Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-18 / 42. szám

io ■m 2009. október 18. KRÓNIKA Evangélikus Élet Regionális Taizé-találkozó ismét Pécsett Húsz évvel ezelőtt az akkori politikai viszonyok között különös üzenettel bírt, hogy a franciaországi székhelyű Taizé közösség - melyet a négy éve meggyilkolt Roger testvér alapított - Magyarországon tartott regionális ta­lálkozót. Idén, az októberi hosszú hétvégén több ezer, elsősorban tizenhét és harmincöt év közötti fiatalt várnak is­mét Baranya megye fővárosába. A találkozóval kapcsolatban a két főszervező egyike, az egyébként ma­gyar András testvér lapunknak el­mondta, hogy az előkészítésből a he­lyi plébániák és gyülekezetek - így az evangélikus közösség is - nagymér­tékben kiveszik a részüket. A már ed­dig regisztrált kétezer jelentkező - számuk az október 23-ai péntekig várhatóan még jócskán emelkedik - reménység szerint mind családoknál kap szállást. Hálózsákot és matracot ettől függetlenül mindenkinek vinnie kell. Ebédet és vacsorát központilag kapnak a résztvevők, reggelit pedig a fogadó családok biztosítanak majd számukra. A hétvége programjának közép­pontjában most is a reggeli és esti kö­zös ima áll, de a Taizé-találkozókra oly jellemző műhelymunkák és kiscsopor­tos beszélgetések is fontos szerepet kapnak. Vasárnap délelőtt a résztvevők a vendéglátó egyházközségek délelőt­ti istentiszteletén vesznek részt. A pécsi találkozón a francia szerzetesi kö­zösség vezetője, Alois testvér is ott lesz. Bővebb információ és jelentke­zés a http://www.taize.fr/pecs hon­lapon. M EvÉlet-infó A találkozó előzetes programja Október 23., péntek • 9.00-12.00: regisztráció • 13.00: közös ima, délután műhelyfoglalkozások a város különböző pontjain • 18.00: vacsora, közös ima, majd hazatérés a vendéglátó családokhoz Október 24., szombat • 8.30: reggeli ima, utána kis­csoportos beszélgetés • 12.00: ebéd, közös ima, dél­után műhelyfoglalkozások • 18.00: vacsora, közös ima, majd hazatérés a szállásra Október 25., vasárnap • Részvétel a vendéglátó egyház­­községek délelőtti istentisztele­tén, majd ebéd a családoknál • 14.30: befejező közös ima és hazaindulás HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Révfülöpi ősz 2009 Kedvezményes programok és pihenés az Ordass Lajos Evangélikus Okta­tási Központban (8253 Révfülöp, Füredi út 1.): ♦ Ünnepi hétvége: október 23., péntek ebédtől október 25., vasárnap délig teljes ellátással 9400 Ft/fő. A ház ajándéka: piknikkel egybekötött cso­portos lovaskocsikázás az ecséri romtemplomhoz. ♦ Együtt a család: őszi szünet gyermekeknek és szülőknek október 25., vasárnaptól október 31., szombatig 25 000 Ft/fő. A ház ajándéka: cso­portos lovaskocsikázás, felnőtteknek egy este pincelátogatás, a gyer­mekeknek játszóház, filmvetítés. ♦ Pihenés október 22. és 31. között bármely napon való kezdéssel 4400 Ft/fő/nap teljes ellátással, akár egyénileg, akár csoportosan. Érdeklődni a 20/770-3829-es flottás számon, jelentkezni a revfulop@lu­theran.hu címen lehet. Istentiszteleti rend ♦ 2009. október 18. Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 9,1-8; Ef 4,20-28. Alapige: Préd 4,8-12. Énekek: 291., 47. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (ifjúsági) Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX. , Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X. , Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; de. fél 11. (úrv., templomszentelési évforduló) Zelenák József; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (családbarát istentisztelet) dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 4. (úrv., ifjúsági) Endreffy Géza; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom térde. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet"; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Grendorf Péter; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Grendorf Péter; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Összeállította: Boda Zsuzsa A főhercegnő udvari lelkésze Taubner Károly kétszáz esztendeje, 1809. október 15-én született. A Fej­ér vármegyei Nagyveleg községben, lutheránus családban látta meg a napvilágot. A középiskolát, valamint a teológiai akadémiát, ahol bölcsele­ti és hittudományi képzettségét sze­rezte, Sopronban végezte. Aktív sze­replője volt a főiskola életének: az ok­tatási intézmény magyar társaságá­nak titkáraként működött, és rend­szeresen vállalta a jó anyagi helyzet­ben levő, de gyengébb képességgel megáldott diákok korrepetálását. Lelkészi vizsgáját 1831-ben tette le. Ezután 1834-ig Pesten és Temesvárott családoknál nevelősködött. Három esztendőn át, 1837-ig Po­roszországban, Berlinben tanult to­vább, és megszerezte a bölcselet és a szépművészetek doktora címet, vala­mint tagja lett az ottani nyelvészeti sze­mináriumnak. Tanulmányai a böl­csészet és a nyelvészet mellett kiterjed­tek a természettudományokra, a ma­tematika és az asztronómia területé­re is. Nevelői munkáját is külhonban folytatta, 1837-ben egy grófi család gyermekének mentoraként beutazta Európát, német, lengyel, orosz, svéd, dán és porosz földön is megfordulva. Még ugyanebben az esztendőben kapta kézhez a felkérést a pesti evan­gélikus egyház Deák téri gimnáziu­mának igazgató-tanári posztjára, amelyet örömmel el is fogadott. Mindeközben 1838-ban a magyar ér­zelmű Habsburg helytartó, József ná­dor harmadik hitvesének, a protes­táns Mária Dorottyának lett udvari lelkésze. Taubner távozása után töb­bé nem töltötték be ezt a tisztséget, hanem Székács József püspök javas­latára, a főhercegnő messzemenő támogatásával ekkor kezdeményez­ték a budai evangélikus egyház meg­szervezését. A Magyar Tudományos Akadé­mia (MTA) 1840-ben levelező tag­jának választotta meg őt; a Matema­tikai Tudományok Osztályán műkö­dött. Taubner napjainkban is legin­kább matematikai munkásságáról, valamint hegeliánus filozófiai néze­teiről híres. Abban az esztendőben ismét külföldön, Franciaországban és délnémet vidéken tett utazást. 1842-ben Székács mellett szerkesz­tője lett a Kossuth Lajos javaslatára életre hívott, ökumenikus alapo­kon nyugvó Protestáns Egyházi és Is­kolai Lapnak. Igazgatói állásából 1843-ban távoz­ni kényszerült, és 1844-től — hazá­jától ismét távol — lelkészi pályára lépett. Milánóban telepedett le, és az Osztrák Császársággal perszonál­­uniót alkotó, az egységes Olaszor­szág megteremtését megelőzően lé­tezett bábállam, a Lombard-Velen­­cei Királyság evangélikus tábori pap­jává avanzsált. Mindeközben tagja lett több olasz tudományos egyesü­letnek; munkásságát osztrák és né­met címekkel és kitüntetésekkel is­merték el. Korábbi matematikai és fi­lozófiai cikkei és könyvei mellett említésre méltó az olasz földön jegy­zett, vallási témájú, Imádságos könyv mind a két felekezetű evangélikus csá­szári és királyi hadfiak számára cí­mű műve. Taubner Károly későbbi sorsa, halálának pontos ideje és helye má­ig ismeretlen. Az egyik variáció sze­rint i860 körül Veronában hunyt el. Más források úgy tudják, hogy 1861- ben veronai állomáshelyéről Torinó­­ba szökött, majd miután katonaszö­kevényként amnesztiában részesült, visszatért Magyarországra, itt halt meg nyugdíjasként. ■ Rezsabek Nándor A szovjet kényszermunkatáborok áldozataira emlékeztek A gulágról való hazatérés ötvenhato­­dik évfordulóján a még élő rabok és hozzátartozók jelenlétében katonai tiszteletadással emlékeztek október 10-én a szovjet népirtás áldozataira. Mirtuszkeretben kis márványtáb­la idézi a sok ezer magyar halottat: „Szovjet kényszermunkatáborok­ban elpusztult honfitársaink emléké­re (1993)” Nagy, szürke kőkereszt Bu­dapest V. kerületében, a Honvéd tér szélén, körben fehér-sárga-lila ár­vácskák. Itt gyülekeztek a délutáni csendben az elhurcoltak, a nehéz éveket elszenvedők, kevesen, hiszen a legfiatalabb is a nyolcvanadik évé­ben jár már. Álltak az őszi fák alatt, és beszélgettek: sorolták a nemrég el­távozottakat. Voltak fiatalok is, fiúk és lányok, akik a szülőket idézték; volt, akinek az apja az Andrássy út 60.-ban halt meg, édesanyja a gulá­­gon tíz évet raboskodott a legkegyet­lenebb helyeken. Rogán Antal polgármester beszé­dében először a gulág szót elemezte: „javító munkatáborok főigazgatósá­ga” a jelentése. És ebben minden ben­ne van. A győztes „átnevelte” azokat, akiknek nem tetszett a zsarnokság. A győztesnek mindig igaza volt, mert felette állt a törvénynek. Félelmetes ez a gondolat, tönkretette az egész 20. századot, és ez tovább él ma is, hogy erről ne beszéljünk, hazudjunk a jö­vőben is. Dr. Stark Tamás történész szinte ezt folytatta, mondván, a gulág ma­gyar rabjainak iszonyú szenvedése ma feledésre van ítélve. A mai hatalom azt akarja elhitetni, hogy bűnösök vol­tak, hadifoglyok. Nem voltak! Ártat­lanul hurcoltak el ötszáznegyven­­ezer magyar állampolgárt vagy még többet, és csak kétharmaduk tért haza. Nem a mindennapi robot, nem az éhezés volt a legszörnyűbb: a leg­nagyobb fájdalom a visszatérés volt a zsarnokságot kiszolgáló országba. Másodrendű polgárok lettek, mellő­­zöttek, akiknek nyugdíjába nem szá­mítottak bele a kinti pokol évei. Ezért kell beszélnünk a gulágról, az elhur­colt honfitársainkról, hogy soha ne fe­­lejtődjön el kálváriájuk, ne törlődjön ki az emlékezetünkből. Az emlékünnepség végén a Dr. Antall József Alapítvány koszorúzott, majd Rogán Antal polgármester, a Fi­desz - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt el­nöksége, a Hadtörténeti Múzeum, a Nemzetközi Gulág Társaság, a Gu­lág Alapítvány, végül a még élő rab­társak helyeztek el egy-egy szál virá­got Veszprémi Imre szobrászművész kőkeresztjénél. ■ - fenyvesi -A gödöllői Mater Salvatoris Lelkigya­­korlatos Ház adott otthont október 4. és 8. között a Nemzetközi Testvé­ri Börtöntársaság európai elnöksége (PFI Europe) tanácskozásának és konferenciájának, amelyen tíz euró­pai ország börtöntársaságának veze­tője és képviselője vett részt Hollan­diától Kirgizisztánig. Külföldi vendé­geink a Magyar Testvéri Börtöntár­saság szervezésében, kiemelt ese­ményként meglátogatták a Váci Fegy­­ház és Börtönben kialakított „APAC- körletet” is, erről a későbbiekben bővebben is beszámolunk. ■ "Varga Ferenc felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom