Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-12 / 28. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009- július 12. » 15 Egy játszótéravatás emlékére Díjazott pedagógusok Kissé tanácstalanul állt meg Németh Zoltán igazgató lelkész a nyüzsgő gyereksokaság közepén, mert nem sok liturgiái hivatkozást talált arra, hogyan is kell egy játszóteret felszentelni. Régi álom valósult meg ezzel a pécsi evangélikus templomkertben. Az ötletet Némethné Tóth Szilvia hozta, mivel előbbi szolgálati helyükön, Tótkomlóson már megtapasztalhatták egy ilyen új közösségi térnek az áldásos hatásait. A cél az volt, hogy hinta, babaház, homokozó, trambulin beszerzésére került sor több mint félmillió forint értékben, amely a gyülekezeti tagok adományaiból, illetve a gyülekezet Luther-rózsa Alapítványának támogatásából jött össze. A gyerekek által „hozott” szülők, nagyszülők kényelmének biztosítására a Mecseki Erdészeti Zrt. felajánlott három rönkpadot, illetve további padok és asztalok kedvezményes vásárlására nyújtott lehetőséget. templom falai tágultak volna ki, hiszen a játszótéren volt már két keresztelő, és családi találkozókra „kérték kölcsön” a templomkertet. A közelben lakó kisgyerekes családok is felfedezték az új lehetőséget, így a játszótérnek már törzsvendégei vannak. Egészen más formában zajlott le június végén a hagyományos gyerektábor is az új játékokkal. Sokan értették meg, élték át Németh Zoltán áldó szavait, amelyeket a játszótéravatáson mondott: „Isten legyen egy olyan, a templomhoz köthető hely, ahol a legkisebb gyerek is jól érzi magát. Hosszas rábeszélés után hozta meg döntését a presbitérium, és bízta meg Bánki László presbitert a játszótér kialakításának szervezési munkáival. Ősszel megtörtént a konyhakert kerítésének bontása és a fakivágás, majd a játékgyártókkal lezajlott tárgyalások alapján kialakult a terv. Kombinált mászóka, A konkrét kivitelezés márciusban a földmunkákkal kezdődött meg a gyülekezeti tagok bevonásával. Több mint húszán vettek részt a tereprendezésben, virágültetésben, a játékok elhelyezésében. A bevezetőben említett játszótérszentelés május 9-én zajlott le, ezt pedig gyülekezeti majális követte. Az azóta eltelt két hónap fényesen bizonyította a játszótér létjogosultságát. Többen úgy fogalmaztak: mintha a áldása legyen ezen a játszótéren! Legyen az éden kertje itt a belváros szívében! Legyen a gyermekek örömére, felnőttek felüdülésére, a gyülekezet közösségének épülésére. Isten vigyázó szeme nyugodjék a gyermekeken itt játék közben, és áldása kísérje őket a kerítésen kívül is. Adja Isten, hogy megtalálják itt kicsik és nagyok, öregek és fiatalok testüknek, lelkűknek a békességet! Ámen.” ■ Dr. Sramó András ► Az evangélikus pedagógusok június 29. és július 1. között megrendezett országos konferenciáján munkájuk elismeréseként díjat vehettek át Kákay István országos irodaigazgatótól azok a tanárok, akiknek a diákjai eredményesen szerepeltek - az első tíz hely valamelyikén végeztek - a különféle országos tantárgyi versenyeken. Az alábbiakban az elismerésben részesült pedagógusok és az általuk felkészített diákok nevét közöljük. A verseny megnevezése mellett az elért helyezés olvasható. ♦ Horváthné Kupái Éva (győri oktatási központ; Kovács Ágnes, OKTV1, rajz és vizuális kultúra, 10.) ♦ Tóth Lászlóné Weisz Zsuzsanna (Berzsenyi-líceum, Sopron; Horváth Zsuzsanna és Elek Gabriella, OSZTV2, egészségügyi szakmacsoport, 1. és 3.) ♦ Tótfalusi Péter (nyíregyházi gimnázium; Csengeri Béla, OKTV, fizika, 4.) ♦ Wildné Vinczepap Mária (Berzsenyi-líceum, Sopron; Horváth Lili, OÁTV3, német nemzetiségi népismeret, 5.) ♦ Kozák Viola (Berzsenyi-líceum, Sopron; Haller Eszter, OKTV, német nemzetiségi nyelv és irodalom, 6.) ♦ Drobina Andrea (Berzsenyi-líceum, Sopron; Engelmann Noel, OÁTV, német nemzetiségi nyelv és irodalom, 5.) ♦ Lang Krisztián (Berzsenyi-líceum, Sopron; Szakács Ivett, OKTV, német nyelv, II. kategória, 5.) ♦ Dr. Katz Sándor (bonyhádi gimnázium; Cséke Balázs és Lamm Éva, OKTV, matematika, 2. és 4.) ♦ Simonná Krum Eszter (bonyhádi gimnázium; Lamm Éva, OKTV, matematika, 4.) ♦ Városi Anna (bonyhádi gimnázium; Lamm Éva, OKTV, matematika, 4.) ♦ Juhászné Kurucz Edit (szarvasi Benka Gyula általános iskola; Juhász Balázs; Varga Tamás országos matematikaverseny, matematika, 8.) ‘OKTV: országos középiskolai tanulmányi verseny 