Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-07 / 10. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. március 7. 13 1—r ♦♦ 1 ♦♦ ♦♦ 1 T ♦♦ hdopoknoz írt levél Hálás vagyok érte, Fülöp, hogy örömmel a szemedben fogadtál. Hogy nem csak egy megoldandó probléma, egy regisztrációs szám voltam még akkor sem, amikor sokan zsúfolódtunk az előtérben karszalagra várakozva. Köszönöm neked, Fülöp, a beszélgetést. Hogy ott az ebéd után, majd a kávéházban őszintén megosztottad velem gondolataidat. Örülök, hogy az internetes közösségen túl személyesen is találkoztunk, és saját történeteiden keresztül is bátorítottál. Nem felejthetem el, Fülöp, azt sem, amit tőled kaptam. Nemcsak a régen megígért kottára gondolok, amelyet magaddal hoztál Orosházára, hanem arra a lendületre, lelkesedésre is, amely a néhány együtt töltött perc alatt engem is megörvendeztet minden alkalommal, amikor egy társaságba kerülünk. Köszönöm, Fülöp, hogy te ezúttal sem csak kollégaként tekintettél rám, akivel csak egy közös megoldandó feladatod van: tárgyszerűen tudósítani egy lapot. Te ezúttal sem csak megkérdezted, hogy vagyok, hanem meg is vártad a választ. Hálás vagyok neked is, Fülöp, aki a záró istentiszteleten egy igével emlékeztettél arra, hogy az Atya minden lépésemet számon tartja. Örülök, hogy te, akivel másfél évtizede ugyanabban a templomban hallgattuk az igét, hivatásszerűen is felvállaltad a Fülöp-szerepet, és most sok tucat gyerek számára viszed el napról napra az evangélium örömét. És persze, Fülöp, sokat jelentett számomra a prédikáció is. Nem előszörszóltál úgy, hogy ennyire emlékezetes gondolatokat zsebelhettem be. Köszönöm az érthető nyelvezetet, a meggyőző stílust és azt az örömöt, amellyel minden alkalommal a pulpitusra állsz. Neked, kedves Fülöp, azt a sok mosolyt köszönöm. Neked, aki csak köszöntél, neked, aki nem is szóltál, csak a tekintetteddel jelezted: örülsz annak, hogy én - minden kincstárnoki bajommal és bűnömmel együtt - részese lehetek a napodnak, és te is az enyémnek. így tudattad velem, hogy egy csapathoz tartozunk, amelyben senki sem lehet magányos. Egyedül Istené a dicsőség. De az ő szeretete rajtatok keresztül csempészett napfényt a borongós-esős viharsarki szombatomba. Én pedig örvendezve haladtam tovább az úton... ■ - Jenő -Tisztségviselők találkozója ► „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!” - ezzel az ézsaiási igével (Ézs 35,3) köszöntötte Heinemann Ildikó espereshelyettes a múlt szombaton Gyónón összegyűlt jó ötvenfős, pénztárosokból, felügyelőkből, más tisztségviselőkből és nem utolsósorban lelkészekből álló gyülekezetét. A fenti ige alapján tartott áhítat után vette kezdetét a Dél-Pest Megyei Egyházmegye hagyományosan február végén megrendezett péntárosi találkozója. A résztvevők az egyházmegye számvevőszéki elnöke és pénztárosa irányításával készültek az előttük álló gazdasági-pénzügyi feladatok elvégaz egyházmegyére jellemző elemzés, vagyis a leginkább jellemző erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek gyűjteménye. Az összeállítás és az aznapi munkamódszer bemutatása után négy kisebb csoportot alakítva láttak munkához a résztvevők. A csoportok a gyengeségek és veszélyek kategóriából kaptak egy-egy problémamegfogalmazást: 1. Látogatások - a bizalom hiánya (Németh Mihály); 2. Alacsony látogatottság - a kompromisszumkészség hiánya (László Milán); 3. Kikonfirmálódás - anyagi nehézségek (Heinemann Ildikó); 4. Elöregedés - külső kommunikáció (Krámer György). A hatfős csoportok beszélgetéseik során egy feladatlap öt kérdésére is választ keresve igyekeztek feldolgozni a témát. A kérdések firtatták az zésére. Az éppen időben megérkezett 2010. évi gazdasági körlevél megismerése, illetve a zárszámadás- és költségvetés-készítés gyakorlati kérdéseinek megbeszélése adta a fő napirendi pontokat. De mit csináltak ezalatt a többiek? Annak is hagyománya van már a Dél-Pest Megyei Egyházmegyében, hogy a pénztárosi találkozóval egy időben egybegyűlve a tisztségviselők is megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat. Az elmúlt évben az Élő kövek egyháza című stratégiai dokumentum biztosított