Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-02 / 31. szám
8 -* 2009- augusztus 2. PANORÁMA Evangélikus Élet Vitális Judit EVANGÉLIKUS Csillagpont 2009 ► Új kihívás vagy - ha úgy tetszik - „bátorságpróba” várta július 21. és 25. között Fadd-Domboriban a negyedik Csillagpont református ifjúsági találkozó résztvevőit. Míg két évvel ezelőtt Sárospatakon a perzselő napsütéssel és a tikkasztó kánikulával kellett megküzdeniük, addig ezúttal a szúnyogok támadásait kellett visszaverniük... Ám a Duna-holtág mellett töltött öt nap vélhetően mégsem a kellemetlen rovarok, hanem a lelkes fiatalok és a tartalmas programok miatt marad emlékezetes! A találkozón megfordult mintegy két és fél ezer fiatal (és kevésbé fiatal) összességében mintegy másfél száz lehetőség közül választhatta ki, hogy miként szeretné tölteni csillagpontos napjait. Eme másfél száz lehetőség között - hogy kicsit „hazabeszéljen” a tudósító - jó néhány evangélikus vonatkozású is volt. Zaj- és rezgésvédelemmel foglalkozó szakemberként az egyházaknak a környezetvédelemben betöltött szerepéről tartott előadást Muntag András, egyházunk zsinatának nem lelkészi elnöke, a Múltfeltárás, ügynökkérdés címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetésben pedig Mirák Katalin történész, egyházunk tényfeltáró bizottságának tagja is szót kapott. Levente Péter és felesége, Döbrentey Ildikó kamaszokkal „tréningezett” a férfi- és a női létről, valamint a párkapcsolat titkairól. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) kávéházában két KIE-s nagycsaládos házaspár - Lupták György esperes és Luptákné Hanvay Mária lelkész, illetve Marton Tamás és Martomé Szalóky Eszter - beszélt a házasság és a gyermeknevelés örömeiről, nehézségeiről. A Felvidéki Reformátusok Szövetsége sátrában három este is Szeverényi János országos missziói lelkész tartott evangélizációs előadást, a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet Láthatatlan Színháza pedig a nő arcaival „szembesítette” az érdeklődőket. Fellépett a Gryllus fivéreket is soraiban tudó Kaláka, a szügyi evangélikus fiatalok alapította M. Is. K. A., végül, de nem utolsósorban a tavaly - a legutóbbi, Kőszegen rendezett evangélikus ifjúsági találkozón - debütált Szélrózsa Band! De mit is emeljünk még ki a programok közül?! A református identitás, az ateizmus vagy éppen a környezetvédelem témáját firtató beszélgetéseket? A polgármesterek, a keresztény motorosok, a kárpátaljai tűzoltók bizonyságtételeit? A bukovinai, a sváb, a bogyiszlói és a moldvai csángó táncházakat? A Misztrál, a Dr. Walter Blues Társasága és az immár világhíres Bolyki Brothers koncertjét? Az akadálypályát, a Kálvin-kertet és az imasátrat? A reggeli és esti áhítatokat, a nehéz helyzetben lévő embertársainkért - menekültekért, cigányokért, afrikai keresztényekért vagy a köztünk élő idősekért - való éjjeli virrasztást és a bátorság különböző aspektusait boncolgató fő előadásokat? Talán ez utóbbiakkal illett volna kezdeni a felsorolást; ezek adták ugyanis a találkozó „gerincét” rávilágítva - többek között Kodácsy Tamás egyetemi lelkész előadásain keresztül - arra, miért épp a „Honnan veszed a bátorságot?” kérdés lett az idei Csillagpont mottója. Hiszen nem kis bátorság kell a világban való helytálláshoz, a felelősségvállaláshoz, a hivatás kiválasztásához, egy kapcsolat elindításához - és a hit (fel)vállalásához... Már a nyitó istentisztelet alapigéjében olvashattuk: „... mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk’.’ (Zsid 10,39) Ezért - hangsúlyozták az előadók - legyen meg bennünk a lovagok bátorsága: merjünk őszintén szembenézni önmagunkkal, kapaszkodjunk Jézus szeretetébe, és vessük le álarcainkat! Legyen meg bennünk a nők bátorsága is: merjünk nyitni embertársaink felé, vállaljunk velük közösséget, és az Úrral is törekedjünk.személyes kapcsolatba kerülni! És legyen meg bennünk a gyermekek bátorsága: merjünk ráhagyatkozni a bennünket megteremtő mindenható Atyára! Végül pedig miként Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkipásztor szolgálata nyomán a záró istentisztelet üzenetében (vö. Fii 4,4-7) is elhangzott - bátran örüljünk az Úrban mindenkor, mert bármilyen élethelyzetben vagyunk is, belső öröm, békesség, mások felé sugárzó szelíd derű születhet meg bennünk, ha életünk a helyén - Isten kezében - van. „Evéletes” református filmforgató ► Andriska János neve nem ismeretlen az Evangélikus Elet olvasói előtt; írásaival időről időre jelentkezik lapunk hasábjain. A fadd-dombori Csillagponton azonban toll, jegyzetfüzet és diktafon helyett kamerával járta a találkozó programjait...- Két éve, a sárospataki Csillagpont előtt Odor Balázsban, a református zsinati ifjúsági iroda akkori vezetőjében fogalmazódott meg a gondolat, hogy szeretnének egy olyan filmet a találkozóról, amit a fiatalok értenek, szeretnek, és ami talán egy kicsit más, mint a megszokott televíziós magazinok. Kicsit kreatívabb, kicsit bátrabb - de természetesen hű a Biblia szellemiségéhez! A film ötlete hozzám Csonka-Kovács Abigailen keresztül jutott el, ő akkor Bölcskei Gusztáv püspök úr sajtóreferense volt, és munkakapcsolatban állt velem. A feladatot én akkor - Pál apostolnak a nyelveken szólás kegyelmi ajándékáról írott gondolataiból kiindulva - úgy értelmeztem, hogy mindenkit a saját „stílusnyelvén” kell megszólítanunk, tehát a film elkészítésekor a fiatalokhoz közel álló videoklipek megoldásaiból kell építkeznünk. A szerkesztés legyen dinamikus, szórakoztatva informáló, a bibliai részek pedig érzelmileg érintsék meg a nézőt, váljanak személyes üggyé. Ezeket az elveket tartottuk szem előtt. A döntően pozitív visszajelzések azt mutatják, jó nyomon indultunk el. A zsinati iroda munkatársai is elégedettek lehetettek az elkészült mintegy ötvenperces anyaggal, hiszen újból felkértek egy kisfilm elkészítésére.- Miben lesz más, mint az előző volt?- Két éve A találkozás pontja werkfilm volt, és inkább a „csillagpontosoknak” készült. Most jobban szeretnénk nyitni, tehát megszólítanánk azokat is, akik a peremvidéken vannak, egyház és világ között, hiteles képet adva nekik erről a szeretetközösségről. Továbbá a tervek szerint most még inkább alkalmazzuk a mozifilmek forma- Korábban inkább tollal misszionáltam, de a világi munkahelyemen, amit Isten ajándékának tartok, egy ideje televíziós grafikákkal és animációs munkákkal foglalkozom. Mindazt, amit ott megtanulok, szeretném az egyház javára, építésére is fordítani.- Szélrózsa-kisfilm...?- Kissé belepirulok a kérdésbe... Kiskőrösről származom, nagyon szeretem az otthoni evangélikus gyülekezetemet - de mivel főiskolai tanulmányaimat a Andriska János (balra) épp Levente Péterrel egyezteti a forgatás időpontját nyelvét, stíluselemeit. Lehet, kicsit nagyképűen hangzik, de szerzői filmet szeretnék készíteni, ami a dokumentumfilm és a játékfilm közötti határmezsgyén mozog, és amiről az elején nem lehet majd egyértelműen eldönteni, hogy vajon egy rendezvény dokumentálása vagy fikciós játékfilm-e.- Érezni a szavaidon, mennyire fontosak neked ezek a filmek... kálvinista Rómában végeztem, és jelenleg is a Debreceni Televíziónál dolgozom, református közegben kezdtem meg ezt a fajta szolgálatot. Érdekes, hogy evangélikusként már három filmet készítettem a reformátusoknak, az evangélikusoknak meg gyakorlatilag egyet se... Szóval nem lehetetlen, hogy egyszer majd a Szélrózsán is feltűnök, kamerával a kezemben... A felülről kapott erő bátorságával Nemcsak elcsendesedésre hívogató, illetve kikapcsolódást, szórakozást nyújtó programjai, hanem nagyon komoly, elgondolkodtató, ha úgy tetszik, „felnőtt” előadásai és fórumbeszélgetései is voltak a negyedik Csillagpont református ifjúsági találkozónak. Ilyen volt például a Református önképünk - múltfeltárás, ügynökkérdés címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetés is, melynek Mirák Katalin történész személyében evangélikus meghívottja is volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró bizottságának tagjától a Csillagpont mottójából kiindulva „stílusosan” először azt kérdeztük: honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy egyházunk ügynökügyeit kutassa?- Mióta egyháztörténettel foglalkozom, mindig „kényelmetlenek” a témáim. 1989- ben például Sztehlo Gáborról írni még nem volt népszerű dolog. Amikor a Mevisszel (Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség - a szerk.) a Nem voltam egyedül című, a kommunizmus idején mellőzött, félreállított lelkészekről szóló interjúköteteket készítettük, akkor sem foglalkoztam azzal, hogy ezért bárki is az orrunkra koppinthat. Mégpedig azért nem, mert úgy gondoltam - és ma is úgy gondolom -, hogy egyháztörténetünk e szeletei egyben egyházi önismeretünknek is nagyon fontos részei, és ezeket kötelességem nemcsak nekem megismernem, de másokkal is megismertetnem. Amikor az ügynökkérdés tisztázásának igénye felmerült, és vizsgálata egyházi „burok” alá került, az személy szerint nekem nagy megerősítést jelentett a tekintetben, hogy ezt a munkát nem csak partizánként, magányos harcosként, állandóan széllel szemben lehet végezni. Egyházunk most ráérzett arra, hogy bizonyos dolgokhoz a nevét kell adnia - még akkor is, ha kellemetlen kérdések kerülnek a felszínre. Mindamellett ez az egyháztól kapott felhatalmazás, amellyel most dolgozom, természetesen korlátokat is von körém. Ennyi ellenőrzés alatt történészként még soha nem dolgoztam...- Voltak olyan pillanatok, amikor úgy gondolta, mégsem kellett volna belekezdeni ebbe a munkába?- Igen, sokszor éreztem már, hogy felesleges terhet cipelek, és hogy mennyivel egyszerűbb lenne szép, száz-kétszáz évvel ezelőtti témákról írni... Gyakran a fejemhez vágják, hogy érzéketlen vagyok - pedig lelkileg nagyon is megvisel ez a munka. Különösen is azért, mert azt tapasztalom, hogy életük ezen szakaszáról az egykori hálózati személyek többsége korábban még senkinek nem beszélt, így a családtagok sokszor csak a mi munkánkból értesülnek erről az egészről... Azaz nem a családon belül már ismert dolog kerül nyilvánosságra, hanem hideg zuhanyként éri a hozzátartozókat is, hogy például az édesapa miben vett részt. Ahhoz felülről kapott erő kell, hogy az ember elviselje a vádakat, a támadásokat. Ráadásul annyi szennyet, piszkot is lát a kutató ezekben az állambiztonsági iratokban, olyan döbbenetes kép rajzolódik ki előtte a lelkészi karról és az egyházról, hogy időnként azon tűnődöm: a hitben való megmaradás is csak felülről kapott erő segítségével lehetséges... Múltfeltárás fehér asztal mellett (balról jobbra): Básti Péter zsinati tanácsos (Felvidék), Mirák Katalin, Kiss Réka történész, Kuti József lelkipásztor, a Théma Egyesület elnökségi tagja és a moderátor, Kiss Sándor, a Reformátusok Lapja munkatársa
