Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-21 / 8. szám
8 -m 2010. február 21. PANORÁMA Evangélikus Élet Böjti szemle a 75 éve ► Az Evangélikus Élet idén lépett 75. évfolyamába. Alábbi múltidéző összeállításunkban korábbi böjti lapszámainkból szemezgetünk. Olvasóink a lap indulásának évéből, 1933-ból éppúgy találnak írást, mint a későbbi évtizedekből. A válogatás, a szerény keretek ellenére, sokszínű, üzenete a ma emberéhez is szól, és - reményeink szerint - tartalmas felkészülést kínál a most kezdődő böjti időszakra. Figyelő (...) Még nem is olyan nagyon régen csak bizonyos nőszemélyek kenték ki arcukat, pirosították ajkukat. Ma, ha végigmégy az utcákon, beülsz a villamosba, alig találsz hölgyet, akin ne látnád a kendőzés nyomait. Hovatovább a templombajárók is kifestetten lépnek Isten színe elé. Igen nehéz helyzetben vannak ilyen körülmények között a nevelők, kikre a serdülő ifjúság bízatott; ők egyszerűségre és a természetes szépség ápolására buzdítják neveltjeiket. Ha azután meglátják gyermektanítványaik édesanyját, meg kell látniuk, hogy hiába minden jó igyekezetük, mellyel a divat hóbortjaitól kívánják a tanulóifjúságot visszatartani, ha a szülők nem támogatják munkájukat. Hiába bizonygatják, hogy nem a ferdén felcsapott kalap a szép, hanem a rendesen felültetett, s nem a festett ajak a kellemes látvány, hanem a természetes piros. A szülők támogató munkája nélkül mit sem ér el az iskolai nevelés sem: több szülői ház nem nyújt segítséget, mert nem nyújt jó példát. így az iskola, a tanító nevelő munkája eredménytelen, s ezen nem is csodálkozik már az a nevelő, ki nyitott szemmel jár az utcán. Lelkészeink, ne restelljétek az ilyen kikészített híveiteket figyelmeztetni, talán a lelki atyának szava lesz rájuk valamelyes hatással. Ha pedig a lelkészre sem hallgatnak... végtelen szomorúsággal kell jövőnk elé tekintenünk. ■ B.D. Megjelent az Evangélikus Élet 1933. április 9-i számában; I. évfolyam, 11. szám, böjt 6. vasárnapja (...) 3. Miért mondja el mindezt a mai epistola (Fii 2,6-8)? Mert Pál apostol, mikor a filippi gyülekezetét egységre, szeretetre inti, Krisztusnak ezt az indulatát állítja elé példaképül: Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban. Krisztus követése, a böjt kereszthez vezető útja tehát a gyülekezetbe vezet. Még az útnál és cselekedeteknél is fontosabb az indulat. Az igazi böjt nem magányba kerget, hanem emberek közé, a gyülekezetbe visz. Felvet azonban ez az ige a számunkra még néhány kérdést. Nem tekinted-e zsákmánynak azt, ami Isten kegyelmi ajándéka, hogy az Úr világosságában járhatsz, s e világosságot élvezve ítélettel gondolsz azokra, akiknek még nem ragyogott fel ez a világosság? Egy német egyházi lapban volt olvasható ez a különös pályázat. A lelkészválasztás izgalmas előzményei között, az egyik megbeszélésen feláll egy presbiter, levelet vesz elő a zsebéből, és közli, hogy új pályázó jelentkezett, aki bizonyosra veszi a hangulat felé fordulását. A levél így hangzott: „Tudomásomra jutott, hogy az Önök gyülekezete pásztort keres, s ezért ezennel tisztelettel én is jelentkezem. Úgy gondolom, van néhány adottságom, amit értékelni tudnának. Meggyőző erővel tudok prédikálni, írásommal el is értem némi sikert. Mondják, jól tudok szervezni. Tényleg, a legtöbb helyen, ahol eddig voltam, igyekeztem jól kézben tartani a dolgokat. Vannak, persze, akik néhány dől-Böjti indulat Tudunk-e mi, bűnös emberek az emberekhez igazán hasonlókká lenni? Különös kérdés, de fel kell vetni, mert mi sokalljuk a bűnöstől bűnösig vezető utat, Krisztus ellenben nem sokallta az utat a menny fényességétől a bűn nyomoráig. Krisztus vállalta a hasonlóságot, mi sokszor szégyelljük. Pedig a vergődő embereknek nem angyalokra, nem is hithősökre, hanem krisztusi indulatú, egészen és csak emberekre van szükségük. Tudunk-e mi egészen engedelmesek lenni? Nincs-e a szolgálatunkban duzzogás és keserűség ki nem elégített igényeink miatt? Vallásos önteltségünkben nem tartjuke sokszor áldozatnak, hogy itt élünk a bűnös világon, s a szolgáló szeretet öröme helyett valami fanyar kényszegot a rovásomra írnak. Már elmúltam ötvenéves. Még soha nem voltam sehol három évnél hosszabb ideig. Néhány gyülekezetét azért kellett elhagynom, mert békétlenség tört ki. Azt sem akarom elhallgatni, hogy három vagy négy alkalommal ültem börtönben - igaz, nem valami bűntett miatt. Egészségem, bizony, nem a legjobb; ennek ellenére még sokat dolgozom. Időnként mellékfoglalkozást is végzek, hogy kenyeremet biztosíthassam. Azok a gyülekezetek, melyekben eddig voltam, mind kicsik voltak, jóllehet nagy városokban. A legtöbb helyen más vallások vezetőivel nem értettük meg egymást. Sőt az igazat megvallva, néhányan ellenségeim lettek, feljelentettek és keményen redettség rí le rólunk? Nem leplez-e le ez bennünket, hogy minket nem az önmagunk megüresítésének, hanem önmagunk farizeusi hangsúlyváltozásának az indulata vezet? 