Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-07-19 / 29. szám

6 -m 2009. július 19. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Dajka végzettség menekülteknek Dajkaként kereshetnek munkát ma­guknak a Református Missziói Köz­pont képzésében részt vevő nők. A hazájukból politikai és vallási okokból kitaszítottak, menekültek vehették át a napokban „dajkadiplo­májukat” a Református Missziói Köz­pont budapesti épületében. A tizen­öt résztvevő képzése másfél évig tar­tott. Az OKJ-s bizonyítványt nyújtó programot az Európai Unió Szociá­lis Alapja is támogatta. A nők egyhá­zi, önkormányzati, valamint alapítvá­nyi óvodákban szerezhették meg a szükséges szakmai gyakorlatot. Kanizsai Nagy Dóra, a Reformá­tus Missziói Központ munkatársa el­mondta, hogy a végzettek közül töb­ben már állásajánlatot is kaptak. A szervező hangsúlyozta: a dajkaképzés azért fontos, mert a felnőtt társada­lom nagy részére jellemző az előíté­let és az idegengyűlölet, ellenben a gyermekek világa még képes a szív­ből jövő befogadásra. M www.reformatus.hu SMS-ben kérhetnek imát A mobiltelefonjukról küldött szöve­ges üzenetben kérhetnek imát a ke­let-ukrajnai Dnyipropetrovszk lakói a helyi protestáns egyházak papjai­tól, ha úgy érzik, hogy lelki támasz­ra van szükségük. Az SMS-ben kérhető ingyenes egyházi imaszolgáltatás ötlete Volo­­dimir Ivanov protestáns lelkészben vetődött fel, aki paptársaival a nagy­városban közlekedő iránytaxikban ra­gasztotta ki a telefonszámot közlő hirdetéseket. A kezdeményezés azon­nal népszerű lett a dnyipropetrovsz­­kiak körében, már az első napon sok imát kérő SMS-üzenet érkezett - nyilatkozta a lelkész a Lembergben (Lvivben) megjelenő Ekszpresz című, legnagyobb példányszámú ukrán na­pilap július 10-i számában. Ivanov elmondta, hogy az ima­igénylő SMS-eket küldők háromne­gyede hiteltörlesztési nehézségekkel kapcsolatban kéri az égiek segítségét. Sokan panaszolják, hogy a bankok tú­szaivá váltak - tette hozzá, megjegyez­ve, hogy számos imáért folyamodót a lakásából való kilakoltatás réme fenye­geti. A lelkész szerint azok, akiket nem érintett a válság szele, általában a jó egészségi állapotuk vagy a családi boldogságuk megmaradásáért kérik a lelkészektől a fohászt. N MTI A mexikói drogbárók papokat is gyilkolnak A brutális bandaháborút folytató mexikói drogbárók célkeresztjébe kerültek azok a papok és igehirdetők, akik elítélik a bűnözők erőszakos eszközeit: a kábítószer-kereskedelmet folytató alvilágot már nem köti az ed­dig érinthetetlennek tekintett egyhá­zi személyeket megillető tisztelet, túlteszik magukat a világ második legnépesebb katolikus országának becsületkódexén is. Június elején fegyveresek végez­tek egy katolikus pappal és két sze­mináriumi növendékkel, akik éppen a templomból távoztak egy dél-me­xikói városban. A Mexikói Katolikus Püspöki Konferencia szerint mint­egy ezer katolikus pap kap folyama­tosan fenyegetéseket a bandáktól Mexikó-szerte. Négyszázat közü­lük nyíltan megfenyegettek: ha nem hagynak fel a drogerőszak bírálatá­val, megölik őket. Noha a megölt szeminaristákról fel­tételezik, hogy családi kapcsolataik voltak a drogbandákkal, a legtöbb pap szerint azért végeztek velük, mert a kábítószercsempészekkel szembe­ni ellenállásra biztatták társaikat. „Azt mondták, levegőbe röpítenek en­gem is, a családomat is” - mondta Bartolome Garda misszionárius, aki elmenekült a bűnözők markába került faluból, ahol korábban dolgozott, Ti­juana városa közelében. „Nem szere­tik, amit hirdetek, és, azt, hogy bírá­lom őket” - mondta a közvetlenül az amerikai határon lévő, félig elhagya­tott Jacume község papja. Mexikó-szerte mintegy 12 300 ember vesztette életét eddig az egy­mással is hadakozó bandák és a 2006 decemberében beiktatott Feli­pe Calderon elnök által ellenük kül­dött több ezer katona részvételével folyó háromoldalú háborúban. A mészárlás, a megkínzott, lefeje­zett tetemek, az emberrablások, amelyek Mexikó Karib-tengeri part­jaitól az amerikai határig mindenfe­lé döbbenetét keltenek, mára az erő­szak terjedése miatt aggódó befekte­tők és Washington szemében is az egyik fő veszéllyé váltak. Amióta Mexikó első számú közel­lensége, Joaquin „Shorty” (Köpcös) Guzman 2001-ben megszökött a börtönből, és hadat üzent a rivális bandavezéreknek, a küzdelem olyan borzalmassá vált, hogy a kartell sa­ját törvényeit sem tartják már tiszte­letben, még gyermekeket is ölnek. A mexikóiak mind jobban retteg­nek az állig felfegyverzett bandáktól, ezeket ma már jóformán csak a ka­tolikus egyház és a misszionáriusok merik bírálni - különösen vidéken, amelyet a kormány kevéssé ellenőriz. Az egyház a bátor kiállással szeret­né visszahódítani azokat, akik elhagy­ták sorait a vallásos érzület csökke­nése miatt. Ugyanakkor Tijuana érseke, Rafa­el Romo a Reutersnek így nyilatko­zott: „Senkitől sem tagadhatjuk meg a szentségeket, akár folytatnak ille­gális tevékenységet, akár nem.” Emberi jogi csoportok szerint a ka­tolikus papok rá is kényszerülhetnek erre az olyan távoli körzetekben, amelyeket a kartellek ellenőriznek. Fegyverrel veszik rá őket az alvilág urai, hogy megkereszteljék gyerme­keiket, vagy hogy összeadják a kábí­tószer-kereskedő családok tagjait. Egyes papokat a jogvédő csopor­tok azzal vádolnak, hogy elfogadják a drogkartellek pénzét a templo­mok javítására, kápolnák építésére vagy helyi segélyprogramokhoz. Az egyház tagadja ezt. „A bandafőnökök, a capók sok vidéki körzetben bizto­sítják az alapvető szolgáltatásokat, a helyiek felkérésére például elvégzik a templomok karbantartását. Ezt azonban nem a katolikus egyház ké­ri tőlük, és a papok nem fogadnak el pénzt a drogbáróktól” - jelentette ki Manuel Carral, a Mexikói Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője a Reuters hírügynökségnek. M MTI Rosszkedvűnk nyara Áll Ella, a cigány asszony az ajtóm­ban, és csak mondja, mondja... Öm­lik belőle a panasz. Kisemmizték, nem segítették, a saját fajtája is meg­csalta, az egész élete merő erőlködés. Sajog a cigánysága, fáj a nélkülözés, a nyomorúság, a kilátástalanság. Már szinte kiabál velem, pedig segíteni szoktuk. Nem rám haragszik ő, ha­nem az egész világra, rosszkor és rossz helyre született, amin szemer­nyit sem tud változtatni. Majd kese­rűen elmegy, hogy holnap újra csön­gessen egy kis kenyérért, mosóporért. Bennem meg itt ég a tehetedenség ér­zése. Mert hiába könyörül meg rajta a feleségem, a gondját alapvetően nincs lehetőségünk megoldani. Még sokan állhatnának az ajtónk­ban, belekiáltva a világba bánatukat. Ott kiabálhatna az is, aki éppen elve­szítette az állását, s nem tudja, miből fogja törleszteni a részleteit. Sírhatná­nak ott a gyerekek is, akiknek pár éve az édesanyjukat temettük, a