Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-14 / 7. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. február 14. *• 11 Ingyenes vagy fizetős tartalom? Pár év óta január táján temetni szokták a nyomtatott médiát, és úgy tekintenek rá, mint egy máris letűnt kor maradványára, amelyet pillanatok alatt elsöpör az internet híráradata. Be kell ismernünk, hogy egy jól felépített híroldal messze több lehetőséget rejt magában, mint a korlátozott felületbe zárt, papíralapú újság: böngészhetünk az érdekes olvasói vélemények között, vagy megnézhetjük, hogy kik osztották meg ismerőseikkel az adott cikket, könnyebben tájékozódhatunk afelől, hogy nekünk érdemes-e elolvasni azt, vagy inkább egyet kattintanunk kell a vissza gombra. A szép új világ azonban jelenleg csak ígéret, ugyanis egy átlagos amerikai újság és internetes változata közül még mindig az első termeli a bevételek 95%-át, és valószínűleg Magyarországon sem más a helyzet. így egészen világos: a nyomtatott lapok nélkül a netes változat nem életképes. Ezek a reklámozásból befolyó összegek ráadásul a 2004-es csúcs óta mintegy 40%-ot zuhantak, és a pesszimista becslések szerint idén 20%-kal, jövőre 15%-kal, utána pedig évről évre 5%-kal fognak még csökkenni. A gazdasági válsággal még nem számoló Philip Meyer ugyanakkor már a 2004-es rekordévben megjósolta, hogy 2045-ben fog megjelenni az utolsó nyomtatott lap (a prognózist tartalmazó, The Vani-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence shing Newspaper című könyve elérhető a neten is a http://books.google. hu/books ?id=DRRxF- GOoygC címen). Ha pedig csak addig húzzák a legjobb, legnevesebb periodikák is, akkor vajon mikor jön el az ideje, hogy a sajtó összekapja magát, és új bevételi források után nézzen? Mihók Attila, a Ringier Magyarország igazgatója szerint: most jött el (http://n0l.hu.Aap/m0/20100102-a_vilaghalon_is_fizetos_lehet_a_minosegi_tartalom). Év eleji nyilatkozatának lényege ez volt: „Megoldást kell találni arra, hogy az igényes tartalmat előállító médiacégek az interneten közzétett anyagaik után is direkt bevételekhez jussanak.” Az általa elképzelt fizetős modell lényege az, hogy bizonyos prémium tartalmak után kellene fizetni. Példaként pedig egy focimeccsről szóló híradást választott: az eredményt és a mérkőzés fontosabb eseményeit mindenki megismerhetné, de a nagy képek és a gólok videói már csak a prémium felhasználóknak lennének elérhetők. A kérdés azonban igen összetett. Az internet kínálata lassanként a végtelenhez tart, és egy zártságra épülő modell esetén fennáll a veszélye annak, hogy a kíváncsi látogatók egy másik oldalra látogatnak a plusz információkért, csökkentve ezáltal a fizetős modellt alkalmazó oldal látogatottságát, amely ennek következtében reklámbevételektől fog elesni. A New York Times 2005 és 2007 között már próbálkozott hasofilóval, és akkor nem jártak sikerrel. De 2011-ben megpróbálják új lendülettel dollárosítani on-line tartalmaikat: terveik szerint a látogató havonta csak bizonyos számú cikket olvashatna el, a többit csak akkor, ha előfizet a szolgáltatásra. Az egész leginkább a kötéltánchoz hasonlít, csak éppen az előfizetési díjakkal és a reklámbevételekkel kell tökéletesen egyensúlyozni. És ez még csak nem is tűnne lehetetlennek. A mostani elképzelések ugyanakkor világosan jelzik a micropayment megoldások kudarcát, amelyeknél minden egyes tartalmi