4. A világ is böjti indulatú kereszténységet vár. Más keresztyénség nem lehet gyümölcsöző. Isten igéje az egyháznak is azt mondja: az az indulat legyen benned, mint volt a Krisztus Jézusban, mert Krisztusért követségben járni csak ilyen indulattal lehet. Uram, add nekünk azt az indulatot, amely volt Tebenned! ■ Joób Olivér Megjelent az Evangélikus Élet 1955. március 6-i számában; 20. évfolyam, 10. szám, böjt 2. vasárnapja támadtak. Az adminisztráció nem erős oldalam. Néha azt is elfelejtem, kit kereszteltem meg. Ennek ellenére abban a meggyőződésben vagyok, hogy az Önök gyülekezetében meg fogok tudni felelni.” A levél nagy feltűnést keltett. Azt kérdezték a gyűlésen, hogy juthat eszébe ilyen büntetett előéletű, beteges, veszekedő, feledékeny embernek, hogy pályázzon. Feltétlenül akarták tudni ennek a furcsa jelentkezőnek a nevét. A presbiter így felelt: „Uraim, ez Pál apostol.” Megjelent az Evangélikus Élet i960, március 6-ai számában; 25. évfolyam, 10. szám, böjt 1. vasárnapja Egy furcsa pályázó Viharban Viharban szükséges a jó vezető. Amikor recsegnek, ropognak az eresztékek, házmagasságú hullámok dőlnek a hajóra, s méternyire sem látni tovább a hajó orránál. Akkor mindenki a kapitány nyugodt arcát, biztos kezét, rövid, pontos vezényszavait lesi, mert az ő kezében van százak, sőt ezrek élete... Az ország hajója sohse volt tán nagyobb viharban, mint manapság. Köröskörül látjuk más hajók sorsából, mit jelent egy rossz fordulat, kapkodva kiadott vezényszó. Ezrek, százezrek életének tönkrezúzódását. Ha valaha, ma százszorosán fontos, hogy olyan férfiak álljanak minden vezetőhelyen, akiknek helyén van a szívük, biztos a látásuk, és száz útvesztő, ezer Scylla és Charybdis között is megtalálják az egyetlen helyes utat, az „egy szükséges dolgot” Olyan vezetőkre van szükségünk, akiket Jézus Krisztus vezet. Lehetetlen, hogy egyházunk intelligens férfitagjaira, egyházfelügyelőkre, presbiterekre, tanárokra, jegyzőkre, orvosokra és népünk többi vezetőire ne nehezednék rá a felelősség terhe: jó példát mutatok, jó úton vezetek- e? Ezért hívja az Országos Luther Szövetség egyházunk férfiintelligenciáját a nagyhét elején, március 28-31-ig Máriabesnyőre, hogy néhány csendes napon mindenkinek találkozása lehessen az egyetlen igaz Vezetővel, az Úr Jézus Krisztussal. Vajha minél többen ismernék fel életük számára ennek a találkozásnak immár halaszthatatlan, sorsdöntő fontosságát! Az evangélizáló konferencia színhelye a máriabesnyői Besnyő-penzió. Előadók: Túróczy Zoltán püspök, dr. Reök Iván sebészfőorvos, dr. Mády Zoltán egyetemi előadó. Jelentkezés az Orsz. Luther Szövetség konferenciai irodájában: Budapest VIII., Esterházy u. 12. (Tel.: 144-262.) Részvételi díj szobák szerint 34, 30, 26 pengő, melyben a vasúti költségen kívül minden (jelentkezési díj, adó, fűtés, borravaló stb.) benne van. - Felvilágosítást és programot készséggel küld a konferenciai iroda. Budapestre és vissza 50%-os vasúti kedvezmény a tavaszi mezőgazdasági vásár 1,30 pengős igazolványával. Megjelent az Evangélikus Élet 1942. március 21-i számában; 10. évfolyam, 12. szám; böjt 5. vasárnapja Kis tükör A böjtöt hirdető próféták közül kiemelkedik Jóéi próféta neve. A próféta helyes böjt tartására hívja föl népe figyelmét. Böjti prédikációjához az apropót valamilyen borzalmas sáskajárás adja. A sáskajárás pusztító hatása alapján rajzolja meg Isten végső ítéletét. Majd figyelmezteti a népet egy olyan böjt tartására, amelyben nem a ruhát szaggatja meg a nép, hanem a szív mélyén tart bűnbánatot. Hozzáteszi, hogy az Isten bűnbocsátó könyörülete csak egy ilyen böjt tartása után takarja be a népet. A könyv második felében élénk színekkel rajzolja meg azt az időszakot, amikor Isten kiönti lelkét minden testre. Ugyanakkor az égen és a földön csodajeleket mutat. Ebben a részben a próféta úgy beszél Júdáról, mint ami örökké megmarad, és Jeruzsálem nemzetségről nemzetségre állni fog. Jóéi próféta könyvéről a bibliatudósok úgy beszélnek, mint ami a fogság utáni időszakban íródott. A könyv nagy hatással volt az újszövetségre. Péter apostol Csel. 2,16-21-ben Jóéi könyvének 2,28- 29. verseit idézi. Nemcsak Péter ismerte Jóéi próféta könyvét, hanem Pál apostol is. Róm. 10,13-ban találunk utalást a könyvre, ahol a pogányok elhívásáról van szó. ■ F. D. Megjelent az Evangélikus Élet 1965. március 28-i számában; 30. évfolyam., 13. szám, böjt 4. vasárnapja
