Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-04 / 40. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. október 4. *■ 7 Megtiport nemzet, megtiport egyház Evangélikus gimnazista lett a békéscsabai diákság vezetője ► Tizennyolcadik alkalommal választottak diákpolgármestert a békési megyeszékhelyen. Az immár nagykorúvá vált csabai garabonciás napokon Bogdány Tamást, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákját választották meg a város diákpolgármesterévé. A szeptember 21-e és 25-e között tartott rendezvény a hagyományos fáklyás felvonulással kezdődött, majd egész héten művészeti, sport- és szórakoztató programok várták a középiskolásokat. A csabai garabonciás napok legnagyobb érdeklődést kiváltó eseménye idén is a diákpolgármester-választás volt. Ezúttal kilenc középiskola jelöltje kampányolt a városkulcs megszerzéséért. Az evangélikus oktatási intézmény BEG to thefuture néven alakított pártja indította Bogdány Tamást a választáson, utalva az iskola nevének közismert rövidítésére: BÉG. A kampánystáb honlapján (http:// begtothefuture.atw.hu) arról tájékoztat, hogy olyan célokat kívánnak megvalósítani, amelyekkel teljes egészében azonosulni tud a csapat. így Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára több színvonalas tanulmány, monográfia, krónika jelent meg. Ezek sorába tagozódik az „Együtt az ország népével" - Evangélikusok 1956-ban című gyűjteményes kötet Zászkaliczky Zsuzsanna szerkesztésében. Fabiny Tamás püspök bevezető sorai nyomán fény derül többek között arra is, honnan kapta a címét a kötet. Az Evangélikus Élet 1956. november 4-i számának dr. Kékén András tollából származó vezércikke viselte ezt a címet. Ezt a forradalmi hevületű írást - több fontos megnyilatkozás mellett - megtalálhatjuk a kiadvány mellékleteket tartalmazó fejezetében is. Böröcz Enikő gazdagon jegyzetelt tanulmányában körvonalazza a Magyarországi Evangélikus Egyházban 1945 után történt eseményeket, bemutatva Ordass Lajos püspök szerepét is. Az előbb két év fegyházra, majd „belső emigrációra” ítélt Ordass ügyének elővételét a finn Kotimaa újság cikke indította el 1956 nyarán. Az Ordass-sal történő tárgyalásokról az evangélikus gyülekezetek és lelkészek hetekig nem kaptak hivatalos kiemelten foglalkoztak az energiatakarékossággal, és felvetették annak a szükségességét, hogy minden békéscsabai középiskolás részesüljön elsősegély-oktatásban. A választáson Bogdány Tamás két helyettese Sangala Félicie, a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola és Knyihár Mihály, a Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakköegyházvezetői tájékoztatást. Mint Böröcz írja, háromféle irány formálódott az egyházban. Az egyik a vezetők szintjén, akik beismerték, hogy történtek visszaélések, reformokat ígértek, de ezzel inkább pozícióikat akarták biztosítani. A másik csoport az úgynevezett „egyházi ébredés” vonala, akik valódi átalakulást hirdettek. A harmadik irányt Ordass egykori barátai képviselték. Egyre élénkebben követelték a püspöki székbe való visszatérését és az egyház minden szinten történő megújítását. A felgyorsult események közepette november í-jén vehette át Ordass a Déli Egyházkerület és az egyetemes egyház irányítását. Az ezt követő bő egy évben Ordass Túróczy Zoltánnal közösen nagyon eredményesen vezette az egyházat. Teljes tisztújítást és teológiai megújulást hirdettek és hajtottak végre. Az Ordass-Túróczy-korszak - írja Böröcz Enikő - méltán nyújthatott alternatívát hívőknek és nem hívőknek egyaránt mind szervezettségében, mind mondanivalójában. A kötet kivételes részének számít Kinczler Gyula mérnöknek a forradalom napjaiból származó fotósozépiskola jelöltje lett. Szeptember 25- én reggel Vantara Gyula polgármester fogadta irodájában a békéscsabai diákság egy évre megválasztott vezetőit, és adta át Bogdány Tamásnak a város kulcsát. Eddig egy alkalommal, 