2OSZTV: országos szakmai tanulmányi verseny 3OÁTV: országos általános iskolai tanulmányi verseny Akik szeretnek jó levegőn, rendezett parkban sétálni, gyönyörködni a színekben, formákban, érezni a virágok illatát, azok bizonyára jártak már Vácrátóton, az arborétumban. Ha mégis kimaradt volna eddig, alkalomadtán okvetlenül ajánlott pótolni a mulasztást. Budapestről negyvenperces kényelmes autózással lehet elérni a 2A autóút felől, de vasúton vagy autóbusszal is könnyen megközelíthető. A jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia kutatási helyeként is működő park alapításának időpontja homályba vész. Az azonban biztos, hogy első említése a 19. század első harmadából származik, s a kor szokása szerint az angol kertépítési hagyományoknak megfelelően, a romantika jegyében született. Esős időben keltünk útra, bízva az idő jobbra fordulásában. Azonban csalatkoznunk kellett, így szemerkélő esőben vágtunk neki a sétának. S igazán szerencse, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. A frissen öntözött növények harmatossága, a portól megtisztított szirmokon ringatózó esőcseppek olyan színpompás látványt varázsoltak elénk, amelyért érdemes volt vállalni a kabátos sétálást. Hiszen nemcsak a szokásos tavaszi szirmok tarkállottak, de üdévé vált a növények szára, törzse, levele is. A kert számtalan látnivalót rejt. Sétánkat a nagyrét és a kutatóintézet központi épülete mellett elhaladva kezdjük. Mivel az arborétumban több tó, patak található, így csaknem mindig valamilyen víz mellett vagy éppen rajta keresztül vezet az út. Első állomásunk az üvegház, ahol az rendszertani növénygyűjteményt, ahol szabályos elrendezésben, tudományos igényességgel és célból ültetett növények régi biológiaórákat idéznek a laikus látogatóban. Ugyanitt tekinthető meg a gyógy- és fűszernövény-bemutató is. Kifelé menet a főút melletti kis parkban rózsák kaptak helyet. A felhők mögül közben előbújt nap éltető sugarai szinte kiszívták a színpompás szirmokból a bódító illatot. A vácrátóti botanikus kert külön érdekességgel is szolgál, elsősorban iskolások részére. A bejárat melletti úgynevezett Berkenyeházban látható kiállítás a gyermekek környezettudatos magatartásra nevelésének szolgálatában áll, itt ismerkedhetnek az élővilág sokszínűségével, vagy például megtudhatják, mit jelent a környezeti krízis. A parkban mindenütt rend és tisztaság van, ami már önmagában is megnyugtatja a szemet, vidámítja a lelket. Jól karbantartott utakon közlekedhetünk, de azért a magas sarkú cipő nem ideális viselet. A sűrűn elhelyezett padokon megpihenhetnek a látogatók, hogy útjukat folytatva aztán mindenki felfedezhesse a saját maga arborétumát, teremtett világunk e kicsiny hétköznapi csodáját. Az arborétum munkatársai csoportoknak szívesen biztosítanak idegenvezetést, ehhez azonban előzetesen be kell jelentkezni. Látogatás előtt tehát érdemes felkeresni honlapjukat (www.botkert.hu) vagy a 28/360-122-es telefonszámon érdeklődni a nyitva tartásról, a belépődíjakról. ■ Gyarmati Gábor KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE! Séta a vácrátóti botanikus kertben egyik legnagyobb hazai dísznövénygyűjtemény található. Trópusi ritkaságokkal, ember méretű levelekkel csíny szigetre érhetünk, amely kedvelt fotózkodó helyszíne esküvői pároknak. létén haladunk keresztül, míg el nem érjük a virágoskertet. Szakember legyen a talpán, aki valamennyi növényt feltalálkozhatunk. A következő cél az egész parkra jellemző szentimentális hangulatot legtalálóbban kifejező, a lovagkort idéző épített romok. Egészen biztos, hogy nem akad gyermek, aki kételkedne benne: még ma is itt szoktak találkozni éjszakánként a lovagok szívük hölgyével. Innen egy íves hídon ki-Visszatérve felkereshetjük az erdélyi ácsok munkáját dicsérő, valósághűen megépített, ám nem működő vízimalmot. Nem messze tőle barlangot idéző alagút vezet az úgynevezett sziklás tóhoz, amely mesebeli tájként tárul elénk. Egy rövid, jól kiépített emelkedőn felkapaszkodva felülről is megszemlélhetjük. Ezután fás, ligetes terüismeri. Nemsokára a sziklakerti gyűjteményhez érünk, amelybe belépni ugyan nem szabad, ám körbesétálva jól szemügyre vehető. Leereszkedve visszatérünk a nagy tó túlpartjára, sőt akár be is sétálhatunk a csaknem a közepéig benyúló félszigetre. Másfél órás sétánk vége előtt mindenképpen érdemes felkeresni a