aktuális témát. Az idei találkozóra már tavaly ősszel megkezdődött a készülődés. A folyamatot az októberi lelkimunkás-konferencián felmerült kérdéskör indította el. Ekkor határoztak úgy, hogy a gyülekezetek szervezett és hatékony módon kezdjenek el foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek nap mint nap - vagy csak alkalmanként, de jelentősen - befolyásolják működésüket, eredményességüket vagy kudarcaikat. Ennek az eszközéül az úgynevezett SWOT elemzést választották. A rövid útmutató segítségével minden gyülekezet elkészítette a maga elemzését, amelyet elküldött az elnökségnek. Ebből az igen terjedelmes anyagból fontossági sorrend alapján (az adott kérdés hány gyülekezet anyagában szerepel?) készült el okokat, az erősségek és lehetőségek oldalon a megfelelő választényezőket, a stratégiai feladatokat; azt, hogy ezek közül mit lehet azonnal (már hétfőn) alkalmazni, illetve kiket és hogyan lehet és kell bevonni a gyülekezetből a feladatok megoldására. A kétszer negyvenöt perces felkészülési idő éppen csak elegendőnek bizonyult, egy kicsit belenyúlt az ebédre szánt időbe is. Az ebéd éppúgy, mint az egész nap, dicséretére válik a gyóni gyülekezet szorgalmas asszonyainak, segítőinek. Az ebédet követően immár ismét az egész csapat együtt hallgatta meg a Szolnokról és Dunaharasztiból érkező Berényi Tünde és Kőszegi János civil kezdeményezésekre buzdító szavait. Ezalatt a csoportok szóvivői még végiggondolhatták, hogyan is mutatják majd be délelőtti munkájuk eredményét a többieknek. Külön köszönet illette az ezt a feladatot kitűnően megoldó Heinemann Ildikót, Buday Zsoltot, Kovács Endrét és Óvári Pétert. Az elkészült anyagot minden gyülekezet megkapja elektronikus úton is. Az egybegyűlteket a vendéglátó lelkész, László Milán Jézus Krisztus szavaival bocsátotta útjukra: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól’.’ (Jn 17,15) ■ Bai< Péter Kolostorkóstolós, szerzetestoborzó hétvégék Szerzeteseket próbál toborozni hétvégi „kolostorkóstolóval” egy katolikus rend Ausztriában. Bárki megtapasztalhatja a ferencesek életét Alsó-Ausztriában, a Maria Enzersdorf-i monostorban, amely a 15. században épült. A „próbahétvégén” együtt dolgozik és imádkozik az érdeklődő a felesküdött szerzetesekkel. A kezdeményezés tavaly októberben indult, a „kóstoló” ingyenes, és negyven év alattiaknak szól. A kolostor káplánja szerint három férfi már fontolgatja, hogy szerzetesnek áll. Nők előtt is nyitva áll a ferencesek rendje, hasonló kolostorkóstoló hétvégéket tart Ausztriában egy apácazárda is - adta hírül a BBC brit sajtóorgánum. M MTI »MIÉRT ÉRTJÜK GYAKRAN FÉLRE A BIBLIÁT?« Protestáns presbiteri tapasztalatcsere Újpesten Ökumenikus és Aliansz-imahét, közös ifjúsági alkalom, szószékcsere, lelkészi imaóra, protestáns presbiteri találkozó - mind a szeretetközösség megélésének egy-egy alkalma a Krisztus-hívők között. Ezek a találkozások mutatják, hogy milyen testvéri kapcsolat köti össze Újpest keresztény-keresztyén gyülekezeteit. Minden év januárjában sor kerül az ökumenikus imahét alkalmaira, melyeken mindennap más helyszínen más gyülekezet lelkésze hirdeti az igét. Az imahét péntekén pedig közös ifjúsági órára gyűlnek össze a fiatalok, ahol felekezeti hovatartozástól függetlenül tapasztalhatják meg a közös éneklés és imádkozás örömét. De nem csak a fiataloknak van szükségük ennek a szeretetkapcsolatnak a megélésére... A gyülekezetek vezetőinek, elöljáróinak döntő felelősségük van abban, hogyan közvetítik a krisztusi szeretet parancsát. Ez abban is meglátszik, ahogyan egymáshoz viszonyulnak - ezt pedig sokszor olyanok is figyelik, akik egyelőre kívül vannak a templomok falain. Fontos tehát, hogy a közösségek vezetői Krisztus tanítását szem előtt tartva megosszák egymással tapasztalataikat, missziós gyakorlatukat, és együtt imádkozzanak a gyülekezetekért és a „keresőkért”. A havonta megtartott lelkészi imaórán a gyülekezetek pásztorainak van erre lehetőségük szűkebb körben. Évente egy vasárnap délelőtt pedig, az úgynevezett szószékcsere alkalmával, a kerület mindegyik lelkésze egy másik felekezet templomában hirdeti Isten igéjét, betekintést