Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-20 / 51-52. szám
22 4i 2009- december 20-27. élő víz Evangélikus Élet Egybetartozó edények Pál és a rómaiak Jelenti magát Jézus Keresztény szellemiségű népdalok gyűjteménye Ahogyan a könyv alcíme is jelzi (A Római levél kortörténeti olvasata), nem szokványos Római levél-kommentárt tart a kezében az olvasó, aki belelapoz Pécsük Ottó református teológus doktori disszertációjába. Maga a szerző is megjegyzi első, kutatástörténettel foglalkozó fejezetében, hogy szakítani akart azzal a klasszikusnak mondható megközelítéssel, amely a Római levélre mint időtlen dogmatikai összefoglalásra (compendium Christianae religionis - Melanchthon) tekint, s nem egy valódi, konkrét közösségnek jól körülírható történeti szituációban íródott valódi levélre. Figyelmeztet ugyanakkor arra is, hogy a külső, kortörténeti bizonyítékokat nem lehet kijátszani a levél belső bizonyságtételével szemben: a két szempont egymást feltételezi és segíti. Ez a kiindulópont szükségessé teszi a szőkébb és tágabb kortörténeti helyzet megvilágítását, Augustus valláspolitikájától és a római állami és népies vallásosság formáitól a zsidósággal és a kereszténységgel kapcsolatos antik irodalmi forrásokon át a római zsidóság és kereszténység státusáig és Pál sajátos missziós szituációjáig. Az utóbbi két tényező közvetlen és konkrét módon kapcsolódik a levél mondanivalójához. A szerző rámutat a zsidósággal (s később a kereszténységgel) kapcsolatos ókori közvélekedés kettősségére: a következetes egyistenhit kiváltotta tisztelet és a zsidóság etnikai elzárkózása által kiváltott antik pogány antiszemitizmus ambivalenciájára. A fiatal keresztény közösségek kezdetben, a zsidóságon belüli mozgalomként, osztoztak ezekben, később azonban, amikor a pogány eredetű keresztények maguk mögött hagyták a zsidóság megkülönböztető jegyeit (körülmetélkedés, étkezési és szombatnapi szabályok), ez egyszerre jelentette a társadalmi felemelkedés esélyét és a vegyes etnikai hátterű közösségek belső konfliktusainak lehetőségét. Ez a helyzet sajátos párhuzamokat mutat Pál apostol keleti missziójának problémáival: míg keleten a zsidókeresztény többség próbálta a pogány származásúakat a saját képére formálni, Rómában a pogánykeresztény „erőseket” kísértette az a lehetőség, hogy a tradíciójukhoz ragaszkodó zsidókeresztény „gyengéktől” megtagadják a szolidaritást (míg a gyengék saját hagyományaik alapján ítélkeztek az erősek felett). Pécsük Ottó „kortörténeti olvasatának” erőssége, hogy ezt a konfliktust és az apostol által ajánlott a megoldást nemcsak a levél 14-15., az erősek és gyengék kapcsolatáról szóló fejezetében fedezi fel, hanem meggyőzően mutatja be, hogy ez a konkrét kortörténeti szituáció áll a levél egész gondolatmenetének hátterében. Ehhez kapcsolódik a könyvön végigvonuló alapgondolat is: a kortörténeti olvasat egyben közösségi olvasatot is jelent. Páltól, mint általában a bibliai szerzőktől is, távol áll az Isten-ember kapcsolat individualista szemlélete: az egyén is mindig mint egy közösség szerves része jelenik meg. Ez a Római levél központi mondanivalójára, a hit általi megigazulás kérdésére is igaz. Aki a saját meggyőződése miatt képes megtagadni a másikkal a közösséget, az kigúnyolja az evangéliumot, amelyben Isten mindkét felet megbékéltette önmagával, érdemtelenül és feltétel nélkül. Isten igazsága, amellyel megajándékozza az embert, „kapcsolati igazság” Az apostol rámutat arra is, hogy csak egy belsőleg erős, szolidáris közösség nézhet szembe a külvilág, a hatalom- és dicsőségcentrikus római társadalom gyanakvásával, fenyegetéseivel. Ebben a kontextusban kell értelmeznünk a Róm 13-ban az államhatalomnak való feltétlen engedelmességről szóló passzust is: ez sem időtlen, a mindenkori aktuális hatalomhoz való szervilis alkalmazkodásra buzdító szöveg, hanem egy marginalizált, veszélyeztetett közösség túlélését segítő életstratégia. A kortörténeti olvasat nagyban segíti a levél egyik legnehezebb részének, az Izrael sorsával foglalkozó 9-11. résznek a megértését is. Ennek a szakasznak az az alapproblémája, „hogyan bízhatnak meg Istenben a pogánykeresztyének (...), ha Isten elhagyta Izráelt szemmel látható hitetlensége miatt” (276. o.). Pál itt sem elméleti kérdéssel viaskodik, elméleti választ (kettős predestináció) adva rá, hanem a római gyülekezetek helyzetére nézve érvel: mivel „Isten nem vetette el véglegesen az engedetlen Izráelt sem, ezért a kiválasztottak közössége sem szakadhat szét az Izráellel kapcsolatos lojalitás (zsidókeresztyének) vagy szembenállás (pogánykeresztének) mentén. A kiválasztott edények egybetartoznak, de Isten kegyelme folytán egzisztenciális közösségben maradnak az »elvetettekkel« is” (283. o.). A közösségi megközelítés rávilágít arra is, miként remélhette az apostol a nyilvánvaló véleménykülönbségek ellenére a békesség megvalósulását a konfliktusoktól szabdalt keleti és római gyülekezetek életében. A levél záró fejezeteiben, amelyek immár konkrétan is az erősek és gyengék együttélését tárgyalják, Pál annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a béke útja nem a gyengébb kisebbségre ráerőltetett többségi vélemény, hanem „mindkét csoport megerősödhet a saját meggyőződésében, ha ez nem veszélyezteti egymás elfogadását. Az, hogy - a saját szempontjából - »mindenkinek igaza van«, következik abból, hogy Isten »mindenkit igaznak fogadott el« - Krisztusban” (325. o.). Egy rövid könyvajánló sajnos nem ad lehetőséget arra, hogy a tárgyalt mű minden fontos megállapítására, következtetésére kitérjünk. Azt remélem, hogy az elmondottak sokak, s nem csak „szakteológusok" érdeklődését keltik fel, s maguk is kézbe veszik ezt a tudományos igényű, de minden keresztény számára fontos tanulságokkal szolgáló könyvet. ■ Csepreginé Cserháti Márta Pécsük Ottó: Pál és a rómaiak - A Római levél kortörténeti olvasata. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009. Ára 2900 forint. A zene - éppen úgy, mint minden más művészet - az emberi természet megnyilvánulása, lelkiállapotának pontos tükrözője. „Népinek” a művészet azon állapotát nevezzük, amelyben a „műalkotás” még nem megcsodálni való kiállítási vagy előadási darab, hanem az ember mindennapi életének szerves része: faliszekrény, melyben mindennapi kenyerét tartja, korsó, melyből borát issza, hangszeres vagy énekelt dallam, mellyel a szívét-lelkét lakatja jól. A valódi „népművészetnek” ezért nincsen egyetlen művésze sem, van viszont milliónyi művelője. Minden ember, aki tárgyat alkot, s kedvét leli a díszítésében, vagy egy dallamot továbbad a maga saját díszítésével, hajlításával, társszerzőjévé válik egyegy alkotásnak, s ösztönös tulajdonosa annak, amiben a lélektudomány az emberi elégedettség, boldogságérzet fő forrását látja: a teremtő fantáziának. A népművészet alkotásainak tökélyét éppen az alkotók nagy száma hozza létre: egy-egy remekmívű eszköz azért simul oly tökéletesen kezünkbe vagy környezetünkbe, egyegy népdalsor azért ömlik végig olyan folyékonyan a nyelvünkön, mert ezer és ezer alkotótársunk szívének, kezének, környezetének és nyelvének lenyomatát viseli. A magyar népzene - keserves történelmi okokból - egészen a 20. század elejéig járta a tökéletesedésnek ezt az útját, s ennek révén vált gazdagabbá minden más európai népzenénél. Kodály Zoltán és az őt követő gyűjtők munkája azért bizonyult óriási értéknek, mert pontos eszközökkel és világosan tárta föl a természetes művészetnek ezt a tökéletes ősállapotát. A kiteljesedett népi alkotás úgy viszonyul a - mégoly tehetséges - művészek munkáihoz, mint a természetes napfény a mesterséges fényforrásokhoz: azok egy-két színt képesek kiadni, míg a napfény tartalmazza a világ, az élet minden színét. A zene világára visszafordítva a gondolatot: a népdal alkalmas bármely lelki-, érzelmi állapot kifejezésére. Jelenti magát Jézus 0 magyar ncfr/cnc uit'Mtvny WAilcmUígii anyagából A Luther Kiadó a közelmúltban bocsátotta ki Jelenti magát Jézus - Válogatás a magyar népzene keresztény szellemiségű anyagából címmel dr. Joób Árpád új könyvét, mely a népzene ritkábban mutatott arcáról készít portrét. A szerző hűséges követője a 20. század elején Kodály munkásságában fölmutatott példának, most megjelent válogatása pedig gazdag anyagba enged bepillantást. A kötet száz magyar népdala azonban nem csak a szakmailag elkötelezett érdeklődők számára jelent értéket. A könyv címét adó első fejezet harmincöt dallama az egyházi év jeles napjait, ünnepköreit követi, így a kiadványt remekül használhatják az egyházi iskolák énektanárai és gyülekezeti hitoktatói egyaránt. A gyűjtemény révén a legjobb minőségű anyaggal frissíthetik az ünnepekre fölkészítendő növendékeik énekismeretét. Ráadásul a könyv bátran ajánlható bármely felekezet iskolai vagy gyülekezeti könyvtárába: a kiválasztott dallamanyag minden magyar keresztény közös kincse. A következő fejezetek válogatása világosan mutatja meg, hogy a keresztény szellemiség miként vált népi kultúránk szerves részévé, a világról való gondolkodásunk szellemi anyanyelvévé. Keserves és bujdosóénekek (22 dallam), tanító énekek (4), szerelmes nóták (17) és mondókák (5) árulkodnak erről a lelki összetartozásról. A kötetet záró két fejezet - 10 esti ének és 7 köszöntő - ismét olyan anyagot ad a kezünkbe, mely nem csak világi körben alkalmazható; otthon érezhetné magát akár egy gyülekezet templomi énekkincsében is. Hogy Joób Árpád nemcsak a szakterületében jártas kutató, hanem pedagógus is, arról a könyv melléklete tanúskodik. A kiadványhoz illesztett két CD-lemezen a Nyíregyházi Főiskola népzenész szakának énekes, hangszeres hallgatói és tanárai - Joób tanár úr növedékei és kollégái - be is mutatják a kötet száz dalát. A felvétel célja kettős. A kiadvány kottaolvasásban járatlanabb forgatói számára megeleveníti a könyv tartalmát; a kottában tájékozott, de a népzenében kevésbé otthonosan mozgó szakmabelieknek pedig a stílusos, autentikus előadásmód bemutatásával nyújt segítséget. ■ Arany János karvezető, főiskolai adjunktus Jelenti magát Jézus - Válogatás a magyar népzene keresztény szellemiségű anyagából. Szerkesztette Joób Árpád. Két CD-vel. Luther Kiadó, Budapest, 2009. Ára: i960 forint. Hitből fakad a jó cselekedet Etika - mindenkinek Formás, mindössze nyolcvanoldalas könyvet tartok a kezemben. Igényes tartalmára címe utal: Keresztyén étika - mindenkinek. A bevezető első fejezet olyan alapkérdésekkel foglalkozik, mint a jó meghatározása, törvény és evangélium, a keresztyén ember egyszerre igaz és bűnös volta, és egyáltalán az etika helye a keresztyén életben. A második fejezetben a házasság és család kapcsán előtérben áll, hogy ezek az emberi társadalom egészét érintő kérdések. A gyermekvállalás felelősséggel járó, nagyszerű feladat. Az élet pedig, akár a kezdetén, akár a végén, Isten rendje, feltétlen tiszteletet érdemel. A következő fejezet a haza és az állam rendjét tekinti át. Mindkettőben Isten ajándékát és rendjét fedezheti fel az ember, ennek ellenére megvannak a nekik való engedelmesség határai is. A földi hivatás és az anyagi javak, vagyis a kultúra egy újabb fejezet témája, s ebben az összefüggésben tárgyalja a kötet a becsület kérdését is. Végül az egyházi közösséggel kapcsolatos etikai kérdések következnek. Ez utóbbi nem minden evangélikus etikának része, de szükséges ezek végiggondolása is. A fejezetek egyes témáit nagyjából egyenlő hosszúságú szakaszok tárgyalják. Nem azért, mintha e témák mindegyikéről ugyanannyit lehetne mondani, hanem azért, mert tárgyalásuk huszonnégy folytatásban jelent meg 2006 és 2008 között a Dunántúli Harangszóban. Ezen írások gyűjteménye a kis könyv. A tájékozódni kívánó olvasó feltehetően más kérdések felvetését is keresni fogja a kötetben. A mai problémák iránt érdeklődők viszont talán még további szempontokat és érveket is igényelnének. A havonta megjelenő egyházkerületi lap terjedelme azonban nem adott lehetőséget bőségesebb tárgyalásra. Ami a témafelvetés szélességét és a tárgyalás mélységét illeti, olyan kötetet tarthatunk kezünkben, amely a tanulás könyve lehet: kiindulópontja további kérdések felvetésének és a jó, az Isten rendje mellett felhozható érveknek s ezek megbeszélésének. Minden szakasz tárgyalásakor alapvető szempont, hogy hitből jön a jó cselekedet - még akkor is, ha nem ezt ismételgeti a szerző. Minden résznek van ezért egy olyan verete, hogy nemcsak a jó cselekvésére buzdít a rossz cselekvése helyett, hanem a hitre is, amelyből fakadhat a jó cselekedet. A szerző, Isó Dorottya veszprémi lelkész nem kis feladatot vállalt, amikor havonta elkészítette e mindenkinek szóló etika újabb és újabb részét. Elsődleges szándéka egyértelmű: felbolydult, tájékozódási pontjait vesztett világunkban irányt mutatni, az értékeket felmutatni, az emberi élet Isten adta jó rendjét megőrizni, megélt keresztyén életre és a hit harcára buzdítani. Munkája ösztönözzön, hogy ne óvakodjunk az égető etikai kérdéseket napirendre tűzni, alaposan megtárgyalni és egymást a jóban segíteni az isteni rend és az emberek védelmében. ■ Dr. Reuss András Isó Dorottya: Keresztyén etika - mindenkinek. Kiadta a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület és a Fraternitás Lelkészegyesület. Veszprém, 2009. Ára 900 forint. Mindhárom kiadvány kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is.
