Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-16 / 33. szám
2 -m 2009. augusztus 16. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP - HAB 2,1-4 Oratio oecumenica Szerető mennyei Atyánk, múlandó életünk megannyi pusztuló értéke között áldunk téged, hogy ma is hirdetted közöttünk az örök élet beszédét. Imádságokat meghallgató Úr! Kérünk téged, légy figyelmes néped könyörgésére, melyben megemlékezünk előtted a boldogság után sóvárgó világról, nemzetünkről és minden szükséget szenvedő embertársunkról. Mennyei Atyánk, kérünk, őrizd meg e világ békességét, hogy népek és nemzetek egymás kölcsönös megbecsülésében éljenek, s ne engedd, hogy a közöttünk lévő kulturális, vallási és anyagi különbségek háborúk forrásaivá legyenek. Istenünk, könyörgünk otthonunkért, a Földért. Naponként intsd a világ hatalmasságait, figyelmeztesd e föld népeit, hogy óvják a teremtett világot felelős gazdálkodással, takarékos élettel. Add meg nekünk kegyelmesen, hogy mi is így éljünk. Adj mértékletességet a haszonszerzésben. Imádkozunk a harmadik világ szegényeiért és minden kizsákmányolt emberért. Adj munkát, élelmet, tiszta ivóvizet és otthont minden szegény embernek. Országalapító királyunk államáért, magyar hazánkért is imádkozunk, Atyánk! Add meg nekünk kegyelmesen, hogy növekedjék közöttünk a Krisztusban való hit, mely naggyá tette és megtartotta e hazát egy ezredéven át. Urunk, növeld hitünket, s e növekvő hitben adj nekünk boldogságot! Kérünk, adj országunknak felelős vezetőket, államférfiakat, akik tetteikkel a haza érdekét munkálják. Imádkozunk az ország határain túl és a világban szétszóródva élő magyarságért. Őrizd nyelvüket, kultúrájukat, adj közöttük egyetértést. Imádkozunk településünkért, amelyen élünk. Add meg, hogy terjedjen közöttünk a békességet, szeretetet hozó hit, szűnjék az erőszakosság és a viszálykodás. Adj nékünk idehaza munkát és megélhetést. Terjeszd közöttünk országod örömhírét, és add, hogy ebben mi is eszközeid legyünk. Imádkozunk minden emberért. A családokért: édesanyákért és édesapákért, gyermekekért, ifjakért és idősekért. Imádkozunk azért, hogy minden gyermek biztonságot adó családban nőhessen fel. Te óvd és vezéreld a szülőket Szentlelked erejével. Adj nekik kedvet, türelmet a gyermekneveléshez, a fiatalokat te őrizd meg minden meggondolatlanságtól, elkeseredettségtől. Add meg, Urunk, hogy benned megtalálják életük célját és értelmét. Imádkozunk minden magányos embertársunkért. Találjanak közösségre tebenned és a téged szeretőkben. Áldd meg idős testvéreinket békességet, megbecsültséget hozó évekkel. Ajándékozz meg mindnyájunkat jó egészséggel, hosszú és tartalmas élettel. Szüntesd meg a pusztító betegségeket és járványokat. Imádkozunk a betegekért, a kórházi ágyban fekvőkért és az odahaza lévőkért. Te add meg számukra a reményt, a vigasztalást és a gyógyulást. Imádkozunk a haláluk óráján lévő embertársainkért, a megváltó Krisztussal való találkozás enyhítse szenvedéseiket, és a feltámadás bizonyosságában legyen teljes örömük. Ámen. Honlap: www.evangeHltus.hu Manapság, a recesszió idején - ha más szavakkal is - ismétlődő kérdés: miből él az ember? Magasabb életszínvonalú országból érkező vendégeink rákérdeznek: ha ennyi az átlagfizetés, ilyenek a körülmények hazánkban, akkor miből él a magyar ember? Mai igénk végkicsengése nem az anyagiakra vonatkozó kérdés elspiritualizálása, valamiféle, gazdasági válság idejére való léleknyugtató, hanem az élet legfontosabb tartópillérére, a lét igazi forrására utal. Az igaz ember hite által él. Habakuk próféta szavai úgy tárják elénk ezt az életmeghatározó alapigazságot, hogy a megelőző gondolatokkal rávezetnek a titok lényegére, arra, hogy mi is az élet igazi mozgatórugója. Jeruzsálem pusztulásának emlékünnepén különösen is fontos lehet ez, hiszen a Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy a világ közepének számító szent város nem ismerte fel meglátogatásának idejét, azaz Isten érkezését és jelenlétét, s ennek egyenes következménye volt a pusztulás. Jézus maga is megsiratta Jeruzsálemet, mert látta, mi lesz a városból, mi lesz az emberből Isten nélkül. Kő kövön nem marad. A várost valóban elpusztították, a templomot lerombolták. Örök mementó. Számunkra is figyelmeztető jel, mi vár ránk, ha eltávolodunk az élet forrásától, Istentől. A szent város, a szent hely Isten nélkül pusztulásra ítélt, értéktelen valami. De Istennel még a legeldugottabb település, hely, a legjelentéktelenebb ember is áldások forrása lehet. PASSIÓPARAFRÁZIS Hit által Miből fakad az élet - szemben a pusztulással? Mi által van valódi élet - vegetálás helyett? Az igaz ember hitből vagy hite által él - így igénk válasza. A vasárnap mottója - istentiszteleti rendtartásunk szerint - így hangzik: „Ismerjük fel, amit Isten Krisztusban tett értünk.” A kettő - igénk csúcspontja és a vasárnap összes igéjének összefoglaló mondata - együtt adja meg számunkra azt a drága kincset, azt az evangéliumot, amelyet elvihetünk magunkkal az előttünk álló új hét vándorútjára. Hit által élhetünk, igaz emberként, mert Isten Krisztusban mindent megtett értünk. Megteremtett, megváltott, megszentelt. Igénk így kezdődik: „őrhelyemre állok”. Az értéket, életet védő ember őrködik. Természetes, hogy vigyáz arra, ami igazi kincs. Óvja, hiszen ami valóban érték, az állandó veszélynek van kitéve. Ebben az értelemben él a keresztény ember állandó harci helyzetben. Harci helyzetben pedig szükség van harckészültségre, őrszolgálatra. Őrhelyemre állok, mert veszélyben vannak a megismert és felismert igazi értékek: Isten szeretete, s ennek következtében az emberi szeretet, Isten jósága, s emiatt az emberi jó szándék, az Isten-hit tisztasága, s ezért az emberi lét testi-lelki-szellemi tisztasága. Veszélyben az evangélium is. Őrhelyemre állok, mert védenem kell azokat az értékeket, amelyeket az egyházban Isten végtelen szeretetéből megismertem. Őrhelyemre állok, mert a gonosz, az ördög, a sátán támadása nagyon is valóságos emberi, természeti és természetfeletti erőkön keresztül veszélyezteti magát az életet. Őrködni azonban - Isten gyermekei számára - nem csak azt jelenti, hogy saját erőmre, józanságomra, éberségemre hagyatkozom. Akkor egykettőre kicselezne az ellenfél - hiszen erősebb, tapasztaltabb, rafináltabb, mint én vagyok. Őrködni annyit tesz: Isten erejével, a Lélek józanságával „észnél lenni” és megtartani azt, ami értéket megteremtett bennem és körülöttem a Mindenható. Őrködni annyit tesz: figyelek Isten szavára, mit mond, mit mutat, mit vár, mit kér. Ahogy Habakuk megfogalmazza: „...mit szól hozzám, és mitfelel panaszomra” A. keresztény életforma ez: őrködni és közben figyelni az Úr szavára, válaszára. Ez a „felülről vezérelt állapot”. És az Isten szól. Nem bürokrata ő, aki tologatja életünk aktáit, megválaszolatlanul hagyva kérdéseinket. Elhangzanak az emlékeztető, a figyelmeztető, a biztató s a jövőt nyitó szavak. Isten szavai, amelyek nem bizonytalankodó kérdések, nem ingatag gondolatok, nem megkérdőjelezhető, kétes értékű szavak, hanem kijelentések. Szava célhoz ér, mert tartalma, címzettje, célja van. Tartalma a határozott, mentő, felemelő szeretet. Címzettje az eltávolodott és ezért elveszett ember. Célja az, hogy megmentse a világot, kiteljesítse az életet. Azaz: célja az üdvösség. Isten szavában az őrt álló, ráfigyelő ember nem csalódik. Sok mindenki becsap, a biztosnak hitt szó megcsal, de Isten szava sohasem. Célhoz ér. Lehet, hogy türelem kell hozzá. Az Isten órarendje és menetrendje más, mint A VASÁRNAP IGÉJE a miénk. De pontos. Minden idejében történik, minden megfelelő időben érkezik. Ahogy a Prédikátor is tudja: „Mindennek rendelt ideje van... Megvan az ideje..“ (Préd 3,1-8) Itt jutunk el a szakasz csúcsához, igénk utolsó mondatához. Leleplező mondat ez a javából: „...az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él” Ki az elbizakodott? Sokan vannak, sokan vagyunk: akik újra meg újra megfeledkezünk arról, hogy egyedül Isten szeretete tart meg minket. Elbizakodottan hiszünk saját erőnkben, saját problémamegoldó képességünkben. Abban, hogy egyedül is képesek vagyunk jók lenni, egyedül is ki tudjuk emelni magunkat az élet mocsarából, egyedül is elég erősek vagyunk legyőzni a rosszat, a gonoszt. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű - visszhangzik az ítéletet rejtő mondat. Az őszinte lélek bevallja: egyedül nem megy. Egyedül semmi vagyok. Az emberi erő kevés az életre, a jó cselekvésére, a boldogulásra. Erő, élet boldogulás csak az Istennel való bizalmi viszonyban van. A hitben. Az igaz ember hite által él. Azért igaz, mert Istenhez tartozik, aki helyünkre igazít. Azért él, mert hisz: Isten legnagyobb ajándékát, a hitet megkapta, elfogadta, befogadta. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Imádkozzunk! Legdrágább ajándékodért könyörgünk, Istenünk: hitet adó Szentlelkedért, hogy általa az élet is miénk lehessen. Ámen. CANTATE lene versszakosra bővítette. A GyLK szerkesztői német mintára csak a keretverseket közük. Az első versszak a kezdő felszólítás után Krisztus váltságművének legfontosabb állomásait idézi fel. Jól érezhető, hogyan vezet a gondolati ív Jézus születésétől földi tevékenységén, gyógyításain át a kereszthalálig. Az író az első felszólítás és a krisztusi váltságmű között állandó kapcsolatot tart fenn azzal, hogy többször ismétli: értünk. A második strófa, amely az eredetileg huszonegy versszakon át tartó történetet lezárja, újra meg újra felidézi Jézus megváltó tetteit és azt, hogy ez mire indítja az embert. Végül ismét Jézus áldozatát jeleníti meg a szövegíró: „O, ember, nézd, a Golgotán / Bűnödért mily ítélet jár: / Gyűlölj meg minden vétket!” Az éneket J. S. Bach két megkülönböztetett helyen dolgozza fel. Erre a koráira írta Orgelbüchlein című korálelőjáték-gyűjteményének talán legszuggesztívebb darabját, amelynek záró ütemeiben, ahol a Kreuze (kereszt) szó szerepel, egészen drámaian idézi fel a kereszthalál mélységét és dicsőségét. Hasonló karakterrel találkozunk sokkal nagyobb méretekben a Máté-passió első részének zárókórusában. Ez adhat feleletet arra a kérdésre is, hogyan lehet egy mély bűnbánatra indító koráinak ilyen nagy ívű dúr dallama: Jézus halála magában hordozza az emberi bűn mélységét, de azt is, hogy mindezt maga Isten győzte le a kereszten. ■ Finta Gergely Ember, sirasd nagy vétkedet ► Ma egy fontos nagyheti éneket mutatunk be Olvasóinknak: Ember, sirasd nagy vétkedet (GyLK 812). Szenteljünk először néhány gondolatot a dallamnak. Érdekes kitérőt tehetünk a lutheránus korálok világából a kálvini reformáció énekanyagának forrásához. A 16. század első negyedében Strasbourgban a zsoltárok verses parafrázisainak éneklése nagyon kedveltté vált. Köszönhető ez nem utolsósorban Matthäus Greiter (1490 k-1550) kántornak. Ő írta énekünk dallamát, amelyre kezdetben a 119. zsoltárt énekelték. A mesterien felépített dallamív kupolaszerűén emelkedik sorról sorra egyre magasabbra, majd tér vissza újra a kezdőhanghoz. Greiter dallamával az 1530-as évek vége felé több mint negyven szöveget énekeltek. Bizonyára a kiváló melódiának és a közismertségnek is köszönhető, hogy Kálvin felvette ezt a dallamot zsoltároskönyvébe. Ott a 68. zsoltár szövegét hordozza. Énekünk szövegét a reformáció egyik nürnbergi zászlóvivője, Sebald Heyden (1499-1561) írta 1530 körül. Heyden 1519-től tevékenykedett Nürnbergben, eleinte kántorként, majd iskolarektorként. Énekszövegírói tevékenységének egyik jeles állomása, amikor az ismert Mária-antifónát, a Salve Reginát átköltötte úgy, hogy szövege Jézust dicsőítse, őrá mutasson. Két könyve a zenetanítás, illetve az éneklés alapjairól szól. Egy harmadiknak érdekes magyar vonatkozása is van: Puerilium colloquiorum formulae (1527) című beszélgetésgyűjteményének német és lengyel értelmezéseit Sylvester János egészítette ki a magyarral. Ez az egyik legkorábbi olyan nyomtatvány, amely magyar szöveget tartalmaz. Mindezek mellett is legszélesebb körben az „O Mensch, bewein dein Sünde groß” kezdetű ének szövegírójaként ismerős Sebald Heyden. A vers a nagyheti istentiszteleti gyakorlatban gyökerezik. Óegyházi szokás, hogy ebben az időszakban négy alkalommal a négy evangélium passiótörténetét olvassák: virágvasárnapon Máté evangéliumával kezdve, nagypénteken megérkezve János evangéliumához. Ennek mintájára születtek főként protestáns gyülekezetekben a passióénekek, amelyek segítségével verses formában, könnyen énekelhető dallammal mélyedhetett el a gyülekezet Jézus szenvedéstörténetében. Ezek közül az egyik legkorábbi Sebald Heyden - Greiter dallamára írt - éneke. így a dallam, amely eredeti formájával zsoltárparafrázist hordozott, evangéliumi történet, a passió parafrázisának hordozójává lett. Heyden mindezt huszonhárom versszakban fogalmazta meg. Érdekesség, hogy később Paul Gerhardt ezt átköltötte és huszonki-Em - bér, si - rasd nagy vét - ke - det, Mert ér - te Krisz- Tisz - ta és ked - vés Szűz - a - nya Szül - te őt netus a meny-nyet, El - hagy-va föld-re szál - lőtt. künk,Má-ri - a, Hogy le-gyen köz-ben-já - rönk. I*'f r r rJ r rJ'f r-iP Hol - tak-nak a dott é - le - tét, Meg - gyó-gyí-tott sok be - te - get, Míg el - jött az ó - rá - ja, pum, 1 Hogy ér-tünk ál-do-zat le-gyen, És min-den vét-ket fel-vigyen A kí-nos ke-reszt-fá - ra. 2. Nagy hálát adjunk néki hát, Mert értünk vállalt kínhalált: Éljünk úgy, mint kívánja. Vívjunk a bűnnel nagy csatát, Krisztus majd győzedelmet ád, Hallgassunk csak szavára! Tőle tanulj szeretetet, Ki értünk halált szenvedett, S így adott üdvösséget.
