Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-22 / 47. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. november 22. *• 7 EVANGÉLIKUS LELKÉSZ MUNKÁJÁRA IS TÁMASZKODOTT Munkatársunk művét is méltatták Cervantestől az anyanyelvi őrjáratig Beszélgetés Benyhe János műfordítóval, esszéistával Vele minden találkozás meglepetés. Egyre fiatalabb, ahogy mozog, néz, beszél. Ámulatba ejti hallgatóit, mert mindent tud. És átlép évszázadokat, fölidéz elfeledett dolgokat, komoly és tréfálkozó, aggódó és reménykedő. Benyhe János, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Spanyol Nyelvi és Irodalmi Tanszékének nyugalmazott tanára, az Európa és a Corvina Kiadó szerkesztője, a francia, spanyol és portugál irodalom jeles fordítója az utóbbi időben magyar anyanyelvűnk szószólójaként fordul olvasóihoz. Dohogó és Új dohogó című, a Kortárs Kiadónál megjelent köteteiben kimunkált szövegeivel a nyelvápolás közösség- és nemzetmegtartó jelentőségét hangsúlyozza. Cervantes Don Quijotéja után az argentin Julio Cortázar világhírű regényét, a Sántaiskolát is lefordította. Gyötrelmes, nehéz munka volt, ahogyan többször is hangsúlyozta, de most már él mindkettő magyar nyelven is. A Litea könyvesbolt bemutatóján új könyveiről és terveiről kérdeztem.- Öt-hat személyhez kapcsolódik pályám egy-egy fordulópontja - kezdi a visszatekintést. - Osztovits Ágnes, a Heti Válasz felelős szerkesztője példátlan kitartással „erőszakoskodott” hogy vállaljak egy rovatot. Igen ám, de én soha életemben nem foglalkoztam újságírással. Műfordítással, szerkesztéssel telt el az életem, s nem tudtam, hogy fogom érezni magam, és főleg hogy fogják érezni magukat az olvasóim. Végül mégis kötélnek álltam. Gondolkodtam, milyen legyek ebben a nyelvápoló rovatomban. Kitaláltam egy olyan középarányost, amely most már nyolcadik éve beváltnak tekinthető.- Szeretik az olvasói?- Sokan olvassák. Egy tegnapi szereplésem alkalmával mondták korosabb hallgatóim közül néhányan, hogy szívesen olvassák a lapot, és az én rovatomnál kezdik. Érdekes módon a beküldött villámposta-levelekből az derül ki, hogy fiatalabbak is érdeklődéssel tanulmányozzák a tegnap üzenetét. Mert akárhogy is nézem - életkorom miatt is -, én a tegnap üzenetét közvetítem. Nem mondom, hogy nyelvszemléletemben korszerűtlenségre törekednék, egyébként is az a rovatom célja, hogy ápoljam, műveljem az anyanyelvűnket, és lenyesegessem a vadhajtásokat...- Mit lát a legégetőbb problémának?- Az iskola szerepét. Kissé még az akadémiát is melléállíthatom. Újabban szinte restellni való, ha nyelvünk védelmében emel szót valaki. Ez elavult dolog. Bundaszagúan magyar, nem korszerű. Az a divat, hogy minél több angol szóval éljünk. Az angol valóban nagyszerű nyelv, nagyon tömör és mindenevő, gátlástalanul olvaszt, ömleszt magába minden nyelvi hatást. Ezzel nehéz versenyezni, de hát mégse angol ajkú az egész világ. Vajon szükséges-e, elkerülhetetlen-e, hogy feladjuk azt, amik vagyunk? A lényünket, amely, mint Kosztolányi írta, gyönyörű anyanyelvűnkben jelenik meg. A lelkünket azért ne adjuk oda semmilyen gyakorlatias célért. Nincs olyan profit a világon, amely megéri!- Készül-e új fordítás?- Egy nehéz és sürgős munka rabszolgája voltam. Ez a könyv nagyregény, annak az argentin írónak, Julio Cortázarnak a műve, aki a hatvanas évek óta világsikert arató spanyol-amerikai írók négyes fogatának a legidősebb tagja volt. 19841.-ben halt meg. Ez a négy író - Cortázar, Garda Márquez, Carlos Fuentes és Vargas Llosa - valahogy a világ irodalmi köztudatába lendítette a spanyol-amerikai prózát. Szinte elhomályosította elődeit, talán az egyetlen Borges kivételével, aki tőlük függetlenül máig őrzi csorbítatlan tekintélyét. Cortázar regényének címe, a Sántaiskola azt a játékot jelenti, amelyet főleg kislányok játszottak gyerekkorunkban. Azért jelentős ez a regény, mert a 20. század második felének Joyce-át ünnepli benne a világ. Éjjel-nappal ezen dolgoztam, ez életem másik fő művének ígérkezik.- Volt már bemutatója?- A Cervantes Intézetben lesz egy komolyabb bemutató. Nagy eseménye ez a spanyol nyelvű világ irodalmának, régóta váratott magára. 1963-ban jelent meg a regény, és csak most adták ki magyarul. Már annak idején szó volt a kiadásról, de éppen papírtakarékossági kampány folyt akkoriban, és az ilyen terjedelmes műveket későbbre halasztották. Teltek az évtizedek, és valahogy így maradt elfeledve. A magyarországi hispanisták régen követelték ennek a nagyon jelentős, világhírű könyvnek a kiadását.- Aki még nem olvasta, annak hogyan mutatná be a regényt?- Joyce Ulyssesének egész megközelítése, felfogása, alkata, formája valóban egy nap története. A Sántaiskola szintén a szerkezetével alkotott valamiféle szokatlant. Ahogy a szerző írja az elején: ez legalább két könyv, de talán több is. Annyiban lehet több könyv, hogy a mű első két része egyvégtében van megírva, a harmadik harmada pedig tetszés szerint behelyezhető fejezetekből áll. A szerző maga sugall egy bizonyos rendet, de ez nem köti meg az olvasó kezét, úgy olvassa, amilyen sorrendben akarja. Ezért is hívják a nyitott könyv őstípusának.- Másik nagy fordítói bravúrja, a Don Quijote még hatalmasabb...- Valóban még terjedelmesebb. Ami a nehézséget illeti, a Sántaiskola a nehezebb, igényesebb szöveg. Cervantes csak annyiban, hogy 17. század eleji alkotás, régies a nyelve, emellett a regény nagy megújulását köthetjük hozzá. A Don Quijotében költözött be a regény a külvilágból, az események külsőséges leírásából az emberi lélekbe. És lett belőle a modern regény őse. Cortázar munkája más szempontból újítás.- A Cervantes-kötetben van egy érdekes megjegyzés: „Győry Vilmos fordításának részleges felhasználásával". Ki volt ez a nagyszerű ember? —A Don Quijotét nem én fordítottam magyarra először. 1873-ban az első, 1876-ban a második részét fordította le Győry Vilmos evangélikus lelkész, aki hosszú ideig szolgált Orosházán, később pedig Budapesten, a Deák téri templomban. 1886-ban adták ki a verseit, majd az elbeszéléseit, három kötetben egyházi beszédeit. Nyelvtudása bámulatos volt: latin, görög, héber, német, angol, svéd, dán, francia, olasz, portugál, spanyol... Ostobaság lett volna, ha sok remek leleménye csak azért marad el, mert nem én találtam ki. Győry olyan kitűnő fordító volt, hogy néha nem lehet jobbat találni egy-egy megoldásánál. Nagy alázattal és tisztelettel átvettem ezeket. Több mint száz év alatt rengeteg változáson ment át a nyelvünk, a szókészletünk, sőt nyelvszemléletünk. Győry Vilmos gazdag élete és munkálkodása jó példa arra, hogy hány nagyszerű ember élt az elmúlt századokban, de az idő feledésbe vonta őket. ■ FenVvesi Félix Lajos Komolyzenei koncert a zuglói evangélikus templomban Henry Purcell, Georg Friedrich Händel, Joseph Haydn és Felix Mendelssohn-Bartholdy emlékére rendezett hangversenyt az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszéke. A zuglói evangélikus templomban november 16- án tartott koncerten a tanszék zenei együttesei, tanárai és vendégeik működtek közre. A műsort az egyházzenei tanszék kántor szakos hallgatói állították össze. Lukács Gabi felvételén Georg Friedrich Händel Messiásából ad elő részletet Heim Mercedes (ének) és Elek Szilvia (zongora). Az 1920-as évek meghatározó kultúrpolitikusa, több kormány minisztere, Klebelsberg Kunó emlékének jegyében szerveztek programokat november második hetében Pesthidegkúton, a róla elnevezett kultúrkúriában. Csütörtök délután ennek keretében mutatták be Párkány László legújabb kötetét is. A is rendszeresen publikáló többkötetes szerző, újságíró, színikritikus, nyugalmazott dramaturg, illetve televíziós szerkesztő négy nagy sikerű színészkönyv után jelentkezett a Bajor Gizi csókja című kötettel. Az 1876 és 1937 között élt írónő, Tormay Cécile családregényéből írt színpadi változat különösen kedvező fogadA könyvbemutatón szót kapott a szerző, Párkány László is szerző válogatott esszéin kívül ebben egy újdonsággal is találkozhat az olvasó: Tormay Cécile A régi ház című családregényének dramatizált változatával. Az Evangélikus Életben tatásra talált Pesthidegkúton, hiszen a darabot 2010-ben színpadára is szeretné állítani a Klebelsberg Kultúrkúria. ■ Boda Zsuzsa felvétele Bajor Gizi csókja Párkány László esszékötete E hasábokon már találkozhattak olvasóink Párkány László kutató szorgalmának eredményeivel. Térdeplő Thália című könyvéből ez évi 5. számunkban részleteket idéztünk, hogy az olvasók közelebbről is megismerkedhessenek Udvaros Béla színházi rendezővel és nagy művével, az Evangélium Színházzal. A szerző négy színészkönyv után (Tolnay Kláriról és Turay Idáról kettő-kettő) új arcát mutatja fel: az esszéistáét. A szívéhez közel álló két színésznő ezúttal nem egyes szám első személyben elhangzó vallomásait mondja el, hanem személyes véleményét, immár az esszé műfaji törvényei szerint. Az elemző-kutató műnem ezúttal magához öleli Spéter Erzsébetet is, a különleges sorsú díjosztó pénzmágnást, aki bár szeretett volna bejutni a múzsák kertjébe, de csak a kapuig jutott el, jó napokat szerezve a bentről kiintegető színművészeknek. Czigány György zongoraművész, zeneesztéta, rádiós és televíziós személyiség viszont szüntelenül a múzsák közelében töltötte napjait; az írás, amely róla szól, annak bizonyítéka, hogy nem is eredménytelenül. Egy hosszabb írás rajzolja meg Chrudinák Alajos arcképét is, azt firtatva, hogy a gonosz médiaháború miként zilált szét műhelyeket, és miként torzított el arcokat, amelyek az irigység homályából tűntek elő. Hogyan ajándékozta meg ihlető „múzsacsókjával” Bajor Gizi Mészöly Dezsőt, a kiváló költőt és műfordítót - erről is számot ad a könyv. A Történelem bohócköntösben című esszé a százéves magyar kabaré fejlődéstörténetét kíséri nyomon. A kabala világát is „körbejárja” az egyik írás, kiemelve az Istennek nem tetsző vonulatát. Mit csinált Sissi, a boldogtalan királyné Herkulesfürdőn? Erre a kérdésre is válaszol az egyik esszé. Még számos írás (például a Ferencz Éva Ima, dalban elbeszélve című albumáról készült méltatás) teszi érdekessé a könyvet, de talán a kötetben ritkaságnak számító dramatizálás jelenthet igazi meglepetést az olvasónak. Tormay Cécile, a huszadik század első harmadának kiemelkedő tehetségű, ám méltatlanul elfeledett írója, a Napkelet című folyóirat szerkesztője regények, novellák sokaságával gazdagította a magyar irodalmat. Kiemelkedik közülük A régi ház című családregény, amely a gyarapodás, megtartás, tékozlás háromgenerációs küzdelmével ismertet meg. Jellemrajza és csillogóan szellemes dialógusrendje csábította a szerzőt arra, hogy a regényt színpadra írja. Ily módon a kötetbe került egy előjáték, amely Tormay Cécile Bujdosó könyvéből való, e játékhoz kapcsolódik A régi ház cselekménye. A két dramatizált írás azt mutatja be, hogy a polgár által teremtett értékre hogyan teszi rá a kezét a történelem mindenkori ingyenélő rétege. ■ - lp -Párkány László: Bajor Gizi csókja. Codex Print Kft., Budapest, 2009. Ármegjelölés nélkül. Megvásárolható a Klebelsberg Kunó Művelődési, Kulturális és Művészeti Központban (1028 Budapest, Templom u. 2-10.).
