Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-14 / 7. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. február 14. »- 7 Bösendorfer - Hát ez a zene honnan jön? Megállók biciklimmel a Ferenc tér sarkánál, most én is hallom, amire a pádon üldögélő ember felfigyelt. Zongoraszó hallatszik. Van úgy néha, hogy a nyitott ablakok az utcára engedik a bent gyakorló gyerekek klimpírozását vagy ifjú művészek remekeit, de ez más. Ez innen lentről, az utcáról szól. A hang azért idegen, mert a környék finoman szólva éppen nem harmonikus. Lomtalanítás van. A járdákon a legkülönfélébb ócskaságok halmozódnak. Cigány családok keresgélnek a kupacok között. Olykor egy-egy finom kabátba öltözött ember is megáll, szégyenlősen vizsgálódik a szemétben, hátha ráakad egy jobb darabra. Az utcának látszólag felfordulás jellege van, valójában közel áll ez a kincskeresés ősi rituáléjához. Egyszer csak meglátom a zongorát. Nagydarab, barna, páncéltőkés, angolmechanikás. Kicsit oldalra billenve áll, az egyik lába kitörve, arrébb a járdán fekszik. Látszanak sebei, de nem tűnik rossznak. Mint dicsőbb korokat ért főnemes, méltósággal tűri az utca népének gyalázkodásait. Egy fiúcska mocskos kézzel veregeti a billentyűket, innen szól a zene.- Istenem, egy Bösendorfer! Ez lehetetlen! Ki dob ki egy zongorát? Egy ilyen kincs a lomok között! Most nincs időm foglalkozni vele, nemsokára kezdődik az órám, hajtanom kell, de gondolataim menet közben is ezen járnak. El kellene szállíttatni! Egy zongora nagy érték. Nem is annyira a pénz, bár az sem megvetendő, de maga a hangszer! Végigfuttatom agyamon a lehetőségeket, hol is lenne helye. Mindegy, hogy mindenkinek kicsi a lakása, egy talált Bösendorfert bárki befogadna, legalább egy időre. Aztán majd csak lesz valahogy. A szerzés vágyát agyam egy zugából csitítgatja, hogy úgysem lesz már ott, amire én szállítókat szerzek. De a zongora ott áll még este is. Ezt az utat naponta többször is meg szoktam tenni, most mindig a zongora mellett, mindig megújuló elhatározással. Később valaki rátesz egy zöld lámpaernyőt, a lomok már-már eltakarják, de még mindig ott áll. Látom, néha mások is megállnak csodálkozva, mit keres egy csodás hangszer a lomok között. Ilyenkor féltékeny serénység vesz erőt rajtam, nehogy elvegyék tőlem. Végül nem történik semmi. A zongora utáni vágy csak vágy marad. A közeli, elképzelhetetlenül közeli kincs túl riasztó. Talán az bénít meg, hogy az enyém lehetne. Csak egy szállítónak kellene szólnom, csak el kellene fogadnom, mint egy ajándékot. De nem teszem meg. Nem tudom, miért, de nem teszem meg. Harmadnap hajnalban vége a lomtalanításnak, mindent elvisznek. A járdák visszakapják viszonylagos tisztaságukat és a lehetőséget, hogy újra emberek járjanak rajtuk. Nekem sem kell figyelnem, nehogy rámenjek valami ócska szekrényből kiszakadt szögre, éles üvegre, amely kilyukaszthatná a bicikligumit. A Názáreti egykor arról beszélt, hogy Isten országa olyan, mint a véletlenül talált kincs, amely annyira szenvedélyévé vált annak, aki felfedezte, hogy mindenét feladta azért, hogy megszerezze. A Ferenc téri átkelőnél olykor azon kapom magam, hogy hallgatózom, nem jön-e megint a zongorahang. De már nem szól semmi sehonnan. ■ Koczor Tamás Két választás Magyarországon Bojtos kampány és kampányos böjt Két választás Magyarországon - a Mikszáth Kálmántól kölcsönzött regényeimmel jellemezhetők az idei télutó és kora tavasz hetei hazánkban, s az alcím mindkét fele egyszerre valóság. Két olimpia félidejében a mindenkori köztársasági elnök hirdeti meg a választási időszakot, ám az örökkévaló Isten néhány ezer éve már meghirdette ezt választott népének, amit azóta sem vont vissza: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy élőtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5MÓZ 30,19) Mindezek ismeretében vizsgáljuk meg a Szentírás kijelentései alapján, hogy melyek Isten választási ígéretei, vannak-e kampányfogásai, s ha nem négy évre kerül uralomra az életünkben, mit tesz értünk? Néhány választási felhívás Isten óriásplakátjáról: „Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!” (Zsolt 34.15; a Szent István Társulat fordítása) „Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!" (Jób 36,21) „Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd!” (Péld 3,31) „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!’ (Mk 1,15) Isten is választott: „Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. így van ez ma is’.’ (sMóz 10,15) „Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása’.’ (Róm 11,29; Károli-fordítás) „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg törvényt hirdet a népeknek.” (Ézs 42,1) Isten nem hagy minket bizonytalanságban, nem árul zsákbamacskát, előre tudhatjuk, mire is számíthatunk, ha őt választjuk életünk királyának: „Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom!’ (Zsolt 119,30) S íme, néhány „kortesbeszéd”: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei..!’ (Ef 5,1) „Akik pedig befogadták (Jézust), azokatfelhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében..!’ (Jn 1,12) „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában’.’ (íjn 3,2) „Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust’.’ (ApCsel 13,32) „Abból tudjuk meg hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait’.’ (íjn 5,2) „Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (íjn 5,21),,...hirdetjük, amint meg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek’.’ (íKor 2,9) „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz!’ (Jel 21,7) Csak a kereszten át vezet az út a győzelemre! „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem (...). „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből!’ (Jn 10,14.28) Mindez nem üres kampányfogás, mert a választás pillanatában azonnal beteljesedik. Urunk négyszer is kijelenti ezt; hozz tehát egy örök életre szóló döntést: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van..!’ (Jn 3,36; lásd még Jn 5,24, Jn 6,47.54) Isten aranyevangéliuma (lásd Jn 3,16) reá a pecsétes bizonyíték! ■ - GARAI -Napi adagok - 365 belső lépés 32. hét Vasárnap „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van!’ (Mt 5,37) Szavad vagy ♦ Ha szavaid súlytalanok, te is az vagy. Ha bölcs szavaid vannak, te is azzá válsz. Hétfő Folytasd a kérdést! • A múltba nézve kérded: Miért? Nézz a jövőbe, és kérdezd ezt: Miért is ne? Kedd Felfedezés ♦ A falakon túl is van világ. Nyiss ajtót rajtuk! Szerda Mindig adj esélyt! • Ha nem tudod orvosolni, megjavítani, megváltoztatni, akkor viseld el! Csütörtök A mosoly ereje ♦ Milyen olcsó egy mosoly! Mégis mennyi fényt ad! PÉNTEK Tiszta szemüveggel • Ismerd meg magad, akkor valósághűen látsz mindent! Szombat Ami a tied, ne add oda! • Átkozott, aki elveszi a szeretethez szükséges vakmerőségedet. De te bolond vagy, ha odaadod. ■ Háló Gyula HETIÚTRAVALÓ „Jézus így szólt a tanítványokhoz: »Mostfelmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.«” (Lk 18,31) Ötvened hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a kereszt felé tartó böjti útra hívnak, melynek során a lelki vakságból jussunk el Isten műveinek látására! Arra az isteni bölcsességre, mely hit által felismeri: Krisztus azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért. Kérjük is: „Légy nékem erős kőszálam, erős házam, hogy megtarts engem!” (GyLK 691,3), és dicsőítsük őt: „Áldott legyen az Úr neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsesség és az erő.” (Dán 2,20; LK) Passiója előtt a Mester nyíltan beszélt tanítványainak e négy „keü”-eseményről: „...az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia’.’ S mindenkori tanítványait kereszthordozásra hívja: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!’ (Mk 8,31.34) A kereszt javunkra van, „hogy hitünk gyarapodjék, erősödjék, és mindig jobban Krisztuséi legyünk. Csak így válik az evangéliom, a mi kereszthordozó szenvedésünk révén, mások számára is láthatóvá.” (Luther) De hogyan volt erre képes Urunk? Csak a soha el nem múló szeretet által; mivel ő Isten, és „Isten szeretet..!’ - „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket’.’ (íjn 4,16.19) Ezért zengi himnuszában Pál: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet’.’ (íKor 13,13) Jézus üzen Heródesnek, aki meg akarta ölni: „...lehetetlen, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen e/.”(Lk 13,33) ítéletet mond népe felett, mert nem akarták, hogy összegyűjtse őket. Lévi házában Jézus és tanítványai - ellentétben a farizeusokkal - együtt ettek és ittak a vámszedőkkel; nem böjtöltek, mert velük volt a vőlegény. S mivel a régi nem illik össze az újjal, ezért „az új bort új tömlőbe kell tölteni” (Lk 5,38). Hamvazószerdától (lásd Dán 9,3) nagyszombatig tart a negyvennapos böjti idő, mert a böjtnek nincs vasárnapja. Urunk tanácsa: „...böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád..."Ezt az időt felhasználhatjuk mennyei kincsek gyűjtésére, „mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”. (Mt 6,18.21) Lássuk meg az igében legdrágább kincsünket! Ez az Úr igéje: „Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!”- „...és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!” (Zak 7,9.10) Önkijelentésében lássunk meg Jézus küldetését: „...ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben”, és „amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg hogy én vagyok”. (Jn 8,24.28) Bélsaccar látta, mégsem értette Isten igéjét, aki megmérte őt, számba vette s felosztotta királyságát, mert az Urat gyalázta, s bálványokat imádott. „De azt az Istent, akinek a kezében van az életed és minden utad, nem dicsőítetted’.’ (Dán 5,23) - „Mérlegeden, örök Urunk, / Mind könnyűnek találtatunk. / Igazságod mérlegére / Hulljon Jézus drága vére!” (EÉ 524,2) ■ Garai András IX0YC