2004-ben adta a diákpolgármestert a lutheránus intézmény, Szász Tamás személyében. rozata. Zászkaliczky Zsuzsanna értő részletességgel mutatja be a fényképek készítőjét és magukat a képeket is. 2004 őszén állította ki az Evangélikus Országos Múzeum a száznegyvenhárom felvételből álló fotográfiagyűjteményt. A fotók értékét külön emeli az a tény is, hogy egy szekrény aljára szegezve vészelték át az elmúlt ötven év történéseit. A fotókon szereplő személyeket féltette a megtorlástól a velük rokonszenvező készítő, ezért rejtegette műveit. A forradalom kezdeti lelkesedése, a humor számtalan megjelenése mind mosolyt és büszkeséget csalnak a kései szemlélő arcára. Az áldozatok és a romok sokasodása nyomán a fotókon is felfedezzük a korabeli szemtanúk fáradtságát és elkeseredését. A képeket nézegetve az olvasónak vissza-vissza kell térnie egy-egy oldalhoz. A szerkesztő által is kiemelt képek egyike a Múlt és jövő címet kapta, amelyen egy szétlőtt 49-es villamos látható előterében egy fiatal fiúval, hátterében egy svájcisapkás úrral. A szemfüles olvasó kissé visszafelé lapozva megtalálhatja e fotónak a párját, melyen csak az úr szerepel, aki alaposan szemügyre veszi a járművet. Mennyire más hatást kelt a két fénykép! A könyv végén található a kronológiagyűjtemény, mely az evangélikus mellett a társegyházak történéseit és a világi eseményeket is ismerteti. A műhöz tartozik A forradalom hite címet viselő DVD-felvétel, amelyen a Luther Otthon egykori teológushallgatói szólalnak meg. A közel félórás filmben Kinczler Irén, Baranyay Kálmán, id. Fabiny Tibor és Zászkaliczky Pál idézi fel megrendítően az októberi napokat. ■ Széchenyi Magdolna ■ Kertész Botond „Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok” (Mk 14,27b) - Jézus szavait minden bizonnyal ismerték a Habsburg Birodalom irányítói, amikor százhatvan évvel ezelőtt, 1849 őszén Haynau táborszernagynak teljhatalmat adva megtorolták a magyar nemzet szabadságharcát. A megtorlás legfontosabb célja az volt, hogy a magyar társadalom politikai, katonai, szellemi vezető elitjét megtizedeljék, ezzel téve lehetetlenné egy újabb szabadságharc megvívását. A megtorlás jelképévé 1849. október 6. vált, amikor Aradon tizenhárom tábornokot, Pesten pedig Batthyány Lajos miniszterelnököt kivégezték. A szabadságharc utáni megtorlás már 1848 decemberében elkezdődött, és csak 1852-ben zárult le. Windisch- Grdtz herceg támadása nyomán 1848 novemberétől az ország több pontján állítottak fel hadbíróságokat, amelyek a magyar kormány támogatóit sorra perbe fogták. Súlyos ítéleteiket azonban csak 1849 őszétől, a magyar szabadságharc végleges leverésétől kezdve hozták meg ezek a bíróságok. A jelenlegi kutatások szerint 1850. július elsejéig hajtottak végre halálos ítéleteket, százhuszonnyolc embert végeztek ki. A megtorlás a társadalom teljes keresztmetszetét átfogta. Gróf éppen úgy hóhérkézre jutott, mint jobbágy vagy pap. Mivel az érvényben lévő rendeletek szerint az ország lakosságának Rázga Pál nagyobb részét ki lehetett volna végezni, minden egyes valóban végrehajtott halálos ítéletnek üzenetértéke volt. A tizenhárom tábornok és Batthyány miniszterelnök kivégzése az egész ország demoralizálását szolgálta, az országszerte kivégzett hét lelkész halálos ítéletével gyülekezetüket és szűkebb környezetüket akarták megfélemlíteni. Nem véletlen, hogy evangélikus, református és katolikus pap is volt a kivégzettek között. A lelkészek különösen is kiszemeltjei voltak a megtorlás végrehajtóinak. Tudták, hogy a papok a szabadságharc idején a magyar kormány különböző rendeletéinek kihirdetésével, különösen pedig a. függetlenségi nyilatkozat felolvasásával nagyon sokat tettek azért, hogy a szabadságharcnak Európában példátlan tömegbázisa volt Magyarországon. Ezért írta Haynau 1849. július 28-án kelt rendeletében: „Őket (ti. a lelkészeket) teszem mindenek előtt felelősekké a csend és rendért az országban...” Október 6-án evangélikus mártírjainkra is emlékezünk. Aradon két evangélikus tábornok, a hesseni születésű, Magyarországon megnősült Leiningen-Westerburg Károly, valamint az eperjesi evangélikus kollégiumot patronáló katonadinasztiából származó Dessewffy Arisztid szenvedett mártírhalált. Négy nappal Batthyány Lajos kivégzése után a pesti Újépület udvarán küldték bitófára báró Jeszenák Jánost, a dunáninneni egyházkerület volt felügyelőjét, Nyitra megye kormánybiztosát. Utolsó napjairól és kivégzéséről a számára végső vigaszt adó Székács József pesti evangélikus lelkész írt megrendítő beszámolót visszaemlékezéseiben. A szabadságharc egyetlen kivégzett evangélikus lelkésze Rázga Pál pozsonyi pásztor volt. Lelkesen támogatta a szabadságharcot, a pozsonyi patrióta klub működésében meghatározó szerepet játszott. Október 18-án a pozsonyi Zöldfa erkélyről lelkesítő beszédet tartott a nemzetőrség toborzására. „Ausztria, ez a kicsiny, szánalmas országocska arra törekszik, hogy uralkodjon Magyarország fölött” - mondta a szlovák származású és német anyanyelvű Rázga. Később tábori lelkészként egészen Schwechatig vonult a pozsonyi nemzetőrökkel. 1848. december 18-án Windisch- Grätz parancsára börtönbe vetették őt. A német színház igazgatójának és két színészének vallomása, valamint lefoglalt iratai alapján a hadtörvényszék halálra ítélte. Haynau a Rázgáért közbenjáró asszonyok kérésére nem rejtette véka alá a véleményét: „Lógnia kell, elrettentő példa gyanánt valamennyi lázadó számára.” Az ítéletet 1849. június 16-án hajtották végre az ötgyermekes édesapán. Rázga Pál mellett több evangélikus lelkészt is fogságba vetettek és hadbíróság elé idéztek. A kutatás jelenlegi állása szerint tizenkilenc olyan evangélikus lelkészről tudunk, akik a forradalom és szabadságharc alatt betöltött szerepük miatt kerültek hadbíróság elé. Voltak, akik rövidebb-hosszabb vizsgálati fogságot szenvedtek, másokat letöltendő várfogságra ítéltek. Négy püspökünk közül három - Haubner Máté dunántúli, Pákh Mihály tiszai és Szeberényi János bányakerületi püspök - állt hadbíróság előtt, az előbbi kettő várfogságot is szenvedett. Negyedik társult, Stromszky Sámuel dunáninneni püspök sem tarthatta meg hivatalát. Bár katolikus püspököket is elmozdítottak, ilyen szigorú elbánásban nem részesült egyik egyház sem Magyarországon az abszolutizmus idején. Talán Kossuth és Görgey evangélikus voltát vagy az evangélikus szlovákoknak a magyar kormány melletti tömeges kiállását akarta ily módon megtorolni a bécsi kormány. 1849 tavaszától nem maradt választott vezetője egyházunknak: a világiak egyházvezetésben való részvételét megtiltották,- az elmozdított püspökök helyére pedig úgynevezett adminisztrátorokat, császárhű lelkészeket neveztek ki. így nemcsak a püspökök, hanem az egész egyház „fogságba” került. Tíz éven keresztül meg-megújuló próbálkozások történtek arra, hogy a protestáns egyházak autonómiáját végleg eltöröljék, és irányításukat egy állam által kinevezett főhatóságra bízzák. Bár a nyomás fokozatosan enyhült, az autonómia csak a kiegyezés után állhatott helyre teljes egészében. Hazánk és egyházunk története szorosan összefonódott a forradalom és szabadságharc és az azt követő abszolutizmus idején is. Október 6-án emlékezzünk egyházunk meghurcolására és helytállására is! A HÓNAP KÖNYVE Fél évszázadot átvészelt fotók „Együtt az ország népével” - Evangélikusok 1956-ban A hónap könyve - októberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel „Együtt az ország népével” - Evangélikusok 1956-ban Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1700 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu ♦ Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. Polgármesterek egymás között: Bogdány Tamás átveszi Békéscsaba város kulcsát Vantara Gyulától (mögötte Sangala Félicie és Knyihár Mihály)
