Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-25 / 43. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. október 25. *■ 11 Mosolygós hétfő reggelt! Mi lenne, ha hétfő reggel így köszöntenénk magunkat és környezetünket: „Mosolygós szép reggelt kívánok mindannyiunknak!” Tudom, hogy most talán sokan azt kérdezik magukban, hogyan is lehet így köszönni egy netán borús, esős, hideg reggelen. De hadd kérdezzek vissza - próbáltuk már? Mert a mosolyra bármikor, bármelyik pillanatban szükségünk van. Mert a mosoly vidáman világító kis ablak a közöny sötét éjszakájában. Mert Isten is jókedvében teremtett minket. Ismét elkezdődött valami - egy új hét, egy új nap, és ha valami új, valami más kezdődik a mi életünkben, akkor annak újult erővel, vidáman és mosolyogva fussunk neki! Ennek ellenére sokszor látszik rajtunk, hogy hétfő reggel van. És akkor fölteszem a kérdést: mi is látszik rajtunk? Ez a rövid történet is erről szól:- Édesapám! Azt mondtad, hogy Isten mindenkinél nagyobb - mondja a kisgyerek.- így igaz - válaszol az apa.- De édesapám! Azt is mondtad, hogy Isten itt lakik bennünk.- így igaz.- De ha Isten mindenkinél nagyobb, és itt lakik bennünk, nem kellene, hogy kilátsszon belőlünk?! Vajon tudunk-e olyan életet élni, hogy Isten kilátsszon belőlünk? Tudunk még mi is ilyen gyermeki módon fogalmazni? Isten kilátszik belőlünk? Vagy csak meghallgatjuk: „Isten dicsősége meglátszik rajtad...” és gondolataink már máshol járnak, és talán unottan kezdünk bele az új reggelbe, az új napba, az új hétbe... Mikor éreztük - vagy éreztük-e valaha -, hogy Isten egyszer is unottan nézett volna ránk, és unottan hallgatta volna meg imádságainkat? Mikor volt, hogy Jézus unottan gyógyított meg valakit, vagy unottan hajolt le valakihez, megszánva őt? Soha! És bár Jézusnak is voltak hétfő reggelei, tudta, hogy kiért, miért segít, imádkozik. Nem unottan - „Már megint ki érinti a ruhám szegélyét?!” -, hanem szeretettel fordult oda mindenkihez. Tudod, testvérem, hogy kiért és miért dolgozol, vagy ott, éppen ott, ahol vagy? És ha tudod rá a választ, akkor tovább kérdezem: hogyan kezded a hétfő reggelt? Unottan, mert megint elkezdődött egy új hét? Mi látszik rajtunk hétfő reggel? Mi látszik ki belőlünk? Isten dicsősége meglátszik rajtad. Isten dicsősége meglátszik rajtad? Átlátszik rajtad Isten kegyelme? Kilátszik belőled Isten szeretete annyira, hogy azt mások is megérezzék és átérezzék? A választ neked kell megadnod. Azt kívánom: Istentől áldott hétfő reggel látsszon rajtunk az új hét kezdetén. ■ Ponicsán Erzsébet Fenyvesi Félix Lajos Gyufaláng Töredékek az 1956-os forradalomról Nem voltak hősök, csak egyszerű emberek. Nem értették, fegyvertelenekre miért lőnek orvul háztetőkről és utcazugokból. Elestek a kivégzett Magyarországért. Pesti srácok, fiatalok, sugaras nevetésű lányok; nem mozdult egy se a helyéről, mindhalálig a Corvin közben, a Széna téren ősz-arany októberi napokban. Ötven éve, szál gyufát gyújtok értük. Nézem: tovaviszi őket az idő sodra, dalukat visszhangozza a szél. Képzelem ide mind, ezüst hajjal, öregen. „Jó élni” - mondják, az új századforgásban, s búcsúzó, szép arcuk arcunkon fölragyog. Villámbeszélgetések HETI ÚTRAVALÓ Ugye sokunkkal előfordult már, hogy egy futó találkozás, beszélgetés után lelkiismeret- furdalásunk volt: valamit kellett volna mondani, de sem az alkalom, sem az idő nem volt alkalmas mélyebben belemenni a témába. Vagy csak utólag ismertük fel a lehetőséget, hogy mit kellett volna mondanunk. Esetleg tudatosan döntöttünk úgy, hogy nem kezdünk „lelkizni”, mert a problémát nem lehet néhány mondattal elintézni; a lelkigondozói beszélgetéshez idő kell, ami nekünk most nincs. Timm H. Lohse könyve, a Villámbeszélgetések a lelkigondozásban és a tanácsadásban arról szeretne meggyőzni, hogy az alkalmatlannak látszó helyzeteket is ki lehet használni, és rövid idő alatt is lehet segítséget nyújtani, tanácsot adni a különböző élethelyzetüket velünk megosztó emberekkel. A könyv egyúttal szeretné tudatosítani azt is, hogy a lelkigondozásra minden kereszténynek lehetősége van. Akik megosztják velünk bajaikat, gondjaikat, azok tanácsot, segítséget várnak, még ha nem mondják is ki. Ezért különösen lehet ajánlani ezt a könyvet olyanoknak, akik hivatásszerűen foglalkoznak emberekkel: pedagógusoknak, orvosoknak, szociális területen dolgozóknak, munkahelyi vezetőknek, lelkigondozóknak, gyülekezeti munkásoknak és természetesen lelkészeknek. Mi a villámbeszélgetés lényege? Elsősorban az, hogy a véletlenszerű, „de jó, hogy találkoztunk”-típusú beszélgetéseket mindig komolyan kell venni. Másodszor az, hogy a hallottakra oda kell figyelni, a „kulcsszó" felismerésével a tanácsot kérő valódi kérdését fel kell ismerni, és egy megragadható és kezelhető célt kell kitűzni, amely továbbsegíti beszélgetőpartnerünket a megoldás felé. Ehhez sokféle módszertani tanácsot is ad a szerző, aki a Brémai Protestáns Egyház lelkésze, lelkigondozó és pszichológiai tanácsadó. A Villámbeszélgetések, bár komoly pszichológiai ismereteket kö/ HMM II. LOHSE Villámbeszélgetések \ LEt.klM>\l)0/ÁSB\\ ÉS \ TWÁC s.\l»ASB.\N zöl, mégsem lelkigondozói tankönyv. Az író közérthető, élvezetes stílusa (amelyet kiválóan ad vissza Hubainé Muzsnai Márta nagyszerű fordítása) és nem utolsósorban a leírt sok példabeszélgetés olvasmányossá, egyenesen izgalmassá, életszerűvé teszi a könyvet, ezért előzetes pszichológiai ismeretek nélkül is meg lehet érteni, és a gyakorlatban is könnyű használni. Az egyes ismertetett eseteket olvasva az lehet az érzésünk, hogy ilyen már velünk is előfordult. A villámbeszélgetés lehetőségei korlátozottak, mégis hatékony. Nem lelkigondozás, nem problémaorientált és nem akar terápiát adni, hanem megoldásközpontú, és megelégszik azzal az egyszerű eredménnyel, hogy a tanácsot kereső személyt kimozdítja a holtpontról. A tanácsot adó pedig nem terapeuta, aki kívülről és felülről nézi a másik problémáját, hanem barát, útitárs, akivel együtt lehet keresni a következő lépést. A villámbeszélgetést felvállaló fél így idősebb testvérként meghallgató, bizalmas, tanácsot adó és Isten tanácsát közvetítő társsá lesz. Hétköznapi lelkigondozásra bátorító könyv tehát a Villámbeszélgetések. Hol alkalmazható? Gyülekezetben, kórházakban, család- és beteglátogatásokkor, istentiszteletek után, amikor a lelkészt megszólítják, hogy van-e egy perce, hétköznapi helyzetekben, utcai, bolti találkozáskor. Nincs előre tervezett témája, bizonytalan a beszélgetés lefolyása. De szóba kerülnek egzisztenciális kérdések, betegség, család, gyermekek, munkahely, és mindez lehetőséget ad a hétköznapi lelkigondozásra, a Jézus Krisztusról való tanúságra. Ő maga sem tette másként: járta a városokat és a falvakat, találkozott az emberekkel, és sok esetben villámbeszélgetésben lelkigondozott. Tőle kaptuk a megbízást: „lesztek nekem tanúim” Sok keresztény számára kérdés: hogyan kellene tanúskodnia Jézusról? Aki utat mutat a keresőnek, megvigasztalja a szomorkodót, tanácsot ad a tanácstalannak, reményt a reménység nélkülinek, az Jézusról tesz tanúságot. Ehhez a szolgálathoz ad segítséget könyvében Timm H. Lohse. Nem csak lelkészeknek, minden keresztény embernek hasznos olvasmány. ■ Balicza Iván Timm H. Lohse:VMámbeszélgetések a lelkigondozásban és a tanácsadásban. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009. Ára 1600 Ft. Kapható a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben” (Mik 6,8) Szentháromság ünnepe után a 20. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben hármas üzenet van elrejtve. Isten fenti három „kívánsága” így is összegezhető: járjunk elhívásunkhoz méltóan - megszentelt életben! A bibliavasárnap „témája”: „Isten igéje élő és ható” (lásd Zsid 4,12-13; LK) A reformáció ünnepén a „kalapácsütések” ezt hirdetik: „A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene erős várunk.” (GyLK 707) Pál Jézus nevében int ma: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól. (...) Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre” (iThessz 4,3.7) Jézus Urunk így felelt a házassági, elválást firtató „farizeusi” kérdésre: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza’.’ (Mk 10,9) „Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8; LK) „A te országod, Isten, örökkévaló ország.” (GyLK 775) „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Mk 10,15) - tanít az Úr Jézus. Isten szenteli meg tulajdonává lett gyermekeit, akiknek életre szóló feladatuk a megszentelődés. Luther írja: „Az igazi szent nem állítja magát igaznak. Az újjászületett hívő egész életében sóvárogja és esdekli: mindhalálig, napról napra lehessen megigazult.” Mert ahogyan Isten igaz, „igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz” (Róm 3,26). A mózesi törvényekben a hetedik év, nap és a három főünnep megszentelése Isten akarata: „Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek!” (2MÓZ 23,13) Apósa tanácsára „választott Mózes egész Izráelből derék férfiakat, és a nép elöljáróivá tette őket (...)Ezek tettek igazságot a nép között” (2MÓZ 18,25.26). Ábrahám a saját rokonságából hozatott feleséget fiának, aki „feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt” (íMóz 24,67). Isten kiválasztó szeretete nyilvánult meg, mikor Mózes által így szólt népéhez:,,...fia engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom (...) Papok királysága és szent nép lesztek!’ (2MÓZ 19,5-6) Ez a látszatszentség példája: Jézus vádlói „maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká”; ám a pogány (!) helytartóval akarták ítéletüket végrehajtatni, mert „nekünk senkit sincs jogunk megölni” (Jn 18,28.31). Négyszázkilencvenkét évvel ezelőtt szegezte ki Luther Márton kilencvenöt tételét. „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus!’ (íKor 3,11) „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8; LK) Ő boldognak mondta mindenkori követőit (lásd Mt 5,3-10). Pál a reformáció tanait előre hirdette: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. (...) Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül!’ (Róm 3,24.28) Minket is, ha hisszük s valljuk: solus Christus! „Kérdezed: ki az? / Jézus Krisztus az, / Isten szent Fia, / Az ég és föld Ura, / Ő a mi diadalmunk.” (EÉ 254,2) ■ Garai András Aratási hálaadó oltár a kecskeméti templomban
