Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-21 / 8. szám
4 4i 2010. február 21. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Jótékonysági találkozó Ötórai tea Haitiért címmel szervezett jótékonysági találkozót a Magyarországon működő cégek számára a budapesti brit nagykövetség a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel (MOSZ) közösen. A február 10-i rendezvény díszvendégei - Greg Dorey brit nagykövet, dr. Lévai Anikó és Kovács „Kokó” István, a segélyszervezet jószolgálati nagykövetei, valamint Lehel László evangélikus lelkész, a segélyszervezet igazgatója - ezzel az eseménnyel kívánták a cégek és a társadalom figyelmét felhívni a haiti földrengéskárosultak megsegítésére és az újjáépítéshez szükséges támogatások fontosságára. A MÖSZ a hazai gyűjtéséből a nemzetközi partnerekkel együttműködve két iskola újjáépítéséhez járul hozzá, melyhez továbbra is várja cégek és magánszemélyek felajánlásait. ■ Fekete Dániel felvétele Brutálisan megvertek egy református lelkésznőt Megtámadtak egy református lelkésznőt a közelmúltban Mezőberényben, aki a vasárnapi istentisztelet után éppen hazafelé tartott a gyülekezeti házból. A brutális támadás következtében a 33 éves nő súlyos sérüléseket szenvedett - kitört két foga, szétrepedt a szája, megsérült az arca és a keze, valamint súlyos fejsebei keletkeztek -, napokig kórházban ápolták. A támadót még nem találta meg a rendőrség.- Nem láttam a támadómat, és elképzelni sem tudom, hogy miért bántott - idézi0D°zafcir (pénteket a reformátu. _,/iiaz honlapjának a lelkipásztor. - Több ütés is ért, de hála Istennek nem ájultam el, és be tudtam menekülni a parókia udvarára. A lelkésznő szerint a támadó számára egyértelmű lehetett, hogy ő éppen az istentiszteletről tartott hazafelé. Bár palástot nem viselt, mikor kilépett az utcára, úgy véli: a férfi tudhatta, hogy lelkipásztort támad meg. A támadó végül elmenekült, a járókelők adtak róla személyleírást a rendőrségnek.- Szeretném tudni, hogy ki bántott és miért - mondta a lelkésznő. - Ha pedig elfognák a támadómat, az mindenképpen biztonságérzetet nyújtana számomra. A történtek rossz emléke még biztos bennem marad egy ideig. Nincs bennem bosszúvágy, csak azt szeretném, ha kiderülne az igazság - tette hozzá. A református gyülekezet és egész Mezőberény nagy megdöbbenéssel fogadta a támadás hírét. A lelkésznő azt mondta, hogy a református, a katolikus és az evangélikus testvérektől is segítséget és bátorítást kapott. Minden testvérgyülekezet meglátogatta már, és tudja, hogy imádkoznak érte. A gyülekezet vezetése ígéretet tett arra, hogy a továbbiakban nem hagyják egyedül lelkipásztorukat, és ezentúl mindenhová elkísérik. A lelkésznő továbbra is választ keres a miértekre, és hiszi, hogy Isten a rosszból is jót hoz elő. N Forrás: www.reformatus.hu Isteni kegyelemmel működik Kávéházi beszélgetés a házasság hete arcaival Az igazi példa(kép) nem akar görcsösen példa(kép) lenni, és ő maga tiltakozik a legjobban, ha mások mégis annak tekintik. Nem állítja, hogy ismeri a „titkot” attól pedig, hogy nagybetűs receptként „árulja" a saját módszerét, egyenesen tartózkodik. Azt azonban, amit tud, és ami neki működik, szívesen megosztja másokkal - nem kioktatás- vagy hivalkodásképpen, hanem a kölcsönös adás-kapás, az egymástól való tanulás reményében. Süveges Gergő, a Magyar Televízió műsorvezetője és hozzáállásról tettek bizonyságot február 9-én, kedden este a budapesti Pilinszky János irodalmi kávéházban rendezett programon is. Szépszámú hallgatóság - közöttük sok fiatal, talán épp az esküvőjére készülő pár - előtt Győri Virágnak, a Family magazin főszerkesztőjének kérdéseire felelve beszéltek arról, mit jelent számukra az elköteleződés. Felidézték megismerkedésük történetét és jegyességük időszakát, és elmondták azt is, ma hogyan élik mindennapjaikat. (A beként B. Pintér Mártának adott interjújában Rudan Margit is utalt rá (Az elkötelezettség kalandja című beszélgetés az EvÉ- letfebruár 7-ei számának 4. oldalán jelent meg - a szerk.) - szentségi házasság; annak tudatában élik életüket, hogy Isten mindig mellettük áll, az ő kegyelmére mindig számíthatnak. Örömmel fogadták tehát, amikor a házasság hete rendezvénysorozat lezárásaként február 14-én, vasárnap délután a Deák téri evangélikus templomban ünnepi istentisztelet keretében áldották meg gyógypedagógus felesége, négy gyermekük édesanyja, Rudan Margit ezzel a hozzáállással - a „példakép-lét" visszautasításával - fogadták el a felkérést, hogy a házasság hete idei arcaiként a házasság intézményének fontosságára irányítsák a társadalom figyelmét. Erről a szélgetéshez kapcsolódóan mutatták be Gary Chapman Egymásra hangolva - Az öt szeretetnyelv a házasságban című, a Harmat Kiadó gondozásában megjelent hangoskönyvet, melyet épp Süveges Gergő olvasott cédére.) Süvegesék házassága - miőket - mint ahogyan a jelen lévő többi házaspárt is. Az alkalom után a gyülekezeti teremben B. Pintér Márta, egyházunk női missziói szolgálatának vezetője faggatta őket a gyülekezet Asztali beszélgetések című sorozatának keretében. ■ V.J. KÉSZÜLJÜNK A NŐK MÁRCIUS 5-1 VILÁG IMÁN APJÁRA! ► A kameruni asszonyok, akik az idei imanap liturgiáját összeállították, egyszerűen csak úgy jellemzik hazájukat: Afrika kicsiben. A 475 440 négyzetkilométeren elterülő országban valóban megtalálható a fekete kontinens minden jellegzetessége. Északon sivatagi területek, dél felé haladva pedig a szavannákon át buja őserdőig juthatunk el. Kamerun gazdagabb vidékeit, a nagyvárosokban zajló életet diaképek segítségével is megismerhetik azok az érdeklődők, akik részt vesznek a helyi közösségeikben megszervezett imanapi alkalmakon. Itt az Evangélikus Élet hasábjain inkább szólaltassuk meg azt az orvos-misszionáriust - dr. Tóth Piroskát -, aki Kamerunban szolgált éveken keresztül, egy Dagáj nevű kisváros rendelőintézetében.- Doktornő 1968 és 1973 között élt Afrikának ezen a vidékén. Súlyos betegsége miatt vissza kellett térnie Európába. Jól érzékelem, hogy ennek ellenére a szíve még mindig Kamerunért ég?- Tartom a kapcsolatot a volt munkatársaimmal, a hírek eljutnak hozzám. S bár mindig abban re-Kamerun magyar szemmel ménykedtem, hogy visszatérhetek oda orvosként, ebben az ott szerzett agyhártyagyulladásom szövődménye - hogy nem bírom elviselni a hőséget - megakadályozott. De egyszer, 1998-ban még megadta Isten, hogy odalátogathattam. Szomorúan tapasztaltam, hogy nem sok minden változott a kis rendelőintézetünk környékén. Csak annyi, hogy már volt saját kútjuk, s a vizet nem a szamaras kordéval kellett hozatniuk a folyóról. Kamerun szegényebb, északi vidékén éltem a hetvenes évek elején, itt a nyomorúság nem változott. Köves, sivatagi talajon nem nagyon terem meg semmi. A helybeliek vöröses színű kölest termesztenek. Ez jóval nehezebben emészthető, mint az az apróbb szemű, amit itt Európában ismerünk. Még a kameruni gyomornak is megterhelő. A helybeliek ezért egy zöldpaprikához hasonló fűszernövényt főznek mellé szósznak. Ez utóbbit meg mi, európai orvosok nem bírtuk fogyasztani, mert hasmenést okozott. Mi megtehettük, hogy a szomszédos Nigériából szerezzünk magunknak rizst és konzerv zöldségeket, de a helybeliek nagy részének erre nem volt lehetősége.- Akkor ott északon piacok sincsenek?- A déli vidékekről természetesen oda is szállítanak gyümölcsöket a kereskedők. Csütörtökönként Dagáj - ban is volt a piacon banán, mangó s a trópusokra jellemző főzőbanán. Csakhogy a falusiaknak nem volt pénzük, hogy ezeket megvehessék. Talán a tojás az, amihez mindenki hozzájuthatott. Sokan tartottak csirkét. Az pedig ma is egészen gazdagnak számít, aki tehenet tart. Igaz, ezek az állatok meglehetősen szánalmas képet nyújtanak, legelő híján, csontra aszalódva élnek az utcán.- így viszont a tejhez, a fehérjékhez mégiscsak hozzájutnak az emberek?- Tejet ott nem szabad inni, mert a tehenek mind fertőzöttek. Az egyik legelterjedtebb betegség nem véletlenül a tébécé. Nem fogják elhinni az olvasók, ha elmesélem, mivel pótolják proteinszükségleteiket ennek a sivatagos résznek a lakói. Mezei egereket esznek. A saját szememmel láttam, hogyan fogják meg őket. Az esős évszakban a feketék a köles szárából font kévéikkel védik sárkunyhóikat. Körberakják kívülről a falat, hogy a víz el ne mossa a „házukat”. Az egerek meg csapatostul ott rejtőznek el a kévék mögött. Az esős évszak elmúltával, amikor bontják ezt a védő sövényt, ott állnak a helyiek felszerelkezve a lapátokkal, botokkal, hogy az egereket gyorsan agyoncsapják. Le sem nyúzzák a bőrüket, még csak ki sem belezik az állatokat, úgy tűzik nyársra, s fogyasztják nagy élvezettel, mint ínyencséget.- Gondolom, doktornő nem kapott kedvet arra, hogy velük lakmározzon...- Egyszer meghívtak, hogy egyek sült hangyát. Egy egész tányérnyit kaptam. Kapóra jött az a szokás, amit higiéniai okokból én honosítottam meg közöttük. Az ennivalót ott beledobja a szájába az ember, azért, hogy elkerülje a kezével való közvetlen érintkezést. Hát én is dobtam bőszen a hangyákat, de nem a saját számba, hanem a mögöttem békésen csücsülő házőrző kutyáméba. Hiszem, hogy Isten küldött a kameruniak közé, ő adott el nem múló szeretet irántuk, de némi leleményességgel is fel kellett, hogy ruházzon. ■ B. Pintér Márta Kovács „Kokó” István, GregDorey, dr. Lévai Anikó és Lehel László