nyerve az ottani közösség életébe. Ezeknek a vasárnapoknak a délutánján a protestáns presbiterek - házastársukkal együtt - tartanak közös áhítatot, melyen a tanítás meghallgatása mellett a személyes kapcsolatok is erősödhetnek. Idén február 14-én az újpesti baptista imaházban került sor a presbiterek találkozójára. A rendezvényt a helyi gyülekezet lelkipásztora, a baptista egyház főtitkára, Mészáros Kornél nyitotta meg, majd egy előadásra figyelhettek a résztvevők: dr. Almási Tibor, a Baptista Teológiai Akadémia rektora arról beszélt, miért értjük félre gyakran a Bibliát, és hogyan érthetnénk meg jobban az igét. Előadása különösen célirányos volt, hiszen a presbiterek egyik fő feladata a tanítás: nagy felelősség tehát, hogy ők jól értelmezzék és magyarázzák a Szentírás üzenetét. Az ige megértésének (és helyes értelmezésének) fontosságát jól mutatja, hogy Jézus figyelmeztette tanítványait a magvető példázata kapcsán, mi lesz a sorsa a meg nem értett tanításnak: „Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve...” (Mt 13,19) A bibliaolvasó ember tehát nem érheti be azzal, hogy olvassa a Bibliát, de esetleg nem ért egy-egy igeszakaszt, vagy megelégszik felületes ismeretével, ez ugyanis lehetetlenné teszi a rögzítést és a megvalósítást. Ha azonban az ige olvasója kérdéseket tesz fel az adott résszel kapcsolatban, már elindult a megértés felé. Olykor már egy elmélyült imádságban megadja Isten a választ, máskor a lelkipásztor adhat magyarázatot, vagy egy-egy szakkönyv lehet segítségül. Ennek bemutatására Jézus és a tanítványok kapcsolatából is hallottak az egybegyűltek egy példát. Miután a Mester az őt hallgató sokaságot a magvető példázatával tanította (Mt 13), elbocsátotta a tömeget, bár tudta, nem teljesen értették meg a hallottakat. így voltak ezzel a tanítványok is, bár ezt ők nem vették észre. Őket azonban Jézus visszahívta, és még egyszer elmagyarázta a példázatot, tudva, hogy nekik - mint követőknek - szükségük van rá, hogy mélyebben is megértsék a tanítást. Nem sokkal ezután (még ugyanazon a fejezeten belül) elmondta nekik a búza és a konkoly példázatát. Ekkor már a tanítványok is felismerték, hogy nem értik a hallottakat, és maguk kérték a Mestert: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot’.’ (Mt 13,36) Az ige félreértése azonban „veszélyesebb” a meg nem értésénél, hiszen ebben az esetben az olvasó nem ismeri fel, hogy rosszul értelmez egy-egy, esetleg már „megszokott” textust, így az nem is kiált magyarázatért. Ha a Szentírásban ellentmondást érzünk, akkor fontos, hogy az ellentmondást műidig a saját megértésünkben keressük, ne pedig a Bibliában. Ugyanilyen fontos meglátnunk, hogy az igében levő ellentétes üzenetek nem jelentenek valóságos ellentmondást, még kevésbé egymást kizáró igazságokat. Hasonló ez ahhoz, ahogy ellentétes hatású gyógyszereket is találunk egy patikában, hiszen a betegségek is különbözők - szemléltette az előadó. Egyébiránt ezeket az ellentéteket bizonyos háttérismeretek (például kortörténeti adatok) sok esetben megmagyarázzák, illetve feloldják. Almási Tibor több, részletesebben kifejtett példán keresztül is szemléltette a megértés, meg nem értés és félreértés lehetséges előfordulásait a Biblia értelmezése kapcsán. Hangsúlyozta, hogy a presbitereknek különösen oda kell figyelniük a Szentírás megértésére, hiszen az ő elsődleges feladatuk a tanítás, így egy-egy félreértéssel másokat is tévútra vezethetnek. Az előadás végeztével kérdések és hozzászólások hangzottak el, melyek a presbiteri szervezetek működésébe is betekintést nyújtottak. Solymár Péter újpesti evangélikus lelkész kérdést intézett az előadóhoz; Mikó László, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke az ő szolgálatukról beszélt, Marosi Nagy Lajos pedig az általa vezetett baptista presbiteri tanács munkáját ismertette. A záróéneket Beharka Pál orgonaművész kísérte, aki tavaly ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A személyes beszélgetésekre terített asztal mellett volt lehetőség. A mintegy félszáz résztvevő gazdag tanítással térhetett haza, folytatva szolgálatát a jövő évi találkozóig. ■ Mészáros Johanna
