Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-14 / 11. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. március 14. ► 13 ► Lelki hatalom és e világi bölcsesség címmel tartotta meg idei gyülekezetvezetői konferenciáját a Déli Egyházkerület március 5-én és 6-án a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. A gyülekezeti lelkészek, felügyelők, másodfelügyelők, gondnokok, pénztárosok és presbiterek számára meghirdetett találkozón az egyházközségek közel száznyolcvan küldötte vett részt. A jelenlévők a gyülekezetekben fellépő konfliktusok kezelésének lehetőségeit, illetve a közösségi együttműködés szempontjait járták körül - meghívott előadók bevonásával. A kétnapos programot péntek este a bonyhádi Keresztmetszet együttes rövid koncertje nyitotta meg, majd iß. Cserháti Sándor, a szegedi egyházközség lelkésze tartott bevezető igei alapozást. Az íKor 12,4-11 alapján elhangzott bibliatanulmány rámutatott: éppen a levél címzettjeivel kapcsolatban tudhatjuk, hogy már a legelső keresztények élete sem volt feszültségmentes. Ugyanakkor a mai keresztény közösségekben jelentkező feszültségek oldására sincs más válasza Jézusnak, mint hogy szeretnünk kellene egymást. Ehhez pedig - mielőtt saját magunk helyének, méltóságának kiharcolásába kezdenénk -Közös szolgálat: teher vagy ajándék? A Déli Egyházkerület gyülekezetvezetői konferenciája Bonyhádon fel kell tennünk a kérdést: szeretve tudjuk-e magunkat? Személy szerint el tudjuk-e hinni, hogy Isten szeret, ügyünk az övé, és ezért nem kell félnünk, és kiharcolnunk a magunk pozícióját? A bevezető gondolatokat követően a résztvevők megtekinthették a Déli Egyházkerület 2009-es eseményeiről készült zenés képösszeállítást, majd Aradi György kerületi missziói lelkésznek a böjt lilájáról szóló áhítata zárta az esti programot. Az együttlét ezután - a házigazdák vendégszeretetének köszönhetően - terített asztalok mellett, kötetlen beszélgetéssel folytatódott. A másnap reggeli lelki töltekezésről a szekszárdi egyházközség elnöksége, Sefcsik Zoltán lelkész és dr. Muth Lajos felügyelő gondoskodott. A lelkész íPt 2,9-10 alapján elmondott igehirdetésében többek között így fogalmazott: „Péter apostol már most, a gondokkal, feszültségekkel és bajokkal küzdő gyülekezeteknek mondja a jó hírt: »Királyi papság vagytok« (...). Valakinek a tulajdonában lehetünk, és a valódi értékünket ez szabja meg. Itt kezdődik az igazi csoda.” A szekszárdi gyülekezet nem lelkészi vezetője - aki orvosként a Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórházának főigazgatója - Szolgáltatás és szolgálat az egészségügyben címmel mondta el bizonyságtételét. Szavaiból kiderült: a szolgálat mindig valakiért, a szolgáltatás pedig valamiért történik. Lehet, hogy a társadalom értékrendjének helyreállítási kísérletében fontos lépés lenne e fogalmak tisztázása és pontos, adekvát használata. Délelőtt dr. Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének docense, a zsinat lelkészi elnöke az elkötelezettségről, az egyetemes papságról, a magasság és mélység megéléséről, az Istentől kapott karizmák különbözőségének vállalásáról és áldásairól, az egyházban jelentkező konfliktusok testvéri feloldásának lehetőségeiről, a hatalmi kérdés lelki vonatkozásairól, valamint az „Isten nevében élt élet” fontosságáról szólt előadásában. Pálmai István, a paksi egyházközség felügyelője Hétköznapi bölcsességek egy gyülekezet mindennapjaiban címmel a konfliktusok általános szerkezetét, szakaszait és dinamikáját, illetve a gyülekezeti együttműködés gyakorlati szempontjait világította meg hallgatói előtt. Az előadásokon elhangzottakat irányított csoportmunka formájában dolgozták fel a konferencia résztvevői, amit az egyes csoportok plenáris beszámolói követtek. Szombat délután a konferencia témájával, valamint egyéb közegyházi ügyekkel kapcsolatos kérdésekre fórumbeszélgetés keretében fogalmazott meg válaszokat Gáncs Péter püspök, Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő, dr. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes, Andorka Árpád egyházkerületi másodfelügyelő, valamint a zsinat és az egyházmegyék jelen lévő vezetői. A rendezvény zárásaként az egyházkerület püspöke a németországi második ökumenikus egyházi napok plakátjának képi motívuma alapján adott összefoglaló visszatekintést a konferenciáról, majd úti áldásban részesítette a találkozó résztvevőit. ■ S. A. „Az egyházban nem hatalom, hanem szolgálat van!” Interjú Gáncs Péter püspökkel a Déli Egyházkerület gyülekezeteiben történt változásokról ► A Déli Egyházkerületben számos egyházi bírósági tárgyalás zajlott az utóbbi időben, és számos változás van folyamatban. A sokszor nagy port kavart és feszültségekkel teli történésekről az evangelikus.hu főszerkesztője, Horváth-Bolla Zsuzsanna kérdezte az egyházkerület püspökét, Gáncs Pétert, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy elejét vegye a találgatásoknak, híreszteléseknek. Az alábbiakban ebből az interjúból idézünk.- Az elmúlt időszakban számos fegyelmi eljárás volt az egyházkerületben. Mondana ezekről konkrétumokat?- A rákospalotai, a dunaegyházi és a szarvasi gyülekezetben fegyelmi eljárásokat kellett indítanunk. Az első két esetben a folyamat vége az lett, hogy a fegyelmi tanács a lelkész szolgálati jogviszonyának felbontását ítélte meg. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a lelkész rendelkezési állományba kerül, elmehet más gyülekezetbe, illetve a püspök javasolhat neki más helyet. A legsúlyosabb eset a szarvas-újtemplomi volt, ahol a lelkésznőt, Deme Zoltánnét a szolgálati jogviszony felbontására ítélte a jogerős határozat, míg a lelkészt, Deme Zoltánt a lelkészi hivatalától kellett megfosztani, mivel őt korábban egyszer a szolgálati jogviszonyból már felmentette a bíróság, így ugyanazt az ítéletet nem lehetett még egyszer kimondani. Ez a legsúlyosabb ítélet február 15-én jogerőre is emelkedett. Úgy gondolom, hogy egyrészről ezek mögött a történések mögött ott van az egyházi és világi elem összecsiszolódásának fájdalmas folyamata, másfelől viszont egyre komolyabb probléma az egyházban a gyülekezeti autonómia kérdése is. Olyan mértékű autonómiát adott egyházunk zsinata a gyülekezeteknek, amivel sajnos nem csak élni, de visszaélni is lehet. Erre példa az újtemplomi gyülekezet, ahol a gyülekezetnek joga volt arra, hogy óvodát indítson. Az óvodára építve később olyan iskolát indítottak el, amely működésképtelenné vált. Szarvason nincsen két evangélikus általános iskolának létjogosultsága, mert nincsen annyi gyerek, hogy két iskola egészséges rivalizálásban egymás mellett megéljen.- Mi lesz ennek a következménye?- Iskolát eddig húsz éven keresztül csak alapítottunk, most viszont úgy néz ki, hogy egyet meg kell szüntetnünk. Az iskola csődbe került. Az a reális veszély áll fenn, hogy a jól működő óvodát is magával rántja. Most márciusban az óvónők nem tudják felvenni a fizetésüket, mert az iskola finanszírozása elviszi a pénzt. Az iskolában négy osztályban huszonegy gyerek tanul, nem kell nagy matematikusnak lenni, hogy kiszámoljuk, ekkora létszámnak nem lehet fenntartani egy iskolát.- A másik evangélikus iskola át tudja venni ezeket a gyerekeket?- Az összes gyereket nem tudja átvenni, viszont el tudjuk helyezni őket a város más iskoláiban. Gyermek utcára nem fog kerülni.- A pedagógusokkal mi lesz?- A törvényesen járó végkielégítést ki fogjuk nekik fizetni. A fenntartó egyházközség felelőssége, hogy sajnos úgy vettek fel pedagógusokat, hogy nem volt meg a megfelelő gyermeklétszám, nem volt meg a finanszírozási alap. Sajnos a leköszönő lelkész házaspár elvakult víziója lett volna az is, hogy erre az életképtelen általános iskolára még egy gimnáziumot is szerettek volna alapítani.- Hogy történhetett az, hogy gyakorlatilag a csődeljárásig elhúzódhatott ez az ügy? Nem tudott az egyházi vezetés korábban közbeszólni?- Ezt az irreális, felelőtlen ámokfutást azért nem lehetett megakadályozni, mert a gyülekezet fenntartásában volt az iskola. A presbitérium tagjai fizetett alkalmazottak voltak a gyülekezetben, tehát egzisztenciálisan a lelkésztől függtek, és mindig mindent megszavaztak, amit a lelkész házaspár szeretett volna. 2010. február 28-án, vasárnap azonban végre felelős döntés született: a presbitérium az óvoda megmentése érdekében az iskola felszámolását kezdeményezte. Ez az eljárás elindult, sajnos most ezzel szembesülniük kell a gyermekeknek és a szülőknek egyaránt. Fájdalmas folyamat lesz, nagyon sajnáljuk, hogy ez bekövetkezett. Az óvodát nem akarjuk kockára tenni, és mivel a gyülekezet is fizetésképtelenné vált, ezért mindenképpen meg kell tenni ezt a lépést. Ki kell mondani: a lelkész házaspár a gyülekezetei, az intézményeket anyagi, szervezeti és lelki csődbe vitte.- A Deme házaspár helyére új lelkészt neveztek ki...- Egyelőre helyettes lelkészt neveztünk ki Zátonyi János személyében. Ez átmeneti megoldás. Szeretnénk gyorsan elindítani a lelkészválasztást, de ahhoz az kell, hogy a gyülekezet anyagilag talpra álljon, hiszen a lelkészválasztás alapvető feltétele, hogy díjlevelet tudjanak felmutatni: mit tudnak nyújtani a pályázóknak? Jelenleg a gyülekezet csődben van. Ha talpra állnak, akkor lehet meghirdetni az állást vagy meghívni valakit, attól függően, hogy a közgyűlés hogyan dönt. (...)- Mik voltak a gondok Dunaegyházán?- Bácsi János lelkészt fel kellett menteni, mert évek óta nem tudta a gyülekezetét megfelelően vezetni. Többek között nem készült zárszámadás, nem volt költségvetés, tehát a gyülekezet törvénytelenül működött. Június 30-ig felesége, a korábbi beosztott lelkész, Bácsiné Vilmos Andrea kapott helyettes lelkészi megbízást. Nem tudjuk, hogy addig a gyülekezet talpra áll-e. Ha addig nem jönnek rendbe a dolgok, akkor más megoldást kell találnunk. (...)- Rákospalotán mi volta helyzet?- Itt a lelkész és a felügyelő közötti viszony romlott meg. A felügyelő és a presbiterek nagy része úgy látta, hogy a lelkész nincsen eleget a gyülekezetben, mert az országos fenntartásban lévő, ám a gyülekezet tulajdonát képező idősek otthonában lévő igazgatói állását is ellátja. A presbitérium ezért kezdeményezte a lelkész felmentését. Ezt a közgyűlés ugyan többségében támogatta, de a kétharmados szavazati arány nem volt meg. A lelkész tehát maradt, de fegyelmi tanács elé került az ügy. Megállapítást nyert, hogy a lelkész nem tud együttműködni a felügyelővel, képtelen a kompromisszumra. A fegyelmi tanács ugyanakkor a felügyelő felmentését is kérte, mert felelősnek látták a gyülekezet megosztásáért. Mindketten fellebbezési jogukkal éltek. A lelkész felmentését az országos bíróság jóváhagyta, míg a felügyelő esetében kimondta, hogy bár látják, ő is felelős a megosztottságért, de nem látták ezt megfelelően alátámasztva, így ő maradt továbbra is felügyelő. Mi a fegyelmi tanács részéről szerettük volna, ha mindkét oldalról újrakezdés történik, de a bíróság másképp döntött. Csak remélni tudom, hogy a felügyelő a következő lelkésszel jobb viszonyt fog kialakítani. Sajnos ez meglehetősen csúnya „iszapbirkózás” volt a lelkész és a felügyelő között. Esperes úrral, a kerületi elnökséggel is sokat próbáltunk a lelkész és a felügyelő között közvetíteni. Sajnos nem sikerült, és végül nem volt más megoldás...- Ki vezeti jelenleg a gyülekezetei?- Jelenleg a Bátovszky Gábor mellé nyáron került beosztott lelkésznő, Ponicsán Erzsébet viszi tovább a gyülekezet ügyeit, míg a korábbi gyülekezeti lelkész az idősek otthonát vezeti Palotán, amíg a szerződése tart. Az intézmény fenntartója az országos egyház, de az épület a gyülekezet tulajdonában van. Az országos presbitérium nevezte őt ki az otthon élére, és ez a testület is hívhatná vissza. Szerintem hosszú távon nem jó az, ha a lelkész továbbra is ebben a gyülekezetben marad. Remélem, be fogja látni, hogy más gyülekezetben, feszültségektől mentes légkörben jobban tudja Isten ügyét szolgálni, de én ebbe a magam részéről már nem kívánok beleszólni. (...)- Püspökként Ön hogyan élte meg az utóbbi hónapokat?- Tanulságos volt ez a néhány hónap, de ezeket a lépéseket meg kellett lépni. Hogy teológiai érvet hozzak fel megint: a kulcsok hatalmára, a bűnök feloldozására minden lelkész esküt tesz, de megfogadjuk azt is, hogy amíg nem látunk megbánást és újrakezdési készséget, addig büntetés van és a bűnök megtartása. Néha elő kell venni azt a kulcsot az egyházban, ami lezár egy korszakot, mert látjuk, hogy valami úgy, ahogyan van, nem mehet tovább, mert rombol és ártalmas. Nemcsak a civakodók saját kárára, hanem egy egész gyülekezet és ezzel együtt az egész egyház kárára is lehet ez. Ki kell mondani, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad spongyát dobni rá, mintha mi sem történt volna, hanem valakinek fel kell állnia, és tovább kell mennie. Ezek persze nem népszerű és nem kellemes dolgok, jobb arról beszélni, ami pozitívum, de ha elfedjük a gondokat, abba gyülekezetek belepusztulnak, és ezt nem vállalhatjuk. Nekem is fájdalmasak ezek a felmentő döntések, hiszen legszebb szolgálatom, ha ordinálhatok, ha lelkészeket szolgálatba állíthatok, de most élni kellett ezzel a nem könnyű felelősséggel. Remélem, hogy sikerül ezekkel a lépésekkel egy gyógyulási folyamatot elindítani egyházkerületünkben és egész egyházunkban is. N Forrás: evangelikus.hu
