Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-29 / 48. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. november 29. 3 Váci évfordulók Püspöklátogatás egy válságkezelésben már bizonyító gyülekezetben ► Minden egyházközségben fontos eseményt jelentenek a hálaadó istentiszteletek, különösképpen is azok, amelyeken a gyülekezet - az elődök áldozatvállalására is emlékezve - temploma felszentelésének évfordulóját ünnepli. A Váci Evangélikus Egyházközség templomát 1868. november 22-én szentelték, ám a múlt vasárnapon két kerek évfordulót is ünnepelhettek az eklézsiában: Sándy Gyula építész tervei alapján nyolcvan évvel ezelőtt épült fel a parókia és a mai gyülekezeti ház (akkori iskola) épülete; D. dr. Harmati Béla püspök pedig tizenöt évvel ezelőtt szentelte fel a Váci Evangélikus Óvoda épületét. Megújult templom a dombtetőn Nagyvelegi szentelés A gyülekezet önállóságának százhatvankettedik évfordulójáról is megemlékező ünnepi istentisztelet igehirdetője dr. Fabiny Tamás püspök volt, a liturgiában Mekis Ádám, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese és Detre János, a helyi gyülekezet lelkésze vett részt. Az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője Ézs 65,17-23 alapján tartott igehirdetésében kiemelte, hogy nemcsak az örvendezésnek van helye az ünnepen, de még inkább az Úristen ígéretében való bizodalomnak. „A nyolcvanéves gyülekezeti ház és a tizenöt éves óvoda olyan, mint egy nagymama és unokája” - mondta a püspök, és ezzel összefüggésben négy képet is felvillantott: amikor együtt olvasnak Bibliát (lelki közösség); a nagymama kikérdezi a leckét (a tanuló gyülekezet); az unoka vásárol a nagymamának (a diakónia szerepe); együtt az asztalnál (a közösség és az öröm alkalma). A nyolcvankét fős gyermeklétszámmal működő váci intézmény mai óvodásai versekkel és énekekkel, a helyi és a rádi gyülekezet énekkarai pedig közös énekléssel szolgáltak az istentiszteleten, melyet díszközgyűlés követett. Ezen Detre János lelkész tekintette át a gyülekezet történetét, kiemelve az elődök Istenbe vetett hitének példaértékét. A szegény, mindössze kétszázötven lelket számláló gyülekezet száznegyvenegy éve olyan templomot épített, amelyben kétszázötven ülőhely volt - hogy az akkori gyülekezet minden tagjának legyen ülőhelye! A korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint arra is gondoltak a válságos időben, hogy a gyülekezeti ház alsó szintjén üzlethelyiségeket lehessen kialakítani, s az ebből származó bevételből a gyülekezet önfenntartóvá válhasson. A rádiakkal és a kiterjedt szórványban élőkkel együtt jelenleg ezerháromszázötven lelket számláló egyházközség mindazonáltal manapság is építkezik. Ebben az esztendőben a gyülekezeti ház udvara újult meg teljesen, valamint sor került a templomablakok és a templomajtó cseréjére is. De talán ennél is beszédesebb az a tény, hogy a váci evangélikusoknál évek óta több a keresztelő, mint a temetés, fiataljaik közül pedig ketten is az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanulnak... A díszközgyűlésen köszöntőt mondott Benczúr László egyházkerületi felügyelő is, aki a templomi együttlét után szintén ellátogatott az evangélikus óvodába, hogy találkozzék az óvónőkkel. A számos évfordulóra emlékező ünnepi együttlét közös presbiteri ebéddel és jó hangulatú, az evangélikus egyház jelenéről és jövőbeli feladatairól szóló beszélgetéssel zárult. ■ Menczer Péter felvétele ► „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat müvei a földön” (Zsolt 46,6) - ezzel a zsoltáridézettel hívogatta az érdeklődőket a nagyvelegi egyházközség múlt szombaton együtt örvendezésre. A helyi evangélikus közösség ez alkalommal adott hálát azért, hogy elkészült templomának külső felújítása. A községhez közeledők még e ködös, novemberi délutánon is viszonylag távolról láthatták a dombtetőn álló, három év alatt - két ütemben -mind statikailag, mind külsőleg felújított templomot. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője a meghívón szereplő zsoltárvers köré fűzte gondolatait, utalva arra, hogy Luther Mártont is ez a zsoltár ihlette evangélikus himnusszá lett műve, az Erős vára mi Istenünk kezdetű ének megírására. Ittzés János elmondta, hogy az élő reménység az ígéretek végső beteljesedésére figyel. Ha a mindennapokban megtapasztaljuk is, hogy Isten a mi erős várunk, a Krisztusban kapott ígéretek az új teremtésben jutnak teljességre. A prédikáció után a móri és a nagyvelegi protestáns - református és evangélikus tagokból álló - kórus szolgált. Az úrvacsoravételt követő ünnepi közgyűlésen Lampert Mihály né felügyelő ismertette a felújítás munkálatait és kiadásait. A renoválás teljes költsége 6,5 millió forint volt, melyhez a Fejér-Komáromi Egyházmegye 3,5 millió forinttal, a nagyvelegi önkormányzat 400 ezer forinttal járult hozzá. A fennmaradó 2,6 millió forintot a gyülekezet a tagjainak adakozása révén, illetve megtakarításából tudta hozzátenni, a helyi evangélikusok ezenkívül társadalmi munkával is hozzájárultak a felújításhoz. Köszöntésében Szarka István esperes 2Pt 2,5 alapján a lelki építkezés folytatására buzdította a gyülekezetét, hogy a lelki felépülésért is mihamarabb hálát adhasson. ■ Bajuszné Orodán Krisztina felvétele Ünnepi közgyűlés (balról jobbra): Detre János helyi lelkész, Mekis Ádám esperes, Fabiny Tamás püspök, Benczúr László egyházkerületi és Sinkó Vilmosné egyházközségi felügyelő Hétköznapi találkozások Többen javasolták, hogy írjak blogot. Köszönöm, de nincs ilyen szándékom. Ám ebben az Égtájolóban felidézem a lassan mögénk kerülő november néhány szolgálatát. Ezúttal tudatosan nem az ünnepi eseményeket, hanem a hétköznapi alkalmakat. A főszerkesztő által engedélyezett mintegy 5400 karakterben. November 1., vasárnap este. Ingeborg norvég püspök és munkatársa ötnapos látogatásának utolsó napja. Szinte végig együtt voltunk, csak ma váltunk ketté. Ők Pilisen szolgáltak, én Budavárban, ám este családi körben nálunk vacsorázunk. Közben tovább szövögetjük a testvéregyházkerületi kapcsolat szálait. A meglevő kettő mellé szeretnénk egy harmadik testvérgyülekezet-párost kialakítani, valamint azon törjük a fejünket, miként küldhetnénk egymáshoz kölcsönösen lelkészeket néhány hetes gyülekezeti gyakorlatra. Természetesen szóba kerül néhány skandináviai egyház korszellemmel sodródó döntése is. Jó hallani, hogy a morei egyházkerület tudatosan konzervatívnak tekinti magát, és nem akar letérni a biblikus alapról. November 2., hétfő. Pápán szolgálok a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör meghívására. Szívesen jövök ide, már csak azért is, mert édesapám az ötvenes években itt volt segédlelkész. Annak is örülök, hogy az evangélikusok mellett sok református is eljött. Meglepetést csak az okoz, amikor az alkalom elején a est házigazdája - egy tiszteletre méltó tanárember - felkér előadásom megtartására. A meghívó ugyanis beszélgetésre szólt. Ám nem jöhetek zavarba, és megfogalmazok néhány tézisszerű gondolatot az egyházak szerepéről, amit aztán élénk beszélgetés követ. November 6., péntek. Várszegi Asztrik főapát meghívására Pannonhalmán szolgálok, rangos hallgatóság előtt. Márton napjához kapcsolódóan ő rendszeresen meghívja ünnepi hangversenyre és vacsorára az ország számos kiválóságát, főleg a főapátságot anyagilag is támogató gazdasági embereket. Ünnepi előadásomat egy Saint- Exupéry-idézetre építem: „Uram, add kölcsön nekem pásztorsubád egy darabját, hogy testvéreimet - vágyakozásuk terhével együtt - betakarhassam vele.” Három, ehhez kapcsolódó képet villantok fel. Az első Tours-i Szent Márton gesztusa, amint egy fázó koldust látva kettévágja katonaköpenyét, hogy betakarja őt vele. A másik Mikszáthnak Az a pogány Filcsik című novellája, amelyben a gőgösnek és érzéketlennek hitt gazdag csizmadia ugyancsak megszán két vacogó koldust, és rájuk teríti legfőbb büszkeségét, prémes bundáját. A harmadik pedig Vígh Tamás Deák téri szobra, amelyen Sztehlo Gábor Lu-ÉGTÁJOLÓ ther-kabátja szárnya alá rejtve oltalmazza a kiszolgáltatott gyermekeket. Majd derűsen, ám némileg provokatívan arra utalok, milyen értékeket rejtő kabátokat adtunk le a ruhatárban. Megvan-e bennünk elődeink segítőkészsége? Feleségemmel hatalmas ködben indulunk tovább a Bakonyon át Révfülöpre, felügyelői konferenciára. November 10., kedd: A Károli Gáspár Református Egyetem által szervezett Protestantizmus és medialitás című konferencián két püspök is szerepelt az előadók sorában. A magam referátumának ismertetésétől most eltekintenék, örömmel idézem viszont fel Bölcskei Gusztáv református püspök gondolatait. A televízió műsorait, azokon belül is elsősorban a híradókat mint kvázivallásos jelenségeket mutatta be. Ennek külső kereteit már az is megadja, hogy számos otthonban a televízió szinte oltárként jelenik meg. A műsorok szinte téren és időn felülemelkedve, egyfajta szekuláris „liturgiával” a moderátor „celebrálásával” zajlanak. A püspök által levont következtetés az volt, hogy a modern világban a média könnyen a vallás helyébe furakszik, ezért protestánsként különösen is törekedni kell „a hit hallásból van” bibliai elv érvényesítésére. November 19., csütörtök. Miután Révfülöpön háromnapos konferenciát rendeztünk a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti nagygyűléséről, a térség számos püspöke egy további konzultációra itt maradt, illetve erre érkezett. Ilyen is ritkán adódik: Lettországtól Oroszországon át Szlovéniáig és Erdélyig egyszerre tizennégy püspök tanácskozik nálunk. Együtt készülünk a nyári stuttgarti evangélikus világtalálkozóra, illetve egyeztetünk olyan kérdésekben, mint az egyház és az állam viszonya vagy a családi értékek megerősítése. A hivatalos program után hosszú beszélgetést folytatok Milos Klátik pozsonyi vezető püspökkel a nyelvtörvényről, valamint a nálunk élő szlovákok és a szlovákiai magyarok életéről. November 20., péntek. Schulek Ágoston, a kitűnő sportvezető és egyetemi oktató - budahegyvidéki evangélikus presbiter - tizenhét éve szervezi rendületlen lelkesedéssel a testnevelési egyetem - hivatalos nevén a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara - dísztermében az úgynevezett TF-esteket. Budai Ilona népdalénekes szolgálatát követően ezúttal Kiss- Rigó László római katolikus püspökkel vagyunk a vendégei. Püspöktársammal már csak azért is örülünk egymásnak, mert ugyanannak a rádióműsornak vagyunk állandó megszólalói, ám ott értelemszerűen nem szoktunk találkozni. Jó légkörben, lelkesítő hallgatóság előtt társalgunk sportról és Bibliáról, politikáról és cigánykérdésről. Nem akarok udvariatlan lenni, de a beszélgetés egy pontján kénytelen vagyok kellemetlen kérdést is érinteni: az úrvacsorái közösség hiányát. Elmondom, hogy sok vegyes házasságban élőnek mélységesen fáj, hogy hivatalosan nem vehetik együtt magukhoz Krisztus testét és vérét. Tudom, hogy az egyházdiplomáciában szokatlan ez a fajta problémafelvetés, de úgy gondolom, a köztünk kialakult jó kapcsolat elbírja, sőt igényli ezt az őszinteséget. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
