Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-09 / 32. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 74. évfolyam, 32. szám ■ 2009. augusztus 9. u Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap Ára: 250 Ft „Az pedig, hogy saját tagjait mindenkor segíti szükségükben a gyülekezet, egészen természetes kell, hogy legyen. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a karitatív munkához elkötelezett presbiterek is kellenek.” Auf Wiedersehen, Herr Wellmer! W- 9. oldal „Fontos kiemelni, hogy a többértelműség csak a lusta elmét idegesíti, a többértelműség valójában - a kevesebb »helyen« több információ elvén - gazdagságot jelent. Ez alól a Biblia sem kivétel.” Evolúció kontra bibliai genezis & 10. oldal „A Tízparancsolatban megfogalmazott követelmények is Szülői énállapotunk fontos meghatározói, iránymutatói.” Ki legyen a párom? ^ 12. oldal Pünkösdváró Európa 4. oldal Találkozás dr. Kamp Salamonnal W- 7. oldal Az élet komolysága 7. oldal Veöreös Imre-breviárium W- 8. oldal Halálugrás W- 11. oldal Akkor, ötvenhétben t*- 14. oldal Nyári hit ■ Szabóné Mátrai Marianna Sajátos tulajdonság a keresztény hit. Ezer szálból fonódik össze. Néha azzal áltatjuk magunkat, hogy látjuk a színeket: piros-zöld-sárga-barna-lila-kék. Aztán villan egyet a nap fénye, és kezdhetjük a számolást elölről. Gyanítom, ha egyszer minden színét megfejtenénk, s az egészet újra összeraknánk, nem ugyanazt a szőttest kapnánk. Mindamellett egyben egészen biztos vagyok. Van a keresztény hitnek téli színe és nyári színe. Én magam nagyon ragaszkodom a télihez. Az értelem szép, kék színéhez. Szeretem tudni, mit hiszek, és hogy az mit jelent pontosan. Hogyan kapcsolódik az életem és a világ egyéb darabjaihoz. Szeretem, hogy protestáns vagyok, ezért én magam mérlegelek, tűnődöm és gondolkodom. Nem az egyházam teszi ezt helyettem. Nem merülök el gondtalanul tanítása tengerében, magam gondolkodom. De egyházam segít ebben. Szószékről jövő és nyomtatott, világos, értelmes, igaz szavakkal. Kérdő és kijelentő mondatokkal. Megkímél a demagógia orrfacsaró szagától, hangzatos, ám üres, indulat szőtte, leegyszerűsített mondatoktól. Ezt kell tennie, hiszen nem a piactéren, hanem a wittenbergi egyetemen bontogatta szárnyait. Nem véletlen hát, hogy szeretem keresztény hitem tiszta, kék, téli színét. Ám mit érne a nyári színek nélkül? Parázsló tábortüzek, szikrázó csillagok, éjszakai éneklések, nagy szívdobogások, élethosszig szóló elhatározások, megvilágosodásszerű rádöbbenések, „rólam van szó” felismerések nélkül? Keresztény hitemnek ezek a nyári, piros színei általában nem templomban születnek. Inkább nyaralóvá varázsolt lakatlan parókiák udvarán, a fóti Mandák-villa hátsó teraszán, a szárszói parton és persze a gyenesi fenyősoron. Konferencián - mondták a régiek. Táborban - mondják a gyerekeink. Nincs hit nyári színek nélkül, élmény nélkül, az érzelmek pirosa nélkül. Bogozom a hittulajdonságok színes zsinórját. Belátom, nem tudok minden színt megkülönböztetni. Ám a kékhez és a piroshoz ragaszkodom. Bántja az orrom a demagógia szaga - és szívesen olvasom a huszadik táborbeszámolót is. Sajátos képesség a keresztény hit. Gyakorlás közben formálódik. Az aktivitás hiánya bizonyosan megöli. Szeretek reggelente, kezemben a Bibliámmal, csöndben tűnődni. De ha még életemben nem söpörtem össze a templomkertet, erről a szép, reggeli szokásomról, mivelhogy kiüresedett, előbb-utóbb le fogok szokni. Kifejezetten kedvelem, ha képzett zenészek mélyítik az istentisztelet áhítatát. De borzasztó lenne, ha csak hallgatni mennék a templomba és gyönyörködni. Ha nem fújhatnám kedvenc koráljaimat minden vasárnap, és ha nem hallhatnám, hogy hátam mögött Pista bácsi, mint mindig, ma is kicsit hamisan zengi. Bizonyosan leszoknék a templomba járásról, ha mindkettőnk helyett csiszolt hangú kórus hajlítgatná a dallamokat. Sajátos képesség a keresztény hit. Ha nem adnak neki mozgásteret, elsorvad. Én mindig ezer ötlettel mentem haza a nyári táborokból. Koszos a templomunk, szervezzünk takarítást! Nálunk még énekkar sincs! Miért nem szervezünk? Ilyen gondolatok nem otthon születnek, nem is hétköznapokon. Nyarak érlelik őket, vendégségben szerzett tapasztalatok. Ilyesféle mozgolódások nélkül pedig végtelen unalmassá válik egy gyülekezet élete. Ezért olvasom szívesen a huszadik táborbeszámolót is. Sajátos adomány a keresztény hit. Másoktól kapjuk, és közösségben erősödik. Nemigen létezik olyan keresztény ember, aki ne tudná, kik ringatták hitének bölcsőjét. Nem lennék hívő ember, ha ők nem lettek volna - mondjuk néha kissé sommás, ám kétségtelenül hálás szavakkal. Csak múlt időbe ne tegyük ezt a gondolatot! Mert nemcsak a kezdetnél vagyunk többen, hanem mindvégig. A keresztény hit már csak ilyen. Gyakorolni is csak közösségben lehet. Ez néha felemelő, néha rendkívül bosszantó. Egyszer adományként, másszor teherként éljük meg. Nagyjából ötven adományra jut egy teher. Ha nagyon felborult ez az arány, érdemes az énekeskönyv gyónó imádságai között lapozgatnunk. Manapság többnyire gyülekezeti táborok színezik a nyarakat. A régi és a közelebbi múltban a fiatalok számára országos táborokat szervezett egyházunk. Ezt a gyakorlatot nem a negyven év alakította ki, holmi ellenőrizhetőségi szempontok alapján, így volt ez korábban, a diktatúra előtt is. Bizonyára azért, mert a keresztény hit egyik alapvető jellemzője, hogy egyetemes. Egyébként létező és elválasztó határokon átível, legyenek akár földrajziak, kulturálisak, történelmiek vagy társadalmiak. A keresztény hit jobban összeköt, mint amennyire mindezek szétválasztanak. Ezt az összetartozást pedig meg kell élni, mivel sajátosságunk. Figyelmeztetés ez a saját várukba bezárkózó gyülekezeteknek, saját érzékenységükbe gubózó egyéneknek. Nem veszélytelen huzamosan olyat tennünk, ami a lényegünkkel ellentétes. Márpedig a keresztény hit nem az a bezárkózós fajta. Ezért olvasok szívesen minden tábori beszámolót. A gyülekezetit, az országost, sőt a nemzetközit is. Több százan emlékeztek a roma holokauszt áldozataira augusztus 2-án a fővárosi Nehru parton tartott gyászünnepségen. A Roma Polgárjogi Alapítvány és más roma civilszervezetek által rendezett együttléten koszorúkat helyeztek el a IX. kerületi parkban lévő emlékműnél, Gáncs Péter evangélikus püspököt pedig (képünkön Iványi Gábor metodista lelkész balján) imádságra kérték fel a szervezők. Történeti visszatekintés az 5. oldalon Tanítóira emlékezett az alsósági gyülekezet ► Sok hívő számára szép személyes emlékeket idézett az a gyülekezetépítő nap, amelyet augusztus elsején rendeztek Celldömölk alsósági városrészében. Az idősebbek még jól emlékeznek a harminc éve elhunyt iskolaigazgatóra, Szakály Dezsőre és feleségére, Ilonka nénire... Az évfordulóra való tekintettel Vető István lelkész, püspökhelyettes Pál apostol szavait idézte igehirdetésében: becsüld meg, akik elöljáróid Istenben. A tanítókról beszélt, akik előttünk jártak, és megszólaltatták Isten igéjét. Azokról, akik egész életükben azon fáradoztak, hogy értéket közvetítsenek a következő nemzedéknek. Az igehirdető feltette azt a kérdést is: vajon mi a baj a mai tanárokkal? Talán a szüntelen reménység hiányzik a lelkűkből, amely csak a hitre épülhet, és amelyet csak Isten alapozhat meg. A szigorú, de igazságos Szakály Dezső életútját Balogh Ernő idézte fel. A megemlékezést színesítették az egykori pedagógus költeményei, a hadifogság idején írt naplójának részletei. Sok hívőnek könny szökött a szemébe, amikor közösen elénekelték azt a tanítójuk által szerzett, Szent oltárod zsámolyánál kezdetű dalt, amelyik esküvőkön azóta is gyakran felhangzik. Az ünnepségre eljöttek a néptanító gyermekei, Gábor, Áron és Ildikó is, akiket Győri Elemér felügyelő ajándékkal köszöntött. Az emlékezés a templommal átellenben, a már rég megüresedett iskolaépületben folytatódott. A Szakály testvérek a gyülekezet kérésének eleget téve összegyűjtötték és tárlókban mutatták be a kedvelt tanító házaspár személyes tárgyait. Az érdeklődők gyűrűjében Szakály Gábor beszélt az egykori osztályképekről, a különféle egyletek kulturális és sportbemutatóit idéző relikviákról. Különös érdeklődés kísérte a szőlőnemesítő, borászati hagyományokat őrző Szakály Dezsőről szóló anekdotákat. A fiatalabbik fiú, Áron meghatottan mondta a kiállításnak helyet adó tanteremről: édesanyja negyvenkét éven át tanította itt az elsősöket. A megemlékezés közös ebéd és kötetlen beszélgetés után a pedagógus házaspár sírjának megkoszorúzásával zárult. ■ Varga Krisztina 1^ Életrajzi összefoglaló a 3. oldalon Győri Elemér felügyelő köszönti Szakály Dezső gyermekeit, Gábort, Ildikót és Áront