egységért egy minimális összeget kellett volna fizetni. Chris Anderson Ingyen! című könyvében ezt annak a pszichológiai gátnak az „áttörési költségével” magyarázza, amely minden egyes vásárlási folyamat kísérője. A kötet megoldási javaslatokkal is előáll, amelyekre még visszatérünk e hasábokon... ■ Nagy Bence Tizenkét jó tanács internetező házaspároknak Mit tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől? Az internetes közösségi oldalak összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint problémákat okozhatnak a házasságban. Az amerikai Krafsky házaspár A Facebookés a házasságod című, februárban megjelenő könyvében hat dologra biztatja és hat dologtól óvja a házastársakat. ♦ Húzzuk meg a határokat saját magunk, házastársunk és házasságunk védelmében! Beszéljük meg házastársunkkal, mi az, amit mindketten elfogadunk, és mi az, amit szeretnénk elkerülni! Ha előre megegyezünk, sok nézeteltéréstől és fájdalomtól óvjuk meg magunkat. ♦ Családi állapotunknál jelöljük be, hogy házas, és hagyjuk is így! A közösségi oldalak felhasználói egészen másként viszonyulnak ahhoz, aki házas, mint ahhoz, aki nem. Ha házassági problémákkal küzdünk, ne változtassuk állapotunkat bonyolultra, mert ezzel csak nehezítjük a helyzetet! ♦ Mindig mondjuk el egymásnak, kiket jelölünk ismerősnek, és ki akar minket ismerősnek jelölni! Az ismerősök sokfélék lehetnek: gyerekkori játszótársak, osztálytársak, jelenlegi munkatársak, a tágabb keresztény és más közösség tagjai. Mindegyiküknek megvan a maga története, amelyet a házastársunk nem feltétlenül ismer. Beszéljünk egymásnak az ismerőseinkről! ♦ Mondjuk meg egymásnak a felhasználói nevünket és a jelszavunkat! Az egymásnak adott életben a bizalom megőrzése szempontjából fontos, hogy mindig áttetszőek legyünk. A belépési adatok megosztása azt jelenti: nyílt lapokkal játszunk. Ez mindkét fél számára érzelmi biztonságot nyújt. • Frissítéskor hetente legalább egyszer írjunk valamit a házastársunkról is! A hitvesi kapcsolatot erősíti és védi, ha a közösségi oldalt is felhasználjuk arra, hogy kifejezzük, mennyire fontos számunkra a társunk. (Persze túlzásba sem szabad vinni egymás dicséretét, mert másoknak idegesítő lehet.) • Beszélgessünk arról, ami a közösségi oldalon történik! Ami a közösségi oldalon történik, nem marad a laptopba zárva. Egy-egy félresikerült mondat, váratlan bejegyzés gondolatokat, kérdéseket vet fel, amelyekről érdemes otthon kettesben elbeszélgetni. J Mit ne tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől? • Ne tegyünk csípős megjegyzéseket a házastársunkra, és ne írjunk róla rosszat! Ha az oldalon szerepel is a kérdés, hogy mi jár a fejünkben, nem biztos, hogy ez tényleg mindenkit érdekel. Ha egy-egy bejegyzésnél bizonytalanok vagyunk, gondoljunk arra, hogyan fogadná például az anyósunk, a főnökünk, a lelkiatyánk, s csak azután küldjük el! • Ne jelöljük ismerősnek a régi szerelmeinket vagy akikkel valaha bizalmas kapcsolatban álltunk! Az ártatlan „vajon mi lehet vele” könnyen oda vezethet: „Igazán nem akartam, hogy ez történjen!” A régi kapcsolatok felelevenítése fölösleges veszélyt jelent a házasságra. Bizonytalanságot, féltékenységet idézhet elő a házastársban, súrlódást, eltávolodást a hitvestársak között, valóságtól elrugaszkodott, értelmetlen gondolatokat a fejünkben. Ha egy szakítás után két egyedül maradt fél között nem tanácsos a virtuális ismeretség ápolása, mennyivel kevésbé tanácsos akkor, ha házasságban élnek! • Ne feledkezzünk meg az időről! Mindenkinek szüksége van a nap folyamán egy kis kikapcsolódásra. A közösségi oldalak jó lehetőséget adnak erre: pihentető az ismerősök, a játékok, a csoportok között keresgélni. A felhasználók átlag napi 12-15 percet töltenek a Facebookon, ami még egészséges dózisnak tűnik. Ha azonban az internetes idő kezd a házastársi kapcsolat rovására menni, át kell gondolnunk az időbeosztást, és változtatnunk kell! Állítsuk be az órát 15 percre, és ha letelt, lépjünk ki, és kapcsoljuk ki a számítógépet! ♦ Ne írjuk ki az üzenőfalra, hogy elutazunk vagy a házastársunk elutazik! Ez elsősorban biztonsági kérdés. Egy ártatlan bejegyzés, hogy egyikünk távol van, egyúttal jelzi a rossz szándékúaknak, hogy védtelenebb az otthonunk, a családunk. Ennyire jól ismerjük az összes virtuális ismerőst? És az ő ismerőseiket? Egy ismerős válasza - anélkül, hogy tudnánk róla - sok, számunkra ismeretlen emberhez viheti el az üzenetet: „A férjem elutazott.” ♦ Ne chateljünk ellenkező nemű személyekkel! A chat kettesben folytatott, élő üzenetváltás, amely a kilépéskor törlődik. Az érzelmi kapcsolatnak három összetevője van: a rejtettség, a kémia és a bizalmas közvetlenség. A chatelés kiváló körülményeket teremt e három összetevő keveredéséhez, ahonnét a dolgok szinte „adják magukat” Előzzük meg a bajt: ne chateljünk! ♦ Ne engedjük, hogy a közösségi oldal elvonja a figyelmünket, amikor a házastársunkkal vagyunk! Nem csak a frissítés veheti el az időt a házastárstól: az is elvonhatja tőle a figyelmünket, ha valakiről rossz hírt olvastunk. Ügyeljünk rá, hogy együttléteink, a különleges pillanatok internetmentesek legyenek; se számítógép, se mobiltelefon ne zavarja az egymásnak ajándékozott időt! M Forrás: Magyar Kurír EVÉL&LEVÉL Kiegészítés a magyar nyelvemlék-kiállításhoz Örömmel olvastam az EvÉlet írásaiban, hogy az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása sokaknak tetszik. Meglepő módon a cikkírók elfelejtették lejegyezni a kiállítás kurátorának, megálmodójának, összeállítójának a nevét. A sajnálatos hiányt pótolom: a különlegesen szép, tartalmas nyelvemlék-kiállítás kurátora dr. Madas Edit, a középkori kódexirodalom jeles ismerője, számos könyv és tanulmány szerzője. A megnyitón Monok István főigazgató beszédében kiemelte, hogy a gazdag választék, a sok értékes és néha elveszettnek hitt kódex bemutatása Madas Edit áldozatos és leleményes gyűjtőmunkáját dicséri, aki gyakran lehetetlennek tűnő kapukat is megnyitott és szigorú őrzési szabályokat is megszelídített szimpátiát ébresztő kitartásával. Nézzük meg minél többen ezt a páratlan ritkaságokat is bemutató gyűjteményt még február hónapban, keddtől szombatig 10-18 óra között. Szívből ajánlanám a kiállítást a nemrégiben a kereszténységgel csipkelődő újságíróknak is, hiszen a középkori kolostorok hűséges és fáradhatatlan kódexmásolói és tanítói vetették meg az alapot mai íráskultúránkhoz, az ő toliforgatásukhoz is. Csepregi Piroska (Budapest) A klímaváltozásról másképpen A hőmérséklet jelenleg észrevehetően emelkedik, ami megváltoztatja életkörülményeinket. A szakemberek és politikusok a változás katasztrofális következményeire hívják fel az emberek figyelmét, és olyan intézkedéseket sürgetnek, melyek lassíthatják vagy megállíthatják ezt a folyamatot. A klímaváltozás nem új jelenség. A hőmérséklet mindig vagy emelkedik, vagy csökken. A16. században például markáns lehűlés kezdődött, ami sokfelé éhínséget okozott. A középkorban Grönlandon viking települések voltak, még tehenet is tartottak. Aztán jött a lehűlés, és megfagytak. Az eszkimók viszont tovább éltek, mert alkalmazkodtak a megváltozott életkörülményekhez. Ma az újdonság az, hogy az ember alkalmazkodás helyett azt képzeli, hogy a klímaváltozást maga tudja irányítani. Megtanultuk szabályozni a születést és a meghalást, génmanipulációval újfajta növényeket hozunk létre, őserdőből sivatagot csinálunk, ki tudunk lépni a világűrbe, de az időjárást nem tudjuk befolyásolni. A klímát alakító erők ugyanis nagyságrendekkel nagyobbak, mint hogy azokra az ember említésre méltó módon hatni tudna. Ki merné állítani, hogy meg tudná változtatni az óceánok hőmérsékletét akárcsak egy tized fokkal? Pedig ez az egyik meghatározó tényezője az időjárásnak. Ki tudná elzárni a vulkánokat, amelyek autók millióinál több gázt bocsátanak ki folyamatosan? Az időjárást rendkívül bonyolult és összetett fizikai és kémiai folyamatok alakítják, melyeket nemhogy irányítani, de kiismerni is alig tud az ember. Kétségtelen, hogy emelkedik a hőmérséklet, ami életkörülményeinket megváltoztatja, de ahelyett, hogy politikusok százai utazgatnának kontinensről kontinensre, és azon vitatkoznának, hogy kinek és hogyan kell ezt a folyamatot megállítani, arról kellene beszélni, hogy mit kell tenni a megváltozott éghajlat miatt, hogyan tudunk alkalmazkodni a változáshoz. Természetesen szükség van a levegő, a vizek és a talaj szennyezésének csökkentésére. Véget kell vetni a föld kincsei pazarló elhasználásának. Meg kell változtatni a „nyugati” gazdag világ életstílusát, de mindennek semmi köze a globális felmelegedéshez. A klíma változik és mindig is változott. Ezt az ember a fentebb említett okok miatt nem tudja befolyásolni, bármennyire állítják is egyesek az ellenkezőjét. Tudnánk viszont jobban alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, ha meglenne erre az akarat. Magyarországon például víztározókat és csatornákat kellene építeni. A városokban zöld területeket létesíteni a sok beton és aszfalt helyett. Ez pénzbe kerülne, de vajon megvan-e az akarat erre a gazdagoknál? Képtelenség követelni a politikusoktól, hogy tegyenek valamit, ha a „választók” nem akarják. Ahelyett, hogy a hőmérőt és viharokat meg akarnánk állítani, meg kellene tanulunk a túlélés technikáját és új az életformát. Az eszkimóknak sikerült, sokan viszont elpusztultak, mert ragaszkodtak tarthatatlan életformájukhoz. Szilas Attila (Várpalota) SZERETETVENDÉGSÉGRE Csokis muffin Hozzávalók: 20 dkg liszt, 15 dkg cukor, 15 dkgRama margarin, 3 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, 3 kávéskanál sütőpor, egy csipet só, 2 evőkanál kakaópor, gyümölcslekvár vagy gyümölcsdarabkák Elkészítés: A margarint összekeverjük a cukrokkal és a tojássárgákkal, majd hozzáadjuk a lisztet, sütőport, sót és kakaóport. Az így kapott masszába belekeverjük a kemény habbá vert tojásfehérjéket. A muffinsütő mélyedéseibe töltjük a tésztát. Fakanállal mindegyikbe kis üreget fúrunk, amelybe lekvárt töltünk, vagy gyümölcsdarabokat szórunk. A legvégén egy kiskanálnyi tésztával befedjük a süteményeket. Körülbelül 150 fokra előmelegített sütőben húsz perc alatt készre sütjük. Honlap: www.evangélikus.hu \ A * É J *
