Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-18 / 42. szám

evangélikus hetilap 74. évfolyam, 42. szám ■ 2009. október 18, ■ Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap Ára: 250 Ft „Meggyőződésem, ha Luther Márton napja­inkban kezdene az egyház reformálásához - ami ránk férne nem merne kilencvenöt té­telt megfogalmazni, hiszen ki olvasná végig?” Égtájoló W- 3. oldal „A cél a teljes »paletta« feltérképezése, vagyis a lehető legszélesebb kört, az egyház minden megragadható rétegét, csoportját sze­retnénk elérni. Azoknak a véleménye tehát, akik nem aktívak, de valamiképpen az egyházhoz tartoznak, legalább olyan fontos, mint az aktíváké.” „Sms-válasz” !► 9. oldal „Egy szó, mint száz, a könyvtárak éppen ab­ban a cipőben járnak, mint az egyházak: be kell bizonyítaniuk létjogosultságukat az in­ternet világában.” Könyvtárosok az interneten !► 11. oldal Melléklet: Útitárs - magyar evangéliumi lap Jézus kopogtatott szívünk ajtaján Országos evangélizáció a Deák téren ► Az egész országból érkeztek résztvevők a budapesti Deák té­ri evangélikus templomban ok­tóber 10-én rendezett evangéli­­zációra. A már ismert arcok mellett olyanok is eljöttek, akik első alkalommal vettek részt egyházunknak ezen az évente megrendezett alkalmán. Az egész napos együttlétet Gáncs Pé­ter, a Déli Egyházkerület püspöke nyi­totta meg. Köszöntőjében az evangé­­lizáción először részt vevőket külön arra kérte, hogy álljanak fel. A püspök után Ami lehetetlen és lehetséges az embernek címmel Zász­­kaliczky Pál nyugalmazott evangéli­kus lelkész tartott áhítatot, majd Ami lehetetlen és lehetséges az Isten­nek címmel Szeverényi János orszá­gos missziói lelkész szólt az összegyü­­lekezettekhez. Különböző szekciókban folytató­dott ezután a program, a résztvevők maguk választhattak ezek közül. So­kan a templomban maradtak. Itt a Kárpátaljáról érkezett Csákány Ma­rianna a dallamok szárnyán valami egészen különleges világba repítette hallgatóit. A tizenkilenc éves lány egyébként együttesével lép fel, főleg Magyarországon, de a környező or­szágok magyarlakta településeire is sok meghívást kapnak, ahol különle­ges énekekkel terjesztik Isten öröm­üzenetét az emberek között. A gimnázium dísztermében Visky András Júlia című monodrámáját ad­ta elő Dér Denisa. A produkció a ren­dező, Dér András - a színésznő fér­je - instrukciói alapján készült. Mi­vel a monodráma például rendkívül intim módon elsuttogott részekből is állt, fényképezni nem lehetett. Mi lesz veled, család? címmel tar­tott előadást Sallai János családtera­peuta az alagsori tornateremben. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a házasság két ember közös erőfeszí­tése; évek, évtizedek közös küzdelme — ha két ember élete végéig együtt ‘■terelem már kihunyt, a feleknek tenniük kell azért, hogy együttlétük ne legyen rutinná, meg­szokássá, hanem az együtt töltött évek szeretetben együtt megharcolt idő legyen. A családterapeuta szerint korunk házasságaival az is baj, hogy a partnerek túl hamar feladják a küzdelmet. Heikki Hilvo, a Finn Missziói Tár­saság lelkésze, Ázsia-koordinátor ar­ról beszélt, ő maga hogyan formáló­dott misszionáriussá. A gimnázium tornatermében tartott előadáson a lel­kész többek között elmondta: meg­próbál mindig úgy szólni az emberek­hez, hogy prédikációjában ne ön­magáról beszéljen, ne az ő egyes szám első személye álljon a közép­pontban, hanem mindig Isten Fia, Jé­zus munkái és az erről szóló örömhír. A B. Pintér Márta által vezetett szekcióban a Németország Hessen- Nassau tartományából érkezett asszonyok és férfiak beszéltek arról, hogyan lehet gyülekezeti tagokat megnyerve misszionálni más orszá­gokban. Arról meséltek, hogy ha Afrikában jártak, igyekeztek nem a gazdag Nyugatról jött emberként fordulni az ott élők felé, hanem ma­gukkal egyenrangúnak tekintve a helybelieket, hiszen mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Luthernek az evangéliumról szó­ló tanításáról kezdeményezett be­szélgetést a jelenlévőkkel dr. Fabiny Tibor világi teológus, irodalomtör­ténész, egyetemi tanár a gyülekeze­ti teremben. Igyekezett az evangé­lium középpontjában álló Jézus Krisztusra irányítani a hallgatóság fi­gyelmét. Közben az Evangélikus Országos Múzeumban az érdeklődők megte­kinthették a külmisszióról szóló, elő­ző nap nyílt kiállítást. A rengeteg fo­tót bemutató tárlat látogatói Zalán Péterné vezetésével megismerkedhet­tek kenyai, indiai, pápua új-guineai misszionáriusaink mindennapjaival. A kiállítás külön érdekessége az a tér­kép, amely az evangélikus missziói központokat és a missziót folytató lel­készek vagy laikusok tartózkodási he­lyét tünteti fel. Az ebédszünet után a templomban folytatódott a program. A misszioná­­lás kapcsán különböző bizonyságté­telek hangzottak el. Többek között Peter Weigand, a neuendettelsaui Bajor Misszió igazgatója, Heikki Hil­vo, Emmanuel Kileo tanzániai misszi­ói lelkész, Jóné Jutási Angelika, a Dé­li Egyházkerület püspöki hivatalának irodavezetője, illetve Szkaliczki Tibor mesélt külföldön végzett missziói munkájáról. A záró istentiszteleten B. Pintér Márta prédikált. 1^ Folytatás a 4. oldalon A hessen-nassauiak szuahéli nyelven énekelnek Mindennapi kenyér „A magyar pénzt »keres«, a német pénzt »érdemel« (Geld verdienen), a fran­cia pénzt »nyer« (gagner d’argent), az amerikai pénzt »csinál« (to make mo­ney). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg, a jámbor né­metet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzda­rabot, a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másik­ra, aki veszít; míg a nehéz vérű yankee ül egy helyben, s körmét faragva csi­nálja a pénzt” - írja Jókai Mór (Ötven év visszhangja). Vajon mit írna a bölcs Jókai mester, ha napjaink magyar valósága ihletné őt megszólalásra? Miként jajdulna fel, látva azt a sok kesergőn keresgélő, nyo­morult magyar embert? Akik roppant igyekezettel, önmagukat nem kímél­ve próbálnak túlélni szociálliberális ámokfutást, külhoni válsággal cifrázott országrontást? Lehet, hogy pennáját eldobva nemzeti gyászba borulna - vagy éppen ellenkezőleg, szent haragra gyúlva egyenesen vitriolba mártaná azt a bizonyos írószerszámot? Nem tudom, de ismerve közügyek iránti fogékony­ságát, néma biztosan nem maradna. Mert mi csak keresünk és kutatunk, de bizony egyre csak kevesebbet ta­lálunk. Van, mikor meg levegőt markolunk csupán. Riasztóak a jövő évi meg­szorító költségvetés hírei. Az elszegényedés réme fenyeget sokakat. Most már nemcsak a fizetésünk, bevételünk vásárlóértéke fog csökkenni, hanem so­kunk ténylegesen is kevesebbet kap majd munkájáért havonta. Ezt hozta ne­künk hét évnyi szocialista-liberális uralkodás. Most már még több lesz a ku­kákban keresők-turkálók száma, még több olcsó parizerrel töltjük meg gyom­runkat, s lehet, kérem, tülekedni a kedvezményes trappista sajtért. És ki tudja, mi lesz a gyerekek iskolai étkeztetésének támogatásával, és vajon hány meg­szüntetett vasútvonal mentén élők leshetnek majd a vonat után? Jókai után barátját, Petőfit fellapozva ma is fájó a költő nagy versének igaz­sága (A XIX. század költői): „Ha majd a bőség kosarából /Mindenki egyaránt vehet, /Ha majd a jognak asztalánál /Mind egyarántfoglal helyet, /Ha majd a szellem napvilága/Ragyog minden ház ablakán:/Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, /Mert itt van már a Kánaán!” Nemcsak az anyagiak, de a jog sem vonatkozik egyformán mindenkire. Amíg az egyik trükkökkel nagyot kaszálhat büntetlenül, addig a másikat a szőlőben kergetik a hatóságok, mert segített a szomszédnak szüretelni. Vagy értelmetlen előírások tömkelegé lehetetleníti el a vállalkozását. Hajaj, messze még a Kánaán... Október táján gyülekezeteinkben a termésért szoktunk hálát adni. Ara­tási hálaadó vasárnap feldíszítjük az oltárt terményeinkkel. Bányászvidéken még egy darab szén is feketéllik ilyenkor a szőlő, gyümölcs, puha cipó mel­lett. Égető kérdés: van-e miért ma hálát adni? Mikor ezer baj szorít? Mikor napi megélhetési gondokkal kell szembenéznünk? Hálaadás helyett szíve­sebben panaszkodnánk inkább Istennek. A Miatyánkban a mindennapi kenyeret kérjük a mennyei Atyától. Ennyit csupán. Vagyis a mindennapi szükséges dolgokat, ételt és iható vizet, tetőt a fejünk fölé, télire meleg ruhát és fűtést. Nem kérünk luxust, és nem kérünk fölösleges dolgokat. A figyelmesen végiggondolt imádság segít megérteni a mindennapi kenyér igazságát. Isten igenis gondoskodik rólunk. Gondosko­dott eddig is. Lássuk meg életünkben Isten naponkénti ajándékait! A nehéz idők pedig nemcsak az aktívabb imádkozásra szorítanak rá, ha­nem észrevétetik velünk az embertársat. Hogy nem vagyunk egyedül. Megsegít az Isten, és van családunk is, vannak barátaink és jó szomszédja­ink. Van tehát kihez segítségért fordulni. Megfordítva is igaz: nekem is van kin segítenem! Soha nem szorultunk rá úgy Istenre és egymásra, mint nap­jaink válságában! Bűn lenne ezt nem észrevenni és nem megélni. Kis János egykori püspökünk buzdít így A méh és a galamb című versében: „A nyomorultat veszni ne hagyjátok: A mással közlött jó visszaszáll reátok. Ma te vagy a szegény gyámola s bástyája, Holnap, úgy fordulhat, te szorulsz reá ja." ■ Lupták György Reformációi istentisztelet Az Október a reformáció hónapja című rendezvénysorozat keretében országos reformációi istentisztelet lesz október 25-én, vasárnap 17 óra­kor Miskolcon az avasi református templomban. Igét hirdet D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsának (MEÖT) elnöke. Bizonyságot tesz Mészáros Kál­mán baptista egyházelnök. Az úrvacsoraosztást Csomós József, a Tiszán­­inneni Református Egyházkerület püspöke vezeti. A liturgiában a MEÖT tagegyházainak főpásztorai és a miskolci gyülekezetek lelkészei vesznek részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom