Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-19 / 29. szám
14 41 2009- július 19. KRÓNIKA Evangélikus Élet In memóriám Martin Hengel A Holdra szállás negyvenedik évfordulójára Súlyos betegség után, július 2-án, 82 éves korában elhunyt Martin Hengel, korunk legnagyobb biblikusa. Világszerte tisztelet és megbecsülés övezte mint az újszövetségi tudományok, a judaisztika és az ókor kiváló ismerőjét és művelőjét, aki mindezeket a tudományterületeket ritka szintézisben tudta szemlélni. Adolf Schlatter óta nem volt olyan Újszövetség-tudós, aki a zsidóság irodalmát és történelmét hozzá hasonló alapossággal ismerte. Martin Hengel tudományos életútja nem volt egyenes vonalú. 1926. december 14-én született Reutlingenben. Aalenben nevelkedett, és élete, munkája sokáig összekapcsolódott édesapja helyi textilüzemével. Először 1964-ben töltött be tudományos pozíciót, miután 1959-ben elkészítette A zélóták című disszertációját az első századi zsidó ellenállási mozgalmakról. Habilitációs dolgozatát 1967-ben írta meg A judaizmus és hellenizmus címmel. 1968-ban Erlangenbe hívták, 1972- ben azonban visszatért Tübingenbe, tanára, Otto Michel tanszékére. Itt fejtette ki példa nélkül álló kutatói és tanítói munkásságát. Nemzetközi elismertségét jelzik azok a vendégkutatók, akik az évek folyamán százával özönlöttek Tübingenbe, nem csupán azért, hogy a Hengel által irányított, az antik judaizmussal és a hellenisztikus vallástörténettel foglalkozó kutatóintézetben dolgozhassanak, hanem azért is, mert otthona mindig nyitva állt a kollégái előtt. Martin Hengelt díszdoktorátussal tüntette ki az uppsalai, a Saint Andrews-i, a cambridge-i, a durhami, a strasbourgi és a dublini egyetem. Kitüntetéseket kapott londoni és Istentiszteleti rend ♦ 2009. július 19. Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 5,20-26; Ézs 43,1-7. Alapige: Kol 2,12-15. Énekek: 295., 359. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gazsóné Verasztó Teodóra; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh K. Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Varga Gyöngyi; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI. , Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyányi, u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. , Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. if). Zászkaliczky Pál; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. ifj. Zászkaliczky Pál; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Széchey Béla; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Tóth Melinda. Istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse de. 11.; Badacsonytomaj de. 9.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 9.; Fonyód de. fél 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kisdörgicse du. fél 2.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de.háromnegyed 10.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. Német nyelvű istentiszteletek: Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. Összeállította: Boda Zsuzsa prágai egyetemektől, elnöke volt a Studiorum Novi Testamenti Societasnak, 1977-78 között pedig dékán a saját fakultásán. Tagja volt a heidelbergi, a brit és a holland tudományos akadémiának. Az általa alapított Philipp Melanchthon Alapítvány segítségével fiatal teológusok tanulmányozhatták a görög és római világ történelmét és kultúráját. Martin Hengelnek mély, személyes meggyőződése volt, hogy az Újszövetséget kizárólag a kortárs zsidóság kontextusában lehet megérteni, ezért fáradhatatlanul tanulmányozni kell a judaizmus irodalmát. Ebben a meggyőződésében feltehetően fontos szerepet játszott a kereszténység és a zsidóság sajnálatos történelmi szembenállása, amelyet Hengel ilyen módon is a személyes példájával igyekezett orvosolni. Családja mellett számtalan diákja gyászolja, akik közül sokan ma szintén meghatározó alakjai az Újszövetség-kutatásnak, valamint azok az olvasói, akik könyvein keresztül mindig sokkal többet nyerhettek, mint egyszerű bepillantást az első keresztények világába. ■ Pécsük Ottó „Houston, itt Nyugalom Támaszpont. A Sas leszállt” - jelentette Edwin Eugene Aldrin, az Apollo-11 űrhajó holdkompjának pilótája. 1969. július 21-e mérföldkő az emberiség történetében. Az amerikai Apollo-11 űrhajósai kiléptek a Holdra - az emberi faj első ízben jutott el egy idegen égitest felszínére. Az űrhajó - fedélzetén Neil Alden Armstronggal, az űrmisszió parancsnokával, Michael Collinsszal, a Columbia nevű parancsnoki kabin pilótájával és Edwin Eugene Aldrinnal, az Eagle (Sas) nevű holdkomp pilótájával - 1969. július 16-án startolt az amerikai Cape Kennedy űrközpontból egy száztíz méter magas Saturn-V hordozórakéta segítségével. A Föld körüli keringés után az űreszköz a Hold felé vezető pályára állt, majd július 19-én megkezdte keringését a Hold körül. A következő napon Armstrong és Aldrin átszálltak a holdkompba. A kompot leválasztották a parancsnoki egységről, és segítségével leereszkedtek a Hold felszínére, a Nyugalom tengerére. Eközben Collins a parancsnoki kabinban tovább folytatta a keringést. Az asztronauták július 21-én szkafanderben léptek Földünk hűséges kísérőjének felszínére. Először átvizsgálták a holdkompot és a talajt, majd kipróbálták, hogyan végezhető a járás, a futás és az ugrálás a földinél jóval alacsonyabb gravitáció ellenében. Tudományos munkájuk során holdrengések mérésére szolgáló eszközt, meteoritbecsapódásokat mérő berendezést, napszél analizálására szolgáló fóliát, a Hold-Föld-távolság mérését lehetővé tevő lézerreflektort üzemeltek be. Számtalan fotót, valamint filmfelvételt készítettek, kitűzték országuk zászlaját, emléktáblát helyeztek el „Békés szándékkal, az egész emberiség képviseletében jöttünk” felirattal, valamint huszonkét kilogrammnyi kőzet- és pormintát gyűjtöttek a földi vizsgálatokhoz. Még aznap visszaindultak a holdkomppal, sikeresen dokkoltak a Hold körül keringő parancsnoki egységgel, és a Föld felé vezető pályára álltak. Az űrhajósok július 24-én tértek vissza szülőbolygójukra, szerencsésen leereszkedve a Csendes-óceánra, ahonnan a közelben úszó Hornet anyahajóra szállították őket épen és egészségesen - valamennyi földlakó büszkeségére. „Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” (Neil Alden Armstrong, az Apollo-11 űrhajó parancsnoka.) ■ Rezsabek Nándor Csillagok, bolygók szerelmese Föltekintve a Holdra vajon hányán tudják, hogy van rajta egy kráter, amely a Nemzetközi Csillagászati Unió 1994-es közgyűlése óta Hédervári Péter (1931-1984) magyar csillagászati ismeretterjesztő, Hold-kutató nevét viseli? Bár végzettségét tekintve Hédervári nem volt csillagász, generációk nőttek fel ismeretterjesztő cikkein, könyvein és előadásain; vannak, akik ezek hatására indultak el a csillagászi pályán. Saját építésű mini-csillagvizsgálójában távcsöveivel végzett megfigyelései elsősorban a Napra, másrészt a Holdra, a bolygókra, a változócsillagokra és fogyatkozásokra terjedtek ki. A „magyar nevű” holdkráter névadójáról jelent meg tavaly decemberben egy élvezetes stílusban, körültekintően megírt, igényes monográfia Az ismeretlen (?) Hédervári Péter - Vulkánoktól a csillagok világáig címmel. Egyik szerzője az Evangélikus Életben is rendszeresen publikáló Rezsabek Nándor. A kötet áttekinti Hédervári életútját és szakmai pályafutását, bemutatja őt mint ismeretterjesztőt. Megtudhatjuk, hogy ilyen jellegű csillagászati munkái a maguk korában igazi sikerkönyvek voltak, amelyeket ma is szívesen vesznek kezükbe az érdeklődők. A kiadványt bőséges fotóanyag illusztrálja, a végén pedig megtalálható Hédervári könyveinek, tanulmányainak, cikkeinek részletes bibliográfiája (Sragner Márta munkája). ■ - bzs -Rezsabek Nándor - Sragner Márta: Az ismeretlen (?) Hédervári Péter - Vulkánoktól a csillagok világáig. Aura, Budapest, 2008. Ára 980 forint. Megrendelhető levélben vagy személyesen a Göncöl Alapítványtól: 2600 Vác, Ilona u. 3.; tel.: 27/512-030; email: kmcs@goncol.hu. ERŐS VÁRAK A Rákóczi-várkastély Sárospatakon A hazánkban jelenleg forgalomban lévő bankjegyek közül három címleten láthatunk várábrázolást. A kétszázas Károly Róberttel átellenes oldalán a négytornyú diósgyőri vár látható. A tízezresen Esztergom főképp szakrális vonatkozású nevezetességei mellett ott találjuk Szent István szülőhelyét, a város erődítményét. Az ötszázas - valamennyi közül talán a legkifinomultabb módon - a sárospataki Rákóczi-várat mutatja, mind a Vörös-torony, mind a kastélyszárny élethű ábrázolásával. Az erődítés első, ma is álló eleme a IV. Béla idején épült lakótorony. Itt talált menedéket az apjával véres csatákba torkolló trónharcot vívó ifjú herceg, a későbbi V. István király, majd innen hurcolták el őt. Utóbb a várat főúri családok bírták, majd Károly Róbert országlása idején került ismét uralkodói kézbe. A vár bővítése a 15. század végén a Pálóczyak nevéhez fűződik. Mohács után a befolyásos főnemesé, Perényi Péteré, aki I. Ferdinándtól Sátoraljaújhellyel együtt a Szent Korona visszaszolgáltatásáért kapta adományul. Reneszánsz díszítőelemek, illetve a kor magas szintű haditechnikai megoldásai ekkor épültek be architektúrájába, olasz mesterek segítségével. A 17. század elején a Lorántffy Zsuzsannával kötött házasság révén I. Rákóczi György tulajdona lett. Ez a periódus a várépítés újabb aranykorát jelentette, amely egyaránt meghatározta a katonai és a lakófunkciókat. A sárospataki várban töltötte gyermekkorát II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem. Szabadságharcának bukása után Bécshez hű hercegi famíliák, utolsóként - egészen 1945-ig - a Windischgrátzek tulajdona volt a vár. A klasszicista, romantikus és eklektikus stílusú átalakítások ennek az időszaknak az eredményei. Az erődítmény - immáron múzeumként - 1950-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. ■ R. N.