héten pe­dig édesapjuk ment el a párja után. És sorakozhatnának mind a szí­vemnek oly kedves szőlőtermelők, mert a jég két hete tönkreverte a ter­mést, mert még mindig nem fizették ki nekik a tavalyi bor árát, mert a zsi­­vány pincészetek olasz, francia lőré­vel nyomják le a hazai árakat, s mert egy gombóc fagylalt áráért két liter bort lehet venni. S ott lehetne a sorban a fizetése után futó kórhá­zi orvos és ápolónővér, mert a nagy garral induló magáncég belebukott a kórházfenntartásba. De akár én is odaállhatnék valaki­nek az ajtajába, hogy belekiabálhas­sam a csöndbe álmatían éjszakáimat, megoldást kereső töprengéseimet. Mert egyre több terhet cipelünk magunkban. S mintha fogyna a segí­tő szándék, de sokkal inkább tán a se­gítő lehetőség. Egyre inkább ma­gunk maradunk roskasztó terheink alatt. A szociális háló rongyokban, az általános pénzszűke onnan is elvesz, ahol pedig égető a szükség. Haragszunk mindenkire. Politi­kusokra, mert nem szolgálták a köz­jót, bár minisztereknek nevezték ki őket. Bankárokra, mert visszaélnek pozíciójukkal. A rendőrökre, mert a tanyafeltörő bűnözők helyett inkább a gárdistákat kergetik a téren. A névtelen felelősökre, mert manipu­lálnak, egymás ellen játszanak ki embereket és csoportokat. Harag­szunk a hivatalokra a szaporodó pa­ragrafusokért, a növekvő bürokráci­áért, az értelmetlen szabályokért. Haragszunk a korrupt hivatalno­kokra, kiszolgáltatottságunk vám­szedőire. És hát haragszunk a másik autósra is, mert elénk furakodott a csúcsforgalomban. Meg haragszunk a szomszédra is, meg lassan már mindenkire, aki bármi módon ke­resztezte utunkat. Remélem, egyre inkább haragszunk önmagunkra is, hogyan dönthettünk ilyen rosszul há­rom éve meg hét éve. Kérdés, a keresztények mit monda­nak ebben a helyzetben? Hol az a hi­teles, meggyőző útmutatás, amelyet meghallván az emberek a homlokuk­ra csapnak, és azt mondják: ez igen! Végre egy világos válasz! Mert amikor a mi Urunk sóvá és világossággá tett bennünket, épp erre is gondolt. A probléma ott kezdődik, hogy mennyi­re tudjuk felvállalni a világ, az ország és benne az emberek gondjait. Tudunk-e azonosulni az ajtónkban kiáltozok nyomorúságával? Túl azon, hogy legalább meghallgatjuk őket, tu­­dunk-e enyhíteni bajaikon? Itt az idő, hogy egyéb kérdéseket félretéve, most együtt álljunk elő egy határozott krisztusi útmutatással. Mert mostan­ság sokkal inkább foglalkozunk bel­­ügyeinkkel, átszervezésekkel és struk­túraváltással. Melyeknek remélhe­tőleg élvezhető lesz majd a gyümöl­cse is. De most gyors és határozott út­mutatást vár tőlünk a világ. Ha vár még egyáltalán valamit, s nem sza­lasztottunk el minden esélyt. Nem kérdés, hogy kötelességünk időben és okosan határozott véle­ményt mondani közügyeinkről. Ezen­felül pedig utat kell mutatnunk. Se­gítenünk kell megállítanunk azt a ha­tártalan értékrombolást, ami ha­zánkban az elmúlt években végbe­­'ment. Mert könnyű kihúzni a talajt az emberek lába alól. Könnyű őket megfosztani a nemzeti önbecsülés­től, keresztény értékektől, a család összetartó erejétől. De újjáépíteni a lepusztítottat sokkal nehezebb. Egye­sült erővel azonban lehetséges. - Mielőtt még egymásnak esnénk... ■ Lupták György Református parókiából szociális foglalkoztató Megkezdték Kömlődön a református egyház szociális foglalkoztatójának bővítését. Ehhez a szervezet a paró­kiát és a mellette található nyári konyhát ajánlotta fel. A beruházás ér­téke 44 millió forint - közölte az Oroszlányi kistérség sajtóreferense június végén az MTI-vel. ívűk István tájékoztatása szerint a református egyház négy év alatt 205 millió forint támogatást nyert különböző pályázatokon. Az össze­get értelmi fogyatékosokat gondo­zó központ kialakítására fordították a Komárom-Esztergom megyei te­lepülésen. A Kerényi Béla Református Diakó­­niai Intézményekben elsőként 120 millió forintos támogatással nappa­li foglalkoztatóvá alakították az egy­kori iskolát, később lakóotthont hoz­tak létre, majd a foglalkoztató felsze­relését korszerűsítették, és támoga­tó szolgálatot szerveztek. Az intézmény jelenleg harmincki­lenc fogyatékkal élőt lát el, de a mos­tani bővítéssel növelhetik a gondozot­tak számát. Az intézményrendszer működtetésével eddig tizennégy új munkahelyet teremtettek, a fejlesztés lezárultával öttel gyarapodhat az al­kalmazottak száma. M MTI Török tévévetélkedő ateisták megtérítésére Mi történik, ha egy muzulmán imá­­mot, egy katolikus papot, egy rabbit és egy buddhista szerzetest egy szo­bába zárnak tíz ateistával? Ennek pró­bál a végére járni egy török tévécsa­torna, amely hamarosan elindítja hittérítő showműsorát. A Kanal T műsorában négy világ­vallás lelkészei próbálják majd meg „jobb belátásra” bírni hitetlenek egy csoportját. A megtérők jutalma egy utazás lesz az általuk választott val­lás szent helyeinek egyikére. A mu­zulmán hitet választók Mekkába, a katolikusok a Vatikánba, a zsidók Je­ruzsálembe, a buddhisták pedig Ti­­betbe juthatnak el. rökország vallási hatóságai nincse­nek elragadtatva a show formátumá­tól, és megtagadták, hogy kijelöljenek egy imámot a műsorba. „Ehhez hason­ló dolgot tenni a nézettség növelésé­nek kedvéért az összes vallásra nézve tiszteletlen” - mondta Hamza Aktán, az ország vallási tanácsának elnöke a tévéprogramról szóló hírek hallatán. A Bűnbánók versenye című műsor készítői nem tartják vétkesnek ma­gukat, és visszautasítják azokat a vádakat, hogy a szeptemberre terve­zett műsor lealacsonyítaná a val­lást. „A világ legnagyobb díját, az Is­tenben való hit ajándékát adjuk. Mi nem értünk egyet egy ateistával sem. Isten hatalmas, és nem számít, hogy melyik vallásban hiszel, a fontos, hogy higgyél” - mondta a csatorna igazgatója. A műsor a vallási identitás kérdé­sére összpontosít az európai uniós tagságra pályázó Törökországban, ahol a vallási csoportok már hangot adtak aggodalmaiknak a nem muzul­mán hitű kisebbségek vallásszabad­ságával kapcsolatban. Eddig mintegy kétszázan jelent­keztek a műsorba, a végső tíz részt­vevőt augusztusban választják ki. A versenyzőkről teológusok fogják megállapítani, hogy valóban hitetle­nek, nem pedig csupán hírnévre, il­letve ingyen vakációra pályáznak. N MTI A muzulmán többségű, de világi To-Pontosítás. Múlt heti számunk 13. oldalán, a Díjazott pedagógusok című összeállításban Tóth Lászlóné Weisz Zsu­zsanna - valamint tanítványai, Horváth Zsuzsanna és Elek Gabriella - neve mellett sajnálatos módon nem a meg­felelő középiskolát tüntettük fel. A tanárnő a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szak­­középiskola pedagógusaként kapott elismerést. A tévedésért az érintettektől és olvasóinktól elnézést kérünk. A szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom