Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-04 / 40. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2009- október 4. m- 9 ILÉPETT A TEMPLOMBÓL »A NÉMET KATONÁT ALAKÍTVA ÉRTETTEM MEG IGAZÁN...« Sztehlo Gábor-emlékverseny a Fasorban ► Még tavasszal, egy átlagos tanév utolsó nagy hajrája előtti napokban suhant át a gondolat Sztrókay Edit, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium hitoktató és történelemtanára fején, hogy hiszen Sztehlo Gábor fasori diák (is) volt, és most Sztehlo-év van - akkor tehát rendezni kellene egy országos versenyt a fasori gimnáziumban! Egyházunk diakóniai osztálya - amely örömmel karolta fel az ötletet - anyagi támogatásával szeptember 25-én és 26-án lezajlott az országos verseny. Nagy tárcsán is szobrot állítottak a tisztelendőnek ■ Ittzés Szilvia A fasori evangélikus és katolikus hitoktatók Bence Orsolya iskolapszichológussal közösen alaposan előkészítették a vetélkedést. Maga a jelentkezési határidő jelképes volt: Sztehlo Gábor halálának 35. évfordulója, május 28. Végül hat iskola állított ki háromfős csapatokat, amelyek a nyárra megkapták az olvasmányokat a felkészüléshez: Sztehlo Gábor Isten kezében című önéletírását, valamint D. Keveházi László újonnan megjelent Sztehlo-életrajzát; ez utóbbit ki is küldték a szervezők minden jelentkezőnek. A csapatoknak tizenöt feladatot kellett megoldaniuk. Volt közöttük konkrét tudásra rákérdező (például mely utcákban álltak a menekültotthonok a háború alatt?), és voltak játékosabb, kreatívabb típusúak. Az utóbbiak közül lássunk néhány példát, amelyek visszaadják a verseny jellegét, hangulatát. Mivel Sztehlóra finnországi ösztöndíjasként nagy hatással volt az ottani ébredési mozgalom, és kint tartózkodása idején magának is külsőleg kicsit „finné” kellett válnia, a feladat egy akkori finn frizura elkészítése volt! Mivel a későbbi gyerekváros, Gaudiopolis újságjában rendszeresen jelentek meg versek a gyerekektől (Orbán Ottó költő is itt kezdte irodalmi pályáját), a mostani versenyzőknek is verset kellett írniuk. Volt dramatizálás - a gyermekmentő akciók valamelyik jellegzetes pillanatát kellett visszaadni - és olyan feladat is, amelyben egy-egy már felnőtt Sztehlo-gyerek írásban kapott visszaemlékezését kellett megjeleníteni.- Rendkívül színes és érdekes alkalmon vehettünk részt - vélekedett Merényi Zsuzsa, a zsűri elnöke, a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány elnöke. - A diákok meglepően pontos tárgyi tudással, számomra szokatlan felkészültséggel érkeztek. Talán annyi tanulságot levontam magamnak, hogy a részadatok ismerete még nem jelenti feltétlenül az egész kor megértését. Úgy érzékeltem, hogy a nagy korszakok - például a háború előtti és utáni - még nem váltak szét a gondolataikban, a történelmi „jelzőoszlopok” még csúszkálnak. Ennek ellenére az ötletes feladatoknak köszönhetően érzésem szerint komolyan bele tudták élni magukat a háború és az azt követő évek számukra szinte elképzelhetetlen körülményeibe. Amikor visszaemlékezést kellett előadniuk, megragadott, hogy egyik-másik diák mennyire hitelesen és mély lelkiséggel tudta életre kelteni a bujkálás szülte félelem keveredését a szeretet és közösség erejével. Tetszett, ahogy a napot keretbe foglalták Sztehlo Gábor személyes lelki gondolatai és szavai: reggel egy 1973- ban Svájcban már elhangzott prédikációját olvasták fel, a nap végén pedig egy imádsága zárta az együttlétet, amely így egyben lelki alkalommá is vált, a versengésen túllépve. Csak gratulálni tudok Sztrókay Editnek és fasori kollégáinak! A Deák téri csapat végzett az első helyen, szoros versenyben a különdíjas fasori diákokkal, őket pedig Nyíregyháza és Kőszeg követte. Hogyan élte meg a korszak és Sztehlo Gábor személyiségének megismerését a nyertes együttes?- Engem a színjátszó feladat fogott meg a legjobban - mondta Petri Dávid tizedikes tanuló. - Elő kellett adnunk azt a jelenetet, amikor a kis zsidó gyerekek énekeltek a német katonáknak, úgy, hogy mindenki tud mindent, mégis mindenki úgy tesz, mintha nem tudna senki semmit. Sztehlo Gábor végtelen hitének és bátorságának köszönhetően megszólal az énekszó a halál árnyékában, és senkinek nem lesz semmi baja. Na ott, a német katonát alakítva értettem meg igazán Sztehlo Gábor gyermekmentő szolgálatának nagyságát.- Hittantanárunk, Sándor Éva biztatott, hogy induljunk a versenyen, majd segített felkészülni - mondja Kiss Zsuzsa. - Közösen megnéztük a Sztehlo-kiállítást az evangélikus múzeumban, együtt megbeszéltük az életrajz és a napló alapján Sztehlo életének főbb pontjait. Én magam az egyik kis zsidó gyerek voltam a színdarabban. Miközben énekeltem az Erős vár a mi Istenünk című éneket, teljes erővel megragadott az az érzés, hogy most kezdem csak érteni, mit jelentett félni és megmentve lenni. Koczor Márta így vallott a felkészülés és verseny során megismert gyermekmentőről:- Fantasztikusan példaértékűvé vált számomra, ahogyan előítéletek nélkül volt képes szeretni! A bátorsága és tettei pedig szinte hihetetlenek számomra. A megmentett gyerekek - de én magam is - szeretetet és emberséget tanultak tőle. Amíg ezt a színdarabot el nem játszottuk, nem tudtam magam beleképzelni igazán a háború borzalmaiba.” Hogyan látta a verseny tanulságait János Judit fasori hitoktató, egyik szervező és előkészítő?- Tetszett a jó program! A diákok már pénteken megérkeztek az ország különböző részeiből, és együtt vettünk részt az országos rendezvénysorozat egyik alkalmán, a Sztehloszobor leleplezésén. Közösen néztük meg a nagyon személyes hangulatú kiállítást, majd végignéztük az 1984- ben készült játékfilmet, a Gaudiopolist, amely a háború utáni gyerekváros életét mutatta be. Ezek az élmények is közösséggé kovácsoltak minket, és intenzíven közénk hozták a múltat. így indultunk neki a másnapi színes feladatözönnek. Az egyik legfontosabb tanulság számomra, hogy milyen sokat emel egy alkalmon a jó zsűri! Merényi Zsuzsa Sztehlo-kutató és Buda Annamária, a diakóniai osztályvezetője nem győzte biztatni a diákokat, hogy itt persze lesznek és lettek helyezettek és különbségek, de valójában mindannyian nyertesek vagyunk, mert a felkészülés és az együtt töltött másfél nap alatt megismertünk egy huszadik századi Krisztus-követőt. Megismerjük, ezáltal megszeretjük és adott esetben követhetjük példáját. Végül is így voltam ezzel én magam is: a feladatok előkészítése során, valamint látva a diákok lelkesedését magával ragadott Sztehlo Gábor személye és élete. A versenyző diákok azóta már visszazökkentek a házi feladatok és felelések világába. De talán nem csak a diakóniai osztály ajándékait vitték útravalóul: a svájci csokikat, a nemrég kiadott, legújabb Sztehlovisszaemlékezéseket és a könyvutalványokat. Talán melléjük szegődött a megelevenedett Sztehlo Gábor is. ► Az ezeréves fennállását ünneplő Pest megye egyik településén szoborállítással emlékeztek a száz évvel ezelőtt született Sztehlo Gáborra. A Nagytarcsán is hosszú éveken át szolgált evangélikus lelkész által 1938-ban alapított népfőiskola egykori épülete ma falumúzeumnak ad otthont. Ennek udvarán leplezték le szeptember 27-én délelőtt Vörös Ákos nyárfából faragott, életnagyságú Sztehlo-szobrát. pengős adományából építették. Az öt hónapos, bentlakásos képzést nyújtó népfőiskola 1944-ig működött. A ma már önkormányzati tulajdonban lévő, i960 óta falumúzeumként működő főépület udvarán méltó helyre került a Falvak Kultúrájáért Alapítvány támogatásával elkészült faszobor, amelyet Győri Péter polgármester és Baranka György evangélikus lelkész mellett Nick Ferenc, az alapítvány kuratóriumi elnöke és a Kultúra Lovagrendjének alapító lovagja leplezett le. ■ Boda Zsuzsa „...a szeretet halkan lép, ...és áthatja az egész életet” - olvasható a szobor talapzatán az idézet Sztehlo Gábortól. A lelkész 1932. évi lelkésszé szentelését követően - Budavár és Hatvan után - harmadik szolgálati helyeként 1935-ben, a gyülekezet önállóvá válása évében került Nagytarcsára. Az itt eltöltött hét év magánéletében is fontos időszak volt, hiszen ez idő alatt nősült meg, és született meg két gyermeké. ' ~ ' A népfőiskola szervezését Finnországban látott minta alapján 1937-ben kezdte meg. A három épületből álló és Tessedik Sámuelről elnevezett oktatási intézmény alapkőletétele a következő esztendő október 23-án volt. Az alföldi típusú parasztházakat Stühmer Frigyes csokoládégyáros négyezer ► Luther-kabátban, szívéhez Bibliát szorítva fordul Sztehlo Gábor fába faragott alakja az egykori népfőiskola, ma falumúzeum bejárata felé. Vörös Ákos Nagytarcsán élő szobrászművésszel, a Kultúra Lovagrendjének egyik lovagjával a szoboravató ünnepségen beszélgettünk az elkészült műalkotásról.- A házunk közelében tavaly kivágtak egy nagy nyárfát, és a hatalmas törzsét egyelőre otthagyták. Amikor megláttam, szívem szerint azonnal elkezdtem volna szobrot faragni belőle. Ennek híre eljutott az illetékesek fülébe, és egy nap odaszállították hozzám a fatörzset, rám bízva az alkotás témáját. Az egyik „jelöltem” Mátyás király volt, mert tavaly ünnepeltük trónra kerülésének ötszázötvenedik évfordulóját. Mégis Sztehlo Gábor mellett döntöttem, mert valahányszor eljöttem a falumúzeumba, a neve mindig elhangzott, és a településen is nagy szeretettel ápolják emlékét. Magam is utánanéztem az életrajzának, és mély benyomást tett rám életútja, valamint mindaz, amit önzetlenül az emberekért tett. Adventre szerettem volna elkészülni a faragással, de kicsúsztam az időből. Karácsonykor kaptam egy üdvözlőlapot az evangélikus lelkésztől, amely ösztönzően hatott rám. Ahogy az időjárás engedte, még nagyobb hévvel dolgoztam a szobron. Sokáig nem volt biztos, hogy az önkormányzat hol akarja majd felállítani: az új óvoda vagy a falumúzeum udvarán. Méltó helye van ez utóbbin, és talán az sem véletlen, hogy a szobrot végül is a Sztehlo Gábor századik születésnapját követő vasárnapon leplezhettük le...
