Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-12-20 / 51-52. szám

32 -m 2009. december 20-27.

Evangélikus Élet

Menekülési útvonal - az életbe

Ezen a zajos estén csendre vágyom. Pont fordítva, mint a nagy átlag. Az utcán szólnak a szilveszteri trombiták, éjfél közeledtével egyre többször hallani artikulálatlan emberi kiáltásokat, rikácsolnak a kereplők, durrognak a petárdák. Hihetetlen zaj van. Lehet, hogy az ember éppen túl akarja harsogni a rossz emlékeit, az elmaradt feladatait, a rossz lelkiismeretét. Felejteni akar, s ha máshogy nem megy, zajosan teszi. Lehet, hogy tudatosan ki akar vetkőzni emberi mivoltából, mert olyan nehéz a másik háromszázhatvannégy napon embernek lenni.

Hova bújjak, hogy csend legyen? Valami belső szobába? Húzzam le a redőnyt, hogy még kevesebbet halljak a kinti eseményekből? Kapcsoljak ki tévét, rádiót? Igen, megpróbálom. Ami megtehető, megteszem. Kiszűröm a zajt az életemből. S azután várom a hatást. Kiderül azonban, hogy a zaj nem csak kívülről jön. Belül is van sok minden, ami túl akarja harsogni a hit hangját, az Isten szavát. Nemcsak a külvilágot kell lecsendesítenem, hanem a szívemet és lelkemet is. Vannak erre technikák: kipróbáltak, sok ezer évesek. Csendre igyekezni lehet. Csendet - nem üres, hanem tartalmas csendet - teremteni azonban emberi erővel aligha. „Csak Istennél csendesül el lelkem” - hangzik ma este a zsoltár.

Mert a csend nem valaminek (például a hangoknak vagy a zajnak) a hiánya, hanem valamiből fakad. Zsoltárunk szerint a reménységből. Ha nem üres az élet, hanem kitölti a reménység, akkor minden zavaró hang el tud csendesedni, és szívünketlelkünket az Isten adta biztonság járja át. Tudom, hogy a jövő az ő kezében van. Nemcsak valami, hanem Valaki vár rám. Ez az én reménységem. „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet’.’

Ezt fejti ki a zsoltár írója, amikor kőszálról, szabadításról, erős várról beszél. Mindegyik képnek van óév esti vonatkozása, mondanivalója.

Ő az én kőszálam. A kő a stabilitás, a változatlanság jelképe. Ha valamikor, hát szilvesztereste érezzük a múlandóságot, az elszalasztott lehetőségeket, azt, hogy „kihullanak”

AZ ÜNNEP IGÉJE

mellőlünk az útitársak. Megállíthatatlanul szalad az idő. Szükségünk van hát stabilitásra, szomjazzuk a változatlanságot, vágyunk az állandóságra. Az óéveste figyelmeztetés számunkra, hogy a múlandó világban a maradandót keressük, a bizonytalan helyzetben a stabilitást, a válság idején a biztonságot. Isten személye, szeretete, jósága nem változik.

Ő az én szabadítom - folytatja a zsoltáros. December 31-én akarvaakaratlanul számadást készítünk. Lehet, hogy hosszabb szakaszról, lehet, hogy csak az elmúlt évről. Biztos, hogy a leltárba bekerülnek a „nemszeretem” dolgok is. Azok, amikre nem szívesen emlékezünk. A múlt azonban kísért. Újra meg újra visszaköszön az is, amit elrontottunk vagy elmulasztottunk. A hátizsákunk egyre nő. Életünk felhalmozott limlomjai egyre nagyobb terhet jelentenek. Hogyan szabadulhatunk meg a fájdalmas emlékektől vagy elrontott dolgoktól? Hogyan tehetem le a mögöttem lévő tizenkét hónap minden terhét? Úgy, ha hiszem, vallom, átélem, hogy Isten az én szabadítom. Ha neki vallom meg bűneimet, s tőle kérem és fogadom el a bűnbocsánatot. Óév eredetileg szekuláris ünnepe így vált a bűnbánat és a bűnbocsánatért való könyörgés alkalmává az egyház liturgikus életében.

O az én erős váram - hangzik a következő tanúságtétel. Ezt a képet jól ismerjük és nagyon szeretjük mi, evangélikusok. „Erős vár a mi Istenünk!” Ez a drága, (csak) Magyarországon köszönésként és áldásként is használt mondat sokféle helyzetben - az év utolsó napján is - aktuális. Nem vagyunk kiszolgáltatva a sors hányattatásainak, a „gonosz időknek” s a bizonytalan jövőnek. Isten a mi erős várunk, akinek védő szeretetét magunk körül tudhatjuk. Nem tudjuk, mi vár ránk az év váltásával, nem tudjuk, mit hoz a pillanatokon belül beköszöntő, 2010-es számmal jelzett

év, de azt tudhatjuk: Isten óvó-védő szeretetével számolhatunk. Jósága kimagaslik, mint a vár, erőt sugározva, menedéket, biztonságot és védett életteret kínálva. A zsoltáríró ezt még egyszer - más sorrendben - megismétli, továbbrészletezi. Érdemes bibliai meditációként sorra venni, egyéni életünkre alkalmazva végiggondolni: „Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten’.’

Hozzá lehet és érdemes menekülni. Menekülni? Szüksége van erre a nagykorú emberiségnek, kell ez nekünk, felnőtt embereknek? Olyan veszélyhelyzet lenne, olyan üldözésben lenne részünk, hogy menekülnünk kellene? Álljunk a magunk lábára, nézzünk szembe az ellenünk szegülő erőkkel. Ha önállók akartunkakarunk lenni, akkor vívjuk meg önállóan ezt az életnek nevezett küzdelmet. Ne futkossunk más árnyékába, védelmébe... így gondolkodnak sokan, akik reménytelenül küzdenek, s eleve vesztésre vannak ítélve.

Itt ugyanis olyan küzdelemről, kilátástalan harcról van szó, amely reménytelen vállalkozás lenne a legerősebb embernek is. Egyrészt azért, mert saját magunkkal, bűneinkkel, szívünk-értelmünk romlottságával kell harcolnunk. Ám még ennél is nagyobb ellenfelünk van: a gonosz emberfeletti hatalma, aki nem csak rosszakarónk, tönkretevőnk, de vádlónk is egyben. Bűnre visz, azután szembefordul velünk, és vádol Isten, a világ Bírája előtt. S a vád jogos is: bűnösök vagyunk. Ha mérlegre kerül az életünk - páránál is könnyebnek bizonyulunk. Életünk a semmibe vész. De Istenhez menekülünk, akit Krisztusban kegyelmes Istennek ismertünk meg, aki erős, akinél biztonság, védelem és reménység van. Ezért érkezhetünk vissza a zsoltárvershez: „...Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet”

■ Dr. Hafenscher Károly

Imádkozzunk! Istenem! Nálad keresek csendet, békességet és reménységet a múlandó időben, a múló év utolsó óráiban. Te nyisd meg számomra az örök jövőt! Ámen.

Új nap - új kegyelem

Vasárnap

Márta így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba” Jn 11,27 (Ezsd 9,13; Lk 2,(22-24/25-38/39- 40/; íjn 1,1-4; Jn 1,1-5) Én hiszem... Irigylésre méltó az a bizonyosság, az a megtartó erő, amely Márta hitét jellemzi. S éppen testvére, Lázár elvesztésekor halljuk tőle ezt a vallástételt. (A feltámasztás csodája pedig még csak ezután következik.) A hit nem roppan össze. A hívő ember ereje persze nem önmagából fakad: az élet legnehezebb próbáinál a feltámadás és az élet Ura áll mellette. Mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít. Higgyük ezt, és hívjuk segítségül az ő nevét!

Hétfő

Én nem vetem el az Isten kegyelmét. Gál 2,21 (5MÓZ 23,6; Mt 2,13-18; Jn 1,6- 8) Nem cselekedetekért, hanem az Isten kegyelméből kapunk örök életet és üdvösséget. Ez az év, amelynek utolsó napjait írjuk, tele volt Isten kegyelmének megnyilvánulásaival. Magam fel sem tudom sorolni, és csak ámulok, hogy hány alkalommal és milyen csendes, jó időzítéssel működött életemben. Ami sikerült, tudom, az ő kegyelme volt. Vegyük számba, mit köszönhetünk Istennek - bárcsak felmutatnánk őt életünkben, hitünkben, szavainkban és cselekedeteinkben, amint tette Pál apostol, amint tette Luther... Ne féljünk, hogy mi kevesek, kicsik vagyunk! Hiszen minket is ugyanannak az erős Istennek a karja véd, és ugyanaz a végtelen kegyelem tart meg.

Kedd

Jézus így szólt a vakhoz: „Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában” - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. Jn 9,7 (Zsolt 33,9; íjn 4,n-i6a; Jn 1,9-13) Igen, ez rólunk is szól: a Jézussal való találkozás után visszatérünk, és már látunk. És sokan kérdeznek majd. Lesz, aki a gyógyító Orvosról fog minket kérdezni. Lesz, aki hitetlenkedik, vagy egyenesen nekünk támad, kiközösít vagy kigúnyol, de - hála Istennek - lesz, aki maga is azonnal oda akar menni Jézushoz, aki látóvá tett minket. Milyen csodálatos lehetőség róla bizonyságot tenni! Látóvá tett szemmel nézni a világot, hirdetni őt, de mindenekelőtt hálát adni neki, hogy megnyitotta a szemünket.

Szerda

Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Mt 20,15 (Ez 18,25; Zsid i,/s-6/7- 14; Jn 1,14-18) Ez a gonosz szem milyen sok hántást és szenvedést okoz - annak is, aki felé ezzel az indulattal fordulunk, ám tudnunk kell: magunknak ártunk irigy, önző hozzáállásunkkal. És Atyánkat szomorítjuk, aki gazdagon megajándékoz. De nekünk fáj, hogy a másik is ennyit, annyit, többet, jobbat, mást kap. Neki jobb: mert egészséges. Sikeres. Népszerű. Nagy és szép a családja. Pedig „nem is járna" neki. Mert én régebb óta vagyok hívő. Én presbiter vagyok. Én sokat adakozom. És így tovább. Ó, bár ettől a gonosz szemtől végleg megszabadítana Urunk, és nem önző énünk, kicsinyes indulataink uralkodnának rajtunk! Hiszen javait naponta megadja nekünk. Jósága felénk is határtalan. Vegyük észre ezt, s kérjük a tisztán látó szemet, a hálás szívet.

Csütörtök

Boldogok, akik nem látnak és hisznek. Jn 20,29 (Zsolt 5,12a; Lk 12,35-40; Róm 8,3ib-39; Zsolt 103) Óév - Istennek adjunk hálát, hogy eljutottunk eddig a napig. Ő látja legjobban, mennyire nehéz, embert próbáló volt. A látható jelenségek, folyamatok, történések - ebben az évben különösen is sokszor - csak szorongással, a jövőre irányuló félelemmel töltöttek el. A hívő ember mégis boldogan tudja Isten kezébe tenni a sorsát, a napok, évek sorát. A múlt terheit csakúgy, mint a mát és a még nem ismert holnapot. Mert Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, és ő velünk van ígérete szerint. Urunk, őrizd és áldd meg ezt a világot és benne egyházadat 2010-ben is. Légy velünk, kérünk! Veled zárjuk az évet, s veled indulunk. Boldogan és hittel.

Péntek

Mit ér a bölcsek bölcsessége, ha megvetették az Úr igéjét? Jer 8,9b (Kol 3,16; Lk 4,16-21; Jak 4,13-15; Zsolt 97) Szőhetünk szép és nagyszabású, motiváló terveket az új évre. Ám ha kihagyjuk belőle Istent, ha igéjét nem vezérfonalként és napi lelki táplálékként olvassuk, ha nem ez a fundamentum, a kötőanyag, a támasz, vajon hová, meddig jutnánk a magunk bölcsességével? Urunk, vezess minket 2010-ben, hogy a jó úton járhassunk. Áldást, erőt, kitartást, terveink sikerét tőled kérjük. Rád bízzuk magunkat mindenestül.

Szombat

Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! Zsolt 97,1 (Lk 1,32; Józs 24,1-23.13-18.25-26; Jn 1,19-28) Nem az újévkor szinte kötelező vigadozás és mámor, a jövőtől való félelmek harsány vígsággal való eltakarása a hívő ember magatartása. Van okunk az örömre, a bizakodásra, a reményteli jövőre, de az ok ez: uralkodik az Úr - a világban és a mi életünkben. Ez az öröm nem a pillanaté, amely jön, majd elmúlik, hanem napról napra, évről évre velünk marad. Akkor is érvényes és valóságos, ha nincs felhőtlen jókedvünk, ha bánatunk van, ha aggódunk. Mert akkor is, mindig, mindenben velünk van Jézus. Ennek az örömnek mélysége, tartalma van. Éljük át, merítsünk belőle.

■ Kőháti Dóra

Evangélikus Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja

E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet on-line: www.evelet.hu,www.evangelikuselet.hu Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu.

Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195.

Szerkesztőségvezető: Boda Zsuzsa (zsuzsa.boda@lutheran.hu). Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (Judit.vitalis@lutheran.hu).

Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu).

Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Nagy Bence (bence.nagy@gmail.com). Rovatvezetők: Ecsedi Zsuzsa - Cantate (ezsu@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Kőháti Dorottya - Új nap - új kegyelem (dora.kohati@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu).

Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu) 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,1/486-1228; 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Burján Norbert nyomdaigazgató.

Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3250 Ft, fél évre 6500 Ft, egy évre 13 000 Ft, európai országba egy évre 43 800 Ft (168 euró), egyéb külföldi országba egy évre 51 200 Ft (196 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.