött el, és megle­pődtem, hogy fáradtságom ellenére aktív tudtam maradni ebben a Jézus­sal eltöltött időben. A következő előadó, Heinemann Ildikó evangélikus kórházlelkész gya­korlatra, szimbólumok keresésére építette előadását, ami számomra igen kedves volt, és arra inspirált, hogy az önkéntes beteglátogatóim­mal is megosszam, feldolgozzam a szimbólumokkal való élést. Honti Irén evangélikus kórházlel­kész a belső konfliktusaink kapcsán egy konkrét eset segítségével tette vi­lágossá előttünk, hogy 96%-ban azt szeretnénk, hogy a másik személy vagy a környezet változzon meg, és rit­kán gondolunk arra, milyen moz­gásterünk lehetne azáltal, ha saját beállítottságunkon tudnánk változtat­ni. „Óriási lehetőség van ebben! Ami­kor úgy érezzük, nincs megoldás egy konfliktusra, akkor befelé figyelve, a függőleges kapcsolatot megtalálva Jézussal átadhatjuk neki terheinket, ér­zéseinket! Neki van hatalma elvenni ezeket, hiszen ő a Szabadító!” Ehhez a célhoz segítenek az önreflexióink: el­fojtott érzelmeink felismerése és alkal­mas helyen, időben történő felszaba­dítása, álmaink megértése és önma­gunk feltétel nélküli elfogadása, mely a belső építkezésünk alapja. Kulcsár Zsuzsa kórházlelkész csendes jelenlétével és Isten-szeretet­tel átitatott szavaival zárult a konfe­rencia: „A reményünk az, hogy konfliktusaink nincsenek Isten nél­kül, s tudjuk, hogy a kereszt konflik­tusa volt a legnagyobb itt a földön, s még most is mennyien élnek belőle!” Hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy a Váci Egyházmegye lelkigon­dozójaként részt vehettem feladata­ink, nehézségeink megbeszélésében, és megerősödve, egymástól kapott kincsekkel térhettem haza, betöltve ezzel is a szolgálatra szánt szerepe­met: „Légy egy fűszálon a pici él...” (József Attila) ■ Horváth Gáborné Magdi római katolikus lelkigondozó a hatvani kórházban Mit tenne Jézus?... A március 5-6-án Leányfalun tartott kórház­missziós hétvége fő témája a konfliktuskezelés volt. Hallottunk különböző metodikákról, és le is raj­zoltuk a konfliktusainkat, néhányan el is játszot­ták. Utána néhány résztvevőben - bennem is - fel­merült a kétség: vajon a misszióhoz, azaz az örömhír továbbadásához szükséges-e ilyen konflik­tuskezelő metodikákat megtanulni, eljátszani stb.? Hiszen Jézus csak annyit mondott, hogy „men­jetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet..!’ Péntek este a csoport azzal a megállapítással zár­ta a konfliktusokról szóló beszélgetést, hogy a leg­jobb konfliktuskezelő Jézus volt. Ezért ha konflik­tusunk van, elsősorban azt a kérdést kell felten­nünk: mit tenne Jézus ebben a helyzetben? Meg­fogalmazódott az is, hogy Isten Szentlelke minden metodikát felülírhat. Szó esett arról is, hogy a halál közelében levő emberekkel csak akkor szabad foglalkoznunk, ha már tisztában vagyunk azzal, hogyan viszonyulunk a saját halálunkhoz. Valaki örömmel mondta, hogy nekünk, hívő embereknek nem kell félnünk a ha­láltól, hiszen a halál csak átmenet Istenhez. El­mondtam a testvéreknek, hogy a halál tényétől én sem félek, de nagyon félek a halál előtti időszak­tól. Részben orvosként, részben családtagként vé­gigkövettem már néhány ember haldoklását, és lát­tam, hogy mennyi szenvedéssel jár. A csoportban valaki azt mondta erre, hogy Jézus a kereszten a testi szenvedéseinket is magára vette, és ezért bi­zalommal kérhetjük imában a jó halál kegyelmét. Ha mégsem adná meg az Úr, akkor pedig erőt fog adni abban az időszakban a szenvedés elviselésé­hez. Ez engem nagyon megnyugtatott, és újra há­lával töltött el Jézus iránt az értünk vállalt szen­vedéséért. Szombaton délelőtt nagyon tetszett az az elő­adás, amely arról szólt, hogy az ember három rész­ből áll: test, lélek és szellem. Ezek közül a test és a lélek megsérülhet és megbetegedhet, a szellem nem, mert az a teremtés után bennünk maradt is­teni rész. Ez a szellem, ha hagyjuk, felülemelked­het az énünkön, és korrigálhatja a rossz döntése­inket, amelyek egyébként pszichológiailag érthe­tőek és magyarázhatóak lennének. Döbbenettel hallgattam, amikor a gyermekkli­nikán dolgozó kórházlelkésznő halálosan beteg gyermekekről és a szüléikről beszélt, illetve ennek a tehernek a viseléséről. Újra megtanultam jobban értékelni, hogy egészséges gyerekeim vannak. Minden foglalkozást imával kezdtünk és zártunk. Összességében jó volt keresztény testvérekkel együtt gondolkozni, együtt imádkozni; lelkileg fel­­töltekeztem ezen a hétvégén. ■ Krauszné dr. Wagner Erzsébet békési neurológus főorvos, evangélikus önkéntes segítő a békéscsabai kórházmisszióban Kiútkeresés belső konfliktusainkból „Tanácstalan vagyok, nem tudom, mit tegyek.” „Ezt mérte rám az Isten!” „Nem akarom ezt így tovább...” Az ilyen mondatok belső konfliktusaink­ról árulkodnak. A latin confligo szó, amelyből a konfliktus származik, azt jelenti: „összecsap, ütközik, vitázik”. Össze­csapás bennünk, a lelkűnkben is le­het. Az érzéseink árulkodnak erről: harag, düh, keserűség... Sokszor van úgy, hogy ütközik bennünk az értelem és az érzelem, és kérdés, melyikre hallgassunk. Előfor­dul, hogy éppen az jelent konfliktust, hogy meg kell felelni egy társadalmi elvárásnak, amely ellen lázad embe­ri természetünk. Ha pedig elnyom­juk érzéseinket, belső vágyainkat, a tudattalan fog ütközni és „lázadni” bennünk. Nem beszélve arról, hogy Istennel is perlekedünk, mert „nem így gondoltuk” és nehéz elfogadni azt, ami van. Mit tegyünk, mit tehetünk? A probléma mindig személyes és össze­tett, mégis két gondolat, amely sokat segíthet. Kórházlelkészként gyakran mon­dom (én magamnak is): „Add tovább Jézusnak!” „Mondd el, panaszold el Is­tennek, mint a zsoltáros!” Mindazt, ami bánt, ami sért, a haragodat... Ő el tud­ja venni ezeket az érzéseket, mert ha­talma van hozzá, és szeretete van hoz­zánk. A kérdés az, hogy ezt elhisszük-e. Ő ma is Szabadító, él, és ma is ezt mondja: „Legyen a te hited szerint.” Isten úgy teremtett bennünket, embereket, hogy reá hangolódva, a Szentlélek által képesek vagyunk rá­látni önmagunkra és másképpen hoz­záállni egy helyzethez, a sorsunk­hoz, körülményeinkhez. Sokszor ez az egyetlen esélyünk, és ez minden hely­zetben megélhető, és ezt a lehetősé­get senki nem veheti el tőlünk. A nagy példa ebben is Jézus, ahogyan hozzá­­állt sorsához, a kereszthez: Istentől kért, kapott erővel, belső tartással. Már ez a kettő is sok belső konflik­tust kisimít bennünk, és nagyon szép átélni, amikor a vihar lecsende­sedik, és a lélek bennünk nyugalmat, belső békét talál. ■ Honti Irén kórházlelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom